rss      tw      fb
Keres

Bolgár György interjúi a Galamusban - 2013. március 8.

Az EU megoldásai a fiatalok munkanélküliségére; a magyar alkotmánymódosítás újabb konfliktusforrás lehet
Andor László, az Európai Bizottság foglalkoztatásért, szociális ügyekért és társadalmi összetartozásért felelős biztosa

Bolgár György: - Arról szeretném többek között kérdezni, hogy e pillanatban hogyan tekintenek Magyarországra az unióban, az unió hivatalaiban, vezető szerveiben, valamint arról, ami az Ön közvetlen feladata, vagyis a foglalkoztatásról, munkába állásról, szociális ügyekről. Nem lábalt ki még a válságból Európa, és láthatóan egyre nagyobb gondokat okoz az, hogy a munkanélküliség emelkedik, a gazdasági fejlődés pedig nem akar beindulni. Mit tehet ebben a helyzetben az Európai Bizottság illetékese, nevezetesen Ön, aki a foglalkoztatásért felelős? Egyáltalán milyen hatásköre, milyen befolyása van arra, hogy a tagállamok mit csinálnak, milyen gazdaság- és társadalompolitikát folytatnak?

Andor László: - Ha az egész műsor rendelkezésre áll, akkor mindegyik kérdésére válaszolok majd!

- Megbeszélhetjük egyszer.

- Kezdem akkor a végén. A legutóbbi példa az, hogy a múlt héten a foglalkoztatási miniszterek tanácsülése elfogadott egy úgynevezett ifjúsági garanciakoncepciót. Ez nagyon jó példa arra, hogy a bizottság kezdeményezéseket tud tenni. Mi erre kezdeményezést tettünk december elején, és három hónap intenzív munka után az illetékes miniszterek úgy döntöttek gyakorlatilag egyhangúlag, hogy ezt a koncepciót elfogadják, ami azt jelenti, hogy átveszik Ausztriától azt a legjobban működő rendszert, hogy legfeljebb négy hónapig lehet valaki munkanélküli, ha huszonöt éven aluli. Tehát abban a kritikus korosztályban, amelyet a legjobban sújtott a munkanélküliség az elmúlt években, és amelynek a pályakezdése, munkaerőpiaci indulása a legfontosabb, mert kihat a későbbiekre is, egy sokkal nagyobb garanciát kell adni a foglalkoztatás biztonságáért, és erre kidolgoztunk egy modellt, lényegében az osztrák és finn tapasztalatok alapján.

- Ezt az osztrákok és a finnek javasolták, vagy Ön, aki ennek a felelőse az Európai Unió bizottságában, úgy találta, hogy ezek a legjobban működő rendszerek, és az ő tapasztalataik alapján kellene ajánlást tenni a többi tagországnak?

- Tulajdonképpen mind a kettő. Akinek az unióban van egy jó megoldása, az szereti azt egy kicsit reklámozni is, de a bizottságnak az a dolga, hogy megpróbálja megállapítani, melyek azok a legjobb gyakorlatok, amelyekből tanulni lehet, amelyet a többieknek át lehet venniük.

- Azonkívül, hogy az osztrákok azt mondják, hogy huszonöt év alatt ne legyen négy hónapnál hosszabb ideig valaki munkanélküli, mit tudnak tenni ezért. Az állam, a kormányzat ajánl föl állásokat, vagy olyan ösztönzőket léptet életbe, hogy a magánvállalkozók szinte kötelességszerűen ezeket a fiatalokat fogják fölvenni? Mi a módszer?

- Igen, ösztönzés mindenképpen kell, de itt már egy garanciavállalásról van szó, és ebben a foglalkoztatási hivataloknak van döntő szerepe, nekik kell nyilvántartani azt, hogy a bejelentett munkanélküli fiatalok mennyi ideje vannak állás nélkül. Tehát azután, hogy munkanélkülivé váltak, vagy elvégezték az iskolát, mennyi idő telt el, és összefogva a szociális partnerekkel, tehát a munkáltatókkal meg a munkavállalók szervezeteivel, kidolgoznak olyan lehetőségeket, ami lehet egy állás, lehet egy gyakornoki elhelyezkedés, lehet továbbtanulás is, csak az a lényeg, hogy valamilyen minőségi, hasznos tevékenység legyen, ami részben átmeneti megoldást nyújt, egyébként pedig fölkészíthet egy továbblépésre is.

