rss      tw      fb
Keres

Bolgár György interjúi a Galamusban - 2013. április 4.

A Matolcsy-féle MNB-csomagról
Neményi Judit, a Pénzügykutató Zrt. tudományos tanácsadója, a nemzeti bank monetáris tanácsának korábbi tagja

Bolgár György: - Megkaptuk az újabb Matolcsy-csomagot, ezúttal a jegybankból és tulajdonképpen mintha megkönnyebbült sóhajok halk hangját hallanám, hogy nem történt valami drámai, főleg nem tragikus bejelentés, bizonyos dolgok akár még jól is elsülhetnek. És talán a kockázatok sem olyan óriásiak. Mit gondol Ön, aki belülről ismeri a nemzeti bank működését?

Neményi Judit: - Nagyon jól összegezte az első benyomásokat. A kockázatok mértékéről még szerintem ugyanakkor korai véleményt nyilvánítani, ugyanis ezzel a jegybanki Matolcsy-csomaggal kapcsolatban ugyanaz a benyomása keletkezik elsőre az embernek, mint amit már megszokhattunk a nemzetgazdasági miniszter által bejelentett nagyobb csomagok kapcsán. Nevezetesen, hogy a részletei nincsenek kidolgozva. Ugyanis az érintett bankokkal a találkozóra majd csak valamikor azt hiszem a jövő héten fog sor kerülni, és abban a rövid négyoldalas leírásban, ami egyelőre hozzáférhető a magamfajták számára, szépen fel is vannak sorolva mindazok a konkrét pontok, amelyek a hárompillérű rendszer tényleges bevezetését majd igen erőteljesen is befolyásolhatják.

- De mit változtatna ezen az, hogy a bankokkal csak a jövő héten találkozik? Hiszen megkapják a nulla százalékos kamatozású jegybanki pénzt arra, hogy helyezzék ki 2 százalékos kamattal a kis-, és középvállalatoknak.

- Azért ez a dolog nem ilyen egyszerű. Három pillérből áll, ezekről külön kellene beszélni. De megkapják a nullakamatú forrásokat, így Magyarország visszakerül oda, ahol voltunk valamikor nagyon régen, tehát hogy lesz-e kedvezményes refinanszírozási hitel. De az egy komoly kérdés, hogy a bankok hogy ítélik meg, hogy a 2 százalékos kamatfelárba majd milyen ügyfelek tudnak beleférni, milyen feltételek kellenek ahhoz, hogy ők ezen a kétszázalékos kamaton finanszírozni tudják azokat a kis-, és középvállalkozásokat, amelyek eddig nem voltak számukra finanszírozhatók. A jegybanknak ez a rövid bemutatója jelzi is, hogy majd esetleg egyes ügyfelek számára garanciát kell valakiknek nyújtania. Kérdés, hogy milyen lejáratúak lesznek a hitelek, és a hitelkereslet ehhez képest hogyan alakul, tehát kiknek lesz megfelelő.

- Csak hogy értse a hallgató is: ugye az nagyon szép dolog, hogy a jegybank nulla százalékos kamaton ad pénzt a kereskedelmi bankoknak. De ha megköti az ő kezüket, és csak 2 százalékos kamatot kérhetnek az ügyfeleiktől, akkor sokan úgy gondolhatják, hogy ez nagyon kicsi haszon, és ha az ügyfeleim közül több nem lesz képes majd visszafizetni a hitelt, akkor lehet hogy én is az egész hiteltömegen, amit így ajánlok ki, veszteni fogok. Hiszen egy csomó hitel bedől, bebukik, az én 2 százalékos kamatom pedig nem lesz képes a veszteségeimet fedezni. Körülbelül ez a bankok dilemmája?

- Igen. És ugyanez vonatkozik a 3 milliárdos devizatartalék-keret kiajánlására is. Ezt is jelezték a konzultáción a szakértők, hogy az, hogy majd milyen feltételekkel vehetik meg a nemzeti banktól a devizát a rövid lejáratú hiteleik törlesztésére a bankok, milyen szakzsargonban milyen tulajdonságú műveleteket hajthatnak végre, ez is majd a bankokkal való tárgyalások alapján fog kialakulni.

- Ez hogyan működne a gyakorlatban? Ha megkérhetem, elmagyarázza, hogy ez a 3 milliárd euró milyen formában élénkíthetné a gazdaságot? Körülbelül 900 milliárd forintról van szó.

- Ez a gazdaságot közvetlenül nem élénkíthetné, hanem arra szolgálhatna, hogy a bankok vissza tudnák fizetni azokat a rövid lejáratú, külföldről felvett hiteleiket, amelyekből finanszírozták részben a devizahiteleiket a magyar vállalkozásoknak, és ezzel a külső adósságállománya csökkenne az országnak. Egy kedvezőbb kockázatú ország színében tűnnénk fel, ha ez bekövetkezik.

