Galamus.hu - Bolgár György interjúi a Galamusban

Bolgár György interjúi a Galamusban - 2013. április 2.

Nyomtatás

Részletek: Bolgár György - Megbeszéljük; 2013. április 04. csütörtök, 05:18; Megbeszéljük

3. oldal / 3

Ne alkalmazzák az uniós szankciókat Magyarország ellen?
Kovács László, az MSZP országgyűlési képviselője, volt európai uniós biztos

Bolgár György: - Néhány hete a Brüsszelben tárgyaló Mesterházy Attila azt mondta, most pedig Bajnai Gordon is azt mondta az osztrák Der Standardnak nyilatkozva, hogy ellenezné, ha uniós szankciókat léptetnének életbe Magyarországgal szemben az Orbán-kormány politikája miatt. Az ember érti is ezt, hiszen ki szeretné, hogy a vétlen magyar társadalom fizesse meg a bűnös orbáni politika árát. Azonban van-e az uniónak, az Európai Bizottságnak, a tagországoknak bármilyen egyéb eszköze arra, hogy az Orbán-kormányt jobb belátásra bírja?

Kovács László: - Ez egy elég durva példa, de ez a helyzet egy kicsit a túszokat szedő bankrablók esetére emlékeztet. A kormány lényegében túszként kezeli a magyar embereket, a magyar társadalmat. Legalábbis azt a nagy többséget, amely bérből, nyugdíjból él, és akiket mindenféle gazdasági szankció súlyosan érintene. Vannak, akik fütyülnek erre. Mondjuk a Fidesz gazdasági holdudvarát nem sújtanák ezek a szankciók, mert ők azért nincsenek olyan helyzetben, hogy a létbiztonságuk forogna kockán. Tehát nagyon óvatosan és körültekintően kell eljárnia az Európai Uniónak. Ez egy példátlan helyzet, mert nem tudok olyan uniós tagállamot, ahol előfordult volna hasonló. A Fidesz ugye keresztülvitt, a kétharmados többségével visszaélve, egy olyan törvényt a parlamentben, amelynek értelmében, ha Magyarországot valamilyen normasértés miatt nemzetközi szervezet – és nyilván elsősorban az Európai Unió – pénzbüntetéssel sújtaná, akkor a kormánynak joga van ezt plusz adó kivetésével rendezni, és ezzel megteremteni a forrásokat. Ez egy egészen cinikus és szószegő magatartás.

- Szijjártó Péter örökbecsű jelzőjével élve, ez tényleg valódi pofátlanság.

- Pontosan. Összegezném nagyon röviden, hogy mik a problémák az Európai Uniós intézmények és Magyarország között. Az első köre a problémáknak, hogy a magyar kormány a különböző lépéseivel a gazdasági integráció közös szabályait sérti meg. Például a telekommunikációs szektorra kivetett különadó bevételeit úgy használják fel, ahogy azt az unió szabálya kifejezetten tiltja. Tehát nem a szektor fejlesztésére, hanem mondjuk a költségvetési hiány csökkentésére használják. Vagy például a nagy győzelemnek tekintett szabad pálinkafőzés szabályai is tételesen ellentétesek az uniós jövedéki adószabályokkal, és még sorolhatnám. Márpedig ha egy ország kormánya nem tartja be ezeket a szabályokat, hanem tudatosan megszegi, és ezzel veszélyezteti a gazdasági integráció működését, a közös célok elérését, és az unió esélyeit gyengíti a globális versenyben, akkor aligha lehet kikerülni a büntetést. A másik köre a problémáknak a jogállamiság és a demokrácia korlátozása. Konkrétabban a fékek és ellensúlyok rendszerének a lebontása, az igazságszolgáltatás függetlenségének a korlátozása, valamint a médiaszabadság, a szólásszabadság és az állampolgári jogok korlátozása. Ezek az Európai Unió hitelességét gyengítik, hiszen még mindig sok olyan ország van, amelyik szeretne csatlakozni, és az unió nagyon szigorú feltételekhez költi a csatlakozást. Ezért elfogadhatatlan, hogy aki már bent van, az azt csinál, amit akar. Ez a befelé igyekvők számára csökkenti az unió hitelességét. A harmadik problémakör, hogy a kormány időnként kifejezetten provokatív kijelentéseket tesz, sértegeti az uniós intézményeket, politikusokat, és szabadságharcot hirdet az ellen az integrációs rendszer ellen, amelynek az ország maga is tagja. Ez teljes képtelenség. Én azt gondolom, hogy kellenek olyan lépések, amelyek világossá teszik a magyar kormány számára, hogy nem léphet át bizonyos határokat. Hozzátenném, hogy ezeknek a határoknak az átlépése Magyarország állampolgárainak árt. Hiszen ha egy országban sérül a törvényesség, a jogállamiság, az igazságszolgáltatás függetlensége, és megkérdőjelezik a demokráciát, az végső soron az emberekre hat vissza, nekik árt.

