Bolgár György interjúi a Galamusban - 2013. április 9.
- Részletek
- 2013. április 11. csütörtök, 02:43
- Megbeszéljük
Bolgár György kérdései 2013. április 9-ei műsorban
Mai műsorunkban megbeszéljük, hogy Orbán Viktor utasítására a rendőrség betiltotta az úgynevezett nemzeti motorosok „adj gázt” elnevezésű felvonulását az élet menetével egyidőben. De miért kellett hozzá a miniszterelnök? A motoros egyesület vezetője egyébként hajlandó elnézést kérni, de azt várja, hogy ezt velük szemben is tegyék meg. Miért is?
Mit szólnak ezenkívül ahhoz, hogy Pintér Sándor belügyminiszter szerint a sok köszönőlevél azt bizonyítja, a katasztrófavédelem helyt állt a március 14–15-i hófúvás idején. És akik nem köszönték meg, vajon mit gondolnak?
Mi a véleményük aztán arról, hogy a nemzeti erőforrás miniszter, Balog Zoltán a szocialista Lendvai Ildikónak válaszolva hivatalos levélben azt írta, „örömmel tölt el, hogy több önmagát érdemtelennek tartó újságíró visszaadta Táncsics díját”. De vajon nem zavarja-e a minisztert, hogy a díjat visszaküldők Szaniszló Ferencet tartották érdemtelennek? Netán az őt kitüntetőket?
Mit gondolnak továbbá arról, hogy az új iskolarendszerben egymás hegyén hátán fognak ülni vagy állni az elsősök. Óriási a túlzsúfoltság, a szülők egy része nem tudja, hogy a gyereket, bár beíratták, melyik iskolába fogják járatni, mert sok helyre nem férnek már be. Ezt hogy tudta megcsinálni ez a megreformált új iskolarendszer?
És végül beszéljük meg, hogy nagyon kevesen akarnak tovább dolgozni a kényszernyugdíjazott orvosok, egészségügyiek és tanárok közül, miután felfüggesztenék nyugdíjuk folyósítását. Ebből vajon mi lesz az ellátásban?
Ha tetszik a cikk, ajánlja másoknak is!
Ki kell képezni a civil szavazatszámlálókat a választásokra
Tóth Zoltán választási szakértő
Bolgár György: - Mintha egyszemélyes háborút kezdett volna az utóbbi időben, látván, hogy még az ellenzék sem mindig szedi magát össze vagy nem hangolja össze – talán még egy kicsit korai is – a választások előtti stratégiáját és taktikáját. Ön pedig a szakmai hátterére támaszkodva megpróbálna elindítani valamit, amire szüksége lesz mindenkinek, aki tisztességes választást akar jövőre. Szóval most egy olyan kezdeményezése van, aminek a lényege, hogy számoljuk együtt a szavazatokat. Mi ez?
Tóth Zoltán: - 2006-ban a választásokra már tapasztalható volt, hogy a jelenlegi kormánytöbbséghez tartozó polgármesterek azokat a jegyzői javaslatokat elutasították, amelyek a szavazatszámláló bizottságokban független szavazatszámláló bizottsági tagokat kívántak megválasztani. Ez a folyamat még inkább felerősödött 2010-re, amikor a fideszes többségű megyei önkormányzatok szántszándékkal kizárták a független személyeket a választási bizottságokból, és kifejezetten az irántuk elkötelezett személyeket állítottak be. Most ez a folyamat még fokozódni fog, és arra gondoltam, hogy esetleg a demokratikus ellenzéki pártok, civil szervezetek és független jelöltek számára én egy olyan lehetőséget hoznék létre, hogy anélkül, hogy politikai egyezséget kellene létrehozni a politikai pártok között, az ellenzéki demokratikus pártok között, egy technikai humánerőforrásépítési programot kellene kezdenünk azok között, akik készen állnak arra, hogy a 2014-es választáson valamelyik demokratikus párt nevében részt vegyenek a szavazatok számlálásában.
– Na ettől a technikai humánerőforráserősítési akármitől, gondolom, a hallgatók egy része lefagyott, hogy miről beszél itt Tóth úr?
