Bolgár György interjúi a Galamusban - 2013. március 26.
- Részletek
- Bolgár György - Megbeszéljük
- 2013. március 28. csütörtök, 04:09
- Megbeszéljük
Megint egy civil pártszerveződés – az 1,6 milliárdos Liga-pályázatról
Pataky Péter, a Magyar Szakszervezetek Országos Szövetségének elnöke
Bolgár György: - Néhány nappal ezelőtt láttam az ATV híradóját, amelyben Önt láthattuk Kondor Katalinnal, a Magyar Rádió volt elnökével, együtt ülni egy rendezvényen. Én majdnem leestem a székről. Hiszen milyen politikai rendezvény az, amelyen Kondor Katalin és Pataky Péter láthatóan valamiféle egyetértésben ül egymás mellett. Aztán kiderült, hogy a beszámoló nem teljesen úgy igaz, ahogy azt hallottuk, mert a Nemzedékek Műhelye Pártnak sem Ön, sem Kondor nem alapítója és nem is tagja. Önök megkérdezett szakértők, elemzők voltak. Ettől még a megjelenés, a részvétel, a közös fellépés meglepő, hiszen Kondor Katalin nagyon erősen kötődik a jobboldalhoz, a Fideszhez és talán máshoz is. Az Ön szakszervezetét pedig inkább baloldalinak szokták tartani. Szóval legyen szíves, magyarázza el nekünk, mi történt pontosan.
Pataky Péter: - Pontosan az volt a szervezők célja, hogy ők elmondják a programjaikat, és azokról mi elmondjuk a véleményünket. Arra voltak kíváncsiak, hogy különböző elkötelezettségű, meggyőződésű közéleti emberek mit mondanak erről. Egy ilyen sajátos megközelítése volt ez ennek a társaságnak. Maga ez a társulat is elég fura, mert úgy párt, hogy nem párt. A rövidítésük is ezt mutatja, és nem is akarnak a mai értelemben vett párt lenni. Ez egyfajta vitagerjesztő vagy vitafórumot teremtő értelmiségi csoport, úgy gondolják, hogy érdemes ütköztetni a különböző meggyőződésű emberek véleményét. Ezen a rendezvényen olyan kérdéseket tettek fel nekünk, hogy mit gondolunk a mai pártrendszerről, megváltoztatható-e, hogy a civil társadalomnak mi lehet a szerepe, lehet-e másfajta, igazságosabb közteherviselést kialakítani az országban. Ezekre válaszoltam én mint felkért szakszervezeti vezető, a saját véleményemet megfogalmazva.
- Tehát Ön furának tartotta ezt a szerveződést már eleve, hiszen azt mondja, hogy ez a Nemzedékek Műhelye párt eleve NeM-nek rövidíti a nevét, és nem pártként definiálja magát. Valamint ott volt másik szakértőként Kondor Katalin, akit Ön nyilván nagyon jól ismer, legalábbis hírből. Ezek után miért adta a rendezvényhez saját nevét és személyét, sőt a szakszervezetét is bizonyos értelemben?
- Pontosan azért, mert elég nagy baj az, hogy ma Magyarországon nem nagyon lehet véleményt mondani anélkül, hogy az embert rögtön elkezdenék valahova besorolni. Ez nagyon jellemző. Ezt a szereplést is nagyon sokan félreértették. Egyébként kollégáim is hívtak, hogy milyen pártot alapítottunk. Semmilyen pártot nem alapítottunk. Egyszerűen bizonyos kérdésekről el lehet mondani a véleményünket anélkül, hogy valahová besorolnának. A saját szuverén véleményét mindenki elmondhatja. Én azért vállaltam ezt el, hogy elmondjam a véleményem, és kíváncsi voltam, hogy mi lesz ebből. Nem nagyon gondolom, hogy nagy sikere lett volna sajnos. Hiányzott egyfajta normális párbeszéd. Más szereplő is volt egyébként. Például egy kiváló filmrendező, Dárdai István, aki egy független művészember, és ő is elmondta a véleményét.
- Azt tudni lehet, hogy ő is közelebb áll a jobboldalhoz. Tehát akkor Ön volt az egyetlen, aki kvázi a baloldalt képviselte.
- Igen.
