Bolgár György interjúi a Galamusban - 2013. március 20.
- Részletek
- Bolgár György - Megbeszéljük
- 2013. március 22. péntek, 04:00
- Megbeszéljük
Oroszország és Ciprus viszonyáról
Sz. Bíró Zoltán történész, Oroszország szakértő
Bolgár György: - Lehet, hogy egy Ciprus-szakértőt kellett volna felhívnom, de azért Oroszország elég mélyen belebonyolódott ebbe a ciprusi válságba, úgyhogy azért gondoltam, megkérdezem Öntől, hogy miért. Milyen szerepet fog magának kisajátítani, amivel esetleg az Európai Unió különböző ügyeibe is hatásosabban beleszólhat a jövőben?
Sz. Bíró Zoltán: - Érdekes, hogy figyelve a vezető gazdasági szaksajtót, többen úgy kommentálják a történteket, amelyek az elmúlt napokban következtek be, hogy bár valószínűleg az angolok betéti jelenléte Cipruson, ha nem is akkora, mint az orosz arány, de körülbelül az a nagyságrend. Mégsem vert olyan hullámokat Londonban valami miatt mindaz, ami az elmúlt napokban történik, mint amilyeneket Moszkvában. Láthatóan az üzleti és a politikai elitet nagyon közvetlenül és nagyon húsba maróan érinthette mindaz, ami történik. Az orosz becslések azt feltételezik, hogy a 68 milliárd eurósnak tekintett ciprusi betétállománynak körülbelül a 40 százaléka, 25–30 milliárd euró lehet orosz tulajdonban. Van is egy ilyen konszenzuális szám, amit leginkább emlegetnek, 27 milliárd euróról beszélnek. A Moody’s becslése ennél valamivel kisebb, de ebben benne van, mindkét becslés esetében, a korporatív és a magánszemélyek hitelállománya vagy betéti állománya. Nem kis pénzről van szó.
- A magyar évi összterméknek körülbelül egyharmadáról. Az elég szép pénz.
- Így van.
- Főleg, hogy Ciprus egy nagyon kis ország, talán másfél milliós. Mitől vált Ciprus ilyen kitüntetett hellyé az orosz üzleti szféra számára?
- Viszonylag korán, a 90-es években észlelték azt a fajta jogi környezetet, amit Ciprus felkínál. A ciprusi joghatóság egyfelől a brit jogi hagyományok kereteit valósítja meg és tartja fenn, és ez kombinálódik a pravoszláv kulturális hagyománnyal, a hétköznapi életnek ezzel a cselekedeti értelemben vett ortodoxiájával, a keleti ortodoxia kulturális közegével, és ez nagyon vonzónak, kényelmesnek, átláthatónak és otthonosnak tűnt. És ezért a joghatóság keretei között számos orosz vállalkozás gondolta úgy, hogy nagyon gyorsan cégbejegyzést tesz, offshore cégeket fog létrehozni és számos műveletet ciprusi joghatóság alatt fog lebonyolítani. Valószínűleg Moszkva érzékenysége ebben a történetben jórészt nem is a konfiskálással, tehát ezzel a 10 százalékos betéteket terhelő adóval függ össze, hanem azzal a bizonytalansággal, hogy azokat a pénzügyi műveleteket, tranzakciókat Ciprusról továbbra is meg tudják-e lépni, ami oly kedvező és oly kényelmes volt most már majdnem két évtizeden keresztül.
- Egyrészt az Európai Unión és az eurózónán belül, ami fontos, másrészt azért Ciprus egy érdekes összekötő pont az egész közel-keleti térséggel kapcsolatban, és ez nyilván nagyobb üzleti lehetőséget nyújtott az oroszoknak.
- Pontosan. Tehát minden tekintetben nagyon vonzónak és otthonosnak tűnt ez a közeg. Az sem titok, hogy a nagy kereskedelmi bankok részben orosz tulajdonban vannak, tehát Oroszország a ciprusi gazdaságban és pénzügyi szférában nemcsak mint betételhelyező, hanem mint banktulajdonos is jelen van. Egyébiránt az a nemzetközi sajtóban megszellőztetett hír, hogy Oroszország pénzügyi segítségét többek között azzal próbálja Ciprus elérni, hogy újabb lehetőségeket kínál a bankszektorban való tulajdonszerzésre, a jelenlegi helyzetben aligha tekinthető vonzónak Moszkvából nézve. A legtöbb elemzés arról szól, hogy ilyen bizonytalan és főleg Európától, az Európai Unió magatartásától függő helyzetben aligha gyakorol vonzerőt ez az orosz döntéshozókra.
