Bolgár György interjúi a Galamusban - 2013. március 12.
- Részletek
- 2013. március 15. péntek, 04:08
- Megbeszéljük
Az MTA megszüntette az Illyés Gyula Archívumot
Pomogács Béla, irodalomtörténész
Bolgár György: - Arról a cikkről kérdeznélek, amelyet a hétvégén jelentettél meg a Népszava mellékletében Illyés Gyula üres könyvespolcai címmel. A dolog egészen meghökkentő. Elsőre személyesnek látszik a cikk, még mentegetőzöl is, hogy olyasmiről írsz, ami téged ennyire közelről, személyesen érint, miközben azt hiszem, abszolút jellemző a történet arra, hogy hogyan folynak manapság Magyarországon a dolgok. te az Illyés Gyula Archívum tudományos vezetője, irányítója voltál egészen a közelmúltig. Ezt a Magyar Tudományos Akadémia korábbi elnökének megbízásából csináltad. Most pedig egészen váratlanul, szinte derült égből villámcsapásként, ezt az egészet megszüntették. Mi volt pontosan ez az Illyés Gyula Archívum, miért hozták létre, mit csinált?
Pomogács Béla: - Körülbelül tíz évvel ezelőtt Illyés Gyula örökösei – a lánya és a veje, Illyés Mária és Kodolányi Gyula – kötöttek egy megállapodást az akadémia akkori elnökével, Vizi E. Szilveszterrel, hogy az akadémia létrehoz egy Illyés-archívumot. Ez az úgynevezett Batthyány-palotában, az Oktogon mellett volt található. Ez egy akadémiai épület volt, legalábbis részben. Onnan kiköltözködött az akadémia lélektani intézete, valami más épületbe helyezték, és oda került ez az Illyés-archívum. Ez Illyés Gyula könyvtárát, levéltárát, iratait, kéziratait jelenti. Ezeket ott feldolgozta egy háromtagú munkacsoport, és elég sok program zajlott. Volt egy tanácsterem, ahol körülbelül ötven-hatvan embert le lehetett ültetni, és mi ott hetente körülbelül három programot rendeztünk, például folyóirat-bemutatókat.
- Ezt olvastam a cikkben is, és nem hittem el. Nem hittem a szememnek. Most pedig nem hiszek a fülemnek! Hetente három rendezvény?
- Igen. Ez egy nagyon termékeny és azt hiszem, színvonalas műhely volt, ahol például határon túli magyar folyóiratok, irodalmi műhelyek mutatkoztak be, és konferenciákat rendeztünk különböző témakörökben. Tehát egy szabályos akadémiai üzemként működött. Nem tudom, hogy pontosan mi történt, de egy-két hónappal ezelőtt kaptunk egy értesítést arról, hogy az archívumot az akadémia bezárja, a könyvtárat pedig elhelyezik az akadémiai könyvtárban. Ez egy kicsit zavarba ejt engem, mert ez egy tizennégy-tizenötezer kötetes könyvtár. Az archívum anyaga pedig az akadémiai kézirattárba kerül. Ennek kellemetlen következményei vannak. Nagyon sokan jártak oda kutatni Illyés Gyula kéziratait, bejegyzéseit. Hiszen ott voltak a saját könyvei, és mindegyiknek a margóján rengeteg sajátkezű írói bejegyzés volt található. Szóval ez egy nagyon termékeny műhely volt, túl azon, hogy számtalan irodalmi és kulturális találkozót is lehetett ott rendezni.
- Azt mondod, hogy ezek után nehezebb lesz kutatni?
- Lehet kutatni, mert nyilván be lehet menni az akadémiai könyvtár levéltárába és meg lehet ezeket keresni. Azonban itt mégis együtt volt minden. Emellett, aminek a megszűnését én nagyon fájlalom, az ennek a nyilvános helynek a felszámolása, ahol határon túli magyar írók, folyóiratok tudtak bemutatkozni. Rendeztünk konferenciákat a népi irodalomról, az avantgárdról, az erdélyi irodalomról és így tovább és így tovább. Tehát egy nagyon színes világ jött ott létre, mindenféle politikai elfogultságtól mentesen. Az egyik dolog az, amit én nagyon nehezen tudok megérteni, és mondhatnám, hogy sérelmezem, hogy ez a műhely megszűnt. A másik pedig az, hogy én erről hivatalosan semmiféle értesítést nem kaptam.
- Akkor, hogyan kaptad az értesítést?
- A műhely három munkatársa ott alkalmazott volt, én társadalmi munkában végeztem, amit csináltam. Ők kaptak az akadémiától egy értesítést arról, hogy a műhely megszűnik, mert az épülettel valamilyen más szándéka van a felettes hatóságnak – azt nem tudom, hogy micsoda –, és ki fogják üríteni az épületet, illetve megszüntetik ezt az Illyés-archívumot. Én erről semmilyen értesítést nem kaptam. Tehát velem senki nem állt szóba, ezért nehezményeztem ezt az egészet. Én elég sok helyen voltam korábban a kulturális életben az akadémiánál is érintve. Mindig kaptam egy felkérést, egy kinevezési okmányt, és amikor a folyamat lezajlott, vagy valamelyik dolog véget ért, akkor kaptam egy köszönőlevelet az akadémia elnökétől vagy a miniszterelnöktől vagy a kultusztárca vezetőjétől. Ilyen most egyáltalán nem volt. Nem tudom egyébként, hogy mi lehet a háttérben.
