Hogy lesz ebből demokrácia? – 2. rész: Provizóriumot!



I.
II. - Provizóriumot!
III. - Valami nincs rendben     
IV. - Van-e igény a diktatúrára, avagy konszolidálódhat-e Orbán rendszere?    
V. - Amire számítanunk kell: az orbánizmus tagolt védelmi rendszere



Remélem, megbocsátanak nekem a tárgyalóasztalnál ülő és az előbb-utóbb odaülő szervezetek képviselői, hogy most inkább javaslatot teszek, mint elemzek, mert bizonyára már mind kiérlelt elképzelésekkel ültek le az asztalhoz. Legalábbis, úgy tűnik, azt már biztosan tudják, hogy mit nem akarnak, amit a másik igen. Remélem, megbocsátanak, ha úgy érzem, hogy bizonytalanok abban, melyek is a demokrácia létrehozásának legfontosabb lépései – bár az is lehet, hogy a legelevenebb magyar hagyománynak megfelelően mindaz, ami ezután következik, csak pusztába kiáltott szó. Az előző írásomban azt állítottam, hogy a jogállam visszaállításához előbb meg kell teremteni a jogállami eszközök működésének feltételeit. Mivel pedig ez nem lehetséges, ha csak úgy teszünk, mintha léteznének ezek a feltételek – most, sajnos valami ilyesmit lehet látni –, a Fidesz utáni korszak első szakaszában létre kell hozni a feltételeket. Ebből két következtetés adódik:

1) A tárgyaló demokratikus pártoknak és szervezeteknek nem a hagyományos értelemben vett programban kell megállapodniuk, hanem csakis abban, amiben valamennyi demokratának egyet kell értenie.

2) A megállapodás programpontjainak arra az átmeneti időszakra kell vonatkozniuk, amelyben a demokrácia működési feltételeit létre kell hozni. (Az átmeneti időszak ötletét Karácsony Gergely korábban már felvetette, igaz, egy egészen abszurd koncepció keretében.)

I.

Értelmetlen a demokrácia visszaállításáról beszélni, ha az erre készülők nem mondanak ítéletet az orbáni rendszer felett: az Orbán Viktor által épített rendszer önkényuralom. Azaz, 2010 és 2014 között a Fidesz önkényuralom, vagy ha tetszik, diktatúra létrehozására törekedett. Ha ugyanis ezt nem mondják ki nyíltan, akkor nevetségessé teszik magukat és az elképzeléseiket is, hiszen minek visszaállítani a demokráciát, ha most is az van? Másrészt ezzel megteremtődik a jogi alap az orbánista törvények és intézmények felszámolásához (vö.: 1989-es alkotmány, 2.§ (3), illetve alaptörvény, C (2) bekezdés). Ha nem születik megegyezés ebben a kérdésben a tárgyaló felek között, akkor a demokratikus szervezetek törvényesnek és jogosnak fogadják el a 2010 óta hozott intézkedéseket. Ez pedig azt jelenti, hogy Orbán művét csak a saját mércéje alapján lehet megítélni – persze a teljesítménye így is silány, ámde lehetőséget kap a túlélésre.

A jogrend jogszerű visszaállítására csak az ad lehetőséget, ha jogtalannak tekintünk mindent, amit a Fidesz tett 2010 és 2014 között tett. A jogrend azonban nem minden, sőt nagyon kevés akkor, ha a gazdaság autonómiáját nem hozzuk létre és a közszférát nem demokratizáljuk.


II.

Az orbánizmus egyik legszilárdabb oszlopa az államtól függő vállalkozók által irányított gazdaság. Nem véletlenül fordított annyi energiát a Fidesz a piac felszámolására és a vállalkozások függő helyzetbe hozására. A demokratizálás programjának tehát az egyik legfontosabb pontja a gazdaság függetlenítése az államtól és az állam függetlenítése a kiváltságos vállalkozóktól. Csakis ebben a keretben lehetséges redukálni a korrupciót, mert a kontroll csak a független szférák között hatékony. Ekkor szűnik meg természetesnek lenni, és válik esetlegessé a korrupció. Csakis ebben a keretben lehetséges felszámolni a szegregált munkaerőpiacot, vagyis lehetséges az alacsony képzettségűek, köztük a romák felemelkedése és integrációja. Ez utóbbi természetesen célzott programokat igényel, és a gazdaság csak egyetlen elem ezekben a programokban.

Ez nem a szokásos koalíciós program, hanem a demokráciának a jobb- és a baloldal számára egyaránt nélkülözhetetlen gazdasági alapzata. Ha nem sikerül függetlenné tenni a gazdaságot, akkor akármilyen gonddal is építjük fel a jogrendet, újra és újra össze fog omlani.


III.

