Bolgár György interjúi a Galamusban - 2013. április 4.
- Részletek
- Bolgár György - Megbeszéljük
- 2013. április 06. szombat, 06:19
- Megbeszéljük
Az egyházi státusból kitagadottak helyzetéről
Iványi Gábor lelkész, a Magyarországi Evangéliumi Testvérközösség vezetője
Bolgár György: - Azért keresem Önt, mert ma délután köszönetet akarnak mondani azoknak, akik támogatták Önöket az elmúlt két évben, támogatták a harcukat azért, hogy elismertethessék magukat egyházként, és támogatták azt a küzdelmüket, hogy elláthassák mindazt a szociális, oktatási és egyéb karitatív tevékenységet, amit korábban sokak megelégedésére végeztek, de ami nagy nehézségekbe ütközött az elmúlt évek folyamán. Hiszen az állami támogatás vagy megszűnt, vagy éppen csak hogy csordogált. Hol tartanak ebben a küzdelemben, mi az, amit megköszönnének és mi az, amiben még támogatásra számítanak?
Iványi Gábor: - Mindenekelőtt valóban hadd ragadjam meg az alkalmat és a Klubrádiónak, és a Klubrádión keresztül is mindazoknak, akik vállaltak bennünket, mellettünk álltak, hadd köszönjem ezt meg. Azt nehezen tanuljuk meg, hogy függetlenül a teljes elvi egyetértéstől, bizonyos alapvető dolgokban jó odaállni egymás mellé. Mi is ezt tesszük. A legkedvesebb, legmegrendítőbb, legbátorítóbb üzenetek azok voltak, amikor valaki azt írta, hogy én ateista vagyok, de vegyenek fel az egyházba, mert én szeretnék magukkal együtt lenni ebben a megpróbáltatásban. Mély meghatottsággal fogadtam ezeket a dolgokat, és úgy érzékeltem, hogy az alapvető emberi jogok, a tisztesség, az alkotmányosság, a megbántottak melletti kiállás voltak azok a szempontok, amik sok embert motiváltak ebben a helyzetben. Hálásan köszönöm.
- Lehet, hogy egy kicsit profán vagyok, de mégis meg kell kérdeznem, hogy például meghívta az Alkotmánybíróság tagjait is, hogy vegyenek részt ezen az esten? Hiszen nekik, vagy az Alkotmánybíróság többségének mégiscsak sokat köszönhetnek, hiszen az ő határozatuk tette lehetővé, hogy a kormányzat egyházellenes lépéseit meg lehessen semmisíteni és Önök visszakaphassák korábbi jogállásukat.
- Mélyen megsemmisülve állok itt a főiskola udvarán, bevallom, hogy nem hívtam meg őket, de teljesen igaza van, ezt kellett volna tennem. És azt is szégyellem, hogy kellemes meglepetést okoztak számomra. Nem kéne csodálkozom azon, hogy így döntöttek, hiszen szigorúan a jogszabályok szelleme szerint döntöttek. És így van, nem győzöm hangsúlyozni, hogy nem az dönti el valaminek a törvényességét, jogszerűségét, hogy milyen arányban támogatnak valamit, hiszen nagyon sok törvény született ebben az országban, ilyenek voltak a zsidótörvények is, amelyek törvényekként kerültek nagyobb szégyenünkre vagy nagyobb dicsőségünkre a magyar történelembe, és akik ezeket végrehajtották, azok soha ki nem heverhető szégyent hoztak ránk. Nem is akarom a mi helyzetünket ehhez hasonlítani, de van ennek Magyarországon egy hagyománya. Időnként születnek olyan törvények, amelyeknek semmi közük a jogszerűséghez, az igazsághoz, az isteni felsőbbséghez – mondom én ezt hívő emberként vagy teológusként –, amelyből erednie kellene a földön minden igazságos jogszabálynak. És az Alkotmánybíróság mindezt tartva, látva, akceptálva hozta meg azt a döntést, ami visszamenőleg hatott. Ez kivételesen egy olyan törvény, aminek szabad visszafelé is érvényesnek lenni.
- Hiszen nem hátrányos az érintettekre, hanem éppenséggel a korábbi jogi helyzetüket állítja vissza.
