rss      tw      fb
Keres

A harmadik legnépszerűbb írás 2012-ben az FT-blogon Oszkó Péteré




A Galamus által is sokszor szemlézett Financial Times-blog, a beyondbrics összeállította az elmúlt év legolvasottabb, vendégszerzők által írt cikkeinek a listáját. Eszerint Oszkó Péter volt pénzügyminiszter 2012. január 23-án megjelent Orbán homályos emlékezete adósságokról, hiánycsökkentésekről és gazdaságpolitikáról című írása a harmadik legolvasottabb vendégkommentár volt a tekintélyes gazdasági lap rovatában. Az alábbiakban olvashatják – legalább utólag.


Orbán Viktor, Magyarország miniszterelnöke szokatlanul rugalmasnak és békülékenynek tűnt múlt héten az Európai Parlamentben. Ám formájához híven felhozott néhány unalomig ismert mentséget kormánya hivatalba lépése óta tanúsított működésére. Vitapartnerei lelepleztek néhányat, de másokat nem, noha közülük számos bizonyíthatóan hamis.

Először is Orbán nyilvánosan még mindig azt állítja, hogy kormánya csökkenteni tudta az államadósságot. Valójában azonban összességében a közadósságok nőttek, és 2011 végén történelmi csúcsra értek – annak ellenére, hogy államosították a magánnyugdíjpénztárakat mintegy 9 milliárd euró, vagyis a GDP 9 százalékának megfelelő értékben.

Ennél fontosabb, hogy Orbán továbbra is azzal érvelt az Európai Parlamentben – minden ellenvetés nélkül –, hogy kapkodó és unortodox gazdaságpolitikája annak eredménye, hogy egy csőd határán álló országot örökölt.

Ez a tények tagadása. Amikor Orbán 2010 nyarán megkezdte mandátumát, a magyar állam adóssága a GDP 80 százaléka körül, vagyis némileg az uniós átlag alatt volt. Mi több, arra az évre a költségvetési hiány az előrejelzés szerint a GDP 3-4 százalékát tette volna ki, és ez olyan szám, amelyet az EU számos tagállama irigyelt.

Mindez annak ellenére igaz, hogy 2008-ban, amikor a globális válság lesújtott Európára, és amikor az államadósság szintje és a strukturális egyensúly gyorsan romlott, Magyarország volt az első állam, amely az IMF segítségét kérte.

Míg azonban sok más uniós tagállam gazdaságösztönző csomagokhoz fordult, engedve, hogy az eladósodás növekedjen, Magyarország erősen befékezett, és ezzel megelőzött másokat.

2009–2010-ben Magyarország csökkentette a kiadásait olyan területeken, mint a közalkalmazotti fizetések, a nyugdíjrendszer, a családi és lakhatási támogatások, az energia szubvencionálása, és ezzel 4 százalékpontos strukturális csökkenést ért el az állami költségvetésben.

(Ezt maga Orbán is elismerte nyilvánosan – noha megpróbálta a siker érdemét magának tulajdonítani –, amikor 2010 nyarán többször is azzal büszkélkedett, hogy Magyarország világrekordernek bizonyult a kiadások csökkentésében.)

A csökkentések közepette Magyarország javította versenyképességét is azzal, hogy jövedelemsemlegesen átstrukturálta az adózást, és csökkentette az adóéket (tax wedge). Mindennek eredményeként jelentősen csökkent a munka összköltsége, és a 2009-es 6,3 százalékos recesszió után 2010 elejére az ország visszatért a tartós növekedés útjára.

Orbán ezt követően megnyerte a választásokat, azt ígérve, hogy véget vet a megszorításoknak, s egyidejűleg jelentősen csökkenti az adókat.

Ennek a programnak a megvalósításához azonban úgy tett (és azóta is úgy tesz), mintha az előző kormány a valóságosnál sokkal rosszabb költségvetést hagyott volna hátra. Ezt azért állította, hogy engedélyt kapjon rá, hogy a 2010-es költségvetési hiányt a GDP 6 százaléka körüli értékre növelje.

