Bolgár György interjúi a Galamusban - 2013. február 22.
- Részletek
- 2013. február 25. hétfő, 03:09
- Megbeszéljük
Bolgár György kérdései 2013. február 22-ei műsorban
Mai műsorunkban megbeszéljük Orbán Viktor ma délutáni évértékelő beszédét – már amennyiben hallották – offenzív vagy defenzív beszéd volt, védekezés vagy támadás? Következő témánk, hogy az Európai Bizottság még mindig nem hisz az Orbán-kormánynak. Ma közzétett prognózisa szerint Magyarország sem az idén, sem jövőre nem tudja tartani a háromszázalékos költségvetési hiánycélt. Jön a következő megszorító csomag?
Aztán beszéljük meg, hogy a demokratikus ellenzék egyelőre helyet keres a március 15-i demonstrációra, mert a Ferenciek terének felújítása miatt a Szabad sajtó úton nehéz lenne tüntetni. Sors nyiss nekem tért?
Mit szólnak ezenkívül ahhoz, hogy Kerényi Imre szerint a Parlamentből ki kellene költöztetni a kormányt, a felszabaduló helyekre pedig sörözőket, kávézókat, kápolnát és házasságkötő- vagy kiállítótermet lehetne tenni. Ez az épület olyan nagyszerű, hogy bármit teszünk be, garantált a siker! – nyilatkozta Kerényi. Nézzünk csak rá az Országgyűlésre?
Mi a véleményük továbbá arról, hogy az új felsőoktatási államtitkár, Klinghammer István szerint a tüntető hallgatóknak nincs helyük az egyetemen, igaz, szerinte a tiltakozást nem szabad kivinni az egyetem falain kívülre sem. Akkor akkor se belül, se kívül?
És végül beszéljük meg, hogy az ELTE nem volt hajlandó kiadni a Népszabadságnak Deutsch Tamás szakdolgozatát, amely 1999-ben a magyar médiatörvényről készült. Sose tudjuk meg, mi van benne? Nem tartozik senkire?
Ha tetszik a cikk, ajánlja másoknak is!
A jobboldal nőképe: Vetkőzz Ági, hol a baby doll – Vadai Ágnesnek ezt kiabálta be egy fideszes képviselő
Vadai Ágnes, a Demokratikus Koalíció parlamenti képviselője
Bolgár György: - Két nappal ezelőtt kiderült Osztolykán Ágnes, LMP-s parlamenti képviselő blogjából, hogy amikor a parlamentben a napokban azt kérte kollégáitól, hogy esetleg vigye őt haza valaki, mert se autója nem volt, se pénz nem volt nála, úgyhogy még taxit se tudott hívni, akkor erre az egyik jobbikos képviselő, Zagyva György Gyula, egészen durva kijelentéssel reagált. Valami olyasmit mondott, hogy attól, hogy cigány vagy, még ledöfnélek. Ezt az illető később azzal próbálta korrigálni, hogy állította, ő azt mondta, hogy attól, hogy cigány vagy, még ledöfnének. Emiatt aztán vitába keveredett Vágó Gáborral, egy másik LMP-s képviselővel, akire rá akarta tolni a felelősséget, aztán tőle is bocsánatot kért. A lényeg igazából az, hogy hogyan történhet meg ilyesmi a magyar parlamentben, és ha ennek több tanúja is volt, akkor hogy létezik az, hogy ebből nem lett olyan irdatlan nagy botrány, ami már kisöpörte volna a parlamentből ezt a hangot?!
Vadai Ágnes: - Szerintem úgy – éppen ma posztoltam ki ezzel kapcsolatban valamit a Facebook-oldalamra –, hogy az Országgyűlésnek van egy egyre növekvő létszámú kormányzati és jobbikos képviselőkből álló tahó frakciója. Ez így van!
- De ez nem elég magyarázat! Magyarázatnak sem elég, és nem is elfogadható abból a szempontból, hogy akkor a többiek miért nem tesznek semmit?
