Galamus.hu - Bolgár György interjúi a Galamusban

Bolgár György interjúi a Galamusban - 2013. április 5.

Nyomtatás

Részletek: Bolgár György - Megbeszéljük; 2013. április 08. hétfő, 02:41; Megbeszéljük

2. oldal / 4

Az ellenzéki megegyezésről
Lovas Zoltán újságíró

Bolgár György: - A hallgatók jobban ismerhettek téged a rendszerváltás környékén, mint mostanában. Miért?

Lovas Zoltán: - Körülbelül 2000 körül én visszahúzódtam a sajtónyilvánosságból, az azóta eltelt időszakban tanácsot adtam és elemeztem. Úgy gondoltam, hogy nincs rám szükség, illetve hogy hasznosabban tudom kamatoztatni így a tudásomat. Egy olyan másfél-két éve beláttam, hogy ez hiba volt, és most egy kicsit megint aktivizáltam magam.

- De nem egy tipikus újságírói műfajjal, legalábbis a legutóbbi napokban, mert nyílt levelet írtál Mesterházy Attilának, az MSZP elnökének, mégpedig abból az alkalomból, hogy te meg láttál egy levelet Mesterházy Attilától a párttagoknak. Mi volt a bajod vele?

- Én úgy gondolom, hogy a levél, amit a pártelnök úr írt a pártja tagságának, nem volt adekvát a helyzettel. Eszerint golyózáporban áll az MSZP és a gaz Fidesz most ki akarja csinálni, és le akarja szalámizni a politikusait és egyebek. Ez egyfelől persze biztos igaz, de nem gondolom, hogy ebben valami lökésszerű változás lett volna az elmúlt időszakhoz képest, tehát erre fogni a problémákat, vagy azt érzékeltetni, hogy a demokratikus oldal vagy az MSZP problémái erre vezethetőek vissza, szerintem egy súlyos tévedés.

- Azt írod ebben a nyílt levélben – ha valaki kíváncsi rá, akkor a galamus.hu hír- és véleményportálon megtalálhatja –, hogy az MSZP jelenlegi gyengélkedésének oka nem a gaz ellenség, hanem lényegében a párt maga. De tudjuk, hogy azért a gaz ellenség sok mindent megtesz az MSZP gyengítésére. Ezt gondolom, magától értetődőnek is vehetjük, és a hallgatók is így gondolják, de miért gondolod, hogy nem az a lényeg, ezt akár természetesnek is felfoghatjuk? Miért arra hívod föl a figyelmet, hogy a párt maga nem teszi meg azt, amit kell, vagy rosszul teszi?

- Én nem a pártról beszéltem, őszintén megmondom, hogy nekem egyik párt sem ingem, sem nadrágom. Én arról beszéltem, hogy a demokratikus ellenzék, és azon belül persze nyilván itt az MSZP-ről van szó, azt nem látja talán, hogy ami néhány hónappal ezelőtt elégséges és ígéretes volt, és célravezetőnek tűnt, az ma már nem elég. Ennek az az oka, hogy ahogy fokozódik a helyzet, mélyül a válság, ahogy az emberek egyre rosszabbul élnek, hullnak szét az egzisztenciák százezrei, azok a típusú megoldások és válaszok, amelyeket korábban a demokratikus ellenzéki oldal erői kínáltak, már nem elégségesek. Ez volt ugye az egyik tétel, amiről beszéltem.

- Akkor egy picit maradjunk is ennél, mert aztán jön a személyi kérdés, de azért a megfelelő válasz nem könnyű. Az MSZP-é is meg a többi demokratikus párté is más-más hangsúlyokkal talán, de mégis az volt a jelenlegi helyzetre, hogy Orbán Viktor szétverte a jogállamot, helyre kell állítani. Ez ma is így van, lehet hogy nem nagyon érdekli már a széthullóban lévő társadalmat, de hogy ezt meg kell tenni, az biztos. A másik pedig, hogy éppen azért, mert romlik a gazdasági, egzisztenciális, anyagi helyzet, nő a bizonytalanság, vissza kell állítani valamiféle gazdasági-társadalmi kiszámíthatóságot, biztonságot. Lehet ennél újabbat, többet mondani a mai, kétségtelenül romló helyzetben?

