rss      tw      fb
Keres

Bolgár György interjúi a Galamusban - 2013. február 21.



Bolgár György kérdései 2013. február 21-ei műsorban


Mai műsorunkban megbeszéljük, hogy a Gyurcsány-kormány három volt minisztere után most a nemzeti bank távozó elnöke ellen is nyomozást indítottak, mégpedig az Állami Számvevőszék feljelentése alapján. Azzal gyanúsítják, hogy a nemzeti bank törvénysértő módon adott át adatokat az IMF-nek a magyar bankokról. Megkeserüli-e Simor András, hogy az Orbán-kormány nyomása ellenére nem volt hajlandó lemondani?

Másik témánk, hogy az Európai Bíróság elé kerül az adómentes házi pálinka főzés bevezetése, amit 2010-ben Orbán Viktor egy kilencvenéves szabadságharc győzelmeként jellemzett. Európa már megint leveri a magyar szabadságot?

Mit szólnak azonban eközben ahhoz, hogy a kormány reklámkampányt indít az Európai Unió népszerűsítésére, meggyőzésére, hogy milyen jó az unió polgárának lenni? Az egyhónapos kampány költségét persze az unió állja, nem úgy, mint az unió ellenes kampányét, amit ugye a békemenet folytatott. Nem leszünk gyarmat?

Mi a véleményük továbbá arról, hogy az Alkotmánybíróság elutasította az ombudsman beadványát, és kimondta, nem alaptörvény-ellenes a kötelező óvoda három éves kortól. De vajon jó-e az, hogy mindenkinek kötelező?

És végül beszéljük meg, hogy több mint nyolcszáz aláíró fordult Tarlós István főpolgármesterhez, tiltakozva a Frankel Leó út átnevezése ellen. Biztosan alaposan el fog gondolkodni róla?



Ha tetszik a cikk, ajánlja másoknak is!



Mit csinál a Költségvetési Tanács?
Kovács Árpád, a Költségvetési Tanács elnöke

Bolgár György: - Milyen gyakran ülésezik a Költségvetési Tanács?

Kovács Árpád: - Alapvetően a költségvetési ülésrend szerint, de vannak ezen kívüli ülései is, például amikor a beszámolók megítélése van. Ez elsősorban a június-júliusi időszak. A múlt évben 14 alkalommal, 15 alkalommal ültünk, és idén is találkoztunk már külön-külön is és beszéltünk is egymással, de ez nem volt egy olyan ülés, ahol határozatokat kellett volna hoznunk. Külön-külön pedig a tagokkal napi kapcsolatban vagyok.

- Csak azért kérdeztem ezt, mert ugye még nem telt el két hónap az évből, de máris sok szakértő szerint veszélybe került az idei költségvetés. Ennek egyik oka, hogy a tavalyi gazdasági össztermelés, a GDP-mutató rosszabbra sikerült, mint amilyennek az elemzők várták. Ugye 1,7 százalékos volt a visszaesés, és a negyedik negyedévben még ennél is jóval rosszabb, 2,7-2,8. De ebből is és sok más egyéb jelből és fejleményből is sokan arra következtetnek, hogy nagyon nehéz lesz tartani ezt a költségvetést, és ha sikerül – mert az Orbán kormány eltökéltnek látszik ebben az ügyben –, akkor ehhez bizony újabb megszorító csomagok kellenek. Ilyesmi szóba kerül akár a nem hivatalos beszélgetéseikben, akár olyanokon, amikor mind a hárman összejönnek, de nem hoznak semmiféle határozatot?

- Erre két választ kell adnom. Az egyik az, hogy a múlt év végeredményéről még csak előzetes adatok vannak, és a múlt év előzetes rossz számsora ismert volt. Az év indításnak a nehézségei is jól láthatók. A magam véleményét tudom mondani, hogy a költségvetés tarthatóságában idén növekedtek a kockázatot, tehát a januári-februári tapasztalatok alapján ez látható. És az eltökélt hiánycél-tartás, aminek egyébként megvan a logikája, magával hozhatja azt, hogy a gazdasági növekedés megindulása még nehezebbé válik, miközben ebben trendfordulóra van szükség. A magam részéről egyébként azt mondom, és ezt már többször elmondtam, a múlt héten a pénzügyi csúcson is, hogy 0 és 2 százalék között még bármilyen eredmény lehetséges. Ez függ az európai konjunktúrának valamilyen megindulásától.

- És ez a 2 százalék pozitív? Tehát 2 százalékos növekedés lehetséges?

- 2 százalékig elmehet.

- Van még valaki, aki ilyen optimistán tekint a közeljövőbe?

- Jó páran annak ebben a tekintetben, mert a különböző külső becslések sem mindig nullát mondanak. Van, aki nullát mond, van, aki 0,9-et, a kormány itt tart. Januárban ezt nem lehet megítélni, és mivel Magyarország gazdasági teljesítménye jórészt külső területeken realizálódik, ebből adódóan lehet ennyi, és a gazdaságnak is van bizonyos ráhatása. Tehát magam részéről én még nem temetném ezt a gazdasági számsort, ami persze akkor is igen kevés, mert az államadósság csökkentése szempontjából, meg tulajdonképpen egy kiegyensúlyozottabb helyzet szempontjából legalább 3 százalék körüli növekedés volna ideális, és Magyarország nagyon hosszú ideje nem tudja teljesíteni átlagában ezt. Strukturális zavarok vannak. Az egyik évben jobb a mezőgazdaság, a másik évben rosszabb, ez hozzájárulhat ehhez. Azt tudom mondani, hogy ez az óvatos optimizmus nem igazán optimizmus, ez inkább a tények tudomásul vétele.

- Azt mondja, hogy Ön még nem temetné az idei költségvetést, de mi van akkor, ha mondjuk valamitől, illetve bizonyos fejlemények láttán mégiscsak temetné? Akkor mi az Ön kötelessége és mik az Ön lehetőségei, mozgástere?

- Nyilvánvalóan akkor a költségvetés módosítására vonatkozólag be kell nyújtani a törvényváltoztatást. De én valószínűsítem, hogy a Költségvetési Tanácsnak lesz ülnivalója az első félévben is, normál körülmények között. Csak tulajdonképpen az első félév végéig kellene a múlt év értékeléséről és az első félév eredményeiről beszélni. És valószínűsíthetően a kormánynak ezeknek a tételeknek utána kell hogy menjen. Annyit szeretnék mondani, hogy a Költségvetési Tanács két dolgot mondott a múlt év végi hajrában a költségvetés elfogadásával kapcsolatban, azt, hogy a költségvetés a bevételi oldalon nagyon jelentős kockázatokkal terhelt, ezt egyébként én is különböző konferenciákon tételesen összerakosgatva bemutattam. És vannak aggodalmaim, hogy a beépített tartalék nagyságrendje ezt nem fogja tudni fedezni. Tulajdonképpen egy részét tudja, más részét, ami a gazdasági növekedéssel függ össze, már eléggé valószínűsíthetően nem. A másik pedig, hogy minden olyan intézkedés, ami nagyon erőteljesen megfogja a fogyasztást, negatív hatással van a gazdasági növekedésre. És pillanatnyilag a magyar gazdasági növekedési potenciál nulla.