- Ebből is látszik, hogy ha tetszik, ha nem, vagy meg vagyunk bélyegezve, vagy egyszerűen csak normálisan, őszintén vállaljuk, hogy baloldaliak, liberálisok, konzervatívak, jobboldaliak vagy nacionalisták vagyunk. Kérdéses, hogy ki mit vállal fel, de azért az ember nézetei többé-kevésbé beazonosíthatók, még ha nem is teljesen homogének. Én értem, hogy van valamilyen törekvés arra a civil társadalomban, hogy próbáljuk meghaladni a pártokat, próbáljuk meghaladni a régi skatulyákat, és próbáljunk beszélni egymással. Az utóbbit én is igyekszem gyakorolni a műsoromban. Azonban Ön nem fogott gyanút, amikor összeültették két ismert jobboldali közéleti személyiséggel, méghozzá annak a nevében, hogy na most lépjünk túl a pártokon? Lépjünk túl, de hová, merre menjünk?
- Ez a vita szerintem még csak elkezdődött, aztán lehet, hogy csírájában el is hal. Ez nyilvánvalóan a szervezőkön múlik. Én itt fiatal, egyetemen oktató emberekkel találkoztam, akik próbálkoznak valamifajta kezdeményezéssel. Én tiszteletreméltónak tartottam a próbálkozást, annak ellenére, hogy nem vagyok túl optimista ebben az ügyben. Egyébként arra reagálva, hogy az ember vállalja a maga nézetét, én mindig is mondtam, hogy egy szakszervezet nem tud csak baloldali vagy csak jobboldali lenni az alapértékeit tekintve. Ezt én nyilvánvalóan minden fórumon vállalom, és el is kell mondanom, mert azt gondolom, hogy mindannyian így vagyunk vele.
- Ha megpróbáljuk összefoglalni, ami ott elhangzott, akkor a szervezők alapkérdései körülbelül arra vonatkoztak, hogy lecserélhető-e a 23 éve regnáló régi-új politikai elit?
- Igen.
- És mégis megkérdezik Önt, aki régóta ismert szakszervezeti vezető, és Kondor Katalint, aki a közszolgálati Magyar Rádiónak volt hosszú ideig az elnöke. Bizonyos értelemben mind a ketten az elithez tartoznak, tehát nem biztos, hogy Önöket kell erről kérdezni.
- Igen. Ezzel kapcsolatban vitába is keveredtünk, mert én azt gondolom, hogy ez a mai elit nem az 1990-es rendszerváltó elit. Illetve néhány személy mindkettőhöz sorolható, csak ők most nem ugyanazt mondják, mint 1990-ben.
- Mondjuk Orbán Viktor az egyetlen, akinél a folyamatosság talán kimutatható.
- Azért ő fiatal liberális demokrata volt.
- A személyére értettem a folytonosságot. A gondolatairól és politikájáról ez abszolút nem mondható el.
- Így van.
- Akkor mire gondol mégis ez a három ember, aki ezt a rendezvényt szervezte? Megkérdezte ezt a három egyetemi oktatót, amikor felkérték Önt, hogy mit akartok tőlem, és mire szeretnétek kilyukadni ezzel az egészet? Nem túl naiv dolog az három egyetemi embertől, hogy csinálnak egy NeM Pártot? Mihez kezdenek a NeM Párttal később?
- Én ezt megkérdeztem tőlük, és azt gondolom, hogy velük lenne érdemes ebben az ügyben beszélni, mert az lenne az autentikusabb. Ők azt mondják, hogy valamiféle értelmiségi vitát szeretnének gerjeszteni, mert fontos kérdés, hogy hol van ma a magyar értelmiség, és meg tud-e szólalni szerepe szerint, vagy az értelmiség is belekényszerült a pártskatulyákba. Ez szerintem egy fontos kérdés, amit meg kéne vitatnia mindazoknak, akik egy kicsit felelősebben gondolkodnak az ország ügyéről.
- Ha ezt Ön fontosnak tartja, akkor nem lehet, hogy rossz helyre ment el? Nem feltétlenül Kondor Katalin miatt mondom, mert ő is megváltozhat, lehet, hogy hirtelen együttműködő és párbeszédképes lesz, minden lehetséges. Inkább azért mondom, mert maga az elképzelés olyan naivnak tűnik, hogy úgy csináljunk egy pártot, hogy az nem párt, és úgy csináljunk demokráciát, hogy minden civil szóljon bele. Azonban nem lehet úgy demokráciát csinálni, még a példaként felhozott Svájcban sem. Ott is vannak pártok, és ők kerülnek be a parlamentbe, ők alakítanak kormányt. Az igaz, hogy Svájcban nagyon elterjedt a népszavazás gyakorlata. Magyarországon viszont, ha megpróbálnak népszavazást összehozni, akkor azokon kívül, amelyek arra vonatkoznak, hogy csökkentsék az ilyen vagy olyan hozzájárulásomat, nem járnak sikerrel.
