Bolgár György interjúi a Galamusban - 2013. január 30.
- Részletek
- 2013. február 01. péntek, 04:24
- Megbeszéljük
„Fájdalmas gyanúsítgatással és becsületsértéssel egyenértékű támadássorozat” zajlik az MMA ellen
Juhász Judit, a Magyar Művészeti Akadémia sajtófőnöke
Bolgár György: - Mesélj nekünk erről a tegnapi elnökségi ülésről, amelyen megtárgyalták az elnökség levelét. Ebben ugye az elnökségi tagok megfontolásra ajánlották azt az elképzelésüket vagy javaslatukat, hogy a különböző problémák, konfliktusok tisztázása érdekében mondjon le. Ő pedig úgy döntött, hogy nem mond le. Az elnökség ezek után, ahogy látom a híreket, elfogadta ezt.
Juhász Judit: - Megtennéd, hogy megismétled a róla mondott első mondatodat? Valahogy így szólt, hogy Fekete György lenyomta az ellene irányuló támadásokat.
- Az eltávolítására irányuló kísérletet. A Népszabadság kicsit keményebben fogalmazott a címoldalán, azt mondta, hogy túlélte a puccsot. Én azt gondolom, ez nem puccs volt, ez egy kísérlet volt az eltávolítására.
- És nemcsak, hogy lenyomta, hanem vállalt egy tisztázó beszélgetést is az előre kitűzött elnökségi ülésen. Még egy picit árnyalnám, ebből a hallgatók érteni fogják a lényegét ennek a tegnap délutáni elnökségi ülésnek. Nem az ellene irányuló lemondására vonatkozó kísérleteket nyomta le, hanem az akadémiáért felajánlott felkérést, hogy esetleg emiatt fontolja meg a lemondását.
- Merthogy az elnökség tagjai azzal indokolták azt a javaslatot, hogy fontolja meg a lemondását, mert a Művészeti Akadémiának így jobb esélyei lennének a működésre?
- Nem a működésre, hanem talán így megváltozik a közvéleményben kialakult kép, amit a sajtó és néhány véleményvezér kialakított itt nagyon agresszíven, és sajnos azt kell mondanom, hogy alaposan eltorzítva a felmerült konfliktusokat. Tehát tisztázzuk, azok az elnökségi tagok, akik aláírták ezt a kérelmet, amit nagyon udvariasan átküldtek hétfőn, arra kérték, fontolja meg, hogy esetleg a visszavonulásával többet segít az akadémiáról kialakult kép hitelesítésében, mint ha továbbra is az élen marad és állandó célpontja lesz az újra és újra fellángoló támadásoknak.
- Mivel védte magát, pozícióját és véleményét Fekete György? Miért tudta meggyőzni az elnökségi tagokat, hogy én mégis jobban tudom képviselni az akadémiát, mint ahogy ti gondoljátok?
- A jelenlévők közül ott ült a hat elnökségi tag és a néhány tag, akiknek nincs szavazati joguk, és ott ültek a tagozatok vezetői is. Az akadémiának nyolc tagozata van, hét tagozatvezető ott ült, és Fekete Györgynek úgyszólván nem kellett védekeznie, nem kellett magyarázkodnia, mert a tagozatvezetők egymás után feltették a kérdéseiket az elnökségi tagok érveire kíváncsian, hogy vajon mire alapozzák ezt az elhatározást. És gyakorlatilag ezekből a kérdésekből kialakult tisztázó párbeszédben Fekete Györgynek csak az elég hosszúra nyúlt megbeszélés végén kellett nyilatkoznia, hogy elfogadja-e azokat a kritikákat, amelyeket megfogalmaztak. Képes-e, akar-e alkalmazkodni azokhoz a kérésekhez, amelyeket az elnökségi tagok elvárnak tőle. És bizony az elnökségi tagok is belátóan elfogadták azokat az érveket, amelyeket a tagozatvezetők, az építőművészeti tagozattól kezdve a képzőművészeti filmtagozat-vezetőig, összefoglaltak. Tehát én sajnos sok kemény értekezleten – kormányülésektől kezdve különböző felügyelőbizottsági üléseken – részt vettem az elmúlt húsz évben, de ez számomra rendkívül pozitív volt, és nem azért, mert ennek a posztnak a szószólójaként most ezt kell mondanom, hogy valóban méltó volt azokhoz a művészekhez, akik a Magyar Művészeti Akadémia vezetőtestületében dolgoznak. Jankovics Marcelltől Mezei Katalinon át, Ács Margiton keresztül Haris Lászlóig itt egy olyan társaság ült együtt, akik meg akarják menteni az akadémiát és a jövőjét attól az igaztalan és rendkívül fájdalmas gyanúsítgatással és becsületsértéssel egyenértékű támadássorozattól, amely hosszú hónapok óta zajlik.
