Bolgár György interjúi a Galamusban - 2013. március 13.
- Részletek
- Bolgár György - Megbeszéljük
- 2013. március 17. vasárnap, 04:48
- Megbeszéljük
Új online újságot indít
Uj Péter, az Index egykori főszerkesztője
Bolgár György: - Mikor volt az az egykor?
Uj Péter: - Másfél éve körülbelül.
- Már másfél éve annak, hogy te nem vagy az Index főszerkesztője?
- Igen, tavalyelőtt szeptember óta.
- Azért kérdeztem ezt, mert ezek szerint az utódod, Mészáros Zsófi másfél évig volt főszerkesztő az Indexben és a napokban távozott. Sőt nemcsak ő távozott, hanem még tízen. Ahogy olvasom, hozzád, mert egy új hírportált hozol létre. Majd kikérdezlek erről is, hogy pontosan mi akar ez lenni, de a beszélgetés első felében az Index sorsa érdekel engem. Elmondhatod most, hogy annak idején Te miért kellett hogy menjél?
- Nem kellett, ez az én morális döntésem volt, ha lehet így mondani. Azt gondoltam, hogy nem csinálhatom már ezt a dolgot úgy, ahogy én azt szeretném.
- Mert valaki szólt, hogy ne úgy csináld, hanem másképp?
- Egy médiacég az egy bonyolult szervezet, ott van tulajdonos, vannak vezetők, vannak mindenféle érdekek. És én úgy éreztem egyre inkább, hogy az a vonal, amit én viszek és amerre én szeretném vinni ezt a dolgot, egyre kevésbé tud érvényesülni. Amit, hogy őszinte legyek, nem értettem, mert nagyon sikeres volt ez a történet és sikeres a mai napig is egyébként.
- Ez stílusbeli különbség volt vagy mondjuk politikai irányvonalbeli, esetleg ízlésbeli?
- Nem kifejezetten politikai irányvonalbeli, ez nagyon sok tényezőből adódik össze. Inkább munkastílus vagy nem is tudom, hogy fogalmazzak. Mindenki a politikai szálon ment erre rá.
- Nem véletlenül, mert tudjuk, hogy a tulajdonos politikailag mondjuk közel áll a jobboldalhoz vagy a Fideszhez, és ehhez képest az Index megtartotta a maga független és sokszor pimasz hangvételét.
- Nem tudom, azért ennél bonyolultabb dolog ez, az én tulajdonossal előállt konfliktusaim a legkevésbé sem voltak politikai jellegűek. Tehát én politikailag sokkal közelebb vagyok hozzá, mint ahogy azt bárki gondolná. Hogy mondjam, egy ilyen típusú médiacég nem nagyon létezhet úgy a piacon, hogy ne érjék különböző politikai nyomások vagy konfliktusok. Az itt a kérdés, hogy ezeket hogy kezeli és a belső mechanizmusok hogyan képesek ezt kezelni és abban azért voltak már problémák.
- Na de ezek milyen típusúak?
- Módszerbeli mindenképpen.
- És az újságírói, szerkesztői módszert jelentett?
- Akár olyat is. Az a fajta függetlenség, ahogy én dolgoztam abban a tizenegy évben, amíg én az Indexet gyakorlatilag a kezdetektől vittem, egyre inkább kezdett elpárologni. Tehát egyre több területen megjelentek más érdekek és másfajta szándékok, mint amit én addig vittem.
- Mert egyre fontosabbá, befolyásosabbá vált az Index, nem?
- Akár személyi döntésekben is. És igazából nekem ott lett egy picikét elegem, amikor már olyan személyi döntések vagy személyi konzekvenciák voltak, amik egyáltalán nem az én döntéseim voltak, sőt én kifejezetten elleneztem ezeket. Ennek ellenére mégis el tudta érni a tulajdonos, hogy eltávozzanak emberek. Olyan konfliktusok voltak, amelyek odáig vezettek, hogy elmenjenek emberek, és én nem gondoltam, hogy nekem ezt így kell csinálni.
- Mit tudsz arról, hogy az utódod miért adta fel? Vagy miért adatták fel vele másfél év után?
- Én úgy tudom, hogy feladta, abból, amennyit beszéltem vele. Én sejtettem, hogy nem lesz ez így hosszú életű.
- De ez a tulajdonos személyiségéből fakad? Vagy irányítási ambícióiból? Két dudás egy csárdában nem fér meg, valahogy így?
- Mondjuk azt finoman, hogy igen. Ezeket az irányítási mechanizmusokat vagy kicsit kézivezérelt működést, ami kezdett kialakulni, biztos voltam benne, hogy nem lehet visszacsinálni, és részben ezért is mentem el. És abban biztos voltam, hogy ez előbb-utóbb újabb konfliktusokhoz fog vezetni. Ezt nyilván ő jobban el tudná mondani.
- De valószínűleg csak másfél év múlva, ahogy te most másfél év múlva mondod el.