- Igen, ezt mondják, hogy nulla és a következő évekre is csak minimális. De erre az évre meg még a jövő év elejére is a kormány már bejelentetten arra készül, hogy csökkenti a rezsiköltségeket. Vagyis ezzel százmilliárdokat hagyna a lakosságnál, már amennyiben ezek a tervek valósággá válnak. Ez elvileg növelheti a fogyasztást a belső piacon.

- Így van.

- Tehát bizonyos lökést adhat a növekedésnek. Másfelől azonban ez azért nem feltétlenül csak a közműszolgáltató cégeknek jelent kiadásokat és terheket, mert láttuk, hogy a távfűtés különböző terheit majd kénytelen az állam finanszírozni vagy legalább részben fedezni, aztán tudjuk azt is, hogy a közműszolgáltatók egy része önkormányzati tulajdonban van, ott is ki kell segítenie az önkormányzatnak, de a mai helyzetben és rendszerben inkább az államnak. Vagyis lehet ennek bizonyos jó hatása a fogyasztásra, másfelől azonban a költségvetést ez is terhelni fogja. És akkor ennek az egyéb adóvonzatairól most ne is beszéljünk. Szóval lát kockázatokat ebben a tervben?

- Természetesen ezen a területen is vannak kockázatok, de itt el szeretném azt mondani, hogy két jövedelemtulajdonos van alapvetően. A vállalatok meg a lakosság. Más jövedelemtulajdonos nincs egy országban. Tehát ha a terhek elosztásáról van szó, akkor el kell dönteni, hogy ezeknek a terheknek az elosztásába milyen lakossági csoportokra kell hárítani vagy milyen vállalati csoportokra lehet hárítani. Hiszen ezen belül látható egy differenciálás a szolgáltató vállalatok és a feldolgozóipari vállalatok adóztatási vagy támogatás politikája, vagy egyáltalán a viszonyrendszer kérdésében. Ez politikai döntés kérdése, és rendkívül kényes egyensúlyokat tartalmaz. A kulcskérdés az, hogy a gazdasági növekedésben mennyi tartalék van. A kormányzat 0,9-cel számol, az elemzők egy része 0,5-tel, a másik nullával. Ez hónapról hónapra változik. De alapvetően akkor fog kiderülni, hogy milyen bevételi struktúrája van az államnak vagy milyen eredményei, amikor ezek a bevételek beérkeznek, mert abból lehet megtakarítani, ami van. Természetesen lehet további csökkentéseket csinálni, csak attól még jobban behúzódik a kézifék, még nehezebb lesz az újra elindulás. Nagyon sok olyan tényező van, ami rajtunk kívül áll. A konjunkturális kérdések, a magyar gazdaság beintegrálódása, a környező országok helyzete, a velük való kapcsolatrendszer, a mezőgazdasági év ügyei, a lakossági reakciók, a vállalatok ezzel kapcsolatos ügyessége. Tehát nagyon sok bizonytalanság van ebben a tételben. És azok a tartalékok, amiket képeztek, elsősorban technikai jellegű tartalékok, amik az adózás egyenetlenségeit vagy egy-egy adótétel be nem érkezését valószínűsítik vagy veszik figyelembe.

- De közben azt is látjuk, hogy olyan helyeken is, ahol megtakarításokat terveztek mondjuk a felsőoktatásban, kénytelenek lesznek mégiscsak kiadásokat nagyobb mértékben végrehajtani. És ez sem tesz jót, költségvetési szempontból legalábbis. Lehet, hogy a felsőoktatásnak elengedhetetlen, de a költségvetésnek ez is betesz.

- Ez pontosan így van, ahogy Bolgár úr mondja. Tehát tulajdonképpen rendkívül kényes egyensúlyok vannak és nincs olyan mozgástér, amiben lehet lubickolni. És látható, hogy a környezetünkben sincs, más országoknak sem adatik meg. A nagy kérdés az, hogy a forint hogy fog alakulni. Vagy a költségvetés azon finanszírozási pályáira – ezt sem lehet belőle kihagyni – ami a nemzetközi fizetési kötelezettségekhez, tehát az adósságszolgálathoz kötődnek, ezek fedezetének a megteremtése megmarad-e a pénzpiacokon a bőség. Ez is egy fantasztikusan érdekes és nagy kockázatú valami. Ez egy olyan lehetőség és ugyanakkor kockázat, ami el fog dőlni. Reméljük, hogy ki fog tartani ez a pénzpiaci bőség.

- Szóval kockázatokból ezek szerint van bőven. Tartanak még formális rendes ülést a jelenlegi felállásban, mielőtt Simor András távozik a nemzeti bank éléről?

- Én külön-külön a tanácsnak két tagjával a múlt héten találkoztam. Két dolog miatt volt ez szükséges. Az egyik dolog az, hogy felmerült annak a lehetősége, és ez egy jó hír, hogy a házszabály figyelembevételében és a házszabály alakításában a Költségvetési Tanács és a költségvetés szempontjai jobban érvényesülnek. Másrészt pedig épp ebben a témakörben, amit Ön felvet, élve azzal a lehetőséggel, hogy vannak forrásaink a nemzetközi konjunkturális gazdasági becslések vonatkozásában, én egy tanulmányra szeretnék megrendelést adni, aminek az elkészüléséből adódóan kicsit magabiztosabban tudjuk megítélni a német konjunktúrának vagy dekonjunktúrának a hatásait a magyar költségvetés összefüggéseiben. És nemcsak azt a szokásos számot mondjuk, hogy fél-egy év késleltetéssel és egy fél százalék eltéréssel követjük a német gazdaság dolgait, hanem ennél többre van szükség. Erről folytattam a kollégáimmal megbeszélést.

- Nem volt olyan oka annak, hogy ez a hármas utolsó találkozó elmaradt, hogy közben, mint kiderült, az Állami Számvevőszék feljelentésére, vagy ahogy ők mondják, jelzésére nyomozás indult ismeretlen tettes ellen, de végül is a nemzeti bank ellen, amiért szerintük törvénytelen módon adtak át banki adatokat az IMF-nek?

