Galamus.hu - Bolgár György interjúi a Galamusban

Bolgár György interjúi a Galamusban - 2013. február 20.

Nyomtatás

Részletek: 2013. február 22. péntek, 01:46; Megbeszéljük

2. oldal / 4

Megint tönkretennék a nagyüzemeket
Gőgös Zoltán, országgyűlési képviselő az MSZP mezőgazdasági szakpolitikusa, volt államtitkár

Bolgár György: - A Magyar Nemzet mai számában, az első oldalon jelent meg egy érdekes információ, mégpedig azzal a címmel, hogy „Tönkretennék a nagyüzemeket”. Itt a mezőgazdasági nagyüzemekről van szó, és e szerint nem is csak értesülés ez, mert van egy készülő üzemgazdálkodásinak nevezett törvény, ebből a 75. paragrafust idézték, egy képen is bemutatták. E szerint a tervezet szerint törvénnyel kényszerítenék a nagy agrárgazdaságokat arra, hogy öt éven belül mondjanak le az 1200 hektárnál nagyobb földterületeikről. Akár a saját tulajdonukban van, akár csak bérlik ezeket. A dolog nem teljesen a semmiből érkezett, mert a kormány valami ilyesfélét akar, ez a földtörvényből is kiderült. Mi az, ami ebben az úgynevezett üzemgazdálkodási törvényben több az eddiginél?

Gőgös Zoltán: - Az, hogy nem várják meg, amíg lejárnak a bérleti szerződések, hanem egy ötéves átmenettel minden hatályban lévő szerződést fel kellene bontani.

- Ez furcsa módon úgy látszik még a Magyar Nemzet tetszését sem nyerte el. Ugyanis a címoldalon kezdődő tudósítás és értesülés lényegében arra fut ki, hogy ezzel tönkretennék az exportra termelő és legkorszerűbb módszerekkel gazdálkodó magyar vállalatok, illetve termelők és gazdaságok többségét. Tehát mintha még a kormányhoz közel álló erők egy részének sem tetszene ez a tervezet.

- Igen, mert aki épeszű, az nem csinál ilyet, ez teljesen nyilvánvaló. Egyébként ez a történet előjött a földtörvény-vitában. Nyilván a földtörvényt vitatjuk már június óta, egyelőre nem sok mindenre mentünk vele. De az ezerkétszáz hektár abban is benne van, tehát ilyen szempontból nem új ez a dolog.

- Ezért mondtam, hogy erről már hallottunk, csak ezek szerint az az újdonság, hogy öt éven belül ki is kényszerítenék.

- Igen, csak az a furcsa, hogy amikor a Jobbik és az LMP felvetette, hogy egy bizonyos határidővel szűnjenek meg a mostani hatályos szerződések, akkor erre a kormány képviselője azt mondta, hogy visszamenőleges jogalkotást nem akarnak, az nem lenne jó. Most az finom kifejezés, hogy nem lenne jó, el lehet azt képzelni, amikor minden bank első kérdése egy beruházásnál – a kilencvenmilliárdos állattartás-fejlesztést egyébként pont most a kormány is meghirdetett és el is bírálta –, hogy mennyi van még a földbérleti szerződésekből. Akinek tíz évnél rövidebb ideje van, azok általában nem hitelképesek. Azért, mert nem térül meg a földbérleti időszak alatt a beruházás, utána meg kétséges, hogy ha nem marad föld, akkor majd miből fizeti vissza.

- Gyakorlatilag a következő öt évre ezen gazdaságok jelentős részét anyagilag tönkretehetné, nem egyszerűen csak akkor, amikor eladják.

- A bankok nem várnák meg az öt év végét. Ahogy a törvény megjelenne, azonnal felbontanák a finanszírozási szerződéseket – teljesen jogosan egyébként –. és rögtön megkezdődne az állatállomány leépítése. Ugyanis itt mindenki azt gondolja, hogy ez az ezerkétszáz hektár milyen sok, hogy ez miért nem elég. Azért, mert Magyarországon úgy áll fel az állattartási rendszer, hogy nagyüzemekben és nagy telepeken vannak az állatok, mert a kisgazdaságok nem tartanak állatot. Menjen el mindenki vidékre, nézzen körül, ami tehén meg disznó van Magyarországon, az nagy cégeknél, nagy telepeken van. Ez is megszűnne, ezzel játszik, aki ilyet akar. Minden ilyen durva beavatkozás abba az irányba tolja el a gazdaságot, hogy a sokkal egyszerűbb növénytermesztést választja majd mindenki, így a minőségileg leggyengébb földeket rögtön visszaadják a tulajdonosnak, hogy csináljon amit akar, de nyilván a bérleti díj töredékéért tudná utána bérbe adni valakinek, ha egyáltalán bérbe tudná. És akkor hat-hét ember – egyébként a családi gazdaságoknál általában két-három –, művelné az ezerkétszáz hektáros földet. Ez százezer munkahely, tehát itt ezzel játszanak, és ezt egyszerűen nem értjük. Ez egy provokáció lehet, de engem nem nyugtat meg az, amit a miniszter most délután egy videointerjúban mondott, hogy nincsen ilyen tervezet a minisztériumban. A földtörvény sem jött meg a minisztériumba készen, hanem valamilyen ügyvédi iroda írta, és ha a miniszter nem tud róla, az nagy baj, de el tudom képzelni, hogy vannak ennél magasabb kormányzati szándékok, amikbe nem biztos hogy beavatták a minisztert. De nagyon remélem, hogy nem így van.

