Galamus.hu - Bolgár György interjúi a Galamusban

Bolgár György interjúi a Galamusban - 2013. április 3.

Nyomtatás

Részletek: 2013. április 05. péntek, 05:41; Megbeszéljük

4. oldal / 4

A verőcei betegotthon megszüntetéséről
Keleti György, a Horn-kormány honvédelmi minisztere

Bolgár György: - Pont Ön előtt egy doktornő telefonált be, és arról beszélgettünk, hogy mennyire becsülik meg az orvosokat meg az egyéb egészségügyi szakdolgozókat, és hogy mennyire túl vannak terhelve. Fel is merült a kérdés, hogy mennyire várható el tőlük, hogy kevés pénzért rengeteget dolgozzanak. Önnel pedig arról beszélgetünk – mert Ön felhívta rá a figyelmünket –, hogy idős beteg embereket tesz utcára a Honvédelmi Minisztérium, mert nyáron bezárja a Magyar Honvédség egészségügyi központját, a Verőcei Betegotthont. Miért zárja vajon be? Az egyszerű válasz, hogy mert nincs pénz, de azért ez ennél bonyolultabb. Mégiscsak betegekről van szó, és olyanokról, akik tartós ápolásra szorulnak. Ön mit tud erről?

Keleti György: - Sok mindent. Ez a betegotthon – bár akkor nem így hívták, hanem Krónikus Intézetnek – 1986-ban alakult. Akkor a HM vezetése úgy döntött, hogy egy Váctól északra elhelyezkedő, hegyek közötti rakétabázist megszüntet, és átalakítja egy krónikus intézménnyé az ott lévő tiszti lakásokat, parancsnoki épületet és egyéb ingatlanokat. Száz, valóban rendszeres ellátásra szoruló beteg számára adtak lehetőséget az életre. Erről van szó. A rendszerváltozás után szóba került, hogy az intézményt meg kéne szüntetni, és az én miniszterségem alatt is volt erről szó, de én tiltakoztam ellene, és sikerült ezt megakadályoznom. Ezután inkább erősödött az intézet, az ágyak számát százhúszra emelték, és hozzá csatolták a Honvéd Kórházhoz. Annak az intézménye lett. A Fidesz-kormány regnálása óta röppentek fel olyan a hírek, hogy bezárják a betegotthont. Sajnos azt kell mondani, hogy elég váratlanul és készületlenül éri ez az embereket, legalábbis a betegeket és hozzátartozóikat biztosan. Durván két héttel ezelőtt érkezett egy levél, amelyben felszólítják a betegek családját, hogy ez év június elsejétől további kezeltetésről és ápolásról gondoskodjanak a hozzátartozóiknak.

- Szóval szépen kidobják őket.

- Ezt talán túlzás lenne mondani, de szélnek eresztik őket abban az értelemben, hogy rábízzák a hozzátartozókra, hogy valahogyan gondoskodjanak ezekről az emberekről. Hozzátennék ehhez egy nagyon fontos dolgot. A jelenleg ott gondozott százhúsz embernek több mint a fele mozgásképtelen, és teljes körű ellátást igényel. Ez azt jelenti, hogy ha valaki hazaviszi például a szülőjét onnan, akkor gondoskodnia kell arról, hogy valaki őt napjában többször tisztába tegye, megetesse, gondoskodni kell az orvosi ellátásáról és egyebekről. Vagyis olyan lehetetlen helyzetet idézett elő ezzel a HM tárca, hogy százhúsz beteg hozzátartozói most rohangálnak az országban össze-vissza, és megfelelő helyet próbálnak keresni a szeretteik számára.

- Milyen anyagi feltételekkel működik vagy működött ez a betegotthon? Mennyit kell fizetnie például egy egykori katona gyerekeinek azért, hogy ott a szülőjüket ellássák?

- Különböző összegekről lehet szó, mert attól függ, hogy hányágyas szobában vannak, illetve mennyi idő óta vannak ott a betegek. Egy példát tudok mondani. Egy olyan személynek, aki háromágyas szobában van, és hat hónapnál régebben tartózkodik ott, napi 2300 forint ellátási díjat kell befizetnie. Ebben az összegben természetesen benne vannak az orvosi vizsgálatok, az ellátás, a fűtés, a villanyszámla és így tovább. Lehet azt mondani, hogy ez egy alacsony összeg, de ha megnézzük, akkor ez durván hatvan-hetvenezer forint havonta. Emellett természetesen a hozzátartozók látogatásukkor visznek is valamennyi ételt, italt. Én személyesen is tudom ezt, mert az apósom is ott van, illetve még ott van, mert a héten elhozzuk onnan. Hosszú hónapokkal ezelőtt lehetett hallani, hogy bezárják az intézmény, de mindenki abban reménykedett, hogy ilyen embertelenséget nem követ el a Fidesz-kormány. Mi már akkor kerestünk egy helyet, ahol előjegyzésbe vették az apósomat, aki 91 éves, több betegsége is van, és nagyon nehezen tud járni még járókerettel is.