- Én úgy gondolom, hogy a helyzet leírásán túl, meg azon túl, hogy ezt a fideszes szőnyegbombázást napi szinten próbálja az ellenzék kezelni – ami néha ugye nem könnyű, mert maga a Fidesz is néha már elkavarodik benne, hogy naponta hány atombombát dob le –, mást kellene mondani. Ezen a csatatéren fölösleges kínlódni, egy koherens, modernizációs, euroatlanti-kompatibilis stratégiát kellene megfogalmazni.

- Egyáltalán van esély arra, hogy eljusson a választók tömegeihez egy koherens európai stratégia?

- Most belecsapunk egy olyan témába, amely nagyon messzire elvezet, hogy a mai ellenzéknek van-e lehetősége ebben a torz sajtónyilvánosságban eljuttatni az üzeneteit. Én úgy gondolom, hogy ha megfelelő úton-módon foglalkoznának ezzel, ez még mindig megoldható volna. Nem azt mondom, hogy könnyen, de megoldható volna. De nem gondolom, hogy az eljuttatás pillanatnyilag a probléma, hanem úgy gondolom, hogy nincs, amit el lehetne juttatni!

- Nem három világos, könnyen értelmezhető és megérthető mondatot kellene kitalálni stratégia helyett?

- Ez is benne van. Tehát nyilvánvalóan kell valami komoly dolog, ezt szokták programnak is hívni, és ezt le kell tudni a mai fogyasztók számára emészthető módon fordítani, nyilván a kor követelményeinek megfelelően.

- Tehát annak a három mondatnak bele kellene illenie egy nagyobb, szélesebb stratégiába.

- Nyilván, mert különben nem koherens. Nyilván nem szabad olyat ígérni, amit aztán nem akarunk megtartani, meg olyat se szabad ígérni, amit nem lehet megtartani, de ráadásul a probléma ennél nagyobb. Itt lesz majd egy starthelyzet, ha lesz hatalomváltás, hogy mit csinálunk a csődtömeggel. Az egy romeltakarítás lesz. Mondjuk ez a rövidtávú probléma, amire kell tudni választ adni.

- Ez például jól hangzik első mondatnak.

- Igen. Van egy második probléma, hogy hogyan lehet ezt az egész átvett helyzetet konszolidálni. Magyarán úgy, hogy a válság ne fokozódjon tovább, és oly módon konszolidálni, hogy kivételesen ne csak hálót, hanem halat is adjunk az embereknek, hogy ne haljanak éhen, és úgy, hogy eközben ráadásul ne lehetetlenítsük el egy leendő növekedési pályára állását a magyar gazdaságnak. És akkor van egy hosszú távú probléma, ez maga a növekedési pálya, hogy ehhez milyen erőforrásokat lehet biztosítani. Vannak ellentmondások a rövid, közép- és hosszú távú célok között, ezt össze kell tudni hangolni. Ezért mondtam a koherenciát és ez az, amiről beszéltem, hogy én ezt nem látom. Tehát az országnak erre lenne szüksége.

- Egy hihető gazdasági programot hiányolsz ezek szerint? Mert a romeltakarításba én beleértem a jogállam összetákolását vagy visszaállítását.

- Nyilván az is benne van, ez teljesen egyértelmű. Itt egy szociális és gazdasági válsághelyzet lesz, jogállam nem lesz, tehát a kérdés az, hogy a jelenlegi – úgy gondolom, puha diktatúrában vagyunk most már – puha diktatúrából vissza tudunk-e fordulni egyfelől a demokrácia irányába, másfelől pedig képesek vagyunk-e reintegrálni az országot újra ebbe a bizonyos nyugati szövetségbe mindenféle értelemben.

- De elolvastad te például azt a sok-sok százoldalnyi MSZP-programot, különböző szakpolitikai és általános politikai programokat is, amiket összeállítottak? Mert lehet, hogy benne van.