Mint tudjuk, az oktatás államosítása Orbán Viktor legnagyobb tette. Ennek is, mint minden orbáni tettnek, a kiszolgáltatottság létrehozása a lényege. Az oktatás új irányítási és tananyagrendszere a legostobább magyar nagytőkések igényeit akarja kielégíteni: képzetlen és önállótlan (innovációra, tanulásra, változásra alkalmatlan) munkások tömegét eredményezi, nem is olyan sokára. A természetes életösztön arra kell késztessen minden értelmes vállalkozót és politikust, hogy azonnal számolja fel az oktatást megbénító intézményrendszert és a szellemet megbénító orbáni tantervet. Magyarországnak tanulni képes és tanulni szerető gyerekek és felnőttek sokaságára van szüksége, ehhez pedig független, szellemileg nyitott, innovatív, önmagában bízó és a lehető legnagyobb mértékben toleráns tanári karra van szükség. Ez azt is jelenti, hogy az alapfokú oktatásban semmi keresnivalójuk nincs az egyházaknak. Amennyiben az alap- és középfokú oktatás finanszírozására nem csoportosítanak át sürgősen nagyságrendekkel nagyobb összegeket, Magyarország a segédmunkások országává lesz, úgy, ahogyan azt a Hoffmann Rózsák is szeretnék. Ez sem jobb- vagy baloldal kérdése. Ha a tanulók nem élik át naponta a demokráciát az iskolában, ha nem tanulják meg, hogy nemcsak lehet, de időnként ellent is kell mondani a hatalomnak, ha nem jönnek rá, hogy az ő gondolataik éppoly értékesek, mint azoké, akiknek vagyonuk vagy hatalmuk van, akkor sohasem lesz itt demokrácia.


IV.

Orbán Viktor visszaállította Magyarországon a szovjetrendszert, és ezzel kiteljesítette a települések függését az államtól – ez a folyamat ugyanis már a rendszerváltás óta tartott, függetlenül attól, ki kormányzott. Az önkormányzati rendszer kétségtelenül a demokrácia politikai alapzata, rendkívül fontos lenne tehát kiszabadítani alárendelt helyzetéből. A helyi társadalmak kiszolgáltatottsága – éppúgy, mint a gazdaságé – folytonosan újratermeli az autoriter problémamegoldások eredményességében a hitet, és ezzel megalapozza a jövendő Orbánok karrierjét. Olyan önkormányzati rendszerre van tehát szükségünk, amely nemcsak lehetőséget ad, de meg is követeli a plurális gondolkodást, a helyi problémák helyi megoldásának keresését, és rendelkezésre bocsátja ehhez a szükséges eszközöket is. Ehhez nincs szükség kormányhivatalokra, sem pedig megyei önkormányzatokra, de nincs szükség több mint háromezer önkormányzatra sem.


V.

Az önkormányzati reform adja a rendészeti reform hátterét, amelyet részletesen leírtam a Példa a demokratikus közhatalom kialakítására: A rendőrségi demokratizálása című sorozatban, itt, a Galamusban. Ennek legfontosabb gondolata az, hogy a rendőrségnek oly módon kell részt vennie a társadalmi problémák kezelésében, hogy a társadalmi csoportok egymás és a közhatalom iránti bizalmát létrehozza és megőrizze.


VI.

Végül, de nem utolsósorban, a demokrácia számára fontos, a politikai oldalak szempontjából semleges területek a szociális szféra és a környezetvédelem. Talán nem erőltetett mind a kettőt a társadalmi szolidaritás alá sorolni. A szolidaritás lényege pedig a felelősségvállalás. Olyan intézmény- és feltételrendszerre van tehát szükség, amely mindkét területen megköveteli a felelősségvállalást.

***

Ha valóban demokráciát akarunk ebben az országban, és nem csupán arra törekszünk, hogy lecseréljük a székekben ülő embereket, akkor le kell rombolni mindazt, amit a Fidesz létrehozott, és ugyanazzal a mozdulattal meg kell teremteni a demokratikus működés feltételeit. Megítélésem szerint ez akkor hajtható végre a leghatékonyabban, ha a demokratikus szervezetek, megegyezve az alapelvekben – mondjuk úgy, ahogyan a fenti pontokban olvasható – átmeneti kormányt alakítanak, amelynek az orbáni önkényuralom rendszerének felszámolása és a demokratikus politikai versengés feltételeinek a megteremtése a feladata. Amennyiben tehát jelenleg kormányprogramot kell alkotni, akkor az csak két területre vonatkozik: az orbáni rendszer lebontása, azaz a demokrácia feltételeinek létrehozása és azoknak a problémáknak a kezelése, amelyek nem tűrnek halasztást. A provizóriumot követően remélhetőleg sikeresebben működik majd a magyar demokrácia, mint 1990 után tette.



Krémer Ferenc



I.
II. - Provizóriumot!
III. - Valami nincs rendben     
IV. - Van-e igény a diktatúrára, avagy konszolidálódhat-e Orbán rendszere?    
V. - Amire számítanunk kell: az orbánizmus tagolt védelmi rendszere



Ha tetszik a cikk, ajánlja másoknak is!