Galamus.hu - Bolgár György interjúi a Galamusban

Bolgár György interjúi a Galamusban - 2013. április 5.

Nyomtatás

Részletek: Bolgár György - Megbeszéljük; 2013. április 08. hétfő, 02:41; Megbeszéljük

4. oldal / 4

Miért nem szóltak, hogy Konrádnak születésnapja van?
Szőcs Géza, a miniszterelnök kulturális főtanácsadója, volt kulturális államtitkára, a Magyar PEN Club elnöke

Bolgár György: - Kezdem egy viszonylag személyes kérdéssel, Ön a PEN Club elnökeként gratulált Konrád Györgynek nyolcvanadik születésnapja alkalmából?

Szőcs Géza: - Nem, csak üzentem neki, de erre nem lehet igennel vagy nemmel válaszolni. Elmondanám, hogy hol tartunk ebben az ügyben, tegnap volt a születésnapja a Konrád Györgynek...

– Azt hiszem, másodikán volt, úgyhogy...

– ...vagy tegnapelőtt, így van, tehát mindenképpen az elmúlt egy-két napban. Én sajnos nem vezetek külön nyilvántartást az egyes születésnapokról, úgyhogy ezt így előzetesen nem tudtam, erre nem készültem föl, viszont nagy örömmel hallottam, hogy kerek évfordulója van, amelyet megünnepelnek, sőt, megünnepeltek. Örömömet csak az keserítette meg némiképpen, hogy erre az ünneplésre a szervező írótársak nem tartották fontosnak meghívni vagy legalább értesíteni a PEN Clubot. Természetesen ők voltak annyira figyelmesek és éberek, hogy tudták, mikor van Konrád György nyolcvanadik születésnapja, ezért elismerés illeti őket, azt viszont én helytelenítem, hogy ezt egy zártkörű klubba formájában kívánták realizálni. Bárki mondhatja azt, hogy ez a mi külön ünnepségünk, de azt gondolom, hogy a kollegialitás és a Konrád György személyének nem ketrecekbe való bezárása azt kívánta volna, hogy legalább tudjuk arról, hogy van egy rendezvény.

– De hát azt...

– Semmi baj, nem történt nagy baj, mert ez bennünket is ráébresztett arra, hogy ezzel kellett volna foglalkozni, és ezt be fogjuk pótolni, május közepére tervezünk egy Konrád-estet a PEN Club részéről, de addig is – ismétlem – hát tegnap üzentem. Szerencsekívánataimat küldtem el Konrád Györgynek.

– Milyen formában?

– Úgy, hogy a Széchenyi Akadémia elnökének, Makk Károly barátomnak lelkére kötöttem, hogy adja át az üzenetemet. Amúgy Konrád Györgyöt nem egyszerű elérni, és én már elég hosszú ideje nem is tudtam vele kommunikálni, de iránta való tiszteletem, az nem sérült.

– De elnök úr, a szavaiból azt veszem ki, mintha inkább Ön érezné egy kicsit sértve magát, amiért Önnek nem szóltak, holott...

– Ennek vannak előzményei.

– ...akár Konrád György érezhetné magát sértve, mint a Nemzetközi PEN Club volt elnöke, mert nem köszöntötte, legalább egy szűk két soros levélben vagy e-mailben a...

– ...én erre válaszoltam azt, hogy néhány héten belül egy önálló est formájában megemlékezünk erről. Ez is ehhez tartozik, hogy Konrád Györgyöt a Magyar PEN Club elég sok rendezvényére meghívta az elmúlt időszakban, és nem igazán kaptunk visszajelzést tőle. Nyilván sok helyen, sokfelé jár, külföldön van, dolgozik, nem ér rá, beteg, de még üzenetet sem kaptam tőle.

– Hát én még azt is el tudom képzelni, hogy, hogy nem akar az Ön által vezetett PEN Clubban kapcsolatot tartani, mert politikailag vagy ízlésben, nem tudom hogyan, szemben áll Önnel. Gondolom, nem irodalmi ízlésről van szó, mert azzal valószínűleg nincs bajuk egymással.

– Nem feltételezem Bolgár úr, én nem feltételezem ezt.

– Hát a kultúrpolitikájukat nem szerette Konrád György az biztos!

– Ez egy rossz viselkedés, mert attól, hogy a politikai nézeteink különböznek, netán ütköznek, attól még az írói összetartozás és a – hadd mondjam úgy – az egykori ellenzéki időkbeli szolidaritás és annak az emléke ezt biztos hogy felülmúlja.

– Én mégis azt gondolom, hogy szerintem Konrád Györgynek nincs ízlésbeli baja vagy problémája azzal, amit Szőcs Géza íróként, költőként képviselt, hanem a kultúrpolitikával, aminek Ön is egyik vezető alakja volt, azzal viszont lehetett problémája.