- Így van. Egy igazságtalanságot szüntet meg. A 2012. január elsejei állapotot állítja vissza, meg mindent, ami az egyházi törvényben született. Szomorú folytatása ennek a történetnek, hogy a parlament, ki tudja kinek az őrült, akarnok ötlete alapján az így kirakott, az Alkotmánybíróság által megszüntetett, nyilvánvalóan alkotmánysértő döntéseket beszavazta az alaptörvénybe nem egészen tíz perc alatt. Tehát benne van az alaptörvényben, hogy igenis a parlament kétharmados többsége döntheti el, hogy kinek jár az egyházi státusz és kinek nem.
- Na de akkor hol állnak Önök most, e pillanatban, április 4-én?
- A senki földjén állunk, illetve a mi értelmezésünk szerint mi egyházi jogainkban vagyunk, mindig is ezt mondtuk, és ahhoz, hogy ez a helyzet konkréttá váljék, egyszerűen tisztázni kellene az Alkotmánybíróság döntését. Azt megsemmisíteni nem lehet. Nem lehet rá olyanokat mondani vagy nem szabad, inkább így mondom, mert sajnos lehetni lehetett, hogy óh, az nem számít semmit. És akik bemerészkedtek gyanútlanul megtudakolni, hogy az Emberi Erőforrások Minisztériuma mit is gondol erről a helyzetről, azok azt hallhatták, hogy nem számít ez a dolog, meg kell várni, amíg egy új törvény fog születni. És valóban így van, az Emberi Erőforrások Minisztériuma, megbízva azzal, hogy ezt az új helyzetet, az alaptörvény módosítását és az Alkotmánybíróság döntését kezelje, egy új egyházi törvény javaslatával állt elő. Ez visszamenőleg a mi jogunkat nem veheti el, és ha ez májusban lesz, akkor 2012 januárja és május között valamit tenni kell, hogy helyreállítsanak bennünket, az ellehetetlenítésünkre kitalált pénzmegvonásokat vissza kell adni, hogy mi is tudjuk a sorainkat rendezni.
- Magyarán az Önöknek ebben az időszakban kijáró támogatásokat, normatívákat, egyebeket folyósítaniuk kell akkor is, ha megint egy olyan törvényt hoznak májusban, hogy Önök nem egyháznak számítanak és kész.
- Ha már az anyagiakról esett szó, a 2011-ben felkínálható 1 százalékos adományt közel hat és fél ezer ember kínálta fel nekünk. Ezt sem kaptuk meg, a bizniszállam kicsavarja a kezünkből ezt a pénzt, pedig nem a templom gombjainknak a fényezésére kellene ez a pénz, hanem az eddig is tisztességgel végzett feladataink finanszírozására.
- A biznisz szót a kormány is használja, méghozzá bizonyos egyházakra.
- Ezért mondtam én is ezt.
- Igen, hogy a bizniszegyházak ellen irányul ez az egész. Nem tudom, hogy találkozott-e az elmúlt egy évben Balog Zoltán református lelkésszel személyesen – körülbelül azóta lehet ő az emberi erőforrás miniszter –, és például Balog Zoltán az Ön szemébe mondta-e, hogy tisztelt Iványi úr, Önök bizniszegyház, úgyhogy ne számítsanak semmi jóra. Vagy azért nem ilyen egyenesen megy a dolog?
- Nem megy ilyen egyenesen ez a dolog. Ha ő férfi lenne, akkor vagy lemondana, vagy előállna egy olyan javaslattal, amilyennel kellene teológiai műveltsége és a helyzet tisztességes ismerete alapján. Hiszen ő itt nálam tanított is a főiskolán.
- Mikor volt ez?
- Éppen nem volt kormányon a Fidesz, és akkor ő úgy érezte, hogy nem tud állást találni máshol, és egy szemeszteren át itt tanított nálunk a főiskolán. Nincsen ezzel semmi baj, nem emlékszünk rossz szájízzel erre az időszakra, csak ő elfelejtette, hogy más tapasztalatai voltak akkor, mint amit most hivatalosan képvisel. Nem azt akarom, hogy legyen nagylelkű vagy hálás, hanem egyszerűen tartsa be a törvényt, mert felelnie kell egyszer neki is, nemcsak a Jóisten előtt a végső elszámolásnál, hogy mit művelt, miért nem állt ki a jog és az igazság mellett, és azon a területen, amelyért ő felelős. Miért úszott együtt az árral és miért volt félénk, vagy miért azonosította magát olyan dolgokkal, amelyeket a műveltsége alapján el kellene utasítania. Semmiféle indok, lelki indok, szakmai indok nem támasztja alá azt, hogy ezt kellene művelni velünk vagy bárkivel. És én most Önnel csak az egyházi törvényről beszélgetek és annak furcsaságairól.
