Hogy lesz ebből demokrácia? 5. rész – Amire számítanunk kell: az orbánizmus tagolt védelmi rendszere



I.
II. - Provizóriumot!
III. - Valami nincs rendben     
IV. - Van-e igény a diktatúrára, avagy konszolidálódhat-e Orbán rendszere?    
V. - Amire számítanunk kell: az orbánizmus tagolt védelmi rendszere




Téved, aki azt hiszi, hogy elég lesz megnyerni a 2014-es választásokat, és értelmes, a választók számára vonzó, az ország gyarapodását segítő programok megvalósításához hozzálátni. Mindaz, ami a Fidesz székházánál történt, felhívta a figyelmet arra, amit mindannyian tudhatunk, de nem szeretünk gondolni rá. A „békemenet” verbális verőembereinek megjelenése és fenyegetései („akartok sósavat az arcotokba?”), a Fidesz bűnözői múlttal rendelkező „barátainak” akciója, Kubatov terve a védelmi osztagokról, mind-mind azt mutatja, hogy a Fidesz minden eszközt fel fog használni. Orbán Viktor veresége esetén is úgy fog viselkedni, ahogy hatalomra jutása előtt és hatalmon is tette – annál is inkább, mert ez egyszer már bevált: mindent meg fog tenni, hogy ellehetetlenítse az új kormányt és lehetetlenné tegye a demokrácia helyreállítását. A hatalom totális birtoklásának bukása esetén a társadalom minden területén – Orbán kedvenc szavával szólva – háborúra számíthatunk. Ehhez a Fidesz egy többszintű, tagolt védelmi rendszert hozott létre, amely éppúgy alkalmas a támadások elindítására, mint az önkényuralom hatalmi pozícióinak védelmére. Ennek a rendszernek legalább hat szintje van, bár a szintek nem feltétlenül helyezkednek el egymás mögött vagy alatt, és nemcsak egymást követően, de akár együttesen is alkalmazhatók.

Az első védvonal a kétharmad által létrehozott törvény- és intézményrendszer. Ide tartozik az alaptörvénynek nevezett látszatalkotmány és az összes törvénymódosítás, amit elfogadtak uralkodásuk alatt. Ezek mind a demokrácia leépítését és az önkényuralom garantálását szolgálják. Az egyértelmű, hogy a demokratikus ellenzék nem fogja érvényben hagyni az alaptörvényt. Ám kérdés, hogy mennyi időbe kerül majd az új alkotmány megalkotása és elfogadása, és hogyan fog működni az ország addig. Nyilvánvaló az is, hogy a reményeink szerint győztes ellenzék hozzálát majd az antidemokratikus törvények és intézmények felszámolásához és demokratizálásához. Mivel azonban a jövendő demokráciát csak törvényeinek társadalmi elfogadottsága legitimálhatja, elkerülhetetlenül szükséges az érintettekkel való egyeztetés, ez pedig időt igényel. Hogyan fog működni addig az ország? Az új, jogszerű törvények megalkotásáig szükséges idő ugyanis az orbánisták számára létfontosságú, lehetőséget adhat nekik arra, hogy az érdekeiket érvényesítsék.