- A legkevésbé sem, hiszen a Költségvetési Tanács kötelező ülésrendje a költségvetés készítésének folyamatához, illetve a féléves gazdasági értékelések folyamatához kapcsolódik. Minden további találkozásunk, minden további megbeszélésünk kizárólag azzal függ össze, hogy a Költségvetési Tanács napi ügyeinek művelésében folyamatos konzultációs együttműködés szükséges. Én gyakorlatilag naponta beszélek a kollégákkal és együtt csináljuk ezt a formális határozatot, amit akkor kell hozni, amikor formális határozatnak megvan a feltétele.



Ha tetszik a cikk, ajánlja másoknak is!



A munkaerőpiaci statisztikák buktatói
Cseres-Gergely Zsombor, az MTA Közgazdasági és Regionális Tudományi Kutatóközpontjának közgazdásza

Bolgár György: - Tegnap nyilvánosságra hozták azt a munkaerőpiaci tükröt, amely gyakorlatilag egy foglalkoztatási évkönyv, és arról ad összefoglalót, hogy milyen az országban a foglalkoztatási helyzet. Olyan adatokat elemez, amelyekről nap mint nap értesülhetünk mondjuk a statisztikai hivataltól vagy minisztériumi nyilatkozatokból, közleményekből. Ám az Önök összefoglalója, ez a munkaerő-piaci tükör mintha új összefüggésekre világított volna rá. Legalábbis a beszámolókból azt látom, hogy a helyzet nem olyan szép, mint az elsődlegesnek látszó számok vagy a legfontosabbnak látszó számok mutatják, hogy folyamatosan nő a foglalkoztatottak aránya az aktív munkaképes lakosság körében, mert ezek az adatok bizonyos kiegészítésekre szorulnak vagy bizonyos értékelésre. Tegye meg nekünk, hogy összefoglalja, mi a helyzet, és aztán majd megpróbálok részletekre is rákérdezni.

Cseres-Gergely Zsombor: - Igen. Két dolgot szeretnék elmondani. Az egyik, hogy – mint utalt is rá – ez a munkaerőpiaci tükör azt segíti, hogy az egyszerű közleményeken túlmenően egyrészt részletesebb, bizonyos kérdéseket jobban bemutató statisztikákat ismerhessenek meg az érdeklődők, másrészt olyan elemzéseket kapjanak kézhez, amelyek egy közgazdasági keretben értelmezik ezeket a számokat, illetve bizonyos nagyon hosszú távon folyó kutatásoknak az eredményeivel hozzák összefüggésbe. Egyébként azt hadd mondjam el, szintén a szabad véleményalkotás jegyében, hogy ezek ingyenesen letölthetők az intézet honlapjáról, az mtakti.hu-ról, és a hozzájuk kapcsolódó statisztikai adatok is. Tehát ha valakit ez a téma érdekel, akkor pontosan tud tájékozódni.

- Máris jegyeztem.

- Az a téma, amire utalt a foglalkoztatási helyzetről, nagyon érdekes kérdés. A munkaerőpiaci tükrön kívül egyébként egy másik nagyon fontos kiadvány is sokszor érinti ezt a kérdést, a nemzeti bank inflációs jelentése, amely talán az egyik legszínvonalasabb rendszeres kiadvány. Legutóbb a tavalyi év végén is érintette. Tehát ugye a kérdés az, hogy arról a kiugróan nagy számról mit gondoljunk, amit tavaly tapasztaltunk. Az 58 százalék fölötti foglalkoztatási arányról. Ugye nagy szám ez Magyarország esetében, de nem az Európai Unióban, ahol 65 százalék.

- A kormány mindenesetre büszke rá, hogy ezt sikerült az elmúlt két évben növelni.

- Igen. Ez a szám az elmúlt két évben valóban nőtt, és én az előadásomban három olyan tényezőre világítottam rá, amit érdemes figyelembe venni. És azt gondolom, hogy fontos, amit most mondok. Ezt a számot mondjuk a szakpolitika értékelésére, annak a hatékonysági mutatójaként akarja használni valaki. Azért mondtam ezt így, mert jelent már meg azóta olyan sajtóinterpretáció, amelyet úgy is lehet olvasni, hogy szerintem a hivatalos statisztika nem helyes. Nem erről van szó. Csak arról van szó, hogy ennek több része van.

- A statisztikát többféleképpen lehet és kell is értelmezni.

- Igen, és több olyan része van, amely különféle hatást mutat. És ha az ember az egészet sikermutatóként értelmezi, akkor lehet, hogy téved.

- Akkor nézzük ezt az 58 százalékos foglalkoztatási rátát, ami egyrészt igaz ugyan, másrészt viszont mi árnyalja ezt az 58 százalékot, hogy talán mégsem egészen annyi?

- Igen. Az előadás szintén megtalálható ezen a honlapon, amit az előbb mondtam, tehát akit érdekel a dolog, az akár most már megnyithatja és megnézheti. Itt azt látjuk, hogy én három hatást próbálok elkülöníteni, ami ebben a rátában megjelenik. Fontos még azt is tudni, hogy ez az elmúlt évnek csak az utolsó két félévében nőtt meg ilyen mértékben ez az arány. A korábbi időszakban, tehát az év elején – mondjuk részben szezonális hatások következtében is – ha azt kisimítjuk, akkor is jó egy százalékponttal alacsonyabb volt. Tehát ez a nagy növekedés az év második felére tehető.

- Minek tulajdonítható ez?

- Egyrészt ez egy olyan mutatószám, amelyben két dolgot osztunk el. Ennek a számlálójában a munkát végző emberek száma van, amit egy statisztikai felvételből tudunk, a 15–64 éves kor között munkát végző emberek száma, a nevezőben pedig az a szám van, hogy mit gondolunk arról, hogy hány 15–64 éves ember lakik Magyarországon. Az első gondolat arra vonatkozik, hogy ebben az elmúlt időszakban ez az összes szám, tehát a 15–64 éves emberek száma jelentősen csökkent, a KSH statisztikái szerint mintegy 70 ezer fővel. Tehát ha a foglalkoztatás semmit nem változik, ez a mutató már akkor is nő. Ennek a hatása körülbelül fél százalékpont.

- Hiszen kevesebb 15–64 év közötti összlakosból dolgozik az x.

- Így van. Tehát ez az egyik hatás, és én megvallom, hogy nem vizsgáltam, bár nagyon érdekel, hogy pontosan minek köszönhető ez a csökkenés. A másik tényező a közfoglalkoztatás. Nagyon fontos látni, hogy az olyan fontos közfoglalkoztatásra vonatkozó számaink, amelyek összevethetők a foglalkoztatási adatokkal, 2011 eleje óta vannak. Ugye közfoglalkoztatás Magyarországon ilyen vagy olyan formában már a 2000-es évek elejétől van, és ez a második nagy fellángolás, aminek most éljük az utóéletét, 2008 végén, 2009-ben indult a szocialista kormány ideje alatt.