- A devizahitelek egy része így átváltható volna forinthitellé és ezért ez a devizaárfolyam-kitettségünk csökkenne legalább ezzel a 3 milliárd eurónyival, ugye?

- Kisebb kockázatúnak számítana egy olyan ország, amelynek kevesebb a külső hitelállománya. De a második pillére ennek a rendszernek valószínűleg a hallgatók számára nem lesz teljesen áttekinthető, mert itt azért szakmai dolgokról van szó. De van a sima, kedvezményes kamatú hitelkereten kívül egy ugyanakkora nagyságrendű, 250 milliárdos olyan hitelkeret, amit a kisvállalkozások arra vehetnek fel, hogy visszafizessék a bankoknál fennálló devizahiteleiket. Ez egyébként nem a teljes hitelállományuk lenne, nagyjából ez az összeg annak felel meg, ami svájci frankban van denominálva a kis- és középvállalkozásoknál.

- Ezzel elvileg segítenek rajtuk, ugye?

- Persze, segítenek, de azért minden a részletekben van. Ennek a tudásnak a bankok vannak a birtokában, hogy éppen milyen kamaton vannak azok a hitelek, mekkorák azok a hitelállományok, milyen árfolyamon vették fel, milyen árfolyamon fizetik vissza. De mindenesetre ahhoz, hogy vissza tudják fizetni, devizára van szükség, és ezt a devizaösszeget ehhez is biztosítja a jegybank, plusz még, ha egyéb forrásokat vissza akarnak fizetni a kereskedelmi bankok.

- Hogy megint egy kicsit megvilágítsuk a hallgatóknak: ha egy vállalkozás felvett mondjuk 180 forintos svájci frank árfolyamon 100 ezer frankot hitelbe és most forintra akarná átváltani, akkor az akkori 17 milliós hitele – tekintsünk el attól, hogy mennyit törlesztett ebből azóta – most 25 millióra növekedne. Tehát lehet hogy kedvezményes kamatozású forinthitelt kapna, de jóval többet kellene esetleg forintban visszafizetnie, mint amit eredetileg kapott.

- Ezekben a számításokban óvatosnak kell lenni, hogy közben hogy alakult a felvételhez képest a hitele egy adott cégnek, mert az még más tényezőkön is múlik. De valójában tényleg ez is egy fontos szempont, hogy mekkorák az eredetileg devizában felvett, forintra átszámított hitelek. Mostanra többnyire az okozza a problémát, hogy ezek nagyon megnövekedtek. Tehát a második pillér a devizahitelek átváltására biztosított ugyanilyen nagyságrendű 2 százalékos forinthitel-keret. És a harmadik pillér az, hogy 3,8 milliárd – ezt olvastam – devizatartalékot arra szán a jegybank, hogy ha a bankok meg akarnak tőle venni devizát, akkor ezt megtehetik műveletek keretében. És ezzel egyidejűleg a Magyar Nemzeti Bank kéthetes kötvényállománya mintegy 900 milliárd forinttal csökkenhetne.

- És az miért volna jó?

- Az országnak ez annyiból jó lenne, hogy a bankok visszafizetik a rövid lejáratú devizaforrásaikat és az ország külső devizaadósság-állománya ennyivel csökkenne. És persze a devizatartalék is.

- Erre mondja azt több szakértő, hogy ezzel megdőlt egy tabu, hogy hozzányúlnak a jegybanki tartalékhoz. Hogy ez most sok, vagy kevesebb is elég lenne, ez egy másik kérdés, de nem szoktak hozzányúlni.

- Ez nem ilyen egyszerű. Egy ország számára kívánatos devizatartalék mértékét az úgynevezett Guidotti-szabály és több más mutató alapján is szokták a jegybankok számítani. Ez a Guidotti-szabály alapvetően azt nézi, hogy mennyi a rövid lejáratú külföldi adósságállománya egy országnak, és arra kell valahogy fedezetet biztosítania a devizatartaléknak. Ha tehát a külső rövid lejáratú devizaadóssá-állomány csökken 308 milliárddal, akkor ez az úgynevezett devizatartalék-követelmény is csökken. Ez egy aritmetikai összefüggés és ezzel érvel a jegybank, hogy ezért nem okoz ez problémát, mert a szabálynak megfelel. Tehát a piac szemében nem romlik az ország devizatartalék-ellátottsága. Ehhez egy dolgot fűznék hozzá, és ezért is mondtam az elején, hogy azért a kockázatokkal óvatosan bánnék. Ez valóban így van, ha minden egyéb változatlan. És a minden egyébbe az is beletartozik, hogy biztosított a költségvetés finanszírozása. Ha nem éri az országot különösebben semmiféle sokk, akkor nincsen semmi probléma. Ha meg véletlenül éri, akkor azért lehetséges, hogy problémák adódnak. Erre most ne is gondoljunk igazából, mert összességében a végeredmény azon múlik, hogy a bankok mindhárom új lehetőséggel milyen mértékben fognak majd élni.

