rss      tw      fb
Keres

Bolgár György interjúi a Galamusban - 2013. január 29.

A véleménycikkek hangneméről
Gavra Gábor, a hvg.hu főszerkesztője

Bolgár György: - Nem erről szeretnék veled beszélni, csak fontosnak tartom, ezért megkérdezem, hogy a Semjén-ügy le van zárva? Nincs semmi a tarsolyotokban?

Gavra Gábor: - Mi nem zártuk le.

- Ő lezárta persze, ezt tudjuk.

- Ez a szíve joga.

- De a kérdésem arra vonatkozott, hogy tudtok-e még valamit az ügyben vagy még esetleg dolgoztok-e valamin?

- Dolgozunk ezen. Hogy mondjam, tesszük a dolgunkat.

- Jó, ez már önmagában érdekes információ, köszönöm. És a hvg.hu-nak így utólag is azt kell mondanom, hogy elismerésemet kell kifejeznem, mert nagyon módszeresen és pontosan dolgoztok ilyen ügyekben. De az elismerés után jöjjön a kritika, mert erről akarok beszélni veled. Az elmúlt két-három napban két olyan véleménycikket is olvastam nálatok, amiről azt gondolom, hogy nem volna szabad így írni. Megmondom, mire gondolok. Az egyik Paul Lendvaival kapcsolatos, az egyik ismert szerzőtök írt róla „A NER (Nemzeti Együttműködés Rendszere) hasznos idiótája” címmel, azzal a filmmel kapcsolatban, amely az osztrák közszolgálati televízióban lement néhány hónapja, majd a közelmúltban a magyar közszolgálati tévében is. A másik pedig Felcsuti Péter volt bankigazgatóról, a Haza és Haladás Egyesület egyik alapítójának blogbejegyzéséről született „Politikai szellentés” címmel. És mind a két esetben az a rossz érzésem támadt, hogy nem lehet, nem szabad elintézni egy normális, kedvelt, jó színvonalon működő vezető hazai hírportálon olyan embereket, akiknek komoly teljesítményük van és akiknek a teljesítményét, véleményét vagy akár munkáját lehet vitatni. Kell is, de nem lehet így elintézni őket, hogy az egyik hasznos idióta, a másik pedig politikai szellentést követett el.

- Melyikkel kezdjük?

- Amelyikkel akarod.

- Jó. Kezdjük szerintem az utóbbival. Ugye ez egy viszontválasz volt egy külsős szerzőnk részéről arra az egyébként rendkívül furcsa hangvételű közleményre, amelyet az Együtt-2014 múlt héten pénteken vagy csütörtökön kiadott a hvg.hu egyik hírére hivatkozva. A hvg.hu pontosan Felcsuti Péter a Magyar Narancson vezetett blogjának akkor legutóbbi bejegyzésére reagált. Illetve nem reagált, hanem szemlézte ezt a bejegyzést. Ez a bejegyzés pedig az azt megelőző hétvégén Ausztriában a sorkötelezettségről lezajlott népszavazással foglalkozott. És annak az esélyét vagy annak a szükségességét latolgatta, hogy fenntarthatók-e a hivatásos hadseregek a modern nyugati államokban vagy sem.

- Felcsuti elgondolkodott ezen, hogy jó-e így, ahogy most van.

- Igen. Mi szemléztük ezt a bejegyzést, és erre egy meglehetősen furcsa és érthetetlen, indulattól fűtött közlemény született az Együtt-2014-től. Olyan közlemény egyébként, amelyet utoljára éppen Semjén-ügyben a kormányszóvivőitől, a Miniszterelnökség sajtóirodájától hallottunk Havasi Bertalantól, amiben hazug és szenzációhajhász címadással vádolt meg minket.

- Mi volt a címe a ti szemléteknek?

- Az volt, hogy – igyekszem szó szerint idézni – a Haza és Haladás alapítója szerint szükség lehet a sorkötelezettség visszaállítására. A hír pedig arról szólt, hogy a Haza és Haladás Egyesület alapítója szerint – ugye Felcsúti Péter az egyik alapítója a Haza és Haladás Egyesületnek – szükség lehet a sorkötelezettség visszaállítására.

- Vagy legalábbis ezt fontolgatta ebben a blogbejegyzésében.

- Így van. Nem írtuk azt, hogy szükséges és nem írtuk azt, hogy ez a Haza és Haladás álláspontja.

- De azért a címből az ember azt a következtetést vonhatja le – ismerjük az olvasói szokásokat –, hogy Haza és Haladás ilyesmiken gondolkozik.