- Önnek ebben teljesen igaza van. Meg kell kérdezni a kormánypárti képviselőket vagy éppen a jobbikos képviselőket vagy frakcióvezetőket, hogy ezeket az embereket, akik ilyen beszólásokat mondanak a képviselőtársaiknak, leginkább a hölgyeknek – vagy éppen olyan megjegyzéseket tesznek a nőkre, hogy nem verné őket a férjük, ha több gyereket szülnének –, a saját frakciójuk miért nem hajítja ki! Nagy kérdés, hogy a kormánypárti képviselők Varga képviselő urat anno, amikor ezt a mondatot mondta, miért nem hajították ki azonnal! Azért, mert úgy látszik, sikk ma ilyet mondani kormánypárti és jobbikos körökben.
- Én ezt nem tudom elképzelni. Pár perccel azután, hogy erről a hírről egyáltalán tudomást szereztem, éppen itt a műsorban beszélgettem Gulyás Gergely fideszes képviselővel, és megemlítettem neki, hogy ha a Fidesz magát mérsékelt demokratikus pártnak vallja, akkor egy ilyen parlamenti incidens után nem nyilvánítják-e ki azt, hogy ez tűrhetetlen és elfogadhatatlan. Erre ő azt mondta, ha bebizonyosodik, hogy ez igaz, akkor meg fogják ezt tenni.
- Nagyon sokszor bebizonyosodott már, hogy a kormánypárti képviselők miként és hogyan vélekednek a nőkről, és kiderült, hogy milyen megjegyzéseket tesznek, mégsem történt semmi. Azért nem történt semmi, mert a Fidesz politikájának szerves része az, hogy szerintük Magyarországon az a női szerep, hogy legyél otthon és főzzél. Például egy LMP-s képviselőtársamnak, hölgynek, azt mondta egy kormánypárti képviselő, hogy mit pofázol bele kisanyám. Nekem egy parlamenti vita során azt kiabálta be az egyik fideszes képviselő, hogy vetkőzz Ági, hol a baby doll. Ez azért van, és azért nem vetik ki ezeket a képviselőket a kormánypárti frakcióból, mert pontosan így gondolkodnak ők a nőkről. Pontosan így tekintenek a Magyarországon élő nőkre, szexuális tárgyakként, meg olyan emberekként, akiknek az a dolguk, hogy otthon neveljék a gyereket, főzzenek, mossanak, takarítsanak és kiszolgálják a férjüket vagy éppen az élettársukat.
- Nekem lehet bármilyen rossz véleményem – amit gyakran nem is titkolok – a Fideszről és a politikájától, de azért azt mégsem vagyok hajlandó elhinni, hogy ebben a frakcióban nincsenek olyan politikusok, férfiak és nők egyaránt, akik azt mondják, hogy ez tűrhetetlen. Biztos vannak, akik úgy gondolják, hogy ez se nem konzervatív, se nem keresztény, se nem humánus, se nem tisztességes, és ha ilyen megtörtént, akkor ennek véget kell vetni azonnal, a legszigorúbb eszközökkel. Nem lehet közöttük ilyesmiben szövetségeseket találni?
- Hogyan találnánk szövetségest, mikor olyanokat mondanak a családon belüli erőszakról szóló vitában, mint amit Varga képviselő úr is mondott, és nemcsak ő, hanem egy KDNP-s képviselőtársa is, és ők ma is ott ülnek a parlamentben. Hiába tesszük szóvá, azok a képviselő urak, akik ilyen beszólásokkal illetnek bennünket, ma is ott ülnek a kormánypárti frakcióban. Hiába mondja Ön azt, hogy ez egy mérsékelt konzervatív párt! Nem, ez egy feudális, hímsoviniszta párt és kormány, ami csak azzal van elfoglalva, hogy tárgynak tekintse a nőket, és megmondja, hogy mi a dolguk! Én nem akarok egy olyan országban élni, ahol nekem bármelyik miniszterelnök megmondja, hogy nekem nőként hogyan kell viselkednem! Majd én azt eldöntöm! Ha valaki gyereket akar szülni, akkor gyereket fog szülni, ha valaki ezt nem akarja, akkor nem fog. És nem tekintheti a kormány másodosztályú állampolgárnak a nőket! Márpedig jelenleg azt kell tapasztalnunk, hogy ez van! A kormánypárti képviselők között is biztos vannak nagyon sokan, akik március 8-án, nőnapon, visznek virágot a családtagjaiknak, a nőkollégáiknak, de én azt szeretném, hogy virág helyett legyenek kedvesek, és legyenek udvariasak, és nemcsak Zagyva György Gyulát, hanem az összes olyan képviselőt, akik ezeket a tahó, primitív megjegyzéseket teszik – és nemcsak ránk, hanem a magyar nőkre –, golyózzák ki a saját frakciójukból! Ehhez azonban nincs elég bátorságuk!