- Ez tehát az állam kötelessége. És a fiatalnak is van kötelezettsége, vagyis ha fölajánlanak neki valamit, akkor előbb-utóbb köteles elfogadni?

- A kötelezettsége az, hogy regisztráljon. Tehát valahogyan nyilván kell tartani azt, hogy az illető munkát keres, bár ennek része az olyan fiatalokhoz való eljutás is, akik teljesen elkallódnak. Nagyon sok országban ez a korosztály öt-tíz százalékát is jelentheti, akik egyszerűen kikerülnek az iskolarendszerből, nem lépnek be a munkaerőpiacra, és nem is tudnak róla, hogy vannak lehetőségeik vagy jogaik.

- Nem mennek el ezekhez a foglalkoztatási hivatalokhoz sem, ugye?

- Így van, tehát a programban az is benne van, hogy egy aktív politikával kell megkeresni azokat, akik ilyen formában elkallódnának, és sajnos a válság öt év után tényleg nagymértékben megnövelte azoknak a számát, akik ilyen helyzetbe kerültek. Ennek a költségei, kockázatai megnőttek, és nagyon sokáig kallódnak ezek a fiatalok. Ez egy gazdasági veszteség is és még nagyon sok egyéb veszteség származhat belőle.

- Ha nézünk egy konkrét példát, valószínűleg a legrosszabb a helyzet az uniós tagállamok közül ma Spanyolországban, talán ott is a legmagasabb – Görögországgal együtt – a munkanélküliség aránya, és különösen a fiatalok ebből a szempontból a legsúlyosabb helyzetben lévők. Ön biztos pontosabban tudja, negyven vagy talán már ötven százaléka is a huszonöt éven aluliaknak munkanélküli.

- Mind a kettő ötven fölött van!

- Mind a két ország? Ez egyszerűen borzasztó, majdhogynem elképzelhetetlen is, és ehhez képest kész csoda, hogy még társadalmi béke van. De egy ilyen országban hogy lehet ezt az ajánlást végrehajtani, mit tud tenni a spanyol állam, a spanyol kormány, hogy a huszonöt éven aluliak ne legyenek négy hónapnál tovább munka nélkül? Mit tud felajánlani, van ehhez pénze, van ehhez infrastruktúrája, vannak ehhez kínálkozó állások? Ha pedig nincsenek, akkor mit tehet az állam?

- Mindenképpen tehet, és azt láttam, hogy a tanácsülés után a spanyol minisztérium már rögtön létrehozott egy honlapot, ahol elkezdte hirdetni ezt az előkészület alatt álló programot, amelynek a bevezetését egy új uniós pénzügyi eszköz is segíteni fogja. Tehát most ez a februári Európai Tanács, amely döntött az unió hosszú távú költségvetéséről, létrehozott egy hatmilliárd eurós új eszközt, ami kimondottan arra szolgál, hogy olyan régiókban, ahol huszonöt százalék fölött van az ifjúsági munkanélküliség, kapjon közvetlen támogatást az ifjúsági garancia megvalósítása. Ez nyilván önmagában nem elég, tehát ehhez társítani kell más forrásokat, például az Európai Szociális Alapból és helyi forrásokból is, tehát kombinálni kell az erőforrásokat, de nem lehet arra hivatkozni, hogy nincs pénz, nincs támogatás, mert ez rendelkezésre fog állni. Az nyilvánvaló, hogy ezek az országok, amiket említettünk, vagyis a görögök, spanyolok valószínűleg lassabban tudják ezt bevezetni, mint mondjuk Luxemburg vagy Svédország, de ők is vállalták, és ők is érzik azt, hogy valamilyen radikális lépés szükséges.

- Miután Ön nemcsak a foglalkoztatásért felelős, hanem a szociális ügyekért, társadalmi összetartozásért, lassan, legalábbis az Önhöz tartozó jogkörök alapján Ön lesz az unió legfontosabb biztosa, hiszen egyre inkább ezt a társadalmi összetartozást és a stabilitást fenyegeti ez az elhúzódó válság. Ebben a nehezen megfogható, sokszor érzelmi, sokszor hagyományokat szétziláló, megszokott rendszereket felbomlasztó helyzetben mit tud tenni egy uniós biztos? És mit tud tenni az unió?