- Kezdjük szerintem azzal, hogy politikai pártoktól vagy legalábbis politikai párttá alakulni szándékozó formációktól szokatlan ilyen hangú közlemények kiadása, hacsak nem a Jobbikról vagy mondjuk a KDNP-ről van szó. És annak az ambicionálása, hogy ők egy tőlük és valamennyi politikai erőtől függetlenül működő sajtóterméknek a szerkesztési gyakorlatában korrepetálnák…

-… Mondjuk, hogy igazad van, és csak annyival tudom őket menteni, hogy nem akarják, hogy a nevükhöz ez kötődjön, hiszen ez nem az ő hivatalos álláspontjuk. De ők erről nem tárgyaltak, nem akarják visszaállítani a sorkötelezettséget. Tegyük fel, hogy száz százalékig nektek van igazatok és ez a közlemény úgy rossz, ahogy van, méltánytalan és félremagyarázza a ti szemléteket.

- Én nem akarok ez ügyben ítélkezni.

- De akkor miért nem a Haza és Haladás ellen írtatok egy megjegyzést.

- Nem írtunk mi senki ellen semmit. Ott kezdődik, hogy én még azt sem mondom, hogy ez egy méltánytalan közlemény volt. Mindenkinek joga van ilyen közleményeket kiadni. Ezzel semmi probléma nincsen. Szereptévesztésről van szó. Tehát ha akár a Kereszténydemokrata Néppárt mondjuk Semjén-ügyben, akár az Együtt-2014 sorkötelezettség-ügyben azt gondolja, hogy ő újságokat szerkeszthet, akkor az tévedés. Illetve akkor is, ha azt gondolja, hogy újságokat oktathat ki arról, mi a helyes címe egy adott hírnek.

- Igazad van. Szereptévesztés. És ráadásul tudjuk, hogy ez öngól szokott lenni. De erre nem az a válasz, hogy valaki ír nálatok egy politikai szellentés című kirohanást, amelyben olyan mondatok vannak, hogy egy ilyen szolidan lelakott választási alternatíva – ugye ez volna a Haza és Haladás – megfeszíti magát a közlevegőben, hogy csak úgy recseg-ropog- mennydörög, pedig ekkorát még a mostani kikupálatlan szerzők is előbb csak otthon csendben, nadrágvarrás mentén eregetnek sunyin, lapjával és utána zavartan fütyörészve, picit még el is pirulva széjjelnéznek, hogy hallotta-e valaki. Nem engedhet meg magának egy komoly hírportál ilyen hangnemet egy komoly emberrel szemben, akinek vagy igaza van, vagy nem. Eltöprengett valamin, amin egyébként Ausztriában például népszavazást mertek rendezni.

- Így van. Először akkor beszéljünk arról, hogy mi ezzel személyében támadtuk-e Felcsúti Pétert vagy nem. Természetesen nem támadtuk, bár hozzáteszem azt is, hogy egy bármilyen komoly hírportál vagy újság véleményrovatának akár személyében is joga van támadni bárkit.

- Persze, én is úgy gondolom. Csak a hangnemre gondolok, hogy ezt nem kéne használnotok, mert ez, még ha szellemesnek gondolja is a szerző, akkor sem a tiétek. Lehet szellemesnek és nem durván sértőnek, bántónak lenni.

- Nagyon köszönöm, hogy megosztod ez ügyben a véleményedet velem is meg a kedves hallgatókkal is. Én tiszteletben tartom a véleményedet, azt gondolom, nagyon fontos, hogy bárki a véleménycikkében meddig megy el. Nálunk rasszista, valakit személyében megalázó, emberi jogokat vagy emberi méltóságot sértő hangvételig nem megyünk el semmiképpen és soha. Egyébként pedig nyilvánvalóan a véleményszerzőink időnként a határokon belül olyan dolgokat engedhetnek meg maguknak, ami másnak, mondjuk ebben az esetben neked nem tetszik. Én ezt tiszteletben tartom, hogy neked ez nem tetszik.

- Úgy gondolom, hogy ez azon a határon, amit te most körülírtál, túl van.

- Én meg másképpen.

- Ahogy a Paul Lendvai, a NER méltán kiröhögött hasznos idiótája megjelölés szintén túl van rajta.

- Én megértem és tiszteletben tartom ezt a véleményedet, de azt gondolom, hogy nincs. Tehát erről hosszan lehet vitatkozni.

- Ez ízlésbeli kérdés, generációs kérdés vagy micsoda? Vagy lehet ezt konkrétabbá is tenni?

- Nem hiszem, hogy ízlésbeli vagy generációs kérdés lenne. Azt gondolom, hogy persze, lehet azon vitatkozni, hogy a 20. század első évtizedeinek egyik kedvelt bolsevik szófordulatát, tehát a hasznos idióta kifejezést használja-e valaki a 21. század elején vagy nem.

- Lendvai biztos emlékszik még rá, tehát ha rá célzott, ő biztos tudja, hogy miből származik.