- Azt, hogy a Fidesz egy feudális felépítésű és sok szempontból feudális gondolkodású párt, el lehet fogadni, erre sok bizonyíték van. Azonban Ön azt mondja, hogy lehetnek ott tisztességes, konzervatív, normális, európai gondolkodású képviselők, de ezeknek a szava, gondolkodásmódja, véleménye nem lehet meghatározó még egy ilyen kirívó esetben sem, mert a feudális gondolkodásmód törvényszerűen elnyomja őket?
- Ha többségben lennének az ilyen gondolkodásúak, akkor az a képviselő, aki nekem azt kiabálta, hogy vetkőzz Ági, és az a képviselő, aki azt mondta, hogy nem lenne családon belüli erőszak, ha a nők szülnének, már nemhogy a Fidesz-frakcióban nem ülnének bent, hanem a magyar parlamentben sem ülnének bent, mert azt mondaná a saját frakciójuk, hogy elég volt.
- Ebben igaza van!
- Azt kéne mondaniuk, hogy ezt nem tűrik, mert ha a saját képviselőtársaikkal így beszélnek, akkor el lehet képzelni, hogyan beszélnek azokkal, akik nem bent ülnek a parlamentben. Ez a fajta magatartás elfogadhatatlan, mert nem számít, hogy valaki férfi vagy nő, hanem az számít, hogy jót akar-e! Azt gondolom, hogy 2010 óta világosan kirajzolódik ennek a kormánynak a nem létező nőpolitikája, ami csak és kizárólag azt akarja megmondani, hogy hogyan kell élni egy magyar nőnek. Én pedig nem vagyok hajlandó elfogadni – és ezzel nem vagyok egyedül az országban, mert nagyon sokan vagyunk így nők és szerencsére férfiak is –, hogy egy kormány meg akarja mondani, hogy mikor vagy te tisztességes, jó nő!
- Éppen ezért kéne megpróbálni valamilyen alkalmi szövetségest találni a kormányoldalról. Nem tudom elképzelni, hogy ha megpróbálnának a nyilvánosság előtt vagy a parlamentben, vagy valahol fölállni, és azt mondanák, hogy kérjük azokat a barátainkat a jobboldalról, akik tűrhetetlennek tartják ezt a hangot, álljanak mellénk, akkor mindenki nemet mondana! Lehetséges persze, hiszen láttunk már erre példát. Én úgy érzem, hogy ezekre az új és egyre durvább kijelentésekre – a legutóbbi nem is csak szexista, hanem rasszista is volt – kellene valamilyen újfajta választ találni, hogy ez ne tűnhessen el megint a feledés homályába.
- Igen. Azt gondolom, azonkívül, hogy a kormányzati frakciók ebben egy nagyon világos és határozott álláspontot képviselnek, a konzervatív értelmiség, az újságírók, a konzervatív körök és mondjuk az egyházak is világossá teszik az álláspontjukat ezekben az ügyekben. Én százszor elmondhatom a Demokratikus Koalíció képviselőjeként – és el is fogom százszor és ezerszer mondani –, hogy ezt a feudális, hímsoviniszta magatartást nem lehet elfogadni és ez ellen küzdeni kell, de annak lesz igazi ereje, amikor föláll egy igazi keresztény-konzervatív értelmiségi, és azt mondja, hogy drága barátaim, vessétek ki magatok közül a férges almát, vessétek ki magatok közül az olyan embereket, akik így beszélnek az embertársaikkal!
- Nem lehet a parlamenten belül valamilyen hivatalos eljárást kezdeményezni egy ilyen durva kijelentés kivizsgálására, és esetleg valamilyen következményeket is hozzárendelni?
- Nyilván lehet. Osztolykán képviselőasszony ebben az ügyben léphet, csak ezt hivatalból nem fogja nyilván Kövér László vizsgálni.
- Akkor legalább azért kell megtenni, hogy abba a kényszerhelyzetbe kerüljön a házelnök, hogy azt mondja, nem csinálok semmit.
