rss      tw      fb
Keres

Bolgár György interjúi a Galamusban - 2010. július 9.

Szilágyi László, az LMP parlamenti képviselője, az Országgyűlés Egészségügyi Bizottságának tagja


Bolgár György:
- Szinte kapóra jött, hogy az elmúlt fél órában a hallgatókkal elsősorban az egészségügyről beszélgettünk.

Szilágyi László: - De sajnálom, hogy nem hallottam.

- Alapvetően annak ürügyén zajlott a beszélgetés, hogy Mikola István a minap tartott egy sajtótájékoztatót, és azt mondta, hogy följelentést tesz egy szülész-nőgyógyász ellen, aki előre kérte a hálapénzt, és ez tűrhetetlen. Mennyire célszerű igazságszolgáltatási útra terelni ezeket az ügyeket, amelyekről korábban is tudomásunk volt? Természetesen senki nem ért ezzel egyet, de ne tegyünk úgy, mintha most hirtelen fedeztük volna fel ezeket a visszásságokat. Körülbelül erről folyt a beszélgetés, meg arról, hogy lehetne-e másképp a hálát kifejezni. Hogy esetleg a betegek, akik kiszolgáltatott helyzetben érzik magukat az orvossal szemben, nem fizethetnének-e úgy, ha akarnak, hogy a kórház vagy a rendelőintézet veszi be az ő hálapénzüket és egy részét az intézménynek, más részét az egészségbiztosításnak és a harmadik részét pedig az orvosnak adja tovább. Ilyenekről volt szó. Úgyhogy, mondom, kapóra jön az ön ittléte, amelynek az oka egyébkén az, hogy Ön a parlamentben kifogásolta az Egészségbiztosítási Felügyelet Fidesz kormány általi megszüntetését. De mielőtt ebbe a konkrétumba belemennénk, annyit mondjon el nekem, hogy van-e az LMP-nek egészségpolitikája? Kidolgozták, hogy ez az ellenzéki párt milyen egészségügyi modellt szeretne látni, vagy mit tart megvalósíthatónak Magyarországon?

- Ha látta a választási programunkat, akkor tudja, hogy abban elég komoly megállapítások voltak, egyrészt az egészségügy tarthatatlan helyzetéről, másrészt arról, hogy mi milyen irányt képzelnénk el. Azért annyiban egyetértünk a most kormányzó párttal, hogy mi is egybiztosítós modellben gondolkodunk. De mindenképpen azt gondoljuk, hogy sokkal komolyabb hatósági felügyelet kell az egészségügyi szolgáltatók felügyeletére és most éppen ezt vágja vissza a kormány.

- Az előző, kudarcot vallott reformkísérlet, bár éppen az hozta létre a biztosítási felügyeletet, a kontrollt részben abban látta, hogy több biztosító verseng majd a piacon és ezek valamilyen kontrollt fognak gyakorolni egymásra. Ezzel könnyebbé vált volna a pazarlás megszüntetése, világosabbak lettek volna a feltételek, mindenki számára elérhetőek a szolgáltatások, versengtek volna egymással a szolgáltatók és így tovább. Ebből nem lett semmi, de egy biztos…

- Azt mi is nagyon bánjuk, hogy ebből nem lett semmi.

- Önök ebből a szempontból sem liberális gazdasági politikát képviselnek, ezt tudjuk Önökről.

- Komoly vitában voltunk például Mihályi Péterrel is, talán az Ön műsorában is többször szerepelt ezzel kapcsolatban annak idején.

- De azt mondom, hogy vannak olyan nyugati liberális demokráciák, amelyekben egybiztosítós rendszer működik, vagyis nem kizárt, hogy úgy is lehet jól csinálni az egészségügyi ellátást.

- Az biztos, hogy ezen a téren nagyon sok tennivaló van a hatékonyság javulása érdekében. Az egybiztosítós rendszer keretein belül is lehetne minőségibb, olcsóbb és kevésbé pazarló szolgáltatást nyújtani is, ezen kellene most dolgozni.