- Amikor ugye beütött a nagy világválság és ezért megpróbálták ellensúlyozni.

- Igen. Korábban kezdődött már ennek a tervezése, tehát nem annak okán jött ez elő. Egy olyan problémával küzd itt minden kormányzat, amely valós és nagy probléma, és ez jut eszükbe. Nekik is ez jutott eszükbe és elővették. Csak sajnos ott olyan volt a konstrukció, hogy abszolút nem prudensen ment a dolog, és senkinek nem volt érdeke, hogy számon tartsa, hány darab közfoglalkoztatott van. Tehát nem is tudjuk, hogy hány közfoglalkoztatott volt mondjuk 2009-ben vagy 10-ben, nem is fogjuk soha megtudni. 2011 eleje óta viszont tudjuk.

- Ennek mi volt az oka? Hogy abszolút nem központosított volt, hanem az önkormányzatokhoz volt telepítve az egész?

- Igen. A technikai oka ez volt, hogy az önkormányzat beküldött egy papírt, hogy tessék nekem utalni ennyi pénzt, mert ennyi kell ahhoz, hogy kifizessem a közmunkásokat, és kész. És akkor azt kifizették nekik. De semmiféle kontroll nem volt azon, hogy most százmilliárd lesz a cech vagy mennyi.

- Intézzék el az önkormányzatok, hiszen ők tudják. Ugye?

- Igen. Tehát eltekintve a közfoglalkoztatás jóságától, ami szakpolitikai eszköz, most azért jelentősen fegyelmezettebben megy a dolog. Ez egy másik történet. Tehát 2011 óta vannak számaink úgynevezett intézményi statisztikából, amelyet a munkaadók adatszolgáltatására épít a statisztikai hivatal, hogy a központi kormányzat intézményeinél, az önkormányzatoknál hány közfoglalkoztatott dolgozik. Fontos, hogy ez nem fedi le az összes közfoglalkoztatottat, mert mondjuk az önkormányzat kft-jénél dolgozó erdőirtó vagy a MÁV kft-jénél dolgozó pályakarbantartó munkás ebben nincs benne. Pedig ott is dolgozhat közfoglalkoztatott.

- Miért nincs benne?

- Mert ez az adatgyűjtés olyan jellegű. Tehát a mai napig sem kötelező emberre lebontva jelenteni ezeket a számokat, nem csak ettől függ a finanszírozás. Mondom, sokkal fegyelmezettebb a nyilvántartás.

- De az önkormányzati kft biztos jelenti a KSH-nak, hogy nála mennyien dolgoznak.

- Ha kisszámú az a kft, akkor nem. Tehát az intézményi statisztikában a kicsik nincsenek benne, és bizony több ilyen lehet. A lényeg az tehát, hogy van egy megbízható alsó becslésünk.

- Egy alkérdésem hadd legyen. Többször hallottuk az elmúlt évek során, hogy mondjuk a közszolgálati magyar televízió, rádió és távirati iroda is elkezdett, nem is kis nagyságrendben, legalább százas nagyságrendben közmunkásokat foglalkoztatni korábban elbocsátott szakemberek helyett. Ez nyilvánvalóan bekerül a statisztikába, de vajon közmunkásként kell-e nekik jelenteniük vagy nem?

- Ezt egy kicsit nehezen hiszem, hogy közmunkásokat foglalkoztatnának.

- De ez tény. Ezt el is ismerik.

- Nem tudom fejből idézni. Én ebben azért nem vagyok biztos, mert hallottam már szakmán belül is keverni két dolgot. Akkor térjünk ki erre nagyon gyorsan. Egy kormányrendelet szabályozza azt, hogy közfoglalkoztatottat milyen körülmények között lehet foglalkoztatni. És tudomásom szerint költségvetési szerv vagy önkormányzat, vagy ezeknek nagyon meghatározott és szűk körű ágazati besorolásba tartozó tevékenységet folytató szervezetei foglalkoztathatnak közfoglalkoztatottat. Tehát az nem igaz, hogy bármiféle állami szerv ezt megteheti. Viszont létezik egy olyan támogatás, amely hosszú távú munkanélküliek foglalkoztatását támogatja, és ezt megkaphatják kiemelten például állami szervek is. És nagyon gyakran és sokan gondolják azt, hogy ők közfoglalkoztatottként dolgoznak valahol, pedig nem.

- Értem, bár nem értem, de mindegy.

- A lényeg az, hogy azok az emberek állami támogatással foglalkoztathatóak, akik egyébként, ha nem történne ez meg, közfoglalkoztatottak lennének. És ezért hajlamosak sokan úgy gondolni rájuk, hogy ők közfoglalkoztatottak, pedig nem erről van szó.

- Akkor térjünk vissza a közmunkásokra.

- Jó. Tehát a nagy változás az volt, hogy az átlagos hatvanvalahány ezres éves létszámról – mondom még egyszer, ez egy alsó becslés, de ez egy olyan szám, amit össze tudunk vetni a foglalkoztatási adatokkal – 2012-re felment 90 valahányezer körülire. Először lassan emelkedett, és az év utolsó háromnegyed évében már 100 ezer fő körül volt stabilan ez a létszám.

- Mit jelent az éves átlagos létszám? Nem azt jelenti, hogy nekik végig kellett dolgozniuk az évet, hanem azt, hogy mennyit kellett dolgozniuk egy évben ahhoz, hogy beszámítsanak ebbe?

- Még azt sem jelenti. Ez azt jelenti, hogy megnézzük véletlenszerűen, hány darab ilyen ember lenne az adott hónapban. Tehát ez a szám még mindig nem mond semmit arról, hogy az illető hány hónapon keresztül dolgozott vagy hány órában dolgozott.

- Csak hogy hány van egy adott pillanatban.

- Így van. Ez azért nagyon fontos, mert a Belügyminisztérium nagyon gyakran tesz közzé olyan számokat, amelyeket a foglalkoztatási szolgálat is használ, például az úgynevezett érintett létszám, ami egy egész más természetű mutató. Sokkal több embert mutat, tehát 200 ezer fölötti számokat hallunk. Ez a bizonyos érintett létszám már bizony érinti azt, hogy ez az adott ember részmunkaidőben dolgozik vagy teljes munkaidőben vagy ki-bejár a rendszerben vagy mit csinál.

- Értem. Tehát több mint 200 ezer ember belekerül ebbe a közmunkába, de egy adott pillanatban mondjuk 90 ezer van csak.