- A képviselőasszony nyilván be tudja akár a házelnöknél is jelenteni, hogy ilyenfajta atrocitás érte őt, de szerintem ez hosszú távon nem megoldás, ez nem fogja meghozni a kívánt eredményt. Az lenne eredményes, ha az ilyen képviselők egyáltalán be sem kerülhetnének a parlamentbe, ha meg bekerültek, és ilyen mondatokat mondanak, akkor őket saját közösségük vesse ki a Magyar Országgyűlésből!
- Ez igaz, de ehhez az kell, hogy minél nagyobb botrány kerekedjen az ilyen ügyekből, hogy megértse az egész társadalom, az egész közélet, hogy ez tűrhetetlen! Ilyet nem fogadhat el egy európai ország közvéleménye!
- Igen, de ehhez azt gondolom, hogy példát is kell mutatni. Az országgyűlési képviselőket – mondjuk nem mondanám, hogy a legmegbecsültebb szakma – mégiscsak figyelik Magyarország polgárai. Figyelik az emberek, hogy mit beszélnek ott a parlamentben, és ha azt hallják, hogy ez egy elfogadott, bevett magatartás, akkor majd a mindennapi életben is egyre többször lehet ezt tapasztalni. Nagyon sokan írták nekem a Facebook-oldalamon, hogy sajnos nagyon sokszor a mindennapi életben is lehet ezt tapasztalni. Ha a magyar politikai elit nem érti meg, hogy ezt a fajta magatartást ki kell takarítani az Országgyűlésből, akkor azt fogja tapasztalni, hogy a hölgyeket és azokat, akik nem férnek bele ebbe a keresztény-konzervatív világba, majd az utcán éri atrocitás. Szerintem ez elfogadhatatlan! Én biztos vagyok benne, hogy a fideszes képviselők között is van normális gondolkodású ember, és nekik kellene fölállni, lehetőség szerint főleg a férfiaknak.
Ha tetszik a cikk, ajánlja másoknak is!
Szigorúbb garanciákat szeretne az EU a sajtószabadság védelmére
Göncz Kinga MSZP-s európai parlamenti képviselő
Bolgár György: - Olvastam a mai Népszabadságban, hogy uniós jogszabályt sürget az Európai Unió állampolgári jogokért felelős bizottsága, annak érdekében, hogy a médiát az Európai Közösség erőteljesebben, szigorúbban felügyelhesse. Vagy nem is annyira a médiát, inkább a sajtószabadságot, a médiapluralizmust, ennek a megsértéséről ugyanis nemcsak Magyarországon, hanem néhány más tagországban is hallani lehetett, de Magyarország talán a legkirívóbb példa. Ez az európai parlamenti bizottság tehát azt javasolja, hogy az Európai Unió próbálja felülről befolyásolni, ellenőrizni a médiaszabadság betartását, de milyen módszerekkel?
Göncz Kinga: - Ez egy hosszú történet, már annak idején, az olaszországi médiahelyzet kapcsán volt egy parlamenti határozat, azt hiszem, 2007-ben indult ez, ami fölvetette azt, hogy európai szintű jogszabályi keret kellene ahhoz – ott inkább a médiakoncentrációról volt szó –, hogy legyen garancia a nagyon nagy médiakoncentráció ellen, és ilyen módon ne korlátozza a médiakoncentráció a médiaszabadságot és -sokszínűséget.
- De sajnos nem lett, mint látjuk. Berlusconinak ma is a talán hét országos olasz tévéhálózat közül hatban van döntő befolyása.
- Igen. Tehát a parlament már akkor elkezdett abban gondolkozni, hogy szükség lenne valamifajta szabályozásra európai szinten, hogy valóban garanciák legyenek, és aztán a magyar médiatörvény volt az 2010. végén, 2011. elején, ami újra nagyon élesen felvetette a kérdést, és rámutatott arra a hiányra, hogy ez a bizonyos audiovizuális direktíva, ami ezt a területet szabályozza, sok mindent tartalmaz, de ezeket a garanciákat pont nem. És akkor született egy parlamenti határozat a magyar médiatörvénnyel kapcsolatban, és ez a bizonyos bizottság, amelyik az Európán belüli emberi jogi helyzettel, demokráciahelyzettel foglalkozik, akkor vetette föl, hogy készüljön egy saját kezdeményezésű jelentés. Tehát nem a bizottságtól jön valamifajta felkérés, hanem a parlament, illetve a bizottság kezdeményezze egy olyan jelentés elkészítését, amely összefoglalja, mi mindenre is lenne szükség ahhoz, hogy ne legyenek aggodalomra okot adó jelenségek a különböző tagállamokban. Vagyis ez már nem a magyar ügyről szól, viszont a magyar ügy volt a kiváltója annak, hogy ez a munka elindult.