- Illyés Gyula lehet kellemetlen valakinek, vagy Pomogács Béla?
- Én ezt nem hiszem.
- Vagy lehet, hogy csak szükség van a pénzre meg az ingatlanra?
- Én azt hiszem, hogy valami olyasmi van a háttérben, hogy az akadémia a jelenlegi költségvetéséből – ami elég szerényre sikeredett – nem nagyon tudta tovább fenntartani ezt a műhelyt, ezért valamit tenni kellett. Szerintem részben ezért szüntették meg.
- Azonban ebben az esetben is az a minimum, hogy Pálinkás József, a tudományos akadémia elnöke megköszönje neked a munkát, hiszen ráadásul te ingyen dolgoztál.
- Ha nem is ő, hanem mondjuk egy segédhivatali ügyintéző. Én azonban most nem is a személyes sérelmemről beszélek, bár persze engem személyesen is zavar ez az egész. Inkább arról beszélek – és ezt nemcsak az Illyés-archívum megszűnése mutatja –, hogy úgy tűnik, mintha egy kicsit elfogyott volna a levegő Illyés Gyula körül. Illyés Gyula a rendszerváltozás idején meg az elmúlt évtizedekben, és korábban is sok évtizeden keresztül, a magyar irodalomnak, sőt a magyar nemzeti kultúrának és szellemiségnek jellegadó, fontos képviselője volt. Mostanában kezdem azt tapasztalni, hogy mintha csökkent volna Illyés Gyulának ez a rangja.
- Nem lehet, hogy ennek az egyik oka az, hogy bár a magát nemzetinek nagyon sűrűn nevező kormánynak ez a nemzeti jelző akár Illyésben is megragadhatta volna a fantáziáját, de a Horthy-rendszer valamiféle utólagos restaurációja vagy újjáélesztése, az már Illyéssel nem egyeztethető össze?
- Én ilyen messzire nem mennék el, de kaptam olyan híreket, amelyek szerint bizonyos körökben Illyés Gyula neve ma már nem igazán elfogadott vagy nem igazán tisztelt. Hiszen olyan írókat hoztak most felszínre, akikkel szemben Illyés teljesen mást képviselt. Olvastam olyan hírt, hogy valójában a két világháború között nem is a Nyugat volt a legfontosabb magyar irodalmi műhely, tehát nem Babits, Kosztolányi, Móricz, Krúdy, Illyés és Szabó Lőrinc voltak a legszámottevőbb alakok.
- Wass Albert reneszánszának korában ez nem olyan meglepő.
- Igen, a hír Wass Albertre, Tormay Cécile-re és másokra irányította a figyelmet. Ezek elég nevetséges dolgok, de ugyanakkor elég szomorúak is.
- Igen. Mi lesz egyébként azzal a három munkatárssal, aki ennek a témának nyilván szakértője volt?
- Őket sikerült megmenteni, mert némi hezitálás után az MTA – ahol én is eltöltöttem az életemet, és onnan is mentem nyugdíjba – vállalta az elhelyezésüket.
- Így akkor még pénzt sem spórolnak, úgyhogy végképp nem értem az egészet. Hiszen ki lehetett volna rúgni három embert, amivel megspórolnak X millió forintot.
- Igen, de egy intézmény megszűnik, és ezzel azért spórolnak pénzt, mert nem kell az intézményt fenntartani, fűteni, és persze nem rendeznek ott semmiféle olyan programot, ami esetleg valakinek nem tetszik.
- Értem. A pogácsa meg az ásványvíz került sokba a rendezvényeken, nem?
- Emellett van egy olyan csendes félelem vagy gyanú, vagy gondolat bennem, hogy talán az nem tetszett némelyeknek, hogy ott szabad szellemű, mindenféle irányzatot megszólaltató programok zajlottak.
- Ezt nem kérdezted meg? Melyik intézet alá tartozott egyébként ez az archívum?
- Az akadémia Irodalomtudományi Intézetéhez tartozott.
- Annak a vezetője most kicsoda?
- Az intézmény vezetésében is volt most egy személyi változás, és egyébként őket sem nagyon tájékoztatták semmiről. Tehát amikor ez a dolog eldőlt, akkor még Szörényi László volt az intézet igazgatója, és érdeklődtem nála, de igazából ő sem kapott tájékoztatást.
- Szóval nem próbáltad megkeresni Pálinkás Józsefet? Pomogács Béla telefonjára csak válaszol, nem?
- Nem akartam magamat abba a helyzetbe hozni, hogy jelentkezem telefonon, és esetleg nem tudok hozzá utat találni. Elfogadtam a helyzetet zsörtölődve, elégedetlenül és szomorúan. Ennek a szomorúságomnak adtam hangot most a Népszavában.
- Szóval az Illyés Gyula Archívumot is archiválták.
- Igen, és természetesen engem is archiváltak.
Ha tetszik a cikk, ajánlja másoknak is!
- << Előző
- Következő