- Így van. Tehát ha a gazdaság működésében gondolkodunk, az utóbbi szám a fontos létszám, és ha erre gondolunk, azt már megtehetjük, hogy az összes foglalkoztatott számából vagy akár a foglalkoztatási arányból kivonjuk ezeknek a közmunkásoknak a számát. Mi indokolhatja azt, hogy ki akarjuk vonni? Nem az indokolja, hogy szeretjük vagy nem szeretjük a kormányzatot, hanem az indokolja, hogy ennek a foglalkoztatási formának a hatékonyságával kapcsolatban vannak kétségeink.

- Nemcsak abból a szempontból, hogy milyen munkát végeznek, hanem abból a szempontból, hogy utána el tudnak-e helyezkedni.

- Ahogy mondja. Tehát ha erre úgy gondolunk, mint egy foglalkoztatáspolitikai programra, akkor azt várjuk el tőle, hogy az az ember, aki ebbe bekerül, az a kikerülés után nagyobb eséllyel találjon munkát a nyílt munkaerőpiacon, mintha nem lépett volna be. Nem tudom, ez érthető-e.

- Világos. De ha ez a közmunka nem segíti hozzá ehhez, akkor is elvan év közben nem tudjuk hány hónapot ezzel a munkával, és valami jövedelemhez is jut. Viszont nem lesz esélye arra, még ha konjunktúra lesz, akkor sem, hogy valamilyen munkát találjon magának.

- Így van. Tehát ha megnézzük a központi költségvetésben a munkaerőpiaci alapot, a közfoglalkoztatás mint kiadás az úgynevezett aktív munkaerőpiaci eszközök között van elszámolva. Tehát e szerint is, meg egyébként mindenféle kommunikáció szerint is ez egy eszköz, amivel azt lehet elérni, amit mondott. Tehát hogy valaki nagyobb eséllyel kapjon munkát akkor, ha majd erre lesz lehetősége.

- De ezek szerint nem elég hatékony eszköz. Sőt, rossznak látszik.

- Az a helyzet, hogy nem nagyon tudjuk, mennyire hatékony, ami most folyik, mert Magyarországon nagyon kevés olyan programértékelés zajlott, ami a közfoglalkoztatást nézte volna. Ami lezajlott, az a múltban zajlott, és rendkívül negatív az eredménye. Az az eredménye, hogy a közfoglalkoztatottaknak rosszabb, mintha nem csináltak volna semmit.

- Ennyire rossz valóban?

- Elég rossz, de én továbbra is megengedem azt, hogy amíg nem látok számokat erről az új verzióról, addig még az is lehet, hogy majd jó lesz. De sajnos nincs olyan adatgyűjtés egyelőre, amiből erről megtudnánk bármit is.

- Akkor tehát két olyan tényező van, ami már önmagában is növeli a foglalkoztatási rátát, az egyik a 15–64 év közötti lakosság számszerű csökkenése, a másik pedig a közmunka, ami szintén lényegében tovább rontja a rátát. És akkor van egy harmadik tényező is, ez a külföldi munkavállaló.

- Így van. Itt megint egy módszertani részlettel érdemes untatnunk magunkat, mert sajnos ilyeneken múlnak a dolgok. Az az adatfelvétel, amelyből a foglalkoztatási számaink származnak, egy nagyon nagy hagyományokra visszatekintő, rendkívüli módszertani igényességgel, a nemzetközi ajánlásnak megfelelően gyűjtött adatfelvétel, de vannak sajátságai, amelyek egyébként kikerülhetetlenek. Az egyik ilyen sajátsága az, hogy a magyarországi lakások mintájára épül. Tehát a kérdezőbiztosok bizonyos előre kiválasztott lakásokba csöngetnek be, és ott keresnek meg embereket. Ennek az adatfelvételnek az alapegysége a háztartás, ami azt jelenti, hogy olyan emberek közössége, akik egymással a jövedelmüket és a kiadásaikat valamilyen szinten megosztják. Ugye abba elég könnyű belegondolni, hogy mondjuk egy határ menti településen az így megkeresett, felmért emberek közül semmi módon nem szűri ki azokat, akik mondjuk Magyarországon élnek, de a határ túloldalán találnak munkát és ott dolgoznak. De ennél több is igaz. Azok is benne vannak ebben, akik pár hónapra vagy akár egy fél évre kimennek egy külföldi országba, és hazaadják a pénzüket vagy annak egy részét, és ezáltal kiadási közösségben vannak az itthon élőkkel. Ők is benne vannak ebben a statisztikában.

- Tehát mondjuk becsöngetnek Csornán Kovácsékhoz és megkérdezik Kovács Jánosnét, hogy ki dolgozik a családban, és ha ő elmondja azt, hogy az én Józsi fiam minden nap átjár Ausztriába vagy most már hónapok óta ott dolgozik, akkor ő beleszámít a magyarországi foglalkoztatottak körébe? Vagy nem is kérdezik meg ilyen részletesen, csak azt kérdezik meg tőle, hogy dolgozik-e a fia?

- Részletesen kérdezik, egész konkrétan azt a kérdést teszik fel neki, hogy az elmúlt héten legalább egy órát dolgozott-e pénzért.

- De ebben nincs benne, hogy Burgerlandban történt vagy Csornán.

- Nem, az egy kiegészítő kérdés, amit feltesznek, de ha erre ő igent mond, akkor ebbe a bizonyos 58 százalékba bele van számítva.

- Akárhol dolgozza le ezt az egy órát.

- Így van. És ugye abból a szempontból, hogy egy Magyarországhoz valamilyen szinten kötődő emberről van szó, ez így helyénvaló is. Tehát nincs ezzel semmi baj. Ettől még ez a statisztika tökéletesen jó, különösen azért, mert aki már elköltözött, olyannyira, hogy a lakását is eladta vagy éppen bérbe adja valaki másnak, annak már esélye sincs beköltözni.

- Csak az ebből következő jobb szám nem feltétlenül azt igazolja, hogy a magyar gazdaság működik jól, hanem azt, hogy az Európai Unió jó dolog.

- Igen. Ha szélsőségesek akarunk lenni, akkor egy olyan helyzet is elképzelhető igen könnyen, hogy Magyarországon semmi nem történik vagy akár romlik is a helyzet, és ez a foglalkoztatási arány mégis nő azáltal, hogy növekvő számú ember talál munkát külföldön.

- Vagyis az 58 százalékos foglalkoztatási rátát Ön mekkorára becsüli valójában?

- Megnéztük azt, hogy a munkában lévőknek milyen aránya dolgozik külföldön, az ő munkáltatójának a telephelyén hány olyan ember van, aki Magyarországon él. És azt találtam, hogy ez a 2000-es évek folyamán, a válság után, tehát 2009 után olyan 0,2 százalék pontról egy korábbinál gyorsabban növekedő pályára állt, és ma már egy százalék fölött van. Tehát az 58 százalék fölötti százalékból 1,2 százalék pontot levonhat – és akkor még egyszer: nem az, aki a foglalkoztatási rátát akarja megtudni, mert az annyi, azon nincs mit variálni, hanem aki azt próbálja megtudni, hogy vajon a hazai intézkedéseknek a hatására ez miképpen változhatott.