– Hát arról, hogy akiket korábban kizártak a választási bizottságokból mert nem voltak elég fideszesek, illetőleg akik most már elkötelezik magukat amellett, hogy egy tisztességes választási folyamatnak legyünk a részesei, azok számára szívesen szervezek egy ilyen tanfolyamszerűséget, hogyan kell a szavazatokat számolni. És bízva abban, hogy ezt a törekvésemet a demokratikus pártok felkarolják, így a tizenegyezer szavazókörben legyen huszonkétezer olyan ember, aki készen áll a választási szabályok maradéktalan megtartására, és megakadályoz minden olyan kezdeményezést, ami azzal ellentétes.
– Miért kell huszonkétezer?
– Azért, mert a tegnap elfogadott választási eljárási törvény szerint minden jelöltet állító szervezet szavazókörönként kettő személyt köteles delegálni.
– Akkor viszont lehet, hogy még több kell nem? Mint huszonkétezer.
– Hát abból a szempontból lehetséges ugye, hogy mindig egy ilyen nagy tömegakciónál vannak betegek meg meggondolta magát, meg ilyesmi, tehát nyilván kell egy egyharmadnyi túlszervezés.
– Én most nem is erre gondoltam. Biztos ez is kell persze, és ez nem is elhanyagolható technikai vagy gyakorlati részletkérdés. Hanem arra, hogy ha mondjuk a baloldali demokratikus ellenzék közösen indul, akkor kell hogy huszonkétezer embert delegáljon ugye ezekbe a választási körzetekbe. Na de mi van akkor, ha mondjuk az LMP önálló pártként elindul, az is ellenzéki párt, neki is mindenhova két embert kellene küldenie? Vagy neki is huszonkétezret kéne összeszednie?
– Így van. Pontosan.
– Az már negyvennégyezer.
– Hát, igen. Minden olyan törekvés, ami a szövetkezés ellen hat, az csak emeli ezt a számot.
– Magyarán, ha abban gondolkodnak a pártok, hogy mégiscsak külön-külön próbálják megakadályozni, az első buktató ott lesz, hogy a választási körzetekbe össze kellene gyűjteni tizenegyezerszer két embert, ha több párt indul akkor nem is negyvennégy hanem hatvanhat, nyolcvannyolcezret.
– Így van. Így van.
– Márpedig az borzasztó nehéz. Ennyi embert mozgósítani egésznapos munkára, sőt a felkészítést beleértve több napos munkára rávenni, ez nem egyszerű dolog.
– Ez nagyon nehéz dolog, de miért gondolják akkor azt azok a pártok, amelyek nem tudnak huszonkétezer aktivistát összegyűjteni, hogy egyébként nekik kéne az országot kormányozni. Tehát ez egy jó kis erőgyakorlat, hogy előtte azért kéne humánerőforrásra támaszkodni.
– Ez rendben van, Önnek teljesen igaza van, de ha akadnak is olyan pártok, amelyek azt hiszik, hogy kormányozni tudnak, ámde nem tudnak összegyűjteni huszonkétezer aktivistát, miért gondolja Tóth Zoltán magánszemély, még ha választási szakértő is, hogy ő majd kiképzi ezeket az embereket. Hányat fog tudni, hány százat esetleg több ezret?
– Egy kedvező hírt már tudok mondani, hogy én valamennyi párt számára eljuttattam ezt a felhívásomat és a Szövetségben Együtt Magyarországért már kedvező választ adott nekem, és ő is készen áll ebben a folyamatban közreműködni. És a saját energiáival, eszközeivel, saját hálózatával részt venni ebben a munkában.
– Ez az a párt amelyet Árok Kornél vezet és alapított. Ugye nagy a baj, mert szerintem a hallgatók egy része még azt sem tudja, hogy melyik pártról van szó. Benne van az, hogy Együtt, benne van az, hogy Szövetség, de hogy ez az Árok Kornél-párt, ezt valószínűleg sokan nem is tudják. Valószínűleg Önnek az nyújtana igazán segítséget, ha a nagy pártok is beszállnának ebbe.
– Hát, igen.
– Az MSZP elsősorban, az Együtt-2014, a DK, mert akkor az Ön háttere is biztos..
– Én ezt a tervemet már megosztottam velük, azt ígérték, hogy válaszolni fognak. Addig is a blogomon a tothzoltán.blog.hu-n él ez a felhívás, és minden nap jönnek új jelentkezők.