- Nem kell mondani, hogy ez nekem mennyire fájt. Én tényleg a legelejétől csináltam ezt az egész dolgot a két kezemmel. Az az igazság, hogy azóta szinte mindenféle kapcsolatot megszakítottam magával a szerkesztőséggel. Emberekkel természetesen találkoztam, de a belső viszonyokat nem nagyon követtem vagy nagyon kis mértékben hallottam róla ilyen-olyan beszélgetésekben. Ezért nem vagyok biztos mindenben.
- Ez olyan, mintha valaki elválik a férjétől, feleségétől, és akkor inkább ne is lássam, csak a legszükségesebb dolgokat intézzük?
- Igen. Én sokáig el sem tudtam képzelni, hogy nekem oda nem kell bejárnom és nem úgy kezdődik a napom, hogy én ezeket az embereket látom és ezt csinálom. És aztán inkább úgy voltam vele, hogy ha már ez ennyire fájdalmas, meg ennyire elkerülhetetlen, akkor inkább így próbálom megoldani, hogy elvágom magam teljesen.
- De akkor mégis belekezdesz valami újba és ahogy a hírek írják – cáfold meg ha nem igaz, vagy erősítsd meg, ha mégis – majdnem tízen, talán Mészáros Zsófi nem, hozzád mennek, egy új hírportálhoz. Mi ez és kik fogják csinálni, hogyan, miben különbözik akár az Indextől, akár az Origótól, tehát a mértékadó nagy online orgánumoktól?
- Nyilván a lényegi különbségeket nagyon nehéz lesz leírni. Ha valaki majd ránéz, és reméljük egy-másfél hónap múlva már ránézhet, akkor talán reményeim szerint látni fogja. Legelsősorban abban máris különbözi fog, hogy ez egy jóval kisebb létszámú dolog lesz. Jóval koncentráltabb, jóval kevesebb témát tud majd emiatt átfogni. Én egyébként a klasszikus hírportál műfajt vagy egyáltalán ezt az elnevezést kerülném, mert az eleve egy nagyon széles tartalmi spektrumot sugall az embereknek.
- És ez nem fogja az összes fontos hírt követni.
- Így van. Nem biztos, hogy az NBI-es futballeredmények és a lottószámok rajta lesznek. Tehát ez egy sokkal koncentráltabb dolog, elsősorban közéleti fókuszú lesz. Én ugye hírlapíró voltam világ életemben, lehet, hogy ez rossz beidegződés, de én továbbra is hírlapíró szeretnék maradni és hírlapot szeretnék csinálni.
- Csak papír nélkül.
- Így van. A hírlap sokak számára még mindig a papírújságot jelenti. Számomra már tizenöt éve nem.
- És akkor ez egy hírlap-site lesz? Vagy micsoda?
- Igen, mondjuk így. Ez egy híroldal lesz, tulajdonképpen ez a legegyszerűbb és legfontosabb definíció. Azért én a hírlapot szoktam mindig használni.
- Na de a hírlapban közlik a lottószámokat meg a kézilabda eredményeket is. És hogy fogsz tudni versenyezni mondjuk az Indexszel, amelyik egy izgalmas kézilabda mérkőzést online közvetít vagy a focimeccseket, és foglalkozik nemzetközi politikával és különböző saját sztorikat is alkalmanként bedob, amihez nem tíz ember kell, nem is tizenöt, hanem ennek a többszöröse. Vagyis ez egy nagy szerkesztőség. Lehet-e ezekkel versenyezni?
- Hát nem könnyű, de lehet. Egyrészt az a fajta üzleti modell, ami az Indexet és Origót, vagy mondhatnék akár nemzetközi példákat is, tehát ami ezeket a nagy hírszolgáltatókat eltartja, eléggé hanyatlóban van. Súlyos problémák vannak, és én azt gondolom, hogy egy kisebb, karcsúbb szerkesztőséget, ami viszont nagyon jól és koncentráltan tud egy-egy témát feldolgozni, talán egyszerűbb lesz eltartani ilyen mostoha médiapiaci körülmények között. Nem akarok ebbe nagyon hosszan belemenni, nem tudom, hogy a rádióhallgatók ezt mennyire követik, számukra nyilván ez kevésbé fontos.
- Szerintem azért a rádióhallgatók kinyitják a számítógépüket és figyelnek erre is.
- Rendben, de az üzleti vonatkozásai kevésbé érdeklik talán a rádióhallgatókat, mint bennünket újságírókat, akiket nem csak az online világban, hanem akár a rádiózásban, akár a televíziózásban kőkeményen érint ez a fajta üzletimodell-válság. Hogy magyarul mondjuk, nem tudjuk a mai napig, hogy ki fogja megfizetni annak a tartalomnak az árát, amit a szerkesztőségek előállítanak. Ugye világszerte látjuk a New York Timestól a Pravdáig, bár nem tudom, hogy az orosz médiapiaci helyzet milyen, az szerintem egy kicsit nyugodtabb.