- Még akkor is, ha ezt ők most nem érzik, vagy úgy gondolják, hogy nem baj, nem minket sújt ez, hanem az ellenzék híveit, és nekik nem árt. Ettől még előbb-utóbb az egész magyar társadalom szenvedi el mindennek a következményeit. Csak az a kérdés, hogyan lehet erről az útról visszarángatni az Orbán-kormányt? Milyen módszerekkel bírhatja rá az unió a kormányt, hogy ezt ne csinálja, hiszen tönkre teszi vele az országot?

- Még az előbbire mondanék egy példát. Amikor például a munka törvénykönyvét úgy módosították, hogy ez teljesen kiszolgáltatott helyzetbe hozta a munkavállalókat, akkor minden munkavállaló, vagy azok, akiknek a családjában van munkavállaló, rádöbbent arra, hogy milyen fontos a demokrácia, és milyen fontos bizonyos jogoknak a tiszteletben tartása. Tehát a saját bőrükön tapasztalhatták a demokrácia sérelmének a káros hatásait. Ami a módszert illeti, például én egyetértettem azzal, amikor a bajor parlament elnök asszonya az egyébként Bajorországba látogató és már ott tartózkodó Kövér László parlamenti elnökkel lemondta a találkozót. Ez egy nagyon kemény üzenet volt annak a Kövér Lászlónak, aki a parlament elnökeként például arra ragadtatta magát, hogy egyszer kijelentette, méltatlan, hogy a szocialisták egyáltalán ott ülhetnek a parlamentben. Azok a szocialisták, akik több mint egymillió szavazatot kapnak. Hogy jön ahhoz bárki, és főleg egy parlamenti elnök, hogy több mint egymillió választópolgár szavazatának a jogosságát megkérdőjelezze?

- Meg lehet azt tenni, amit a bajor tartományi parlament elnöke megtett Kövér Lászlóval, az unión belül máshol is, mondjuk Brüsszelben is?

- Természetesen. Miért ne lehetne? Bajorország mint a Német Szövetségi Köztársaság egyik nagyon fontos tartománya, része az Európai Uniónak. Megjegyzem, hogy Bajorországnak külön képviselete is van Brüsszelben, ennyire fontosnak tartják. Szóval, ha egy uniós tagállam fontos tartománya megteheti ezt, akkor miért ne tehetné meg Brüsszel is?

- Magyarország ugye nem tagja a Német Szövetségi Köztársaságnak, csak diplomáciai kapcsolatban van vele, de az Európai Uniónak tagja. Vagyis, ha Orbán Viktor odamegy, akkor a többi tagország meg az uniós hivatalok vezetői nyilván kénytelenek kezet fogni és tárgyalni vele. Nem közösíthetik ki, és nem mondhatják azt, hogy miniszterelnök úr, Önnel nem állunk szóba egészen addig, amíg észhez nem tér, vagy demokratikus útra nem tér.

- Igen, igaza van, én nem így értelmeztem a kérdést. Mindenesetre arra mindenképpen van lehetőség, és ezzel élnie kell az uniós intézményeknek, elsősorban az Európai Bizottságnak és az Európai Parlamentnek, hogy folyamatosan ellenőrizze, figyelemmel kísérje a magyar kormányt, és monitoring eljárást indítson, ha szükséges. Most egyébként közel állunk ehhez, mert áprilisban tárgyalja az Európai Parlament megint a magyar ügyeket. Az is önmagában egy szégyen, hogy Magyarországot mint uniós tagországot már ennyi ideje – amióta az Orbán-kormány hivatalba lépett, és az első szabálysértéseket elkövette – figyelik. Nem igaz, hogy a kétharmados jobboldali többség zavarja őket! Miért zavarná? Európában többségében jobboldali kormányok vannak. Azonban olyan jobboldali kormányok, amelyek a demokrácia és a jogállamiság szabályait tiszteletben tartják.

- Azonban Orbán Viktort és kormányát nem zavarja a monitoring eljárás sem, meg a szégyen sem, nagy ívben tesznek rá. Ezért kérdezem, hogy ha véletlenül keményebb eszközhöz nyúl az Európai Unió – mondjuk felfüggeszti Magyarország szavazati jogát vagy bizonyos támogatásokat –, hogy megértesse a magyar kormánnyal, ez így nem mehet tovább, akkor az jó megoldás-e, vagy, ahogy Mesterházy Attila és Bajnai Gordon mondja, nem jó, mert a magyar társadalom látná kárát.