- Ebben egyetértünk. Egyébként én úgy tudom, hogy a NeM Pártot alapító urak is úgy képzelik, hogy ezt nem lehet pártmentesen csinálni, mert a modern polgári demokrácia nyilvánvalóan pártokra épül. Azonban ők is azt hangsúlyozzák, amit mi is és még sokan, hogy bizonyos fékek és ellensúlyok kellenek, és nemcsak a jogalkotásról van szó. Hanem arról is szó van, hogy mondjuk a civil társadalom, például a szakszervezetek, mennyire tudnak fékek, ellensúlyok lenni elszabadult pártokkal szemben.
- Egyelőre még egy pedagógussztrájkot sem tudnak összehozni, mert a hatalmon lévő párt úgy alakította a sztrájk szabályait, hogy ez lényegében lehetetlenné vált.
- Igen, ez az egyik része a dolognak. Másrészt az is nagyon fontos, hogy mennyire vagyunk egységesek és erősek mi szakszervezetek, mert ha azok lennénk – sajnos még nem vagyunk azok –, akkor ezt meg tudtuk volna akadályozni.
- Igen. Egyébként, ha már alkalmunk nyílt a beszélgetésre, egy másik témáról is kérdezném. Az elmúlt héten láttam egy hírt arról, hogy a Liga Szakszervezetek, amelyet Gaskó István veze, egy munkaadói szervezettel társulva, kaptak körülbelül egymilliárd forintot a kormánytól. Önök is próbálkoztak, de nem jártak sikerrel. Mi történt pontosan?
- Ez egy európai alapból finanszírozott társadalmi megbízás volt, egy operatív programban meghirdetett pályázat. Három ilyen pályázatot is kiírtak. Ezek közül az egyik egy nagyon sajátos pályázat volt, amelyre hosszú ideig csak kéttagú konzorcium jelentkezhetett, egy munkáltató és egy szakszervezeti. Ez egészen karácsonyig így nézett ki, aztán január elején ezt megváltoztatták, így már lehetett négytagú a konzorcium. Erre készült a Liga és a Vállalkozók Országos Szövetsége együtt. Mi próbálkozásokat tettünk azért, hogy kibővüljön ez a konzorcium, de nem sikerült megállapodnunk a Ligával, mert ők ebben nem voltak partnerek.
- Annyira azért ne újuljon meg a társadalom, hogy négyen legyenek ebben a konzorciumban?
- Nem tudni, mi volt ennek az oka. Ők azt mondták, hogy ők nagyon sokat dolgoztak már ezzel és hasonlókat, és mindenféle feltételeik voltak. Például, hogy pártoktól függetlenül működjünk. Mondtuk, hogy ez természetes, mi most is pártoktól függetlenül működünk. Aztán nem tudtunk megállapodni, mert valamilyen együttműködő partneri státuszt ajánlottak, ami ötvenmillió forint körüli összeggel jár.
- Az egymilliárdból annyit adtak volna?
- Pontosan 1,6 milliárdból.
- Azért az nem akármi! A munkaadóknak miért kell ennyi pénz a társadalmi megújuláshoz?
- Az a helyzet, hogy a program előír bizonyos dolgokat. Egy komoly felmérést kell készíteni, anyagokat kell beszerezni, bizonyos képzéseket kell indítani.
- Én nem tartom ördögtől valónak, hogy a munkaadók és a munkavállalók együttműködjenek. Ez önmagában nem rossz dolog, még ha vannak is alapvető érdekellentéteik.
- Az igazi probléma az volt egyébként, hogy nem volt munkáltatói partnerünk, akivel együtt mi is beadhattunk volna egy pályázatot. Kisebb szervezetek sem voltak hajlandók. Azt mondták, hogy nem képesek arra, hogy együttesen pályázzunk. Így aztán nem pályáztunk. Úgyhogy most egyetlen pályázat van, amit most vagy elfogadnak, vagy nem.
- Szóval még nem született végleges döntés.
- Nem, nincs még döntés, még csak a pályázat beadása történt meg.
- Vagyis csak azt tudják, hogy Önök lemaradtak róla.
- Így van. Az pedig majd a bírálat után kiderül, hogy a Liga lemarad-e róla.
Ha tetszik a cikk, ajánlja másoknak is!