- Igen, csak Jankovics Marcell és Ács Margit, az elnökség általad említett tagjai, úgy akarták megvédeni az akadémiát, hogy közben megvédik az akadémiát Fekete Györgytől, mert úgy érezték, hogy ebben a helyzetben – most mindegy ebből a szempontból, hogy szerintük ki a hibás – nem tudja megfelelő hitellel képviselni ezt a testületet. És úgy látszik, hogy a meghívott tagozatvezetők meg másképp gondolták. Kinek volt az ötlete, hogy ők is legyenek ott?
- Ők mindig ott vannak.
- Mindig ott vannak? Aha.
- A tagozatvezetők állandó meghívott résztvevői az elnökségi üléseknek, csak nem szavaznak. És ez egyik következménye volt a tegnap esti nagy tisztázó beszélgetésnek, abban maradtak, hogy az elnökség tagjai és a tagozatvezetők is az eddiginél sokkal erőteljesebben és a részletekre is figyelve próbálnak részt venni az akadémia munkájában. Aminek tulajdonképpen most jött el az ideje, mert ha úgy nézzük, a tavalyi esztendő a mínusz 1. év volt. Nyáron alakultak meg a tagozatok, felvettünk száz embert, ötven levelezőt és ötven újabb levelezőt a régiekből. Ők rendes tagokká váltak. Tehát százötvenen indultunk tavaly, és most kétszázötven tagja van az akadémiának. Most indul a munka. Még maguk az akadémikusok sem mindnyájan értik pontosan, hogy egy ilyen önkormányzati rendszerű köztestület hogyan működik. Hogyan illeszkedik az állami bürokráciába, hogyan fogja képviselni a teljes művésztársadalmat. Mert ez is az egyik vád, hogy kirekesztő módon csak egyfajta világlátású művésztársadalomnak ad helyet. Ez nem így van.
- Ezt jó, hogy szóba hozod. Például ezen a tisztázó beszélgetésen felvetődött-e az, hogy ha egyszer a Magyar Művészeti Akadémia, mint az alaptörvényben is megnevezett köztestület, az egész magyar művésztársadalmat képviselni akarja, akkor vajon felajánlja-e a Széchenyi Művészeti Akadémia tagjainak, hogy csatlakozzanak a Művészeti Akadémiához. Felajánlja-e a sajnos viták közepébe került Konrád Györgynek – akit ugye Fekete György nevezett meg, mint arra méltatlant, hogy tagja legyen az MMA-nak –, hogy csatlakozzék hozzájuk, mert szívesen van látva. Hiszen ő is a magyar művésztársadalom nem is akármilyen tagja. Van-e terv ilyen gesztusok megtételére?
- Jó néhány hónapja már, hogy a Széchenyi Irodalmi és Művészeti Társaság elnökét [SZIMA], Makk Károly filmrendezőt vendégül láthattuk az elnökségen, és hosszú és nagyon baráti beszélgetésen kezdték vázolni, hogyan lehetne közelíteni a két akadémiát egymáshoz. Hét közös tagunk is van, tehát ők is segítik diplomáciailag azt a hidat felépíteni, amit nem mi romboltunk le. Tehát nemhogy szívesen dolgoznánk együtt, de erre már különböző előzmények is voltak, hiszen az elmúlt húsz évben, amikor a Makovecz-vezette akadémia egyesületként működött, több közös kiállítást és rendezvény szerveztek és sikeresen lebonyolítottak. Valahogyan a szembenállás, ha szabad így mondani, a SZIMA oldaláról érzékelhető, rossz megnyilatkozásokban is.
- De ilyen rossz megnyilatkozások azon az oldalon nem voltak, mint amilyenek most Fekete György részéről hallani.
- Ezeken túl kell lépni. Mi újra meghívtuk Makk Károlyt, sőt bekapcsolódott ő is egy olyan programba, amit Sára Sándor indított, ötvenhárom film bemutatása klubszerűen zajlik az Urániában. Ide bekapcsolódott most már a Duna Tv és Makk Károly is eljött, ahogy a többi rendező is vállalta hétfő esténként, hogy beszél a filmről. Tehát mi nagyon szerettük volna Jókai Anna 80. születésnapját, aki szintén tagja a SZIMA-nak, közösen megrendezni. Nem kaptunk rá kedvező választ, pedig nagy tisztelettel javasoltuk.
- Nagyobb gesztusra nem gondoltatok? Hogy Makk Károlyon kívül meghívjátok a Széchenyi Művészeti Akadémia teljes tagságát, legyenek ott a Magyar Művészeti Akadémia tagjai is, és akkor lehet vitatkozni is meg lehet azt mondani, hogy jó ez az irányvonal vagy nem jó, de mégis együtt van a magyar művészet.