- Azon is lehet egyébként vitatkozni, hogy jó vagy rossz volt-e az egyébként a köztévé által tálalásra méltónak tartott Lendvai-féle dokumentumfilm. A mi szerzőnknek ez volt a véleménye, én pedig ki fogok állni természetesen a szerzőink mellett.

- Ezt is vártam és egyébként úgy gondolom, hogy egy hírportál vezetője vagy egy sajtóorgánum vezetője részéről mindig is ez a tisztességes megoldás, tehát nem vártam tőled azt, hogy most elkezd ütlegelni a szerzőidet. Elviekben akartam róla beszélni.

- Azt gondolom egyébként, hogy bármilyen véleményrovatban az a helyes egyensúly, ha az ilyen markáns vélemények és az ennél szofisztikáltabb elemzések együtt vannak. Nagyon megtisztelő, hogy erről beszélgethetünk itt a hallgatók előtt és én a te véleményedet maximálisan tiszteletben tartom, de ezzel együtt én mind a kettőre azt mondom, hogy azokon a határokon belül van, amit egy magát mértékadónak tekintő hírportál megengedhet magának. És mind a kettő abban az értelemben eléri a célját, hogy sokan felkapják rá a fejüket. Te is felkaptad a fejedet rá.

- Nem ez a magyarázat? Nem ez van mögötte, hogy de ebben a mai világban olyan dolgot kell írni, olyan címet kell adni, hogy szellentés legyen benne, meg idióta legyen benne és ha még Lendvait is hozzátesszük, akkor még inkább oda fogok nézni, el fogom olvasni?

- Ez is elképzelhető. De ha például olyasmi fordul elő, hogy esetleg olyan címet adunk, amit mondjuk utólag a szerkesztő vagy akár a főszerkesztő sértőnek vagy bántónak vél, akkor azt utólag megváltoztatjuk, és nem szégyelljük azt, hogy ebben az esetben felülvizsgáltuk a saját álláspontunkat. Az ilyen esetekben mindig fel is tüntetjük, hogy megváltoztattunk egy adott címet. Tehát ilyen van, és ha ez ügyben mondjuk úgy látjuk, hogy korábban hibáztunk, akkor megváltoztatjuk. Ebben a két esetben én nem látom ezt, egyébként pedig azt gondolom, hogy a provokatívabb hangvétel egyszerűen hozzátartozik a mind a kettőnk számára rendkívül fontosnak tartott szólásszabadsághoz. Arra biztosan jó, hogy akik erre felkapják a fejüket és adott esetben megbotránkoznak, azoknak talán egy része elgondolkozik azon a kérdéskörön, amivel az adott véleménycikk foglalkozik. Tehát például elgondolkodik azon a kérdésen, hogy vajon mennyire a magyar valóságot mutatja be a Lendvai-féle film. Vagy hogy egy olyan, egyébként már visszavonult és nyugállományba vonult bankár, tehát lehet azt mondani, civil ember, civil férfiú, mint Felcsuti Péter, ha alapítója lesz egy politikai ambíciójú egyesületnek, akkor azt követően magánemberként megnyilvánulhat-e egy ilyen fontos társadalmi kérdésben, mint a sorkötelezettség kérdése, vagy onnantól kezdve politikusként és ennek a felelősségnek a tudatában kell-e megnyilvánulnia.

- Minden tartalmi gondolatoddal egyet tudok érteni. A formával és a személyeskedéssel nem.

- Egyet még hozzáteszek. Felcsuti Péter reagált levélben erre a cikkre, ahogy Bauer Tamás, a Demokratikus Koalíció alelnöke is reagált a Lendvai-filmről szóló cikkében, természetesen.

- És nincs bennük személyeskedés.

- Természetesen ezeket a reakciókat mi nagyon szívesen lehozzuk. Azt gondolom, hogy azoknak a véleményeknek és reakcióknak is helye van a véleményrovatunkban, amelyekkel akár tartalmilag nem értünk egyet. Még egyszer mondom, hogy valószínűleg ezek a válaszok sem születtek volna meg, és ezek a viták sem indultak volna el, ha az alapcikkek nincsenek.

- Ha nem vagytok ilyen durván provokatívak?

- Ha az alapcikkek nem provokatívak. Nézd Gyuri, hogy mi a durván provokatív és mi a nem durván provokatív, ez megint ízlésbeli kérdés.

- Jó, ez mindig ízlésbeli kérdés és mindig adott esetben dől el. Az egyiknél egy kicsit túlmegy, a másiknál nem megy túl a határon. Én úgy éreztem, hogy ez a kettő most túlment rajta és ezért gondoltam, hogy érdemes erről beszélni.

- Nem értünk egyet, de nem baj szerintem.



Ha tetszik a cikk, ajánlja másoknak is!