- Az Önök véleménye szerint az új kormány egészségügyi lépései milyen irányba mutatnak? Mert arra, hogy lecserélnek néhány állami intézményvezetőt, még azt is mondhatná az ember, hogy nem meglepő, láttunk már ilyet. Bár talán nagyobb elánnal teszik ezt és talán nagyobb mélységben és szélességben, de önmagában ez még nem feltétlenül jelez semmilyen irányt. A felügyelet megszüntetése viszont mintha már jelezne. Azzal mi lehet a baj, hiszen azt gondolnánk, hogy az még a kormányzatnak is segítene.

- Mi is úgy látjuk, hogy nagy szükség lenne egy ilyen modern hatóságra. Egy 21. századi demokrácia nem nagyon nélkülözhet egy ilyen típusú intézményt, ahol a szolgáltatók felügyelete, a betegjogok védelme zajlik. Úgyhogy mindenképpen amellett kardoskodunk, hogy megmaradjon ez a hatóság. Például egy olyan teljesen világos és okos indikátor-rendszert hoztak létre az elmúlt években, amit az interneten bárki megnézhet, akár kórházakra lebontva, és ő maga is hozhat döntéseket, hogy melyik szolgáltatást melyik intézményben veszi igénybe.

- Ott kaphat valamilyen információt arról, hogy abban az intézményben adott dolog mennyire hatékony, mennyire működik jól, tehát nem érzi magát teljesen elveszettnek a beteg.

- Igen, erre nézve is kaptunk valamiféle ígéretet, hogy ez az adatbázis megmarad és továbbra is elérhető lesz. De nem nagyon látjuk a törvénytervezetből, hogy ezeket a funkciókat, amiket az Egészségbiztosítási Felügyelet ellátott, hova fogják elosztani. Az látszik, hogy nem egy kézben lesz, de el sem tudom képzelni, hogy hogyan. Valamit kap az ÁNTSZ, valamit kap az Országos Egészségbiztosítási Pénztár, valami a minisztériumra száll. De nem látszik pontosan a normaszövegből, hogy ez hogyan lesz megvalósítva.

- Az a baj, egészségügyi hasonlattal élve, hogy olyan, mintha a sok bába között elveszne a gyerek.

- Reméljük, hogy nem így lesz. Úgy látjuk, hogy most is van jó pár út, amit egy sérelmet szenvedett beteg be tud járni annak érdekében, hogy jogorvoslatot kapjon, de egyik sem olyan egyszerű és hatékony, mint amilyen az Egészségbiztosítási Felügyelet volt, most már mondhatom múlt időben. Tehát van a Betegjogi Közalapítvány, ami nagyon fontos tanácsot adhat, és orientálni tud a különböző utak között. Ő maga is sokszor fordult az Egészségbiztosítási Felügyelethez. Lehet menni az ombudsmanhoz, lehet menni akár rendőrségre, a felügyeletet ellátó önkormányzathoz, vagy megyei önkormányzathoz. De egyikre sem mondhatom azt, hogy elég egyszerű lenne egy földi halandó számára. És elég sok időnek el kell még ahhoz telni, hogy az ember az ÁNTSZ-hez merjen fordulni a panaszával, amilyen szervezetnek ezt megismertük az elmúlt 20 vagy még több évben.

- Ráadásul, ha egyszer létezik egy ilyen tulajdonképpen hamar bejáratódott szervezet, mint ez az Egészségbiztosítási Felügyelet, amelyiknek évekig elég jó sajtója is volt és eléggé közismertté is vált, furcsa, hogy végül is erre a sorsra jut.

- Én azt látom ebből, hogy bizonyos szolgáltatóknak nem nagyon tetszik a biztosítási felügyelet működtetése. Az tény, hogy a sok-sok kivizsgált panaszból megindított eljárásból és a kiszabott büntetésekből az látszik, hogy 90 százalékban a szolgáltatók ellen foglalt állást a felügyelet és nagyon ritkán ellenőrizte magát a betegbiztosítót, amiért egyébként létrehozták. De ez szerintem nem ok arra, hogy megszüntessék. Az is biztos, hogy vannak felesleges párhuzamosságok, meglehet, hogy drágán és bürokratikusan működő szervezet, de nem megszüntetni kellene, hanem egy kicsit újra fazonírozni, karcsúsítani, modernebbé, gyorsabbá tenni a működését, hogy ne legyen akkora költségvetési teher a működése.