- Összegezve, ha minden jól sül el, nem lesznek előre nem látott helyzetek, nyomások, kényszerek, ha a bankok is mindent megtesznek, hogy kihasználják a lehetőséget, mennyire ösztönözheti ez a magyar gazdaságot? Milyen mértékben segítheti a növekedést?

- Az a neve ennek a programnak, hogy növekedési hitelprogram. Én szívesebben adtam volna neki azt a nevet, hogy a kis- és középvállalkozások hitelellátottságát biztosító program. És ez nem szőrszálhasogatás, mert ezt a program meg is mondja, hogy erre irányul. Ugyanakkor nem lehet azt várni, hogy a mai magyar helyzetben a kis- és középvállalkozásoknak nyújtott hitelkínálat lökést adhat a növekedésnek. Ez fordítva van. Ha bizalom teremtődik, ha fellendül a gazdaság, megindulnak a beruházások, azok a nagyobb beruházások, amelyek vonják maguk után a kis- és középvállalkozások tevékenységét is, akkor valószínűleg az jó dolog, hogy ennek a szektornak a hitel-ellátottságában előforduló szűk keresztmetszeteket oldja ez a program. De ha nem javul a bizalom a gazdaságpolitika iránt, nem lendül fel az egész magyar gazdaság, akkor önmagában ennek a kis szektornak a megsegítése nem tud nagy pluszt adni a növekedéshez. Úgy is fogalmazza a jegybanki anyag, azt hiszem, hogy ne legyen problémája azoknak a kisvállalkozóknak, akik hitelt szeretnének felvenni. De ahhoz az kell, hogy a kisvállalkozók akarjanak hitelt felvenni, legyen nekik mihez kapcsolódni, mire beruházni, mire elkezdeni működni. És ez is egy másik fontos probléma, ami nincs pontosan tisztázva, hogy hogyan. Az egy dolog, hogy leszögezik, a bankok fogják a kockázati megítélés alapján továbbra is az ügyfeleket kiválogatni, akiknek hitelt nyújtanak. De ugyanakkor az is nagyon fontos, hogy ezek a hitelek olyan tevékenységeket finanszírozzanak meg, amelyek aztán hasznosulnak az egész gazdaság és a gazdaság teljesítménye szempontjából. Ehhez az kell, hogy az általános gazdasági környezet nagyságrendekkel javuljon a mostanihoz képest.

- Tehát mintha fordítva ülne a lovon Matolcsy György.

- És még egy apró probléma azért van. Amiatt, hogy ezek a konkrétumok nem ismertek, idáig ez a jegybankban annyira nem volt szokásos, de most úgy látszik, új rezsim van, szükséges lenne olyan hatásvizsgálatok közzétételére, amelyek minden érintett helyzetére kiterjednek. A bankok helyzetére is, és a jegybank monetáris rendszerére és annak a működésére vonatkozóan is. Ilyenekre utalás történik ebben a rövid anyagban, hogy például hogyan alakul a jegybank mérlege, eredménye, meg hogy például ennek az eredményét rontja, nem rontja, javítja. De nem véletlen, hogy nincsen ilyen hatásvizsgálat, mert persze hipotetikus módon lehetne ilyeneket készíteni, de nem érdemes, mert először le kell ülni a bankokkal, meg kell pontosan a konstrukciókban állapodni, és akkor pontosabban ki lehet számolni azt, hogy az érintettek mérlegeit és az eredményét hogyan érinti. Igazából azon múlik, hogy az egész gazdaságra nézve milyen hatással lesz ez a program. Azt még hadd tegyem hozzá, hogy olyan érzése is támadt az embernek, mintha ez egy első lépés lenne. Tehát azért nem tudjuk egész biztosan, hogy mindazok az egyéb elképzelések, hogy mi mindent tehet meg a jegybank, végképp lekerültek-e a napirendről.

- Tehát lehet hogy a kockázat a második meg a harmadik lépésben van, amelyeket még nem ismerünk.

- Én nem akarom az ördögöt a falra festeni, de nem tudjuk. Ezt azért fontos dolog leszögezni.


Ha tetszik a cikk, ajánlja másoknak is!