- Igen, került a kezembe ilyen anyag. Most hagyjuk a nyelvezetét, hogy ez mennyire emészthető, de nem az a kérdés, hogy én mit olvastam meg mit tudok, hanem az, hogy a választópolgárok, az állampolgárok nagy tömegei mit tudnak, és mit nem. Mit látnak, vagy mit nem látnak. Én nagyon sok emberrel kapcsolatban vagyok, és nem az a benyomásom, hogy egy demokratikus ellenzéki beállítottságú ember nagyon tudná, tulajdonképpen most merre is van a kifelé az erdőből.

- És arra volna kíváncsi, hogy a kezébe nyomjanak legalább egy könnyebb, egyszerűbb verziót mondjuk tíz oldalon, hogy az MSZP vagy a demokratikus ellenzék így együtt a következőket ajánlja a választási győzelem utánra, és ezt tíz oldalban sokan elolvasnák, megértenék, hajlandók lennének ezek után hinni az MSZP-ben meg a többiekben?

- Nyilván ennek is lenne szerepe, én ezt nem vitatom, de úgy gondolom, hogy itt most a legalapvetőbb az lenne, hogy a demokratikus ellenzéki oldalon lévő főbb erők megegyezzenek gyorsan, és közös koherens, modernizációs programmal álljanak elő. Nem valamikor ősszel, nem valamikor télen vagy tavasszal, az későn van már.

- Ez a leveled második része már, hogy tudniillik te Mesterházy Attilát is hibáztatod a mostani gyengeségért, merthogy az MSZP egyedüli győzelmét, ha nem is feltétlenül és kizárólag egyedüli lehetőségként látja, de mintha belenyugodna abba, hogy ha másképp nem megy, akkor az MSZP egyedül is képes lesz a győzelemre, miközben szerinted a demokratikus ellenzéknek meg kellene egyeznie, együtt kellene működnie. De azt lehet erre mondani, hogy Mesterházy Attila is ezt mondja, hogy ők az együttműködésben és megegyezésben érdekeltek, s minden módon igyekeznek erről tárgyalni is, ez nincs elveszve még.

- Aki ezzel a dologgal foglalkozik, és ismeri ezeket az összefüggéseket, az már tavaly év elején tudhatta jól, hogy ez a kistorta koncepció, mely szerint az MSZP egyedül képes győzni, nem járható út. Ez egy nagyon szép, nagyon derék és tisztes vereségnek az útja. Egy ilyen típusú fölállásban, ahol egyedül az MSZP van a poszton, szuper harminc százalékot lehet szerezni, és a Fidesznek újra lenne kétharmada. Tehát ez nem út, mindenképpen egy olyan megoldást kell találni, amivel meg lehet olyan választói tömegek szimpátiáját is nyerni egy ilyen demokratikus átalakulásnak, amely tömeg különböző okokból az MSZP-re nem szavazna. Na most az Együtt-2014, ha jól követtem nyomon, amiket itt kommunikáltak, erről is szól. Tehát abban az esetben, ha az Együtt-2014 nem képes arra, hogy ezeket a szavazói tömegeket a politikai centrumban sikeresen megszólítsa, mégiscsak marad a kistorta. Ha meg van a kistorta, akkor van a tisztes, nagyon szép vereség, és a Fidesz tovább marad hatalmon, és berendezkedik.

- De nem lehet, hogy te is túl korán ásod el a szocialistákat meg a demokratikus ellenzéket, és nem bízol abban, hogy egy vagy egy és negyed év múlva sikerrel vehetik föl a harcot a Fidesszel szemben? Nem kell feltétlenül most megegyezniük.

- Jó, de hát én ilyet nem mondtam. Én csak úgy gondoltam, hogy itt egy súlyos megkésettség van a problémákhoz képest. Valamint a legnagyobb ellenzéki párt a szövetségi politikájában egy gyors, sikeres és progresszív változtatást kellene hogy végrehajtson. Ha nem így látnám, akkor ezt a kétségbeesett kiáltást nem hallattam volna. Én huszonhét év óta foglalkozom politikával, sajtóval, és soha, semmilyen petíciót nem írtam alá, nem írtam nyílt levelet. Nyilván azért tettem ezt most meg, mert úgy látom, hogy ekkora nagy a baj. Meg kell mondjam, hogy ezzel nem vagyok egyedül.

- Igen, kétségtelenül sokan kétségbe vannak esve, mert azt látják, hogy a Fidesz minden ellenkező gondolatunk ellenére erősödik, vagy legalábbis erős marad.