Ha tetszik a cikk, ajánlja másoknak is!



Az egyetemi listák adatkezelése
Péterfalvi Attila, a Nemzeti Adatvédelmi és Információs Szabadság Hatóság elnöke

Bolgár György: - Napok óta figyel az ország erre a HÖK-ös ügyre. A Hallgatói Önkormányzat az Elte BTK-n, a bölcsésztudományi karon, mint kiderült, éveken át listázott hallgatókat, mégpedig világnézeti, pártszimpátia, felekezeti háttér, származási alapon és hasonló alapokon. Ez enyhén szólva aggályos és kicsit keményebben szólva felháborító. A kérdés az, hogy indít-e eljárást a Nemzeti Adatvédelmi és Információ Szabadság Hatóság az ügyben?

Péterfalvi Attila: - Külön eljárást nem indítunk, mert tegnap és tegnapelőtt is kiadtam egy közleményt, ami tulajdonképpen vélelmezi a jogsértést, ha ez tényleg igaz. Hiszen először csak hallani lehetett róla, hogy van ilyen lista, majd az interneten is megjelent, tetézve a jogellenességet a lakcím és egyéb adatokkal. Tehát ez egy olyan súlyos jogsértés, hogy azonnali közleményt adtam ki, és az információim szerint a nyomozóhatóság nyomozást fog indítani az ügyben. Ebben az esetben már az én kompetenciám kevésbé fontos, hiszen a nyomozóhatóság saját maga állapítja meg a jogsértést, és itt egy elég súlyos jogellenességről van szó, hiszen nemcsak úgynevezett egyszerű személyes adatok, hanem különleges adatok is felmerülnek. Világnézeti adatok, vallási adatok, származási adatok, szexuális orientáció. Mindegyik különleges adat, és ez a bűncselekmény minősített esetét is megvalósíthatja, és a nyomozó hatóság nem az adatvédelmi hatóság tényállását veszi alapul, hanem saját maga hozza meg a tényállást és értékeli a dolgokat.

- Értem. Tehát azt akarja mondani, hogy nincs szükség arra, hogy itt a hatóság lépjen, illetve kétszer kifejtette a nagyon határozottan elítélő véleményét erről közlemény formájában, de miután az események felgyorsultak és ez rendőrségen van már, ezért a hatóságnak itt tulajdonképpen nincs tennivalója. Adott valamiféle elvi iránymutatást, hogy ez milyen törvényhelyeket sért és milyen súlyos jogsértésnek látszik, de itt ennek a külön eljárásnak nem volna értelme?

- Igen. Az én közleményeim jogszabályhelyekre hivatkozva vélelmezik a tényállást. Tehát amennyiben ezek tényleg valós listák, akkor nyilvánvalóan alkalmazni lehet ezeket a paragrafusokat, illetőleg azt is meg kell hogy mondjam, hogy ha nem valósak az adatok, most ha humorosra akarnám fogni, akkor mondjuk ha valakiről azt mondták, hogy nagyon jó nő és kiderül, hogy mégsem olyan jó csaj, akkor ez ebből a szempontból is jogsértés, mert az is adat az érintett vonatkozásában.

- Mi itt a normális eljárás, mi az igazságszolgáltatás normális menete? Feljelentést tesz mondjuk az egyetem vezetése és feljelentést tesznek a listán megjelölt személyek, hallgatók?

- Az egyetem már feljelentést tett, gyakorlatilag az én közleményeim is eljutottak oda, hiszen elküldtem levél formájában mellékletként az országos rendőrfőkapitánynak, az érintettek is fontolgatnak feljelentést, de maga a nyomozó hatóság is indíthat hivatalból eljárást. Hiszen nem kizárólag magánvádas a visszaélés személyes adattal.

- Ez az az eset volna, amikor például a rendőrség vagy az ügyészség elindíthatna hivatalból is egy eljárást, nem kellett volna feltétlenül megvárnia, de itt most mindenki nagyon gyorsan lépett, nem kellett volna az egyetemet megvárnia azzal, hogy feljelentést tegyen?

- Igen, gyakorlatilag egy napról van szó. És az is fontos még, hogy az egyetem is folytat egy vizsgálatot. Nyilván az egyetemen rendelkezésre állnak, de ez mind találgatás még most, nem tudjuk, hogy egyáltalán hol vannak azok a szerverek, amelyeken ezek a nyilvántartások szerepelnek. Tehát itt nyilván ezeket informatikusoknak is meg kell nézni.

- Azt is meg lehet állapítaniuk, hogy ki nyúlt bele, ha belenyúlt, vagy kik voltak azok, akik belenyúltak. Ez nagyjából követhető és igazolható lesz, ugye?

- Igen. Viszont egy nagyon fontos dolgot ki kéne emelni ennek kapcsán is. Azt gondolom, hogy nagyon sokan felelőtlenül mindenféle adatot megosztanak magukról a közösségi portálokon. Ez persze nem menti a jogellenességet és a felelősségét azoknak, akik ezeket összehordják adatbázisba. De ennek kapcsán is feltehetjük nyugodtan a kérdést, hogy vajon az állampolgárok, és itt főleg a fiatalokra gondolok, tényleg tudatos internethasználók? Tudják azt, hogy ezeket az adatokat le lehet onnét venni és önálló életet tudnak élni a jövőben? Szóval jobban meg kéne gondolni, hogy ki mit oszt meg magáról ilyen oldalakon.

- Bár amit ezekről a listákról tudunk, ezek nem olyanok voltak, hogy illetők mondták magukról, hogy ők milyenek, hanem róluk mondták, legalábbis e pillanatban így tudjuk, a Hallgatói Önkormányzat bizonyos vezetői vagy munkatársai.

- Igen, de azért ott szerepel olyan, hogy milyen közösségbe jár például. Nyilván ebből le lehet vonni különféle következtetéseket. Tehát ezen a listán nagyon sok vélemény van. És azért azt nagyon fontos szintén hangsúlyozni, hogy a Hallgatói Önkormányzat az egyetem része. És a felsőoktatási törvény szabályozza, hogy milyen adatokat lehet a felsőoktatásban kezelni. Minden adatkezeléshez vagy az érintett hozzájárulása kell, különleges adat esetén írásbeli, tehát ha valaki mondjuk azt mondja, hogy elmegyek a gólyatáborba, de én allergiás vagyok, ezért különleges étkezést kérek, és megmondja, hogy mi a betegsége, ez különleges adat. De az egyetem csak olyan adatot kezelhet és a HÖK is – a HÖK egyébként nyilván megszűrve, tehát csak a célhoz kötöttségnek megfelelően –, ami a törvény mellékletében fel van sorolva. Minden más adathoz az érintett hozzájárulása szükséges. Tehát például érettségi jegyeket meg középiskolai osztályzatokat nyilván a HÖK-nek nem kell kezelnie.

