Bolgár György interjúi a Galamusban - 2013. március 22.
- Részletek
- Bolgár György - Megbeszéljük
- 2013. március 25. hétfő, 04:17
- Megbeszéljük
Rájuk rontottak
Merkel Dávid, a Sirály Művészeti Központot működtető Marom Egyesület aktivistája
Bogár György: - Kezdjük az elején! Mi a Marom Egyesület?
Merkel Dávid: - A Marom Egyesület egy elég sokszínű nemzetközi szervezet. Vannak tagszervezeteink Nagy-Britanniában, Franciaországban, Izraelben és mindenfelé Európában. Ez alapvetően egy szekuláris zsidó ifjúsági szervezet, nyitott kulturális gondolkodással. A zsidóságot teljesen befogadó módon próbáljuk megélni, és nemcsak a vallásra koncentrálva. Ezt olyan tágan értelmezzük, hogy például a Sirályt is létrehoztuk, amely egy abszolút mindenféle vallási tartalomtól független kulturális központként működik, ahol rengeteg rendezvényt szerveztünk. Itt civil szervezetek kapnak helyet, koncertek vannak, színházi előadások, próbák. Ez egy háromszintes, hatszáz négyzetméteres kulturális központ, amit mi működtetünk, és itt történtek ma ezek a furcsa események.
- Mindjárt kitérnék a furcsa eseményekre is, de előtte megemlíteném az egyik betelefonáló hallgatónkat. Úgy tűnik, jól súgott az ösztöne, mert ő azt mondta, hogy úgy érzi, sikerült megtalálni a rendbontókban a zsidó fiatalokat. Kérdeztem tőle, hogy miért, amire azt mondta, hogy mégis mire gondolok a Király utca és Schönberger Ádám nevekből. Azt mondtam, hogy semmire, de ha a Marom Egyesület egy szekuláris világi ifjúsági szervezet, akkor valóban zsidó fiatalokat találtak ebben a Sirály Művészeti Központban. A kérdés ezek után az, hogy kik találták meg Önöket, és miért?
- Azért annyit elmondanék, hogy fogalmam nincs, ki milyen származású közülünk. Ezt soha nem kérdeztük, és nem is nézzük. Annyi tény, hogy zsidó ünnepeket szoktunk tartani, de azt is egészen nyitott formában. Most például készülünk pészah kapcsán egy öt éve mindig megrendezett fesztiválra, a Negyedhat Negyedhét Fesztiválra, amelynek az egyik fő helyszíne lett volna a Sirály. Itt tartottunk volna egy innovatív, nyitott széder estét, amit nem tudom, így hogyan fogunk megtartani.
- Innovativitás, az már van!
- Az van, igen, mert sajnos rászorulunk, hogy kerülőutakon jussunk be a saját kulturális központunkba, mert mi most bejöttünk. Az történt ugyanis, hogy délelőtt vagy kora reggel biztonsági őrök jelentek meg, amiről tegnap az épület tulajdonosa, a Budapest Főváros Vagyonkezelő Központ értesített minket.
- Arról, hogy jönni fognak a biztonságiak?
- Azt mondták, hogy jönnek, és azonnal ürítsük ki az ingatlant, amit sajnos nem tudunk megtenni, mert nem is lehet. Ésszerűen nem elvárható, hogy tizenhat óra alatt hatszáz négyzetmétert ürítsünk ki.
- Egyébként mire hivatkozva közölték ezt Önökkel?
- Egy nagyon furcsa jogi helyzetben vagyunk. Az ingatlan tulajdonviszonyai nem tisztázottak. Van egy megállapodás, ami arról szól, hogy a Marom a kulcsokat használhatja, és tudomásul veszik, hogy mi itt lehetünk ebben az épületben, de ha a fővárosi vagyonkezelő úgy ítéli meg, hogy valamiért ezt fel akarja mondani, akkor ezt bármikor megteheti. Viszont a jog szerint kötelező ezt egy ésszerű határidőn belül megtenni, és nyilvánvaló, hogy a tizenhat óra nem ésszerű határidő. Egyszerűen nem tudjuk tizenhat óra alatt kiüríteni ezt az épületet. Egyébként mi készek voltunk és vagyunk a párbeszédre, ezzel szemben velünk úgy léptek fel, hogy biztonsági embereket küldtek ide, és nem hajlandóak semmilyen tárgyalásra.