Az önkényuralom, annak érdekében, hogy hatalma mindenhol kellőképp érvényesülhessen, kiterjedt intézményrendszert hozott létre. A médiától az oktatásig, a helyi igazgatástól a rendőrségig és a piacig mindent ellenőrzés alá vont, legalábbis megpróbálta. Ahogyan a törvényeknél, az új rendszerek kialakítása itt is időt vesz majd igénybe. Meg lehet ugyan szüntetni a médiatanácsot egyetlen törvénnyel, de pozícióban fognak maradni azok, akiket az elmúlt években a különböző médiumokban elhelyeztek. De lehet, hogy még erre sem lesz képes az ellenzék. Sokszor hallom, hogy arra hivatkozva beszélnek lemondóan a demokratizálás lehetőségeiről, hogy kilenc évre kinevezett, bebetonozott emberek ülnek a Fidesz által létrehozott és/vagy elfoglalt intézmények vezetői pozícióiban. Nem feltételezem, hogy mindannyian egyformán viselkednének, de valószínűnek tartom, hogy sokan közülük hűek maradnának kinevezőjükhöz. A másik probléma, hogy ezek az intézmények igen összetettek, országos méretűek és rendkívül érzékenyek a beavatkozásra. Hibásnak tartom azonban azt az érvelést, hogy inkább hozzájuk se nyúljunk, mert a pedagógusoknak, rendőröknek stb. már elegük van a „reformokból”. Szerintem inkább abból van elegük, hogy értelmetlen, az ő munkájuk és szakmai identitásuk szempontjából felesleges és káros átszervezéseket hajtanak végre. Abból van elegük, hogy minden ilyen átszervezés rosszabb helyzetbe hozza őket. Szerintem többségükben lelkesen fogadnának minden olyan változtatást, amely perspektívákat nyit előttük, ami értelmesebbé teszi a mindennapjaikat, és végre nem ostoba „életpályamodellekkel” hitegeti őket, hanem munkájukhoz illő jövedelmet biztosít nekik. Ebből a szempontból például teljesen elhibázott volt Mesterházy Attila évértékelő beszédében tett ígérete, hogy az MSZP kormányra kerülve rendezni fogja a pedagógusok bérezését.* Beszélt ugyan az esélyteremtő oktatásról, de nem beszélt az oktatás helyének megváltoztatásáról a politikai gondolkodásban és gyakorlatban. Ha ez nem következik be, a bérrendezés éppolyan ideiglenes lesz, mint a 2002-es volt. Ha csak erre leszünk képesek, akkor lehet, hogy nyerünk, de nem tudjuk majd kiépíteni a demokrácia fennmaradásához szükséges intézményeket, és nem fogják elhinni az emberek, hogy a demokrácia jobb, mint a diktatúra, pedig ez mindennek az alapja.

Vannak intézmények, amelyeket egyszerűen fel lehet számolni, de a többséget demokratizálni kell. Az intézmények reformja, átgondolt, következetes, a társadalmi és a szakmai érdekeket egyeztető, és nem valamely hatalmi csoport érdekeinek megfelelő, és persze társadalmi hatásait tekintve káros eredményeket produkáló változtatást jelent. Reformok nélkül az orbánistára formált intézmények rendkívül erős ellenállást fejthetnek ki a demokráciával szemben.

A második védvonal a Fideszes és szélsőjobboldali sajtóbirodalom, amelyhez jelenleg hozzá kell számítani a közmédiát is. Ezek a médiumok és az ott dolgozók teljes egészében a mögöttük álló politikai-gazdasági klikktől függnek, és nemcsak anyagilag. Ennek a sajtónak a színvonala rendkívül silány, az újságírók többsége valószínűleg sehol vagy csak jelentéktelen lapocskáknál kaphatna állást, ha nem a politikai hűségüket és az ideológiai elkötelezettségüket vennék tekintetbe. Ezeknek az embereknek az egész egzisztenciájuk attól függ, visszaszerezheti-e hatalmát Orbán Viktor. Komoly problémát jelent, hogy az orbánista gondolkodásmód a piaci médiumokban is fellelhető, ami biztosan összefügg azzal, hogy a gazdaság nagy részét az állam tartja a kezében, azaz jelentős bevételektől foszthatja meg a neki nem tetsző médiumot, ahogyan ez a Klubrádió esetében jól látható. A hatalomátvételhez egyszer már hozzásegítette Orbánt a tisztességtelen média, kizárt, hogy választási veresége estén ne használná fel újra, akár a lehető legocsmányabb módon is.

