Bolgár György interjúi a Galamusban - 2013. március 19.
- Részletek
- Bolgár György - Megbeszéljük
- 2013. március 21. csütörtök, 04:26
- Megbeszéljük
Visszaviszik a Táncsics-díjat a miniszternek
Németh Péter, a Népszava főszerkesztője
Bolgár György: - A beszélgetésünk témája a Szaniszló-féle díj, amelynek eddig Táncsics-díj volt a neve. Tizennégyen küldjük ezt most vissza, ugye?
Németh Péter: - Igen, 14-en vagyunk.
- És mi a teendő? Hiszen ennek vannak technikai részletei is.
- Én írtam egy levelet tegnap – az első munkanapon – az Emberi Erőforrások Minisztériumnak, vagyis a miniszter kabinetfőnökének, amelyben azt kértem, hogy biztosítsanak lehetőséget számunkra, hogy ezt a díjat visszaadhassuk. Ma kaptam egy rendkívül korrekt választ a kabinetfőnök asszonytól. Azt írta, hogy tájékozódnia kell, és az iránt érdeklődött, hogy hányan vagyunk, akik ezt együttesen vissza akarjuk adni, és hogyan képzeltük ezt el. Én rögtön válaszoltam neki. Azt írtam, hogy mi nem vagyunk egy szervezett erő, és nem is szervezetten döntöttünk el, hogy visszaadjuk. Azonban ennek a végrehajtása némi szervezést kíván, mert szerintem az lenne a célszerű, ha a kérelmünket vagy a díjat együtt tennénk le a miniszter asztalára.
- Azért ilyen hiú reményeid ne legyenek, hogy eljutunk a miniszter asztaláig.
- Igen, azért ennél realistább vagyok. Azt gondolom, hogy ha a portásig eljutunk már az is nagy dolog. Azok után, amit a miniszter tegnap a parlamentben mondott, még az is nagy dolog, ha beengednek abba az utcába, ahol ők székelnek. Nem is tudom, hogy hol székelnek.
- Nagyon tiszta lehet az utca, hiszen azt mondták, hogy tisztul a díj, ha mi ezt visszaadjuk.
- Igen. Ahányan vagyunk, annyiféleképpen értelmezzük ezt a mondatot. Andrassew Iván kollégám, aki a Népszava publicisztikai rovatvezetője, éppen a mai számban írta meg, hogy pontosan ez az a mondat, ami miatt ő nem adja vissza a díjat. Én nem akarom meggyőzni egyetlen kollégámat sem, akit valaha kitüntettek ezzel a díjjal, hogy tegye ezt. Azonban az, hogy van egy miniszter, aki úgy gondolja, hogy ha valakik ezt visszaadják, azáltal tisztul maga a díj, miközben Szaniszlót ott tartja a soraiban, engem még inkább arra sarkall, hogy ezt megtegyem.
- Igen, mert ezzel róluk is tisztul a kép.
- Igen. Ezt nagyon jól bizonyítja az amerikai nagykövet megnyilvánulása a közrádióban, az izraeli nagykövet nyilvánosságra került levele és – nagy kalaplengetéssel teszem hozzá – Deutsch Tamás véleménye is.
- Így van. Őt sokszor tudjuk joggal bírálni, de ismerjük el, hogy figyelemreméltó, hogy bátran és egyenesen azt mondja, hogy ez gyalázat.
- Igen, bár hozzátenném, hogy a saját stílusánál maradva teszi ezt. Nem változtatta meg azt a stílust, amelyet az elmúlt időszakban a Twitter-üzeneteiben használt.
- Igen, de tegyük hozzá azt is, hogy ő a hóvihar ügyében is nekiesett a hatóságoknak. Azt mondta, hogy ők felelősek azért a totális káoszért, amit ott előállítottak. Lehet, hogy Brüsszelből egy kicsit jobban látszik minden. Mindenesetre, ahhoz kell némi bátorság ebben a mai világban, különösen ebben a Fidesz-világban, hogy ezt egy fideszes európai képviselő kimondja.
- Azért még egyszer megkérdezem tőled, hogy szerinted eljutunk a portásig, vagy esetleg tovább, a kabinetfőnökhöz?
- Én megyek Veled szívesen. Szerintem eljutunk a kabinetfőnökig.
- Mindenesetre már ketten vagyunk, akik úgy érzik, hogy ezt tovább kell vinni.
- Akkor ezen a héten elintézzük legalább azt technikai a részét a dolognak, hogy bevisszük a díjat.
- Nagyon fontosnak tartom ezt, és köszönöm a lehetőséget, hogy erről beszélhetek. Főleg, hogy a jobboldali lapok képviselői – néhány órával ezelőtt például a Barikád – nagyon fontosnak tartják, hogy megtudakolják, mikor adom már végre vissza a Táncsics-díjat, és mit akarok tenni a pénzzel. Elárulom, hogy nekem még van egy apró problémám a Táncsics-díjjal, mégpedig az, hogy nem találom. Ezért lehet, hogy jelképes lesz az akcióm, de reméljük, hogy elő fog kerülni. Én ezt 1995-ben, 18 évvel ezelőtt kaptam, ezért sajnos nem tudom, hogy hova kallódott, de azon leszek, hogy előkerüljön.
- Ők úgyis csak arra kíváncsiak, hogy mit csinálunk a pénzzel. Mi már megállapodtunk, de mondjuk el azért másoknak is.
- Fel is hívnám még egyszer a figyelmét azoknak a jobboldali kollégáknak, akik elsősorban ez iránt érdeklődnek, hogy olvassák el akár a Népszavában, akár a Magyar Nemzetben, hogy mi a tervünk. Azért el is mondom, hogy abban állapodtunk meg, hogy a Magyar Újságíró Szövetség Szolidaritás Alapítványának adjuk a pénzt, amely nehéz sorsú újságírókat támogat. Azt hiszem, a Magyar Hírlap főszerkesztője írta erre, hogy ugyanilyen balliberális újságírókat támogatunk ebből a pénzből. Erre már nem lehet mit mondani. Ha már a nehézsorsú embereket is stigmatizáljuk, az már az épelméjűség végét jelenti.
- Így van, és hány eset jelentette már az épelméjűség végét!
- És még mennyi fogja!
Ha tetszik a cikk, ajánlja másoknak is!