- Amiket a kutatók mérnek, azokból a fideszes százalékokból a félelmi faktor miatt körülbelül tíz százalékot le kell vonni, és a többiek közt szét kell osztani. Én úgy gondolom, hogy ezek a reális erőviszonyok. De ugye ez nem egy statikus állapot, amiben vagyunk, a Fidesz már most kampányol teljes erővel, ennek a harci eszközei részben már látszanak, részben majd még csak most fognak sorra kerülni. Úgy gondolom, hogy ha a demokratikus ellenzék továbbra is ebben a tempóban alakul, ahogy ez mostanáig volt, akkor nem lesz arra alkalmas állapotban, hogy ezzel a fokozódó nyomással sikerrel fölvegye a versenyt.

- De azért az az alapvető kérdés egy ellenzéki együttműködésben, és ez megkerülhetetlen, hogy ki legyen ennek az ellenzéki csoportosulásnak a vezető ereje. Nem is feltétlenül a miniszterelnök-jelöltje, azt még a legvégén is el lehet dönteni.

- Ezt én nem így gondolom.

- Néhány hónappal előtte, így gondolom, hogy a legvégén, de azt valószínűleg egy alapvető megállapodásban is el kell dönteni, hogy az MSZP, amelynek a támogatottsága legalább két-, két és félszer akkora, mint a Bajnai-féle Együtté a felmérések szerint...

- Hát most.

- Igen, de ha most kell megállapodni, akkor a mostani erőviszonyok szerint kell.

- Ez is egy megközelítés, ez a pártszempontú megközelítés ugye, hogy nekem ennyim van, neked annyid van, nekem van rádiós infrastruktúrám, neked nincs, akkor ilyen és ilyen arányban osszuk el a leendő listás mandátumokat meg a leendő egyéni jelölteket egymás közt. Úgy gondolom, hogy ez rossz megközelítés. A jó megközelítés az, hogy mi az a legjobb felállás, amivel ezt a mai hatalmat egy következő választáson le lehet váltani. Ugye a ma ismert választási szabályok szerint egyfordulós választás lesz, a kettőszázegy mandátumból százhatot egyéni körzetekben fognak kiosztani. Az, hogy ki milyen listás eredményt ér el, nagyjából adott lesz, az egyéni körzeteken fog múlni az, hogy lesz-e hatalomváltás. A százhat egyéni körzetből körülbelül harmincat a jobboldal, harmincat a baloldal tokkal, vonóval már ma lehet tudni, hogy el fog vinni. Azon a bizonyos negyven körzeten fog múlni minden. Abba a negyven körzetbe olyan demokratikus ellenzéki jelöltet kell majd odaállítani, akinek a legnagyobb esélye van arra, hogy ezt az ingatag körzetet megnyerje, és akkor ilyen szempontból mindegy lesz, hogy az illető az MSZP-ből jön, az Együttből jön vagy mit tudom én, honnan jön.

- Erről kellene elkezdeni a tárgyalásokat, mondod te.

- Erről is el kellene kezdeni nyilván. Itt vannak választástechnikai, együttműködésbeli dolgok, például kell nyilván beszélni a miniszterelnök-jelölt személyéről.

- És kéne deklarálni azt az MSZP-nek is meg a többieknek is, hogy együtt akarunk és fogunk fellépni, mostantól együtt dolgozunk. Valami ilyesmire vársz?

- Ezt március 15-én deklarálni kellett volna, körülbelül az még időben lett volna.

- Azt írod a nyílt leveled végén, hogy nem hiszed, hogy leveledre érdemi választ kapsz. Bármilyet kaptál?

- Közvetlenül a pártelnök úrtól nem. Az MSZP belső és felső köreiből kaptam megkereséseket, és voltak beszélgetések.

- Magyarán akkor a dolog nem reménytelen, mert valamit megpendítettél, nem?

- Ha reménytelen lenne, akkor nem írtam volna ezt, mert kell a fenének a balhé, nekem nem kéne önmagában.

- Nincs itt balhé, megegyezés lesz.

- Hát legyen, ez az értelme ez egésznek.

Ha tetszik a cikk, ajánlja másoknak is!