– Tegyük fel, hogy van Önnek 365 napja. Hogy osztaná be ezt a választásokig hátralévő 365 napot, hogy ki tudjon képezni vagy segítséget nyújtson huszonkétezer plusz egyharmadnyi aktivista kiképzéséhez.
– Én ezt több lépcsőben gondoltam. Lépésről lépésre. Először a tanárokat kellene kioktatni, egy szűkebb kört, akik utána újabb tanárokat képzenének ki. Tehát így fokozatosan haladni százhat egyéni választókerületi székhelyre. Én ezzel tisztában vagyok, hogy a pártok nélkül nem megy. Én nem is egyedül akarom ezt csinálni, hanem valakinek el kell indítani ezt a mozgalmat. Tehát mivel úgy látom, hogy a technikai felkészülés még nem kezdődött el, pedig ez egy nagyon időigényes folyamat, ezért gondoltam, hogy ezzel a kezdeményezéssel a nyilvánosság elé lépek. Nagyon sok olyan ember van, aki tisztességes választásokat akar, még egyébként akkor is, ha nincs feltétlen elkötelezve valamelyik párt mellett.
– Akkor most már lassan érteni kezdem, hogy miért is állt ennek élére, mert valakinek el kell kezdenie. És miután Ön ehhez nagyon ért és nagyon foglalkozik vele, a pártoknak meg ez csak egy ügy, ha nem is az utolsó a sok közül, valakinek rá kell őket ébresztenie, hogy figyelem, figyelem, gyorsan csináljunk valamit, mert a végén nem lesz huszonkétezer aktivistánk. Pedig az elengedhetetlen a tiszta választásokhoz. De. Ha már itt utalt a beszélgetés elején arra, hogy tegnap a parlament végül elfogadta a választási eljárási törvényt, akkor meg kell kérdeznem, érte-e Önt meglepetés akár pozitív, akár negatív irányban?
– Sajnos pozitív nem ért. Én azt hittem, hogy a jelenlegi kormánypártok képesek lesznek néhány szakmai elem beemelésére a törvénybe. Ilyen például, hogy visszakerül az a törvényszöveg, hogy a választásokon csalni tilos vagy mondjuk világossá teszik, hogy melyek lesznek a választási eredmény megállapításához szükséges adatforrások. Ezek sajnos nem történtek meg. Illetőleg még mindig vannak a választási anyagi jogi törvényben, tehát a 2011. évi 203-asban alaptörvény-ellenes szabályok. Tehát mind a kisebbségek megfosztása a pártra való szavazásról abban az esetben, ha ők kisebbségi listára akarnak szavazni…
– Regisztráltatják magukat ugye? Mert hogy akkor csak arra szavazhatnak, egyébként pedig nem…
– Így van, illetőleg a határontúli magyarok számára is rendkívül defektes ez, hogy ők nem szavazhatnak, csak országos listára. És ugyanakkor az is tisztázatlan, hogy az az országos lista milyen jellegű. Mert például ha valaki kisebbségi országos listára akarna szavazni, ez nem derül ki a törvényből, hogy lehetséges-e. Tehát a választójognak az alaptörvénybe foglalt elveivel ellentétes konkrét törvényi szabályok vannak. De megemlíthetném még azt is, hogy teljesen tisztázatlan, hogy az Európai Unió szempontjából mondjuk egy román-magyar kettős állampolgárnak van egy harmadik állampolgársága is, és az az európai uniós. Tisztázatlan, hogy egy európai uniós választópolgár akkor az európai parlamentnek melyik listájára szavazhat. A romániaira vagy a magyarra. Vagy mind a kettőre?
– Mindent tudni szeretne Tóth úr? Mindent?
– Hát nem, csak a garanciákat, mert természetesen helye van a végrehajtási jogszabályoknak. De olyan mérföldköveket kell beépíteni az alaptörvénybe, amelyek megkerülhetetlenek, és ma több ilyen hiányzik.
– Magyarán még mindig nincs vége a választási szabályok, választási törvények elfogadásának, hiszen sok minden tisztázatlan.
– Például a kampányfinanszírozás ilyen téma.