- Kétségtelen, hogy több figyelmet kapunk, mint korábban. Az egyik cselekvési irány az, hogy ami szűken értelmezve a portfolióhoz tartozik, tehát a Szociális Alap hatékonyabb fölhasználása és hasonló kérdések, ebben megpróbálunk közvetlenül segítséget nyújtani azoknak az országoknak, amelyek igen komoly problémákkal küzdenek, legyen szó akár Görögországról vagy Romániáról.

- Ez pénzt jelent elsősorban?

- Igen, és konkrét technikai tanácsadást a tekintetben, hogy a rendelkezésre álló pénzt hogyan érdemes jobban fölhasználni. Most februárban elfogadtunk egy új bizottsági dokumentumot, aminek az a neve, hogy szociális beruházási csomag. Ez alapján tárgyalunk most a tagországokkal. Az ír elnökség is nagy lelkesen egy konferenciát rendez erről annak érdekében, hogy segítse a jóléti államokat megújíttatni, hatékonyabban működtetni az uniós tagországokban. De van egy másik oldala ennek az egésznek, ugyanis nem lehet pusztán a szociálpolitikai eszközökkel megoldani ezt a mértékű válságot, ilyen mértékű feszültségeket, hiszen ez jelentős részben a Monetáris Unió rossz működéséből fakad, és ugye emiatt fontos részt venni abban a folyamatban, amely a Monetáris Unió újjáépítését jelenti, és annak egyfajta szociális dimenzióját próbálja meg beépíteni. Tehát erre az Európai Tanács és kormányfők decemberben adtak egy utasítást, benne volt az ő dokumentumukban, hogy kell egy ilyen szociális dimenzió a Monetáris Unióban. Ez is az egyik nagy tavaszi feladat, márciusban erre visszatérnek az állam- és kormányfők, és aztán majd júniusban akarnak egy új, teljes Monetáris Unió-koncepcióval előállni, amely a későbbiekben talán jobban, kiegyensúlyozottabban tud működni.

- És akkor térjünk át Magyarországra, merthogy megint van magyar ügy, és bár formálisan még nem érte el a bizottságot, de például olvastam a bizottság egyik alelnökének, Neelie Kroesnak a twitter-bejegyzését, amiben ő is aggodalmát fejezi ki a készülő alkotmánymódosítás miatt. Tudjuk, hogy az Európai Unióval szorosan együttműködő Európa Tanács főtitkára a napokban felszólította a magyar kormányt, hogy ne szavaztasson hétfőn a parlamentben a tervezett alaptörvény-módosításról, az Európai Parlament egyik illetékes bizottsága a tegnap tartott ülésén ugyancsak ezt kérte, és látjuk, hogy a talán legfontosabbnak tartott, illetve egész biztosan a legfontosabb uniós tagállam, Németország kormányának több tagja nyíltan figyelmeztetett arra, hogy nem volna szabad veszélyeztetni a jogállamiságot. Mint ahogy ezt megtette az amerikai külügyminisztérium szóvivője is. Szóval magyar biztosként mit érez Brüsszelben, vagy az érzéseken kívül milyen konkrétumokkal találkozott ebben a kérdésben?

- Én azt gondolom, hogy ez a hét valóban egyfajta fordulat, tehát ez mindenképpen kilóg az elmúlt hónapok történetéből, mert valóban volt egy olyan narratíva, hogy a múlt év tavasza óta sok nehéz tárgyalás, egyeztetés után mégiscsak valamilyen fokú korrekció történik a magyarországi gyakorlatban a kötelezettségszegési eljárások következtében. Részben a bizottság, részben az Európa Tanács tevékenysége következtében zajlik egyfajta korrekciós folyamat, és ez utat nyit egy kevesebb feszültséggel terhelt viszonynak ahhoz képest, ami egy évvel ezelőtt jellemző volt. És valóban, erre most nagyon sokan fölkapták a fejüket, tehát az idézett intézmények vagy újságcikkek jól példázzák azt, hogy Magyarországon a legkülönbözőbb fejleményekre mindenképpen odafigyel minden illetékes, akinek ez feladata, meg tulajdonképpen az is, akinek ez nem feladata, mert mindenkinek érzékenynek kell lenni.

- Amikor a bizottság tagjai összeülnek és napirend szerint másról tárgyalnak, akkor ez szóba kerül akár egy ülés előtt, akár ülés alatt informálisan, hogy mi történik nálunk?