- Gyuri, te megkérdeztél már valakit a SZIMA-tól, hogy szeretne-e belépni az akadémiába?
- Én még nem kérdeztem meg.
- Tedd meg, hogy megkérdezed.
- Megígérem Neked, hogy meg fogom kérdezni. De szerintem ti vagytok birtokon belül. Birtokon, pénzen, alaptörvényen belül. Nektek kellene ezt a kérést előterjeszteni. Aztán ha ők elutasítják, az az ő bajuk.
- A törvény előírja persze azt, hogy milyen módon kell az új tagok felvételét végigvezetni. Tehát bármelyik tagozatból a mostani kétszázötvennégy akadémikus ajánlására hívnak meg tagokat. A tagozat megszavazza, majd a közgyűlés szentesíti a tagfelvételt. Vagyis semmilyen gyakorlati akadálya nincs annak, hogy a tagbővítés során olyan akadémikusokat hívjunk meg a közösségbe, akik erre az életművükkel és az akaratukkal, a szándékukkal igent mondanak. Az a baj, hogy annak előtte mondták ki ezeket a szentenciákat az akadémiáról, mielőtt bármiféle lehetőség adódott volna arra, hogy ezeket a lépéseket igazán végiggondoltan megtegyük. Tehát itt rengeteg prejudikáció van, amiről nekem Márai Sándor jut eszembe már hetek óta, aki az egyik naplójegyzetében így fogalmazott, hogy meghalt a kritika, éljen a becsületsértés. Gyuri, mi ennek a fájdalmas gyakorlatnak az elszenvedői vagyunk. Megengedem, hogy nagyon könnyen előfordul, hogy megfontolatlanul vagy nem eléggé körültekintően kiszaladt félmondatot felragad a sajtó.
- Én hiszek Neked. Ha Fekete György egy nyilvános nyilatkozatban azt mondja Konrád Györgynek, hogy bocsánatot kérek, nem gondolom azt, hogy Konrád György nem nemzeti érzelmű, ugyanolyan nemzeti érzelmű, még ha más véleményen van is, úgyhogy szívesen meghívom az akadémia tagjai közé és javaslom még három akadémikusnak, hogy jelölje és javasolja őt, ez egy gesztus volna. Aztán lehet, hogy nem csatlakozik. Csak azt mondom, hogy ezzel a félreértéseket is legalább utólag tisztázni lehetne.
- Én azt gondolom, hogy erre megvan a lehetőség az elkövetkezendő időben, hiszen mi valóban szeretnénk a valódi értékeinkkel, a valódi szándékainkkal és azzal az eszménnyel a közvélemény előtt szerepelni, amely áthatja ezt az akadémiát, és amely egy valódi közösségként együtt dolgozik. És itt nagyon sok Kossuth-díjas, nagyon sok érdemes művész, de valódi értéket előállító, tisztességes és jót akaró művész dolgozik együtt, akikről most olyasfajta képet próbálnak festeni, ami mélyen sérti őket. Tehát most azért azt is figyelembe kell venni, hogy annyi rúgást, annyi sarat, annyi gyanúsítást és becsületsértést kaptak, hiszen minden visszahullott az akadémiára. Ha a mai hírportált elolvasom, akkor egész egyszerűen kétségbe kell esni, hogy létezik az, hogy ennek bárki hitelt ad és ilyen mélyre süllyed az újságírásban.
- Olyanok léptek ki tőletek, és ez nem az újságírás hibája, mint Novák Ferenc vagy Szakonyi Károly.
- Tudod, amikor nagyon érzékeny és az érzelmeikből, a tehetségükből, az érzékenységükből élő emberek szembesülnek azzal, hogy ahová ők tartoztak, azt ilyen módon teszik tönkre erkölcsileg…
-… De a saját elnökükkel szemben voltak kifogásaik. Nem azzal szemben, hogy sajtó erről mit írt, hanem azzal nem voltak kibékülve, hogy az ő elnökük miket mondott, miket nyilatkozott.
- Nem akarom az ő nevükben megindokolni sem a kilépésüket, sem a szempontjaikat. Kétszázötven tagja van az akadémiának, és sajnos tízen elmentek közülünk. Biztos vagyok benne, hogy nagyon fogják sajnálni, nem tíz év múlva, hanem talán most is. Mert hitelt adtak egy látszatnak. Persze én tudom, hogy a látszat valósággá képes válni a politikában, de egy olyan látszatnak engedve és olyan félelmeknek engedve hagyták el ezt a közösséget, amely nem reális.
- Mitől ilyen erős Fekete György, hogy még Jankovics Marcell, Szakonyi Károly, Sára Sándor nyomásának is ellen tudott állni?