- Hiszen amikor a magyar médiatörvényt elfogadták, az Európai Unió bizottsága azonnal közbelépett, és azt hiszem, négy ponton változtatást is javasolt. Ezt aztán a magyar kormány meg is tette annak idején, de már akkor is világos volt mindenki számára, az unió számára is, hogy ez kevés, viszont csak ennyire volt jogi lehetősége a beavatkozásban.
- Így van, pontosan lehetett látni kezdettől, hogy a legnagyobb probléma a magyar médiatörvénnyel mindenféle egyéb problémák mellett – sok minden van persze azóta is – a médiahatóság összetétele, a politikai befolyás a médiahatóságban, a médiahatóság nagyon nagy felhatalmazása büntetésekre és mindenféle egyébre, akár tartalmi kontrollra, nagyon nagy befolyása a vezetők, közmédiumok vezetőinek kinevezésére. Tehát ez a fajta hatalomkoncentráció, ami ráadásul egyetlen párthoz kötődik, nagyon komoly problémákat okoz, és nincs olyan európai szintű jogszabály, ami alapján ebbe be tudna avatkozni Európa. Van ez a bizonyos hetes cikkely, amely sokszor fölmerült, ez a demokrácia súlyos problémája esetén ad lehetőséget az unió intézményeinek arra, hogy beavatkozzon. De nincsenek köztes lépések.
- És ez például azt is magában foglalhatná adott esetben, hogy fölfüggesztik a tagország szavazati jogát, de nincs arányban ez a fajta szankció azzal, hogy médiaszabályozás ügyében Magyarország nem felel meg az európai normáknak. Csak éppen az európai normákat nem lehet betartatni az országgal, ezért aztán kéne valami közbenső lépés, valami közbenső eszköz arra, hogy az Európai Unió adott esetben közbeléphessen.
- Igen, és pontosan erre az eszközre tesz javaslatokat ez a bizottsági jelentés. És mint általában egy ilyen jelentés, ez is sok mindent tartalmaz, például azt, hogy kellenek olyan európai szintű minimumkövetelmények, amelyek jogilag kikényszeríthetők, és amelyek azt szabályozzák, hogy a médiatanácsok, a médiahatóságok, a közmédia vezetői milyen módon kerüljenek kinevezésre, hogyan történjen az ő megválasztásuk. És arra is kellenének jogszabályi garanciák, hogy a médiahatóság, a médiatanácsok valóban függetlenek legyenek. De ugyanúgy tartalmazza azt a kérést is a bizottsághoz, hogy a médiakoncentrációval kapcsolatban is hozzon szabályokat, mert vannak országok, ahol ez sokkal nagyobb probléma. Olaszországot ismerjük ebből a szempontból nagyon jól, de úgy tűnik, hogy Bulgáriában is ez most egyre nagyobb probléma, ahol egyetlen csoport, egy bank vagy egy ahhoz kötődő személy kezében van a média nagyon nagy része. Tehát ez többfelé is okoz problémákat Európában. De ami szintén nagyon fontos, hogy van egy javaslat arra nézve, hogy éves jelentések készüljenek az európai médiahelyzetről, arról, hogy a függetlenség, a sokszínűség szempontjából hogyan néz ki a helyzet. És itt már elindult egy bizottsági munka, tehát megtörtént azoknak a mutatóknak a kidolgozása, amelyek szerint tulajdonképpen most már csak el kéne jutni addig, hogy tényleg szülessenek jelentések évente. Megvan az az intézmény is, amelyet ha felhatalmazna az Európai Unió, hogy ezt készítse el, akkor meg is tudná csinálni, ez a bizonyos alapjogi ügynökség, illetőleg van Firenzében egy olyan intézet is, amelyik kifejezetten az európai médiaszabadsággal, a pluralizmussal foglalkozik. Mondjuk inkább kutatói szempontból, de annak is lehet szerepe ebben a monitoringban.