- Azok a biztonsági emberek kivel találkoztak ma reggel, amikor bementek?
- Ma reggel az egyesület pár tagja volt itt az épületben, és ők benn is maradtak egyébként. Itt van egy csomó értékünk, vagyontárgyunk, amit nyilvánvalóan őriznek és vigyáznak rá. Most már sokkal többen vagyunk itt benn, kijött a rendőrség, és egy nagyon furcsa helyzet állt elő, hogy ők nem tudnak intézkedni, mert mindenki jogszerűen van itt, de a biztonsági emberek igyekeznek valamilyen szempontból azért korlátozni a mi tevékenységünket.
- Tehát erőszak nem volt, csak bementek, és azt mondták Önöknek, hogy menjenek ki?
- Erőszakos fellépés volt, lecserélték a zárakat, és kijött még a katasztrófavédelem is. Nagyon sürgős lett nekik is, hogy itt megjelenjenek, és intézkedjenek.
- A katasztrófavédelem miért ment ki?
- Arra én is nagyon kíváncsi lennék, hogy vajon mi szükség volt arra, hogy a katasztrófavédelem idejöjjön egy egyébként teljesen békés helyre. Nem is találtak itt semmit! A rendőrség is megjelent, és most egy tényleg nagyon furcsa helyzet állt elő, mert mindenki birtokon belül van, és jogosan van itt.
- Aki például a nap folyamán ment oda a fiatalok közül, az hogy ment be, ha egyszer a zárat lecserélték? Ki nyitotta ki nekik az ajtót?
- Senki nem nyitotta ki az ajtót. Ez egy háromszintes, hatszáz négyzetméteres ingatlan, és ennek megfelelően elég sok bejárata is van. Volt olyan bejárat, amit a biztonságiak nem zártak le, mert nem tudtak a létezéséről, ezért a tagokkal és a támogatóinkkal együtt ott jöttünk be az épületbe.
- Aztán egyszer csak azon kapták magukat a biztonságiak, hogy kisebbségben maradtak?
- Pontosan.
- Erre aztán jött a katasztrófavédelem és a rendőrség?
- Nem, a katasztrófavédelem még korábban jött. A biztonságiak egyébként azt mondták, hogy ők nem értik, mi történt, hiszen mi nem jöhettünk ide be, hiszen nem tudtunk bejönni. Mi meg mondtuk, hogy valahogy mégis itt vagyunk.
- Szóval nem hittek a szemüknek?
- Így van.
- Most akkor mi van, patthelyzet?
- Abszolút.
- A lövészárkokból figyeli egymást a két csapat?
- Egy nagyon furcsa patthelyzet van, és továbbra sem jelentkezett senki, hogy bármilyen módon tárgyalna velünk. Ezt én őszintén szólva nagyon furcsának találom, mert mi tényleg teljesen nyitottak vagyunk. Szerintem meg lehetne ezt beszélni. Ez az ultimátumszerű megoldás senkinek sem jó. A fővárosnak sem lehet érdeke, hogy egy működő kulturális központot kiürítsenek, és megszervezett rendezvényeket, széder estéket ne tartsunk meg azért, hogy utána meg üresen álljon ez az épület, mint ahogy korábban állt. Ez senkinek sem jó. Mi folyamatosan készülünk a tárgyalásokra, egyeztetni szeretnénk, és ha ők valamiért úgy gondolják, hogy mégis el kell mennünk, akkor még azt is meg lehet oldani, de nem tizenhat óra alatt, és nem úgy, hogy hónapokkal ezelőtt megszervezett programjaink vannak.