- De miután Oroszország ilyen súlyosan érintett ebben a ciprusi pénzügyi válságban, ez nem ad-e számára különös lehetőséget és alkalmat arra, hogy ebbe a rendezésbe az Európai Unió kénytelen legyen bevonni Putyint is?
- Egészen biztos vagyok benne, hogy ha lesz rendezés, akkor az csak úgy képzelhető el, hogy az Európai Unió Oroszországgal is konzultálva együttesen próbál megoldást találni. Szerintem abban, hogy ilyen meglehetős ingerültséggel fogadta Moszkva az elmúlt napok fejleményeit, az is közrejátszott, hogy úgy érzékelte, kész tények elé állították. Tehát folyt egy tárgyalás az Európai Unió és Ciprus között, majd utána született egy megállapodás, és ez teljesen váratlanul és felkészületlenül érte őket. Tehát nyilván ezt a helyzetet is politikailag valamiképpen kezelni kell. És még egy dologról ne feledkezzünk el, Oroszország még egy vonatkozásban kapcsolódik Ciprushoz. 2011-ben, amikor a globális válság első hulláma után Ciprusnak már voltak jelentős gondjai, egyszer már két és fél milliárd dollárnyi hitelt kihelyezett Oroszország neki. Ez után már 2012-ben szerette volna Ciprus, ha egy 5 milliárdos további hitellel segít rajta Oroszország, de ő azt határozottan elutasította. Épp február elején beszéltünk ennek kapcsán erről az ügyről, amikor a magyar miniszterelnök Moszkvában járt, és visszatértét követően a HVG megszellőztette azt az állítólagos hírt, hogy esetleg orosz részről készek lennének magyar szempontból kedvező hozamfeltételek mellett 4,5 milliárd dollárnyi magyar állampapírt vásárolni. Akkor három-négy körülményre hivatkozva próbáltam alátámasztani ennek a valószínűtlenségét és a negyedik elem épp az volt, hogy nagyon érdekesen alakul Oroszország Ciprussal kapcsolatos pénzügyi magatartása, ami miatt nagyon kétes, hogy épp Magyarország lenne az, amelyik kedvezőbb megítélést kap. Miközben Cipruson olyan pénzügyi érdekeltsége van az üzleti és politikai elitnek, ami miatt ha van ország, amelynek pénzügyi stabilitásában érdekelt, akkor az Ciprus. És 2012–13 fordulójától, tehát lényegében azokban a hetekben, amikor a magyar miniszterelnök Moszkvában járt, Ciprus már azzal állt elő Moszkva felé, hogy ütemezzék át a 2011-ben felvett 2,5 milliárdos hitel visszafizetését, illetve továbbra sem tett le arról, hogy újabb hitelekhez jusson. És Moszkva mind ez idáig egyik feltételre sem volt hajlandó, holott a mai nap mind a pénzügyminiszterrel, mind pedig a szövetségi kormány gazdasági, pénzügyi ügyekben illetékes első miniszterelnök-helyettesével tárgyal Moszkvában a ciprusi pénzügyminiszter. De az első hírek arról szólnak, hogy egyik találkozón sem született eredmény.
- Nem arra megy ki a játék, legalábbis ciprusi részről, hogy próbáljuk meg megjátszani ezt az orosz kártyát, hátha az oroszok hajlandók lesznek beugrani megmentőként az Európai Unió helyére, és akkor nem kell nekünk ezt a nagy árat, ezt a bankbetét-adót megfizetnünk, amit politikailag nehezen viselnénk el? Kétségtelenül van egy politikai rizikója annak, hogy az oroszok döntő beleszólást kapnak a ciprusi pénzügyekbe, illetve a válság rendezésébe, de inkább vállalják még ezt is.