- Igen. Én szerdán valóban úgy mentem be, hogy erre nagyon kíváncsiak voltak, mert szerdán reggel jelent meg a Financial Timesban egy elég kemény szerkesztőségi cikk. Ez formálisan az ülésen nem került elő akkor.

- Ebben a szerkesztőségi cikkben az volt többek között, hogy tessék alkalmazni a nukleáris opciót, vagyis hogy függesszék föl Magyarország szavazati jogát, és vonjanak meg támogatásokat az országtól, sőt volt egy olyan mondat is benne, hogy a Haider-féle Szabadságpárt ausztriai koalíciós bevonása nyomán az európai uniós bojkott idején nem volt akkora politikai egyetértés az uniós szankciók ügyében, mint most Orbán támadásaival kapcsolatban a demokratikus normák ellen. Tehát ezt éreztette a Financial Times. Az ember azt gondolná, hogy konkrét információk alapján van az uniós tagországok vagy intézmények körében egyetértés arról, hogy ezt már nem lehet tovább tűrni.

- Nyilván a Financial Times tudja, hogy mit miért ír, de valószínűleg azért őket is egy kicsit váratlanul érhette ez az újabb alkotmány-kiegészítési kezdeményezés, mert ugye erre hördültek föl most sokan, az Európa Tanács is, amely azt keresi, hogy hol vannak azok az értékelhető, pozitív elmozdulások, amelyekről pozitívan tud nyilatkozni, értékelést adni. És ehhez képest most hirtelen egy teljesen ellentétes értelmű alaptörvénymódosítás került napirendre.

- Igen, de végül is bement szerdán a bizottsági ülésre, és?

- Hivatalosan nem volt semmi, de ugye ilyenkor most már hosszabb ideje, nem is egy éve, hanem inkább kettő, a különféle munkatársak érzékeltetik azt, hogy odafigyelnek és látják a híreket. És különösképpen fontos az, hogy a bizottság jogi szolgálata hivatalból is vizsgálja azt, hogy milyen módosítás készül, tehát ők azok, akik az Európa Tanáccsal a kapcsolatot tartották az elmúlt időszakban is, miközben a bizottság azokra a jogi eljárásokra koncentrált, amelyek az ő kompetenciájából fakadnak.

- A bizottság jogi szolgálata előtt ott van mondjuk angol nyelven a tervezett alkotmánymódosítás szövege?

- Most már igen.

- Vagyis félreértésről nemigen lehet szó.

- Nem. Nemcsak újságcikkek alapján tájékozódnak, és azt is hozzá kell tenni, hogy van kormányszinten, miniszteri szinten kapcsolat annak érdekében, hogy a magyar szempontból minden magyarázatot, érvet előadjanak a jogi szolgálatnak vagy más illetékeseknek, legyen az Viviane Reding vagy akár az elnöki kabinet.

- Mi kell ahhoz, vagy kell-e bármi ahhoz, hogy a bizottság napirendjére bekerüljön az, hogy a magyar parlament mondjuk jövő hétfőn elfogadja az alkotmánymódosítást, vagy akár az, hogy mégis lemondják, és azt mondják, hogy jó, várjunk?

- Az elnök szóvivője úgy nyilatkozott – mert ugye meg kell várnunk, és meg fogjuk várni a hivatalosan elfogadott szöveget, és annak a hiteles fordítását kell majd értékelni –, hogy a bizottság sose tüzel csípőből, meg kell várni mindig, amíg egy körültekintő fordítás és elemzés történik. De ezután nyilvánvalóan határozottan állást kell tudni foglalni, ez ebben elsősorban a jogi szolgálatnak, illetőleg adott esetben az alapjogokért felelős alelnöknek, Viviane Redingnek lehet szerepe.

- Vagyis az Európai Bizottság nem fog még hétfő előtt szólni Magyarországnak, hogy függessze fel ezt a procedúrát, és ne vigye szavazásra a parlamentben a tervezett alkotmánymódosítást. Ezt megtette az Európa Tanács főtitkára, megtette az illetékes parlamenti bizottság, de az Európai Bizottság adott esetben megvárja, hogy elfogadják-e, és majd akkor fog lépni valamit?

- Természetesen. Akkor állást kell foglalnia, mert annyian kérték rá, hogy foglaljon állást, hogy ez nyilván nem lesz megkerülhető.


Ha tetszik a cikk, ajánlja másoknak is!


Izsák Jenő karikatúrái