Az új miniszterelnök balszerencséjére az érvényes IMF-program miatt a brüsszeli és washingtoni szakértők szoros figyelemmel kísérték a magyar állami pénzügyeket, és ők egybehangzóan azonnal megcáfolták és elutasították Orbán érveit.

Az eredmény? Orbán függetlenségi háborút hirdetett az IMF ellen. Leállított minden tárgyalást, és miközben az EU túlzottdeficit-eljárásának hatására elfogadta az alacsonyabb hiánycél-számot, mégis bevezette az egykulcsos adóprogramot – ami több mint a GDP 2 százalékába került –, továbbá számos más intézkedést, amelyek mindegyike rontotta a strukturális hiányt.

A lyuk betömését, a hivatalos hiánycélnak megfelelően 2010-ben és 2011-ben egyaránt, a magánnyugdíjpénztárakban felhalmozott háztartási megtakarítások erőszakos államosításával, valamint különféle, a bankszektorra és a multinacionális társaságokra visszamenőlegesen kirótt plusz adókkal teljesítette.

Ezek az intézkedések segítettek a rövid távú költségvetési célok elérésében, de sokkolták a pénzügyi és az üzleti világot, aláásták a bizalmat, és megkárosították az ország növekedési potenciálját; ennek eredményeként Magyarország 2012-ben újra recesszióval néz szembe.

A pénzügyi piacok még most is vakargatják a fejüket az Orbán-kormány érvelésén csodálkozva. Hogyan lehetséges, hogy ha egyszer a csőd szélén álló országot örökölt, erre a válasz mégis az azonnali adócsökkentés volt, miközben a kiadások csökkentését el kellett halasztani?

Továbbá, miközben az egyszeri intézkedések azt jelentették, hogy formailag teljesítette a deficitcélt, a strukturális hiány 2011-ben 6 százalékra kúszott fel, és a központi bank adatai szerint az államadósság az év végén 82,4 százalékot tett ki, ezzel történelmi csúcsra ért.

Mindez együttesen lerombolta a növekedési potenciált, romba döntötte a kormány és az ország hitelességét, és erős negatív hatással volt az ország hitelminősítésére, pénznemére, CDS-beárazására és az államkötvények hozamaira.

Következésképpen, noha a kormány hazai politikai kommunikációja nagyrészt a magyar szuverenitásra és a – bankok, multinacionális cégek és az elnyomó IMF által jelképezett – külvilág elleni „függetlenségi háborúra” alapult, 2011 végére nem maradt más választás, mint újra elindulni a Brüsszel és Washington felé vezető úton.

Ma a kormányzó párt, gazdasági kudarca mellett, kénytelen szembenézni azzal is, hogy elvesztette szavazóinak több mint a felét, miközben Orbán Viktor és a Fidesz népszerűsége történelmi mélypontra esett – a legutóbbi felmérések szerint a választók több mint 80 százaléka elégedetlen a kormánnyal.

A bizalom növelésére és a külvilágnak szánt erődemonstrálásra Orbán legfőbb hívei múlt hétvégén tömegtüntetést szerveztek.

Mintegy százezer embert – a szervezők ennek a négyszereséről beszélnek – szállítottak Budapestre az ország minden tájáról (és még a szomszéd országok etnikailag magyar közösségeiből is), hogy támogassák a kormányt és állítólagos célját, a nemzet szuverenitásának védelmét.

Sajnos nekik, akárcsak sokaknak az Európai Parlamentben, még ezután kell majd felismerniük, hogy az ország védtelenségének és sérülékenységének semmi köze ahhoz, amit a jelenlegi kormány örökölt. Mindez sokkal inkább az orbáni gazdaságpolitika következménye.


(Oszkó Péter 2009 áprilisától 2010 májusáig Magyarország pénzügyminisztere volt.)



Lásd még Bolgár György interjúját Oszkó Péterrel: A magyar gazdaság 2013-ban

(hj)



Ha tetszik a cikk, ajánlja másoknak is!