- Ha pedig valaki elárulja magáról, hogy mogyoróra allergiás, és ezért azt kéri, hogy ha lehet, akkor erre figyeljenek a táborban, akkor ezt a HÖK felhasználhatja, de csak arra, hogy az illetőt megkíméljék a mogyorótól. Semmi másra nem.

- Így van, és csak az alatt az idő alatt, amíg elláthatják mogyoróval. Tehát a gólyatábor után ezeket az adatokat törölni kell, hiszen a célhoz kötöttsége megszűnt. Nyilván nem osztogatnak mogyorót minden szünetben. Tehát az adatvédelmi szabályozás alapelvei ugyanúgy érvényesek a HÖK-re. És ez nem egy jópofa dolog, hogy valakiről véleményt mondunk. Az egy adatbázisban rendezve bizony osztja az adatok sorsát, hogy ez jogszerű vagy nem jogszerű. És az a baj, vagy az az egészben a szomorú, hogy azt gondolhatná az ember, hogy ezek a listázások talán az új generációval vagy a rendszerváltás után már megszűntek. De azt látjuk, hogy a magyar közéletben sajnos ilyen listázások akár írásban, akár interneten, akár csak felolvasva bizonyos neveket vélt származási vagy egyéb adatok alapján, sajnos előfordulnak a magyar közéletben.

- Igen. Ez a felháborító lista, ha kiderül és bizonyítható, hogy kik csinálták, mivel büntethető?

- Elvben akár három évig terjedő szabadságvesztéssel is büntethető. Nyilván a bűncselekményi tényállásnak van egy elrettentő hatása, de ha nagyon megnézzük, azért a visszaélés személyes adattal büntető tényállásnak olyan nagyon nagy bírói gyakorlata nincsen. Tehát kérdés az, hogy egy büntető tényállás hogy tudja az elrettentő hatását kiváltani, ha nincs igazán gyakorlat ebben a vonatkozásban.



Ha tetszik a cikk, ajánlja másoknak is!



Sztrájk a Dunaferrnél
Oposics Sándor, Szentmiklós

Oposics Sándor: Arról szeretném tájékoztatni a Klubrádió hallgatóit, hogy tegnap 13 órától a Dunaferr, a Dunai Vasmű régebbi nevén, sztrájkol.

Bolgár György: - Igen, olvastam róla, és bizonyos értelemben meg is lepett. Annyira szokatlan ez manapság Magyarországon, ehhez nagy bátorság és azt kell mondanom, hogy jó szervezés is kellett. Vagy nagyon nagy elkeseredés. Melyik a három közül? Vagy mindegyik együtt?

– Hát együtt, de inkább az elkeseredettség, mert úgy érezzük, hogy a tulajdonosnak csak akadályozó tényező a munkavállaló. Jelen esetben mi. Tehát amikor nyilatkozik a Tankhilevic úr, a vezérigazgatónk, akkor olyan megnyilatkozásai vannak, amelyekben egyet lehet érteni, mert szeretné lefaragni a költségeket, a vasmű költségeit szeretné csökkenteni, csak olyan módon, hogy az én béremet, az én jövedelmemet próbálja megnyirbálni. Most nem személyesen az én béremet, hanem minekiét.

– És például a szakszervezeteknek van alternatív javaslatuk? Hogy értjük mi, hogy veszteséges ebben a válságos világban a vasmű, de szerintünk itt, itt és itt lehetne a költségeket csökkenteni?

– Természetesen. Ezt el is mondták, el is mondtuk annak idején. Voltak is lépések, mert az ingyenes vállalati gépkocsihasználatot, az ingyenes vállalati lakásbérletet – voltak olyan vezetők, akik ide költöztek Magyarországra vagy valamilyen oknál fogva bérelt nekik a cég lakást, ezt a cég fizette – most állítólag már megszüntetik. Tehát próbálják csökkenteni a költségeket, csak csak nem elég.

– De hát ezek néhány milliós vagy néhány tízmilliós tételek. És itt biztosan több milliárdos megtakarításra próbálnak törekedni.

– Igen, ha helyesek az információim, akkor a 13. 14. havi bérünk – nálunk a vasműnél van ilyen is, mert a kollektív szerződésben annak idején kiharcoltuk, ez 3,8 milliárd forint – elvileg elég lenne arra, hogy az egyik kohót átépítse.

– És ezt akarják? Ez a kimondott cél? Hogy kohót átépíteni, korszerűsíteni és akkor viszont sajnos, kedves munkatársaink, Önöktől elvesszük a 13. 14. havi juttatást?

– Nem. Sajnos az a helyzet, hogy nem tudjuk, mit akar a vezetés. Nem tudjuk, ugyanis az egyik kohót már leállították valamikor januárban-decemberben, tehát év végén, év elején, mert műszakilag már olyan állapotban van. Elkezdték a bontását, de nem látjuk még sehol az alkatrészeket, nem látjuk még sehol azokat az embereket, akik ezt újjá fogják építeni, nem készülnek a vasműben a különböző berendezésekhez való dolgok. És nincsen még szerződés a kohó felújítására.

– Magyarán attól tartanak, hogy esetleg le is akarják állítani? Az pedig súlyos következményekkel jár.

– Az egyik kohó már áll, amiről most beszéltem, a másik kohó most még megy. De annál is –mivel a karbantartás lett elhalasztva pénzhiány és egyéb okok miatt – bizonytalan az üzemelése, nem tudjuk, hogy meddig fog menni. Márpedig ha megáll a kohó, akkor meg kell állítani a folyamatos acélöntőművet és ez háromezer-háromezerötszáz embernek a munkahelye.

– Hát az Dunaújváros végét jelentené.

– Meg a környék végét. És ez őrült nagy tragédia.

– És amikor sztrájkba léptek, ehhez mit szólt a tulajdonos, illetve a menedzsment? Azt mondta nyilván, hogy ne csinálják. De valamiféle változás a viselkedésükben tapasztalható?

– Igen. Annyit sikerült elérni, hogy a kollektív szerződésünk értelmében február 15-éig minden évben meg kell kötni a bérmegállapodást, meg kell egyezni.

– Hogy mi legyen ebben az évben.