- Azonban, úgy látszik, ez a hajó már nagyon elmenőben van.

- Nagyon úgy tűnik. És attól félünk, hogy a Betegjogi Közalapítvány lesz a következő, mert látok erre utaló jeleket.

- Tőlük csak pénzt vesznek el egyelőre.

- Egyelőre elvettek egy jó adag pénzt, de talán nincs veszélyben még a működése. Erre mindenképpen szükség lenne, hiszen ha megszűnne, senki nem látná el ezek után azt a modern egészségügyi fogyasztóvédelmi felügyeletet, amit eddig az Egészségbiztosítási Felügyelet ellátott.

- Visszatérve az egyik kiinduló kérdésemhez, lát valamilyen jól meghatározható, vagy megfogalmazható irányt a Fidesz-kormány egészségpolitikájában? Mert az egészségügyi államtitkár a nyilatkozatiban nagyon óvatos és azt mondja, hogy ő szántszándékkal nem akar egyszerre sok mindent, mert csak lassan szabad építkezni.

- Ebből a szempontból egyetértek vele, nem szabad nekiesni kőbaltával az ágazatnak, mert nagyon nagy károkat is lehet okozni. Én ellenzéki képviselőként is azt mondom, hogy egy nagyon dinamikus, szimpatikus csapat állt föl az egészségügy vezetésében, a kérdés az, hogy majd mire jutnak. Ami a kormányprogramból kiderült, az az, hogy talán lesz egy elég erős népegészségügyi vonal és már a bizottsági munkában láttunk ezzel kapcsolatban előremutató jeleket. Majd meglátjuk, hogy ősszel, ha újra összeül a parlament, milyen típusú jogszabályokat terjesztenek be.

- A konkrétumok eddig mintha az ellenkező irányba vezetnének, de hátha nem ebből áll majd az egész program.

- Egyelőre amit az elmúlt két hónapban tettek, az leginkább az volt, hogy visszacsinálták, amit azt előző kormány elkezdett. Az látszik, hogy teljesen más irányt akarnak venni. Egyébként a patikaalapítási moratórium, amit most ugyanebben a jogszabályban, ebben a salátatörvényükben beterjesztettek, azt gondolom, hogy mindenképpen figyelemre méltó és ezt támogatnánk is, ha az egész törvényt tudnánk támogatni, de egyszerre kell majd szavazni. És van még egy-két olyan momentum ebben a néhány hónapban, ami akár szimpatikusnak is felfogható.

- Most ugyan nincs időnk arra, hogy belemenjünk részletekbe, mert vitatkoznék Önnel a patikaalapítási moratóriummal kapcsolatban, hiszen ha új patikák létesülnek, az nem feltétlenül teszi lehetetlenné a kistelepülések patikaellátását, és azt más módon is lehetne szabályozni. Miért ne lehetne ebben versenyezni.

- Inkább az a baj, hogy olyan vertikális integrált végek alakultak ki, ahol a gyógyszergyártók, a gyógyszer-nagykereskedők és a gyógyszer-kiskereskedők mind egy kézben vannak.

- Akkor a monopóliumokat kellene megakadályozni, erre kéne törvényt hozni.

- Ebben nagyon elszántnak tűnik a kormányzat, de ezzel még nincsenek készen. Most nagyon gyors intézkedést tesznek, hogy ezzel a moratóriummal valamilyen módon elejét vegyék annak, hogy kiszorítsák a kicsiket a piacról, mert itt nagy láncok kezdtek el terjedni, elsősorban a nagyvárosokban. Ugyanakkor a kis gyógyszertárak olyan finanszírozási problémákkal küzdenek, éppen azért, mert a nagy láncok leszorítják az árakat, és olyan kicsi a forgalom a vidéki patikákban, hogy nem tudják finanszírozni a gyógyszertárakat. Én azt gondolom, hogy ez a része támogatható a jogszabálynak. Az a része semmiképpen nem, hogy megszüntetik az Egészségbiztosítási Felügyeletet.


Ha tetszik a cikk, ajánlja másoknak is!

Izsák Jenő karikatúrái