- Ezek szerint sok minden megvan. Megvan hozzá a szakmai felkészültség, úgy látszik, mintha – legalábbis a parlamenten belül – megvolna a többségi akarat, mert ebben a bizonyos állampolgári jogokért felelős bizottságban 47:6 arányban fogadták el ezt a javaslatot. Ez azt jelenti, hogy jobb- és baloldali képviselők egyaránt ott kellett hogy legyenek ebben a nagy többségben. Feltételezhető ezek után, hogy ha az Európai Parlament plenáris ülése elé kerül a javaslat, ott is meglesz a nagy többség. Az a kérdésem, hogy ebből akkor mi következik, ha áprilisban ezen a plenáris ülésen elfogadják ezt a médiaszabályozó, -kontrolláló és a médiaszabadságért való jelentést? Mert a dolog lényege nem a korlátozás, hanem a média szabadságát védelmezi, és ebből a szempontból gyakorolna csak kontrollt. Szóval milyen menetrend következik az Európai Parlament határozatából, ha egyáltalán bármilyen?
- Egyrészt az Európai Parlament az egyik olyan politikai testület, amely a bizottságot felszólíthatja, és ezek a javaslatok nagyon sok szempontból rácsengenek arra, amelyet az a bizonyos bizottság tett, amelyet Neelie Kroes kért fel, tehát az a biztos, aki felelős ezért a területért, szintén a magyar médiatörvény problémáinak hatására, hogy dolgozzon ki javaslatokat. Tehát nagyon sok közös javaslat van.
- Vagyis két csatornán indult meg nagyjából hasonló munka. Egyrészt az Európai Bizottság részéről, most meg az Európai Parlament oldaláról.
- Igen. Nagyrészt hasonló javaslatok vannak a kettőben, a parlament egy picit továbbmegy, ő egyértelműen kimondja, hogy ezt a bizonyos audiovizuális irányelvet kellene továbbfejleszteni, és ezeket a bizonyos szabályozókat beleépíteni. Én azt gondolom, a következő lépés az, hogy a bizottság álljon elő ezzel a javaslattal. Nekem meggyőződésem, hogy ez meg is tud történni, nem olyan nagyon hosszú idő kell ehhez. Ami ennél nehezebbnek tűnik, az az, hogy ez egy közös döntéshozatali eljárás: tehát a tanácsnak, azaz a kormányok képviselőinek és a parlament képviselőinek egyet kell érteni a szabályozásban, és azt gondolom, hogy ez mindenképpen hosszú vita lesz.
- Tehát minden egyes országnak, minden egyes kormánynak is jóvá kell ezt hagynia, nem egyszerűen csak parlamenti többség kell hozzá.
- Így van. Tehát itt a kormányok képviselői és parlament együtt kell hogy valamifajta kompromisszumra jussanak, és azért elég egyértelmű, hogy vannak országok, ahol nagyon komoly ódzkodás van ezzel kapcsolatban. Ezzel együtt én azt gondolom, hogy sok ilyen kérdés van, és sok ilyen kérdés megoldódott. Nyilvánvalóan a kompromisszum azt jelenti, hogy valamifajta olyan megállapodás lesz, ami lehet hogy ennél valamivel kevesebbet tartalmaz. Én őszintén remélem, hogy ez a mostani helyzet elég éles kérdéseket vetett fel ahhoz, hogy valóban legyen megállapodás, és legyen továbblépés. És nagyon sok minden elő van készítve ehhez szakmailag is, intézményi szempontból is, tehát tulajdonképpen egy közös politikai akarat kell arra, hogy Európa továbblépjen, és azt mondja, hogy ez a terület igen-igen fontos demokrácia szempontból, és itt valóban szükség van egy európai szintű minimumkövetelmény-rendszerre, ami kikényszeríthető.
- Tehát a Klubrádió sorsára ez még nem lehet hatással, de akár két-három éven belül lehet egy uniós irányelv.
- Ahogy elnézem a Klubrádió sorsának alakulását és a döntéshozatal gyorsaságát, én azt gondolom, hogy lehet még rá hatással, én őszintén remélem, hogy igen.
- Ja, ha még két-három évig elhúzzák a különböző bírósági döntések végrehajtását, akkor még ez is elképzelhető.
- Remélem, hogy nem ez lesz, de összességében azt gondolom, hogy jó esély van rá, hogy elinduljon egy intenzív munka.
Ha tetszik a cikk, ajánlja másoknak is!