- Ez nem ellene irányuló nyomás volt. Fekete György elmúlt nyolcvanéves. Tegnap többen megfogalmazták, hogy őt is féltik ettől az óriási tehertől, amit ő visz a vállán. Ő feladatként vállalta és úgy gondolja, hogy ezt a feladatot, ezt a három évet, amíg ő felépít egy akadémiát, neki végig kell csinálnia. És ebben társai az akadémikusok. Ha tetszik, ha nem, társak ebben. Segíteni akarják. Mindenki egy kicsit arra is ráébred, hogy ő a maga területén hogy tehet többet. Nap mint nap szerepelnek rádióban, televízióban, a legritkább esetben jut eszükbe, hogy azt mondják, hogy én a Művészeti Akadémia tagja vagyok. Hogy vállalják és megpróbálják a köztudatban felépíteni azt, ami valójában, mint szellemi építmény, most épül. Ezzel az üggyel azonosulni még azoknak is nehéz, akik tizenöt-húsz éve tagjai az akadémiának, mert eddig egyesület volt, most pedig egy köztestület, amely látszólag érdekeket sért, mert még nem volt ideje bebizonyítani, hogy a magyar művésztársadalom érdekeit akarja képviselni. És mindazt a – ahogy mondtad – pénzt, paripát, fegyvert, amit megkapott, a magyar művészeti élet megsegítésére, felemelésére akarja fordítani. Ez a közfeladat.
- Csak nem mindegy, hogyan használja fel. Kiket fog favorizálni, kiket részesít előnyökben, kedvezményekben, támogatásokban és kit zár ki.
- Gyuri, ez a társadalom előtt zajlik. Nem zártak ki senkit. Aki felállt, az úgy érezte, hogy ő eddig nem egy ilyen egyesületben, nem egy ilyen közösségben volt, amit ennyit támadnak, hiszen agyonhallgatták az elmúlt húsz évben. Szerették egymást, összejártak. Ez egy olyan közösség, amelynek a tagjai eljártak egymás könyvbemutatójára, kiállítására, tettek egymásért. Kéthetente vagy minden héten összeültek. Ez egy olyan bensőséges közösség volt, amelynek most köztestületi rangot adva hirtelen egy egészen más távlatot adott a társadalom, és ebbe bele kell nőni. Meg kell tanulni köztestületként élni, és elviselni például azt is, hogy rosszhiszeműen azt hiszik, hogy ki akarnak fosztani, ki akarnak rekeszteni, ki akarnak sajátítani. Nem erről van szó. Nem volt még idő, hogy annak az ellenkezőjét bizonyítsák, amit valójában ez a testület képvisel.
- De ezek szerint Fekete György most időt kapott.
- Igen. És Fekete György csak a nevében fekete.
- Erre nem gondoltam, hogy fekete volna, csak a nevében az, kétségtelen.
- De ha összerakod a képet, amit róla kialakítottak, az egy embernek a szellemi, lelki meggyilkolása. Azok a gyanúsítások, azok a jelzők, az a mérhetetlen lenyomni akarás, ami ezekből kiderül, olyan messze van a valóságtól.*
- Én értem, hogy te is véded, de azért annyit el kellene ismerned neked is, hogy nem azok kezdték, akik reagáltak az ő nyilatkozataira, hanem ő kezdte azzal, hogy közölte, kik alkalmasak vagy kik méltók arra, hogy tagjai legyenek ennek a művészeti akadémiának. És megemlítette mondjuk Konrád Györgyöt, aki világszerte az egyik legnagyobb magyar művészként, íróként tartanak számon, hogy ő például nem. Hát innentől kezdve nem lehet igazán úgy reagálni, hogy óh, hát ez véletlenül csak kicsúszott a száján. Meg is ismételte, meg is erősítette.
- Megértette ő is, hogy ebben a pozícióban, ebben a világban, amiben élünk, nem lehet meggondolatlanul sem félmondatokat, sem félszavakat kiejteni. Megértette ő is, hogy sokkal körültekintőbben és belátóbban és türelmesebben kell nyilatkoznia. Ő lobbanékony ember és bár politikával is foglalkozott az elmúlt húsz évben, mégiscsak belsőépítész, aki bizony rendkívül nagy nyomás alatt, feszítetten tempóban, nagyon sokat dolgozott. Ott bizony az ember száján, ha nem igazán felkészült erre a feladatra, ki-kicsúszik olyan mondat, amit nagyon könnyű aztán még megtekerni és még súlyosabbá tenni. Belátta ő is. És én nagyon remélem, hogy tudok neki én is és a munkatársak is, és az akadémikusok is segíteni abban, hogy dolgozhasson és a nyilvánosság előtt úgy és akkor szerepeljen, amikor az méltó hozzá is és az akadémiához is.
* Lásd ehhez Fekete György nyilatkozatainak szó szerinti leiratát hírösszefoglalónkban.
Ha tetszik a cikk, ajánlja másoknak is!