- Hiszen az annyi mindent meghatároz az Önök számára.
- De minket ugyanúgy bánt a sajtószabadság korlátozása, az a méltatlan és hitvány játék, amit a Klubrádióval művelnek. Ugyanígy mélyen megrendít az a minősíthetetlen játék, amit a szegényekkel művelnek, az ő jogaik korlátozását most próbálják Nyugaton eladni azzal a hamis szöveggel, hogy ezáltal a hitványság által kevesebben haltak meg az utcán.
- Mert hogy ez tényszerűen nem igaz?
- Ez nem igaz. Ki az, aki hitelesen, darabra tudja igazolni azt, hogy ki járt rosszul, és ki az, aki elhiszi, hogy jobb kint az utcán, amikor van elég és megfelelő férőhely? Ha az emberek kint vannak az utcán, miközben a mi ötven százalékkal finanszírozott száz férőhelyünkön kettőszáznyolcvanan vannak, akkor ki hiszi el azt, hogy van elegendő férőhely, és aki kint van az utcán, az polgárpukkasztásból vagy az ellenzékiségének valamiféle demonstrálása miatt van ott?
- Felbujtotta őket az ellenzék. Biztos azért.
- Mi rávettük őket, hogy fagyoskodjanak az utcán, csak azért, hogy rossz híre legyen a kormánynak.
- Még egy dolgot szeretnék megkérdezni. Ezen a mai estén azok mellett a kis egyházak mellett is kiállnak, amelyek nem kaptak elégtételt és igazságot az Alkotmánybíróságtól. Miért nem? Az Önök státuszát és még hatvanvalahány volt egyházét helyreállították. De sok más kis egyházét miért nem? Őket hogyan érintette ez a határozat?
- Nagyon furcsa a helyzet, mert vannak olyanok, akik annak idején sem kérték, hogy őket külön vegye a kormány lajstromba. Volt egy ilyen „bátorítás”, hogy aki önként nem kéri a nyilvántartásba vételét egyesületként, annak minden vagyonát elkobozzák és minden indok nélkül törlik a nyilvántartásból. Ezért mi is megtettük ezt a lépést, ugyanakkor mindenütt megírtuk a mellékletben azt, hogy nyomás és erőszak hatására tesszük ezt a dolgot. Nagyon sokan nem fellebbeztek, nem fordultak Alkotmánybírósághoz, eltűrték azt, ami velük történt. Ők azok, akik kimaradtak, akiket nehéz megtalálni, mert a sajátos mai nyomorúságunk iskolapéldája, hogy nagyon sokan azt remélik, hogy ha meghúzzák magukat, akkor egyszer megkönyörülnek valamilyen módon rajtuk. És a hatalom pedig időnként nagy szusszanásokkal mondja, hogy már akkor is eredmény a jelenlegi helyzet, ha még további egyházakat esetleg be kell venni a kegyeltek körébe. És ezekről pedig szeretne elfeledkezni. De mi azért szóba hozzuk őket. Csak egyet hadd emeljek ki, ez a legfurcsább, a 66-okban benne van az örmény apostoli egyház, amely 301 óta létezik.
- A legrégebbi keresztény egyház, ugye?
- Így van. És ők is arra kényszerültek, hogy egyesületként regisztráltassák magukat. Az egyetlen templomukat elvették tőlük, mondván, hogy az a katolikus egyházat illeti meg. Gondolkozom is rajta, hogy írok egy baráti levelet Erdő Péter bíboros úrnak, hogy nem szorul erre rá a katolikus egyház, élnek még olyanok, akik saját kezükkel építették ezt a templomocskát. És ez világraszóló botrány, hogy azt el lehet intézni, hogy egy baltás gyilkos kikerüljön – bocsánat, hogy ilyen demagóg szöveget mondok –, és egy ilyen sokat üldözött kis nép pedig Magyarországon kénytelen átélni azt, hogy kiveszik a templomát a kezéből, őket pedig egyesületté minősítik le. Két év múlva lesz százéves az örmény népirtás szörnyű emléke, ez ügyben itt a főiskola falán majd április 24-én egy emléktáblát el is helyezünk.
Ha tetszik a cikk, ajánlja másoknak is!