- Azt mondja, hogy ez a hatvan-hetvenezer forint arra elég, amiket itt felsorolt, de nyilván ebből nem tudja fedezni a honvédség ennek az intézménynek a működtetését. Körülbelül mennyi pénzt kellett ehhez hozzáadnia az államnak, illetve a Honvédelmi Minisztériumnak ahhoz, hogy az intézmény működhessen?

- Én ezt nem tudom pontosan megmondani.

- Csak nagyságrendileg. Körülbelül mennyi lehet ez?

- Talán évi ötven-nyolcvanmillió forint kiegészítésre lehetett szükség.

- Ne vicceljen! Ennyi pénz, és ezért mondják azt, hogy az egészet szélnek eresztjük?

- Hozzáteszem, hogy a betegek talán még azt is vállalták volna, ha a térítési díjat felemelik ötven százalékkal. Még akkor is megéri, hiszen nagyon szakszerű körülmények között, nagyon gondos ápolás és gondoskodás között élnek. Azért mondom, mert itt nagyon idős emberek is vannak. Magam is többször jártam ott, és találkoztam idősebb katonatiszttel, tábornokkal. Nemrégen temettünk el egy katonát, aki szintén elég hosszú időt töltött ott. Emellett nagyon fontos, hogy ennek az intézetnek száztizenöt alkalmazottja van. Ezek az emberek a környékről járnak be, és még Nagybörzsönyből is van, aki bejár.

- Ők nem könnyen fognak állást találni ott a környéken, ugye?

- Nem könnyen. Nemcsak orvosokról van szó, hanem ápolókról, segédápolókról, karbantartókról és egyéb személyzetről. Tudomásom szerint a környékbeli polgármesterek próbáltak valamit tenni ebben az ügyben, hiszen az ő településükön fog nőni a munkanélküliek száma. Bár hozzá kell tenni, hogy a HM tárca ígéretet tett, vagy legalábbis megcsillogtatta az emberek elhelyezési lehetőségét. A miniszter például olyanokat mondott, hogy Kecskeméten, az ottani Honvéd Kórházban tudják őket alkalmazni. Azért gondoljunk bele, hogy Nagybörzsönyből majd valaki elindul Kecskemétre.

- Ezeknek az embereknek az átköltöztetés, helyváltoztatás eleve egy nagyon komoly kellemetlenség, nehézség, és nyilván azt kellett volna szem előtt tartani, hogy legalább őket hagyják békében, amennyire lehet. Talán ez nem volt olyan fontos.

- Azt is elmondanám – hátha valaki nem tudja, hiszen miért lenne mindenki ebben az ügyben tájékozott –, hogy ebben az intézetben körülbelül nyolc-tíz évvel ezelőtt megváltozott a beutalás rendje is. Úgy változott, hogy nem kizárólag a honvédségtől, hanem a vasúttól illetve a különböző rendvédelmi szervektől, rendőrségtől, tűzoltóságtól és egyéb szervektől is érkezhettek igényjogosultak megfelelő feltételek mellett. Vagyis az intézet nagyon komoly feladatot lát el Magyarországon. Tudomásom szerint a mostani HM vezetése nem egyszer dicsekedett evvel az intézménnyel a NATO-ban. A NATO-ban el is ismerték azt a gondoskodást, amit a Magyar Honvédség nyújt, és örültek, hogy segíti az egyéb társszervezeteket.

- Most komolyan mondja meg nekem, ötven, nyolcvan vagy százmillió forint elég ok arra, hogy egy ilyen intézményt bezárjanak? Nem tudom elképzelni, akármilyen spórolás van a HM-ben, hogy ne tudjanak összeszedni ennyi pénzt, ha nagyon akarnak.

- Egészen biztos, hogy össze tudnák szedni. Ez a döntés – amint az a betegeknek illetve a hozzátartozóknak írt levélből kiderült – a miniszter részéről tavaly szeptemberben született az egészségügyi intézmények racionalizálásának ürügyén. Tavaly szeptember óta különböző pletykák és híresztelések keringtek, és egyetlenegy hivatalos tájékoztatást nem kaptak sem a betegek, sem a hozzátartozók.

- Pedig ha akkor megmondják, hogy ez így van és punktum, akkor adnak háromnegyed évet a felkészülésre. Kényelmesen körülnézhettek volna a családtagok, hogy hol találnak valamilyen helyet az ott gondozott betegnek. Így viszont marad két hónapjuk.

- Igen, ebben igaza van. Hozzátenném azt is, hogy ezeknek a betegeknek a jelentős része egyébként kórházi kezelésre szorul. Ez azt jelenti, hogy ha mondjuk valaki Szegedről érkezett, akkor lehet, hogy két-három hét múlva jelentkezni fog a hozzátartozó a szegedi kórházban, hogy vegyék fel a hozzátartozóját, mert ott is van nyilván krónikus osztály. Én azt gondoltam eddig – miniszterségem ideje alatt is, meg akkor is, amikor hosszú ideig parlamenti képviselő voltam –, hogy az egészségügy Magyarországon egy komplex kérdés. Nem úgy osztjuk fel, hogy te katona vagy, akkor te onnan kapod a pénzed, te takarítónő voltál, te amonnan kapod a pénzed. Hanem a magyar állampolgárokról való gondoskodás a lényeg. Vagyis az a lényeg, hogy akinek Magyarországon állampolgári jogon egészségügyi ellátást kell kapnia, az meg fogja valahonnan ezt kapni, és nem a tárcák pénzét fogják figyelni. Én azt is el tudom képzelni, mivel ide a vasút és a különböző rendészeti szervek, meg a HM igényjogosultjai kerülnek, hogy ezek a tárcák összefogjanak. Mondjuk a Belügyminisztérium és a Nemzetgazdasági Minisztérium fogjon össze, és segítsenek ennek a problémának a megoldásában.