– Így van. Na most február 15-éig ez nem történt meg, tárgyalások folytak, de komolytalanok. Ugyanazt a taktikát próbálták alkalmazni, mint tavaly, mert tavaly az történt velünk, hogy a szakszervezet kezdeményezte a bértárgyalások, akkor beterjesztettek valami új javaslatot, de legközelebb, amikor ment a tárgyaló delegáció, akkor most ez a javaslat már nem volt napirendi téma, másikkal foglalkoztunk. Minden előkészítés nélkül. És egy ilyen húzó-nyújtó taktikát alkalmaztak. Kihívták a delegációt Doneckbe, aki kihívta, nem fogadta őket. Nem volt ideje. Lényeg az, hogy a tavalyi év elment úgy, hogy volt egy 2,1 százalékos bérfejlesztés, és a beígért 2 második 2,1 százalékos bérfejlesztést azért nem kaptuk meg, mert nem történt meg a megállapodás a munkáltató és a munkavállaló között. Jó, ez volt tavaly a tanulópénz, azt mondták a dolgozók, hogy hát egye fene, így történt, tanulnunk kell ezt is. Ezt megfizettük. Most ebben az évben ugyanezt a technikát próbálták alkalmazni, csak most már a szakszervezet bekeményített, és azt mondta, hogy február 15-e a határidő. De február 15-én 14 óráig nem egyeztek meg, ezért bejelentették a sztrájkkészültséget, a sztrájkot a gazdasági vezetésnek. Erre az volt a gazdasági vezetés válasza, valamikor délelőtt 9-10 óra felé kapták meg, hogy nem. Na akkor 20-án 13 órától sztrájk. Még aznap fél kettő körül – érdekesek az időpontok –, tehát 2-3 órán belül reagált a gazdasági vezetés, és a korábbi 2,1 százalékos bérfejlesztési ajánlatot módosították 3,5 százalékra. Ez eredmény lenne, ha így önmagában lenne, de hozzá kell tenni azt, hogy addig, amíg a korábbi bértárgyalás, tehát a 2,1 százalékos bértárgyalási ajánlat foglalkozott a szociális juttatások emelésével is, ez a 3,5-es már nem foglalkozott vele. Ez már csak kimondottan a bérfejlesztésről beszélt. Innentől kezdve, összegben nem számoltam ki pontosan…

– Hát könnyen lehet, hogy a szociális juttatásokban visszaveszik azt, amit bérben megajánlanak.

– Pontosabban nem fejlesztik. Marad a tavalyi szinten.

– És olyan félelmük nincsen, hogy esetleg a tulajdonos valamilyen módon a leépítésben érdekelt? Hogy például nem indítja újra a kohót, csökkenti a termelést, mert olyan válságos az európai helyzet? Esetleg még azt is megfontolja, hogy bezárja az acélművet? Szóval nincsenek ilyen félelmeik? Bátran mernek ezért a sztrájk fegyveréhez nyúlni, nem tartanak attól, hogy ezen a kedvezőtlen híren kapva a tulajdonos azt mondja, hát akkor inkább bezárom az egészet?

– Hát akkor elveszíti azt a piacot, amibe bevásárolta magát. Mert sajnos ez van, és ezt azért merem így mondani, mert történtek próbagyártások. És azok a lemezek, azok a termékek egyetlenegy olyan adatot nem tudtak, amit várt a vásárló. Nem a dunaferres acélhoz ragaszkodnak, hanem a szabványos értékeken nem felelt meg annak az anyagnak a minősége. És jöttek vissza a szállítmányok. Tehát Oroszországból hoztak be bugákat, amelyeket hengereltünk, és annak a minősége nem megfelelő az európai vagy az amerikai piacon.

– Magyarán itt korszerűsítés és fejlesztés kell ahhoz, hogy a piacot megtartsák, és nyilván ha visszavonulnak az ukrán-orosz piacra, az meg nem lesz elég.

– Hát ők, feltételezem, azért vették meg a vasművet, hogy a piacuk nagyobb legyen és eredményes legyen. Egyébként Európában valóban válság van az acéliparban, de ez a válság most már a felfelé jövő oldalt mutatja.

– Igen, igen. Talán elkezdenek most már egy kicsit termelni a nyugat-európai gyárak is. Még egyet mondjon meg nekem, hátha tudja, hogy a kormányzatot nem próbálták belevonni ebbe? Igaz, hogy ez egy külföldi tulajdonban lévő magáncég, és a szakszervezet itt élni tud az erejével például a sztrájkkal. De azért egy ilyen kényes nagyvállalat esetében a kormányzatnak is lehet valami beleszólási és nyomásgyakorlási joga.

– Én úgy gondolom, kellene is hogy legyen. Hiszen ha a kormány állandóan arról beszél, hogy munkahelyteremtés, munkahelybővítés, akkor úgy gondolom, hogy háromezerötszáz-négyezer ember elbocsátása politikailag sem lenne semleges.

– Hát például köthetnének velük is valamiféle stratégiai együttműködési megállapodást. Nemcsak a Coca-Colával, hanem a Dunaferr tulajdonosaival is.

– Hát például lehetne egy ilyen, de én azt hiszem, ezek csak ilyen névleges szerződések.

– Hát igen, de talán bele lehetne tenni valamit, hogy tessék fejleszteni, korszerűsíteni, megtartani, és ez mindenkinek jó lehet. Az ott dolgozóknak, az országnak, de még a tulajdonosnak is. A kormány pedig ehhez megad minden segítséget.

– Bolgár úr, emlékszik Ön arra, amikor tavaly év vége felé Matolcsy urat hívták Moszkvába tárgyalni?

– Igen.

– És Matolcsy úr nem ment ki.

– De most megy. Vagy már el is ment. Talán most ezen a héten.

– De én most még arról beszélek, hogy akkor nem ment ki. Tudomásom szerint az egyik tárgyalási pont a Dunaferr vagy Dunai Vasmű tulajdonviszonyainak a tárgyalása lett volna. Na most ha ez így van, akkor nem tudom, várhatunk-e valamit ettől a kormánytól, amelyik egy ilyen fontos tárgyalásra nem megy ki.

– Hát lehet, hogy nem volt elégedett az ajánlattal. Az is lehet, hogy háttérben a színfalak mögött olyan tárgyalások folynak, amelyek éppen azt célozzák, hogy ez megmaradjon. De én csak azt kérdeztem, hogy tudnak-e arról valamit, hogy a kormány tesz-e bármit az Önök érdekében.

– Nem, nem. Semmit sem tudunk erről. És én úgy érzem, hogy a dolgozóink elkeseredettsége akkora, hogy most már nem foglalkoznak különösebben azzal, hogy lesz valami következménye, elbocsátás, gyárbezárás, mit tudom én, hiszen a sztrájknak a támogatottsága 90 százalék fölött van.

– Hát akkor sok erőt kívánok.

– Köszönjük és bízunk benne, hogy győzni fogunk.



Ha tetszik a cikk, ajánlja másoknak is!