- Megint visszatérek a túszokat szedő bankrablók példájára. Ha velük tárgyalások folynak, előfordulhat, hogy egy türelmetlen biztonsági vezető azt mondja, rohanjunk, és szabadítsuk ki a túszokat, és a túszok ilyenkor többnyire áldozatul esnek. Tudom, hogy durva a hasonlat, de egy ehhez hasonló helyzet alakult ki. Tehát türelem és folyamatos nyomásgyakorlás kell. Arra, hogy ez nem eredménytelen, azért van néhány példa, mert az Orbán-kormány már meghátrált és módosított, méghozzá a demokrácia érdekében módosított. Nagyon fontos, hogy nem az Európai Unió vezetőinek az érdekeit szolgálják ezek a módosítások, illetve az ezekre irányuló igények, hanem a magyar állampolgárok érdekeit szolgálják, és a magyarországi jog érvényesülésének a lehetőségeit növelik. Tehát nagyon is jó célokat szolgálnak. Az senkit ne tévesszen meg, hogy az Orbán-kormány időnként kijelenti erről a szabadságharcról, hogy eddig minden csatát ők nyertek meg. A fenét nyertek meg! Nem nyertek meg semmit, hanem visszavonultak, vagy ha nem vonultak vissza, akkor meg kénytelenek voltak tudomásul venni, hogy eljárás indul, és Európai Bíróság elé kerül az ügy, ami előbb-utóbb anyagi következményekkel is jár.

- Nem lehet, hogy az Európai Unió hitelét is csökkenti, ha végül nem tesz semmit Magyarországgal szemben? Ezt több nyugati politikus is felveti most már a baloldali frakcióból, és számos komoly nyugati lapban lehet olvasni, hogy valamit csinálni kell, hiszen az unió járatódik le, ha nem lép semmit Magyarországgal szemben. És akár még Orbán Viktort segíti is, de az uniót is lejáratja, ha nem tesz semmit, és megmarad a színfalak mögötti nyomás politikája mellett.

- Az már nem áll, hogy az unió nem tesz semmit. Talán úgy pontosabb, hogy az uniós intézmények nem tesznek semmit. Az Európai Parlamentben nagyon kemény kritikák hangzottak el. Most már Angela Merkel, aki eddig nagyon diplomatikusan tartózkodott attól, hogy bírálatot fogalmazzon meg, Áder János köztársasági elnöknek – pontosabban elnöknek, hiszen hivatalosan Magyarország már nem köztársaság sajnos – nagyon keményen és határozottan mondta el a véleményét, amely aztán a sajtó előtt is világossá vált. Tehát azért az nem igaz, hogy nem tesznek semmit. A nyomásgyakorlás folytatódik, és meggyőződésem szerint fokozódni fog. Összességében szerintem az a lényeg, hogy eredménnyel végződjenek ezek a törekvések, és ezek látványos és a nyilvánosság előtt is egyértelmű lépések legyenek. Az a lényeg, hogy eredményt érjenek el. Tehát tulajdonképpen az eredmény minősíti az eljárást, és én úgy látom, hogy a nyomás folytatódik, sőt fokozódik, mert mindig eggyel tovább lépnek. Már rég nincs arról szó, hogy amennyiben tételes szövegkülönbözőség nem mutatható ki egy uniós norma és egy magyar intézkedés között, akkor ott nincs mit tenni, vagy két-három sor beiktatásával vagy kihúzásával megoldható a probléma. Az Orbán-kormány hivatalba lépése után, a magyar soros elnökség kezdetén a médiatörvénnyel indult a dolog, de ezen már rég túlléptek. Most már Barroso elnök is, Viviane Reding alelnök is és Neelie Kroes alelnök is egyértelműen megfogalmazza, hogy nemcsak a tételes jogszabályegyezést kell megkövetelni, hanem a normát, az értékrend érvényesülését is. Hiszen ez egy értékközösség, és ezt Magyarország vezetői tudták. Nemcsak az éppen kormányon lévő, hanem az éppen ellenzékben lévő politikusok is tudták ezt, és emlékezetem szerint a Fidesz ellenzékben is és kormányon is támogatta – legalábbis nyíltan sosem ellenezte – Magyarország csatlakozását. Tudta, hiszen tudniuk kellett, Orbán Viktor is, Kövér László is, Áder János is és minden fideszes politikus, hogy Magyarország ezzel nemcsak jogokat és előnyöket szerzett, hanem kötelezettségeket is vállalt. Teljesen érthető követelmény ezeknek a kötelezettségeknek a tiszteletben tartása, teljesítése.

Ha tetszik a cikk, ajánlja másoknak is!