– Nem, nem gondolom, lehet hogy volt. Ha volt problémája, akkor bármikor megbeszélhettük volna ezt, erre volt idő, és még lesz is idő. Én úgy gondolom, hogy kultúrpolitikusként semmi olyat nem követtem el, ami miatt őneki neheztelnie kellene vagy el kellene feledkeznie arról az időről, amikor még néhány évvel ezelőtt egyedüliként csatlakozott például egy kezdeményezésemhez, amit én felírtam a magam aranykönyvébe, és...

– Mi volt az?

– Énnekem volt egy tervezetem és egy kiáltványom Königsberg, azaz Kalinyingrád városának a jövőjével kapcsolatban, nevezetesen, hogy egy közös uniós és orosz adminisztráció alatt a kontinens egyik legfontosabb egyetemi központjává válhatna Kant és a többi nagy königsbergi szellemében, és ezt...

– Egy nagy kulturális kibékülési centrum lehetne Kalinyingrád-Königsberg, azt mondja?

– Pontosan. Hiszen ugye Kalinyingrád-Königsberg ugye arról nevezetes többek között, hogy Kant minden egyéb műve mellett az Örök béke című rendkívüli horderejű történetfilozófiai esszéjét és közjog elméleti eszmefuttatását is ott fogalmazta, és ha valamire szüksége van az orosz birodalomnak, az egy Pax Atlantica, tehát egy Nyugaton megkötött tartós béke, azért, hogy a máshonnan ránehezedő nyomásnak annál könnyebben meg tudjon felelni, úgyhogy még csak az sem igaz, hogy ez sértené az orosz érdekeket. És nagyon érdekes, hogy megjelent oroszul is, amúgy ukránul is, nem kérték ki maguknak az oroszok, ogy micsoda kalózkodás ez, sőt egy, egy érdekes diskurzus indult el. Nos, egyetlenegy magyar író vagy más író sem támogatta ezt a gondolatomat, egyedül csak Konrád György!

– Nahát akkor ebből okulva, ha már Pax Atlanicáról beszélt, miért nem próbál Ön a maga kétségtelen tekintélyével meg jó kapcsolataival valamiféle Pax Hungaricát megteremteni? Mondjuk javasolhatta volna a miniszterelnök tanácsadójaként a kormánynak vagy magának a kormányfőnek, hogy Konrád Györgyöt nyolcvanadik születésnapja alkalmából tüntessék ki, vagy hívják meg, ha már minden kitüntetése megvan, amit ebben az országban meg lehet kapni. Hát nem furcsa az, hogy a német köztársasági elnök ír neki egy kétoldalas üdvözlő levelet és meghívja teára, Áder János meg nem küld semmit, és nem hívja meg sehová? A magyar kormány nem ad neki kitüntetést...

– Jó. Én a magyar kormány nevében most...

– Nem, most csak a tanácsaira volnék kíváncsi. Mert van azért a PEN Club, ez egy dolog, és természetesen csak ez tartozik Önre, kis késéssel, de rendben van. Feltételezem, Konrád György majd reagál erre, és miért ne fogadná el. De hát Ön mégiscsak kormányzati körökben járatos ember a mai napig, ennek az országnak és kormányának van tisztelnivalója, Konrád Györgynek van lerónivalója! Ennek az országnak az egyik legismertebb kulturális személyisége a világon Konrád György, és még ha ő azt nyilatkozta is erről a kormányról, hogy bóvli kormánynak tartja, akkor sem vitatható el tőle, hogy Magyarországot Konrád Györgyön keresztül milliók ismerik az Egyesült Államokban, Németországban, Angliában, szerte a világon. Nekünk fontos kell, hogy legyen! És ennek a magyar kormánynak is fontos kell hogy legyen egy Konrád, nem?

– Ezt egyáltalán nem vitatom, de azt nyilván Ön is tudja, hogy ez nem egyszerű feladat azok után, hogy Konrád György nagyon éles kritikusként...

– Ez biztos, de...

– ...szólalt meg...

– ...ezen lehetne túllépni egy olyan kormánynak, amelyik túlteszi magát a napi sértettségen, tegyük föl méltánytalanságon és igazságtalanságon. Akkor is tudnia kell, hogy Konrád György valaki, olyan valaki, akit meg kell becsülni! És ezzel bizonyos árkokat be is temethetne, vagy legalábbis a szembenállást csökkenthetné, azt a bizonyos Pax Hungaricát megteremthetné vagy segítene megteremteni, nem?

– Nem tudok többet hozzáfűzni, mint amennyit elmondtam, valóban szándékomban áll éppen az ő személyén keresztül is a feszültségek csökkentése, úgy értem, hogy az ő személyén keresztül is, hogy az általa létrehozott életmű mindannyiunk számára fontos irodalmi és a politikai értelemben, itt a rendszerváltás előkészítésére gondolok, tehát azokra az évekre. Ezzel kapcsolatban nem fogunk vitatkozni, és én valóban megteszek mindent, mind kormányzati, minden más felületeken, hogy Konrád György az őt megillető megbecsülésben részesüljön.

Ha tetszik a cikk, ajánlja másoknak is!