- Ott kiadják a parancsot, azért egyszerűbb a dolog.
- Lényeg a lényeg, hogy itt egyelőre nem látszik, hogy ez a médiapiac milyen irányokba fordul, és én azt remélem, hogy egy kis és fürge online orgánummal elég jó pozíciókat fogunk tudni foglalni és ezeken a viharos vizeken valahogyan el tudunk majd hajózni.
- Közéletben elsősorban, azt mondod.
- Elsősorban közéletben, és természetesen fogunk később bővülgeti, meglátjuk, hogy mennyire érdemes. Én most azt látom, hogy ahelyett, hogy egy minden témát lefedő hatalmas szerkesztőséget építgetnénk, inkább érdemes nagyon koncentráltan bizonyos területekre ráfeküdni, ott alakítani és aztán meglátjuk, hogy milyen, hogy kell-e megint keresni egy újabb területet, ahol megint fel lehet építeni valami jó és erős tartalmat és haladni szépen előre.
- Mégis milyen alapvető irányban? Tényfeltáró, oknyomozó vagy inkább vélemény irányban? A vélemény olcsóbb és azt sokan ingyen meg is csinálják a blogokban. A másik viszont nagyon munkaigényes, sok pénzbe kerül, lassú.
- Igen. Hogy őszinte legyek, én publicistaként is dolgozom lassan már vagy huszonhárom éve, úgyhogy megmondom őszintén, hogy olvasóként rettenetesen unom már a véleményműfajokat. Nagyon kevés olyan véleménycikkel találkozom, ami számomra új lenne vagy bármilyen módon élvezetes. Jó, néha találkozom, nem arról van szó, de nem igazán érdekelnek a véleményműfajok. Nyilván emiatt aztán ez az új lap sem elsősorban ebbe az irányba törekedne. Én azt tartom nagyon fontosnak, hogy a híreket, amik ugye előállnak mindenféle úton módon, úgy tudja feldolgozni, amiben olyan tényállításokat tud tenni, amik, hát nem azt mondom, hogy kétségbevonhatatlanok, hiszen mindenféle tényt kétségbe lehet vonni vagy akár más szemszögből bemutatni, de semmiképpen nem a primer hírek meztelen tálalása lenne itt a fő cél, hanem ezeket alátámasztani olyan adatokkal, olyan hátterekkel, amiből szerintünk világosabban érthető az, hogy valójában miről van szó. Ez, hogy most éppen oknyomozónak hívjuk vagy éppen egy olyan hátteret tudunk mögé tenni, ami jobban megvilágítja a dolgokat, ez éppen az esettől függ.
- Mások szeretnétek lenni. Ugyanaz a közélet, de más feldolgozás, más magyarázat, más háttér, adott esetben más tények.
- Igen, én azt szeretném elérni, hogy a kis csapattal egy-egy témának olyan erővel tudjon nekiesni és olyan energiával tudjuk előkaparni az annak megértéséhez szükséges tényeket, amikre mások, akár nagy szerkesztőségek sem szánnak sem időt, sem energiát. Ez az egyik. A másik pedig, hogy van itt szerintem tíz-tizenöt, végső soron tizenöt szerintem tehetséges ember. Nekik megvannak azok a területeik, azok a képességeik, műfajaik, amikben eddig is jól működtek, ezeket természetesen hozni fogják. Én szeretnék egy kicsit megint más stílusban, egy szikárabb, de nagyon határozott stílusban újságot csinálni. Szeretnék behozni egy-két olyan műfajt, ami még nincsen. Nem kell persze nagy dolgokra gondolni, tehát azért nem akarok én sem abban a szerepben feltűnni, mint aki feltalálja éppen a spanyolviaszt, de apró stílusbeli dolgokban azért szeretnék előrelépni. Tehát ebből én azt gondolom, hogy egy erős és jó dolog tud kisülni. Nagyon jó felületeket akarunk csinálni, szerintem például elég jól értünk különböző online felületek létrehozásához, az a dizájner fiú is itt lesz, akivel az Index korábbi nagyon sikeres dizájnjait csináltuk.
- Azt mondd meg még a végén, hogy mi lesz a neve? Mit keressünk?
- Ezt még nem mondom meg. Még másfél hónap, amire ezt el akarjuk indítani és most megpróbáljuk pontosan kitalálni, hogyan tudjuk ezt a másfél hónapot okosan felépíteni, hogy ez a dolog működjön is. Amíg nincsenek kész a grafikai tervek, meg kisebb-nagyobb változtatások lehetségesek benne, addig én ezt a nevet nem szeretném bedobni.
- Jó, de azért figyelni fogunk.
- Köszönöm szépen. Azon leszek, hogy ezt mindenki lássa.
Ha tetszik a cikk, ajánlja másoknak is!