- Nem biztos, hogy mindent el kell hinnie első hallásra.

- Így van, de nem cáfolta, nem kért helyreigazítást a Magyar Nemzettől. Meg kell nézni azt a videointerjút, abban elmondta, hogy miért nem akarják a nagyüzemeket, de támogatni fogják a családi gazdaságokat. Azért egy rúgást megint kaptak ebben az állítólag őket védő interjúban is, amit senki nem ért. Tehát hogy miért kell azt a szektort bántani, mert szinte most már az az agrárium egyetlen olyan területe, ami valóban exportképes terméket csinál.

- Nem lehet elképzelni egy olyan mezőgazdaságot, ahol kisebb földterület mellett mégis tőkevonzó képességeket mutató gazdaságok jelennek meg, amelyek tudnak állatokat tartani megfelelő számban, megfelelő technikai és műszaki színvonalon és minőségben? Nincs olyan példa mondjuk Európában, hogy ezerkétszáz hektárnál kisebb méret mellett is lehet versenyképesen működtetni egy gazdaságot?

- Hogyne, van ilyen.

- Az milyen és mi kellene hozzá, hogy a magyar errefelé menjen?

- Szerintem olyan három-négyezer milliárd forint kellene nagyjából.

- Mindez pénzkérdés ezek szerint.

- Nemcsak pénz, szerintem szemléletkérdés is. Már sajnos ott tart Európa is, hogy a bajor paraszt Lengyelországból visz feleséget. Tehát a 365 napos elfoglaltságot nagyon kevesen szeretnék. Mindenki gondoljon a saját gyerekére, aki mondjuk hazajön a diszkóból éjjel egy órakor, aztán elviszi reggel ötkor a tejet. Nekünk el kellett vinnünk annak idején, de ma nem ez a világ van.

- Tehát, ha valaki ragaszkodik a hagyományos paraszti életformához, akkor igazán dolgoznia kell napi huszonnégy órában és akkor a családi gazdaságban, a saját munkaerejének teljes kizsákmányolásával meg egy csomó pénzzel – nyilván hitellel – meg lehet teremteni olyan feltételeket, amelyek mellett az állattenyésztés és a földművelés, növénytermesztés versenyképesen elvégezhető.

- Igen, csak az a baj, hogy a növénytermesztéssel a család nagyon lazán meg tud élni kétszáz hektárból.

- És akkor nem kell halálra dolgoznia magát.

- Akkor nem kell neki hajnalban kelni, tehenet fejni, hanem el kell végezni ősszel a fejtrágyázást, utána a különböző növényvédelmi munkákat, nyáron meg aratni. Közben be kell ülni a szép nagy terepjáróba, amire már lassan majd létrával kell felmenni, aztán körbenézni a világban.

- Magyarán, ezek a nagyobb gazdaságok, nagyobb üzemméretek alkalmasak arra, hogy ne feltétlenül az emberek tömeges kizsákmányolásával, de mégis magas műszaki, technikai és egyéb színvonalon legyen állattenyésztés és növénytermesztés, mert akkor nem kell mindent feláldozni.

- Azért hozzáteszem, hogy Magyarországon ennek van hagyománya hosszú évtizedek óta, nem lehet Lengyelországgal összehasonlítani. Németország keleti felével lehet összehasonlítani, ahol egyetlenegy nagyüzem sem szűnt meg. Senkinek eszébe nem jutott ilyen ostoba törvényeket csinálni.

- Mert nem ideológiai alapon nyúltak hozzá.

- Pontosan. Hanem azt mondták, hogy ha a kapacitás megvan, akkor hagyjuk meg, ez ráadásul rengeteg kistermelőt tud integrálni. Nem kell külön ilyen ostoba ötletekkel előállni, hogy állami integráció kelljen majd ahhoz, hogy valahova be tudja vinni a kistermelő a megtermelt áruját, mert itt megvan ennek az infrastruktúrája. Azt nem akarja megérteni senki ebben az országban, hogy itt nem a nagyüzemek tőkés tulajdonosait féltem én, hanem azt a százezer szerencsétlen vidéki munkavállalót, aki képzettségénél fogva az ég egy adta világon sehol nem tudna elhelyezkedni, ha ez a kapacitás megszűnne. Kiszolgáltatott lesz, lakókocsiban fog élni, és rabszolga lesz.