A harmadik védvonal az „értelmiségi” háttér. Az elmúlt egy-másfél évtizedben kialakult az a (szélső)jobboldali „értelmiségi” közösség, amelyben valamiféle irracionális revánsvágy dühöng, és a kohéziós erő, amely összetartja őket, a tőlük eltérő gondolkodással és gondolkodókkal szembeni gyűlölet. A művészet és a társadalomtudományok területén a teljesítményük legtöbbször csak negatív skálán mérhető, s ezért ők is, mint az újságírók, erősen függnek az önkényuralom fennmaradásától. Nem érdekük, hogy valódi tudományos vitákban mérettessenek meg, hisz erre valószínűleg nem is lennének alkalmasak. De ez csak az „értelmiségi” háttér elitje, mert ott vannak már mindenütt, az általános iskoláktól a hivatalokig. A demokratikus ellenzék győzelmével el fogják veszíteni ugyan azt a pökhendi magabiztosságot, amivel ma lenéznek mindenkit, aki önállóan mer gondolkodni, viszont meg fog nőni a frusztráltságuk. A legtöbb kárt azzal okozhatják, ha az egyes szakterületeken befolyásolni tudják a közvélekedést. Jelenleg hozzájuk igazodnak azok, akiknek teljesen mindegy, mit gondolnak, akiket nem érdekel a saját szakterületük, a munka minősége, csak a pozíciójuk. Nem szabad lebecsülni őket, mert sokan vannak, és nem egy területen jelentős pozíciókat töltenek be. Kiszolgálnak ugyan minden hatalmat, bármilyen jellegű legyen is, ám tevékenységük eddig is ellentétes volt a demokráciával, és ezután is az lesz. Erkölcsileg eddig is az ő magatartásuk okozta a legtöbb kárt. Rengetegen vannak a fiatalok között is, nem lehetséges tehát figyelmen kívül hagyni őket. Követik azokat, akik hasznot, még több hasznot ígérnek, a haszon azonban nemcsak anyagilag definiálható.

A negyedik védvonal a különböző gazdasági vállalkozásokon keresztül felhalmozott tőke, amely lehetőséget ad az önkényuralmi ellenállás finanszírozására és a korrupcióra, amely, mint tudjuk, igen nagy erő Magyarországon.


Az „ötödik hadoszlop” – MTI/Szigetváry Zsolt

Az ötödik védvonal az Orbán-hívők alkotta „ötödik hadoszlop”. Ők nem egyszerűen frusztráltak lesznek, de tele lesznek gyűlölettel, ami már ma is megvan bennük – láthattuk a Fidesz székháznál. Bármire mozgósíthatóak lesznek, és mégis úgy fog tűnni, hogy akcióiknak semmi köze sincs a háttérből irányító Fidesz-vezérekhez. Addig, amíg reményt látnak arra, hogy imádatuk tárgya visszatérhet a hatalomba, megtesznek majd mindent, düh, elkeseredettség és hit fogja hajtani őket.

Végül ott lesznek utolsó védvonalként az utcai harcra is mozgósítható szélsőjobboldali alakulatok, akiket az elmúlt években kiképeztek, pénzeltek és elhitették velük, hogy ők képviselik Magyarország jövőjét.

Fel kell készülni és ki kell dolgozni, hogyan számoljuk fel az önkényuralom védműveit. Amit lehet, előre ki kell alakítani, előre le kell folytatni az egyeztetéseket, előre ki kell dolgozni a demokrácia-kompatibilis intézmények működési elveit és struktúráit. Ezzel csökkenteni lehetne az esélyeiket. A cél az kell legyen, hogy az önkényuralom hívei minél kevesebb konfrontációt tudjanak előidézni a társadalomban, ennek érdekében el kell szigetelni őket kulturálisan, fel kell számolni az intézményeiket (gárdák, szélsőjobboldali pártok, médiatanács stb.), és amennyire lehet, már a legelejétől szűrni kell a közhatalomban dolgozókat. Ami azonban az egyik legfontosabb, hogy szét kell választani a jobboldali demokratákat az önkényuralom híveitől. Ehhez máris hozzá kell látni, mert talán még győzni sem lehet e nélkül.



* Sokat elmond, hogy nem a bért, hanem a bérezést akarja rendezni, vagyis azt a rendszert, ahogyan a bért kapják. Bizonyára szeretnének többet adni a pedagógusoknak, de komoly zavar lehet az oktatáspolitikusaik fejében jelenleg, hogyan is lehetne megtenni ezt. Mesterházy Attila beszédével egyéb problémák is vannak, de ezt inkább egy következő cikkben írnám meg.



Krémer Ferenc



I.
II. - Provizóriumot!
III. - Valami nincs rendben     
IV. - Van-e igény a diktatúrára, avagy konszolidálódhat-e Orbán rendszere?    
V. - Amire számítanunk kell: az orbánizmus tagolt védelmi rendszere



Ha tetszik a cikk, ajánlja másoknak is!