- Igen. Nagyon békésnek hat, amit mond. Ez egy művészeti központ, széder este lesz, kulturális meg egyéb hagyományok tiszteletben tartására törekednek és ünnepek megtartása zajlik. Azonban az Index cikke arról számol be, hogy értesülések szerint a kormányzati körök azt feltételezik, hogy ezen a helyen szerveztek meg a közelmúltban lezajlott számos ellenzéki megmozdulást, mint például a Fidesz Lendvai utcában álló székházának elfoglalását is, ez igaz?
- Az, hogy a Sirályban például a Hallgatói Hálózat is tevékenykedik, és adott esetben közéleti, politikai tartalmú fórumok is folynak, az nem lehet nagy titok a kormányzat előtt, hiszen ezeken ők maguk is részt vettek. Volt olyan fórum a Sirályban, ahol Halász János államtitkár megjelent. Tehát olyan nagyon nagy meglepetést nem okozhat senkinek, hogy a sok rendezvény között ez is helyet kap a Sirályban, mert tényleg nagyon nyitottak vagyunk, széles platformon állunk, és nagyon sokfajta rendezvény van itt.
- Mondjon egyéb rendezvényeket! Olyanokat, amelyeken mondjuk nem szerveztek székházfoglalást.
- Rengeteg rendezvényünk van. Vannak színházi előadások, próbák, koncertek, és jelmezbál meg szilveszteri esemény is volt.
- Szóval ez valóban egy kulturális fórum, egy kulturális helyszín, ahol adott esetben politikai viták és fórumok is folynak?
- Pontosan.
- Önök is úgy vélik, hogy ez állhat a háttérben? Az újságíróknak ez a feltételezése, amely valószínűleg nem légből kapott, nyilván hallották valakitől, talán Önöktől.
- Nem hiszem, hogy tőlünk hallották volna. Mi értetlenül állunk a történtek előtt. Mindenkinek lehetnek ötletei, hogy miért van ez, de én inkább azt mondom, hogy maradjunk a tényeknél. Ami biztos, hogy tegnap este küldtek egy e-mailt, hogy ma reggel menjünk el, ami lehetetlen. Az indoklás az volt, hogy állítólag mi kereskedelmi tevékenységet folytattunk itt, ami nem igaz. Nem volt kereskedelmi tevékenység. Az itt jelen levők minden esetben adományokat adnak azért, amit éppen elfogyasztanak, és ez senkire nézve sem kötelező, de ezzel támogatják a hely fennmaradását. Tehát egy abszolút részvételi alapon működő önfenntartó kulturális központ a Sirály.
- Annak idején kivel állapodtak meg arról, hogy használhatják az épületet?
- Annak idején az egy hosszú folyamat volt, amíg a Sirály ebben az épületben létrejött, de 2011-ben a fővárosi vagyonkezelővel kötöttünk megállapodást.
- Nem kellett magasabbra menniük a főpolgármester-helyetteshez vagy a főpolgármesterhez? Azért van ebben valami politikai pikantéria. Nyilván olyan fiatalokról van szó, akik nem feltétlenül ugyanúgy gondolkodnak, ahogy a Fővárosi Önkormányzat vezetői. Ettől még kaphatnak egy demokráciában egy ilyen területet saját céljaikra, de nem biztos, hogy a legfelsőbb politikai hozzájárulás nélkül ez lehetséges.