- Arra például nem gondolt – bár Ön nem szakszervezeti ember volt, hanem politikus –, hogy akár a vasúti dolgozók szakszervezetei, akár a rendvédelmi szakszervezetek esetleg fellépjenek együtt, és azt mondják, hogy azoknak a dolgozóinknak, akik évtizedeket eltöltöttek akár a honvédségnél, akár a rendőrségnél, akár a vasútnál, megmaradjon ez az intézmény? Számomra ez egy kínálkozó, ha nem is megoldási, de mindenképpen figyelemfelhívási és nyomásgyakorlási lehetőségnek tűnik. Ennyit megtehetnek ezek a szervezetek és intézmények, de nem hallottam őket sem.

- Sajnos én sem. Azt kell mondanom, hogy ezek az intézmények manapság elég gyengék. Nagyon sok erejüket elveszítették az elmúlt három évben, a Fidesz-kormány időszakában. Mivel amint mondtam, durván tíz nappal ezelőtt érkeztek meg ezek a levelek, így nem volt még nekem sem lehetőségem lépni ebben a kérdésben. Egy dolgot azért tettem. Ma írtam egy levelet Orbán Viktor miniszterelnök úrnak, amelyben felajánlottam a tapasztalatomat ennek az ügynek a kezelésében. Megírtam, hogy szívesen leülök bárkivel, ha igényt tartanak rá. Ismertettem vele a kialakult helyzetet, és arra kértem, hogy intézkedjen, hogy a honvédelmi tárca vonja vissza azt a döntést, hogy megszüntetik a verőcei betegotthont. Egyrészt vonja vissza, másrészt pedig tegye lehetővé, hogy ez az intézmény akár hosszú távon is működhessen. Hiszen nem várható el sem a rendészeti szerveknél, sem a honvédségnél szolgálatot teljesítőknél, de a vasútnál sem, hogy tisztességes és becsületes munkát végezzenek, ha nem érzik azt a biztonságot, hogy a családjuk egészségügyi ellátásáról gondoskodnak, és a családjuk rászoruló tagjai, akik krónikus ellátást igényelnek, megfelelő módon kapnak orvosi kezelést.

- Kíváncsi vagyok a válaszra. Ha megengedi, még egy dologról kérdezném. Szintén az elmúlt huszonnégy óra hírei között találtam, hogy a Magyar Honvédség az idén védelmi együttműködési megállapodást kíván kötni Grúziával, Kazahsztánnal, Tádzsikisztánnal és Üzbegisztánnal. Szóval szovjet utódállamokkal. Önnek biztos van valami elképzelése arról, hogy miért jó ez. Mi az értelme ennek?

- Nehéz megmondani. Azt tudom egyedül elképzelni, hogy az oly régen működő úgynevezett NATO békepartnerségi program keretében valamilyen együttműködés lesz. Ezekből az országokból régebben is – most a kilencvenes évek második felére gondolok – voltak Magyarországon katonák például nyelvet tanulni. Az a bizonyos baltás gyilkos is ennek a keretében volt itt.

- Igen, például azerbajdzsániak és örmények is vannak így Magyarországon.

- Igen, de persze senki nem azért hívta őt, hogy ilyen bűncselekményt kövessen el. Valamiféle együttműködésről és továbbképzésről szól ez.

- Tudtam én, hogy Öntől kell ezt megkérdezni, mert abban tényleg van ráció, amit mond. A külön védelmi együttműködési megállapodásoknak nem sok értelmét látnám, de ha ez a NATO keretein belül történik, és bizonyos NATO szaktudást közvetítenénk mi ezeknek az országoknak, akkor abban már talán látok rációt.

- Én is csak találgatok. Lehet ez egy nagy mellélövés, bár nem hiszem, mert van már talán annyi gyakorlatom, hogy ennyit meg tudok mondani. Én azt gondolom, hogy ezek az országok szeretnének valamilyen módon a NATO-val való együttműködésben részt venni. Legalábbis ahogy a névsort hallgatom, azt gondolom, hogy ez lehet egy magyarázat.

- Igen.

- Mielőtt elköszönünk, még egyszer szeretném megkérni Önt is, meg mindenkit, aki tehet valamit a Verőcei Betegotthon százhúsz lakójáért és az ott dolgozó száztizenöt emberért, hogy próbáljunk meg politikától függetlenül közösen tenni valamit.

Ha tetszik a cikk, ajánlja másoknak is!