- Ennek a törvénytervezetnek furcsa módon két politikai oldalról vannak támogatói, a szélsőjobboldali Jobbik, másik oldalról meg a liberális LMP. Más-más okból, de mégiscsak azt mondják, hogy valamiféle kert-Magyarország, naivitásból vagy mítoszokból kiindulva.

- Igen. Ez középről, konzervatív oldalról is megvan, mondjuk Ángyánnál, akinek még az ezerkétszáz hektár is sok.

- Igen, de ő azért margón van a Fideszben. Tehát azt mondanám, hogy ebből a szempontból a régi kisgazdákhoz hasonlít inkább.

- Így van.

- Másfelől viszont, akik ezt a tervezetet racionális alapon ellenzik, az egyrészt az MSZP, másrészt pedig a Fidesznek az a része, amelyet viszont az oligarchákkal azonosítanak. És akkor elő is jön az egyébként jogos kifogás és kritika, hogy bezzeg a Fidesz baráti köre bérletekből meg egyéb módon is gazdagodhat, építheti a nagy birtokait és hamarosan ott találjuk magunkat, hogy néhány család kezében lesz az egész ország. Nem furcsa ez a szövetség mind a két oldalon?

- Azt nem tudom, hogy szövetség-e.

- Legalábbis elvi szövetség, azt mondanám.

- Az elvi szövetség abban van, hogy működő kapacitásokat nem kell megszüntetni azért, mert valami újat akarok csinálni. Hanem hagyni kell egy szerves fejlődést, amely alapján eddig is eljutott már oda Magyarország, hogy a terület nagyobb részét kisgazdaságok használják, negyven százalékát használják nagyüzemek, de azért azt látni kell, hogy tíz darab olyan van, amely tízezer hektár fölött van az ötmillió hektárból. Tehát azért ez nem egy tömeges történet. Itt egyszerűen arról van szó, hogy az ő volumenük akkora, hogy mindenki róluk beszél, és mindenki azt mondja, hogy mennyi támogatást kapnak. Az unióban területi alapon van a támogatás, tehát ezt lehet bántani vagy nem bántani, de az, akinek több van, az többet kap. Ez nem politikai szövetség, nem erről van itt szó.

- Nem, én sem erre gondoltam.

- Én egy Fidesz közeli cégnél dolgoztam, igaz, nem voltam ott, amikor az lett, közben eljöttem. Ez a cég ezerötszáz embernek adott munkát nyolcezer hektáron. A mai napig hatszáz ember körül foglalkoztat. Tehát ez azt jelenti, hogy tizenhárom hektáronként eltart egy embert. Annál a szisztémánál, amit Ángyán meg sokan mások, a miniszter felvázoltak, nincs ilyen, hogy tizenkét hektáronként egy ember. Ott körülbelül száz hektáronként jön ki egy ember, mert állatot nem fog tartani. Tehát én a magyar állattartást féltem az ilyen durva beavatkozásoktól és azon keresztül a foglalkoztatást. Mert a kertészet meg az állattartás az, ahova ember kell. A klasszikus, hagyományos növénytermesztéshez ötszáz, kétszáz vagy háromszáz hektáronként elég egy ember, meg jó gépek. Hiába mondja Ángyán József, hogy háromszáznyolcvanezer ember megél a kisbirtokon, az csak egy statisztikai szám.

- Így van.

- Azokkal ő nem tud kezet fogni. De a százháromezer alkalmazottal kezet lehet fogni.

- Ángyánnak igaza van abban, hogy becsületesen kiáll a földbérletek tisztességes, átlátható elosztása mellett.

- Azzal a részével semmi baj. Csak az ország szétparcellázását próbálja egy olyan statisztikai számmal megmagyarázni, éppen tegnapelőtt is, hogy a nagyüzemek nyolcvanezer embernek adnak munkát, a kisüzemek meg háromszáz-nyolcvanezernek. Csak az a baj, hogy nem megy el falura, nem kérdezi meg a falusi polgármestereket, hogy hány embert foglalkoztatnak a kisüzemek. Az csak egy statisztikai szám, hogy hány órát dolgoznak az ágazatban. Nincsen foglalkoztatás. A százhatmilliárd forintnyi adóból százmilliárdot a társas cégek fizetnek be. Akkor ott nincs jövedelem? Jövedelem nélkül hogy lehet embereknek megélhetést biztosítani?

- Magyarán, ha az ezerkétszáz hektár fölött el kell adni vagy vissza kell adni a tulajdont vagy a bérletet, akkor itt a magyar mezőgazdaság összeomlásának a következő fejezetét fogjuk látni.

- Az állattartás szempontjából biztosan. Tehát kukorica, búza lesz akkor is, mert azt bárki meg tudja csinálni, ahhoz nem kell nagyobb ész, de hogy érdemi állattartásunk nem lesz, az teljesen biztos.

- Na de az az ukrajnai mezőgazdaság. Az nem a dán, hanem az ukrajnai.

- Igen. Ukrajnában hektáros birtokok vannak, velük kellene versenyeznünk.

Ha tetszik a cikk, ajánlja másoknak is!