- Őszintén szólva nem tudom, hogy a megállapodást annak idején ki kötötte, és kivel milyen háttértárgyalásokat folytatott. Én abban vagyok biztos, mert ezt láttam is, hogy az aláíró a fővárosi vagyonkezelő illetékes munkatársa, ugyanis az ingatlan hozzájuk tartozik. Egyébként egy alapvetően rendezetlen helyzet van. Még az is felmerült, hogy annak idején a birtokviszonyokat illetően különböző bírósági eljárások folytak, és ezek nem értek véget. Az tény, hogy a Sirály akkor egy jogilag tisztázatlan helyzetben költözött be. Ez hat éve történt, és ezalatt a hat év alatt azért folyamatosan működött a hely. Egyszer volt egy kisebb szünet annak köszönhetően, hogy a VI. kerületi önkormányzat úgy ítélte meg, hogy veszélyes az ingatlan. Azóta ez a veszély elhárult.
- Ezek szerint élénk közösségi és kulturális életet élnek, vagyis nem hiszem, hogy a környék szellemét bármilyen szempontból rombolnák, ártanának neki, hanem éppen ellenkezőleg.
- Én is így gondolom. Amit itt a Sirályban folytatunk vagy a Marom egyéb tevékenységeivel, beleértve például a Negyedhat Negyedhét Fesztivált, amelyet már említettem, szerintem sem ártunk, sőt. Például a Klauzál térre szervezünk egy családi napot focikupával, ahol mindenkit szeretettel várunk. Ezzel egy kicsit oldani szeretnénk a konfliktust, ami kialakult a lakók egy része meg a szórakozóhelyek meg az itt szórakozók között. Tehát abszolút igyekszünk pozitív és előremutató kezdeményezéseket tenni. Ezért sem értjük, hogy ezzel kinek és miért van problémája. Főleg azt nem értjük, hogy ezt miért így kell jelezni. Miért nem lehet egy kicsit emberibben tenni ezt, és megbeszéléseket folytatni?
- Akkor hadd leplezzem le Önt vagy Schönberger Ádámot, akivel úgy volt, hogy beszélni fogok! Önök részt vettek a Fidesz-székház elfoglalásában?
- Én abszolút nem. Én az újságokból értesültem arról, hogy a Fidesz-székházat elfoglalták, tehát én egyáltalán nem vettem ebben részt!
- Magyarán akkor nem feltétlenül telitalálat, amit csináltak, ha egyáltalán ez volt a dolog oka!
- Én nem tudom. Én saját magamról tudom azt nyilatkozni, hogy én nem vettem benne részt, de ismerek olyanokat, akik egyébként részt vettek benne.
- Persze az sem volt tilos, és mégis meglehetősen súlyos büntetést is von maga után.
- Azt nem tudom, de sok ezer ember van még ezzel így, aki ismer olyanokat, akik tettek valamit. Nem hiszem, hogy ez ősbűnnek számítana, ezért tényleg nem értem, hogy ezt miért így kellett csinálni. Miért nem lehet megbeszélni a dolgokat, és miért nem lehet tárgyalni? Hiszen semmivel nem adtunk okot erre a fellépésre. Mindig mindenben folyamatosan jeleztük az együttműködési szándékunkat, az önkormányzatokkal is kapcsolatban vagyunk.
- Akkor most mi a tervük, maradnak kifulladásig?
- Nincs okunk elmenni, és szeretnénk folytatni a tevékenységünket. Úgyhogy természetesen maradunk, amíg egy jogszerű helyzet nem áll elő, mondjuk az önkormányzat megfelelően érvényesíti a követeléseit. A jogi tanácsadóink egyértelműen azt mondják, hogy nagyon sok szempontból jogszabálysértést követtek el, és egyszerűen nincs okunk arra, hogy abbahagyjuk a tevékenységünket.
- Ennivalójuk van?
- Van. Ezt nem úgy kell elképzelni, hogy itt teljes elzártságban vagyunk.
- Azonban aki kimegy, az már nemigen mehet vissza, ugye?
- Hát nem nagyon. Nem szeretnék tippeket adni senkinek, aki megakadályozna minket a ki-bejárkálásban, de azért megtaláljuk annak is a módját, ha nagyon szükséges. Hiszen bejöttünk reggel is.
Ha tetszik a cikk, ajánlja másoknak is!