- Biztos, hogy ez a lehetőség ott kísért a ciprusi elitben, hogy miért ne próbálnánk meg. És láthatóan könnyebben értenek szót és könnyebben tárgyalnak Moszkvával, mint az Európai Unió vezető államainak fővárosaiban a ciprusi politikai vezetés. Amit fel tud ajánlani Ciprus, az egyrészt tehát a pénzügyi szférában való erőteljesebb orosz jelenlét, tulajdonszerzés, illetve a másik ajánlat, hogy Ciprus környékén nem túl rég felfedeztek bizonyos gázlelőhelyeket, és itt koncessziós jogokat nyerhetne Oroszország. Ez viszont azért nem tűnik nagyon vonzó perspektívának, mert olyan területekről van szó, amelyek nagy részével kapcsolatban Törökországnak is vannak kitermelési igényei. Következésképpen az az Oroszország, amely az utóbbi években nagyon kitűnő politikai és gazdasági kapcsolatot kezdett kialakítani az utóbbi tekintetében pont az energetika területén Törökországgal, meggondolja, hogy egy ilyen kockázatokat rejtő vállalkozásba belépjen-e. Ezzel együtt nyilvánvalóan itt egy alkufolyamatról van szó, ahol a ciprusiak próbálják a legkedvezőbb feltételeket kialkudni, orosz részről pedig verik fel az árat, és arról beszélnek, hogy ezek azért nem olyan lukratív ajánlatok.
- Nem lehet, hogy a ciprusi pénzügyi rendszeren keresztül megszerezhető tulajdonok esetében egyszer csak azt vesszük észre, hogy Oroszország az Európai Unió 29. tagállama?
- Azért itt akkora nagyságrendről nincs szó. Oroszország GDP-jéhez mérve ezek azért nem olyan jelentős tételek. De kétségtelenül egy kis foltocska, egy kis ablak, amin ki-be lehet járni, nyilván megnyílna akkor Oroszország számára ezen az útvonalon is.
- Ahogy itt utal rá, hogy nem olyan nagy az orosz nemzeti jövedelemhez képest ennek a válságnak a pénzügyi terhe, vagyis Oroszország tulajdonképpen egyik napról a másikra beléphetne az Európai Unió helyett, és mondhatná azt, hogy itt van 10 milliárd euró, használjátok fel, párnázzátok ki a lecsupaszodott banktrezorokat euróval vagy dollárral, vagy amivel akarjátok, és én állom a veszteségeket. Ez megtehető, nem okozna nagy gondokat az orosz pénzügyekben, vagy azért a politikai és egyéb gazdasági következményekre mégiscsak tekintettel kell lenni?
- Elvileg megtehető lenne, különösen akkor, ha az orosz gazdaság a 2000-es évek első évtizedének ütemében gyarapodna. Tehát ezt az évi 7-8 százalékos GDP-növekedést tudná felmutatni. De az orosz gazdaság évek óta lassul. Tavaly csak 3,5 százalékos volt a GDP-növekedés, az idei évre vonatkozó prognózisok sem túlságosan rózsásak, és láthatóan Oroszország nagyon óvatos, mert nem tudja, hogy a világgazdasági folyamatok és az Európai Unió gazdasági és pénzügyi pozíciója hogyan alakul a későbbiekben. Tehát 7, 10 vagy akár 12 milliárd dollárt a tartalékaiból elvileg természetesen oda tudna adni, csak éppen a saját pozíciói bizonytalanok a közeljövőre nézve, és a putyini rendszer láthatóan a reáljövedelmek dinamikusabb növekedését biztosítja, mint ahogy a gazdaság növekszik. Tavaly is jócskán 4 százalék fölött nőttek a reálbérek, ez megint csak a tartalékokat csökkenti, miközben a gazdasági növekedés ennél lényegesen lassúbb.
- Tehát az otthoni stabilitás fontosabb, mint a ciprusi stabilitás.
- Pontosan erről van szó. És még egyszer mondom, miután a világgazdaság kilátásai is bizonytalanok, ezért ezt az óvatosságot én érthetőnek találom Moszkva részéről.
Ha tetszik a cikk, ajánlja másoknak is!
- << Előző
- Következő