– Akkor visszatérve a kiindulópontunkhoz, mert már érdeklődnek a hallgatók, hogy hol jelentkezhetnek, ha ilyen választást ellenőrző, a választási bizottságokban résztvevő aktivistának szeretnének jelentkezni, Öntől meghallgatni, hogy mit kell csinálni, hogyan és másokat hogyan kell kiképezni. Szóval kinél, hogyan, milyen formában, telefonon, emailben, hol jelentkezzenek?
– A tothzoltán.blog.hu ,ez az én blogom, de regisztrálni kell. Fel van írva, a Facebookon is olvasható, hogyan lehet regisztrálni. És természetesen bízom benne, hogy minél előbb valamennyi demokratikus párt csatlakozik ehhez a folyamatokhoz és akkor majd náluk is lehet regisztrálni.
Ha tetszik a cikk, ajánlja másoknak is!
Az egyéni nyugdíjszámlákról
Barát Gábor, az Országos Nyugdíjbiztosítási Főigazgatóság volt vezetője
Bolgár György: - Mi ez a cirkusz, ami itt a nagy nyilvánosság előtt és a parlamentben folyik a dolgozó nép és a már nem dolgozó nyugdíjasok megtévesztésére? Egyéni számla, meg lesz jóváírás vagy mégsem lesz jóváírás vagy mégis lesz… Szerintem senki nem ismeri ki magát ezeken, de ha valaki, akkor Ön igen.
Barát Gábor: - Igyekszem. Hallottam, hogy a választási jogból lesz oktatás, szerintem nemcsak választási jogból kellene oktatást szervezni, hanem nyugdíjjogból is, mert az elmúlt időszakban sok értelmetlen, nyugdíjbiztosítással és a józan ésszel ellentétes törvénymódosítások születtek. Kapkodom a fejem, ahogy Ön is.
- Hadd jegyezzek meg valamit, hogy a nyugdíjjog rendben van, valószínűleg sokan úgy gondolják, hogy a nyugdíjjoghoz majd érteni fogok, de ettől még nem biztos, hogy nyugdíjam is lesz tizenöt-húsz év múlva.
- A nyugdíjjogot széles értelemben értem.
- Világos.
- A nyugdíjbiztosítás szakmai téma, okosan, bölcsen és alázattal kell ehhez a kérdéshez hozzáállni, akkor szerintem megléphető minden, amire szükség van.
- Most itt az okosság, bölcsesség és egyéb hiányzik.
- Igen, ezek egy kicsit háttérbe szorultak. A politikai nyilatkozatokkal oda-vissza mindig gondban voltam, nem tudtam megfejteni most sem. Ezért a tételes jogszabályokból próbálom levezetni azt a problémahalmazt és mizériát, amire Ön is utalt, mert képtelen nyilatkozatokat hallok. Tegnap elfogadta az országgyűlés – amit egy egészségügyi salátatörvénybe tett be – az egyéni számla formai kereteit meghatározó törvénymódosítást, erre azt tudom mondani, hogy talán az lett volna az okos, ha valaki csöndben bölcs maradt volna.
- Csöndben maradt volna és nem tette volna bele az egyéni számlát ebbe.
- Én nem értem. Az előzményekre nem akarok most visszatérni – egészen 2002-től 2010-ig –, de nem értem, hogy ezt ki fogalmazta, miért, mi volt a szándéka, mert a szakmai értékelés, amire igyekszem rámutatni, és a politikai reagálás nagyon eltér. Az a törvénymódosítás, amit tegnap elfogadtak, az elmondottakkal szemben – az én értelmezésem szerint – a jogszabályt nézve képtelen nyilatkozatokból, teljesíthetetlen ígéretekből való visszalépésnek minősül. Vagyis ezek a pontosítások a már akkor is gyárilag hibás, a magánnyugdíjpénztári átlépést ösztönző ígéretekből próbáltak visszalépni. A törvénymódosítások is változtak, említenék egy olyat, amire Ön is sokszor utalt, hogy volt egy törvény arról, hogy aki nem lép vissza, az bár járulékot fizet, nem fog szolgálati időt kapni. Szóval látható volt, hogy ezek az ígéretek már akkor, helyből hibásak voltak. A tegnapi módosítás lényegében három technikai dolgot rendez, és ezért nem is nagyon értem, miről szól itt a történet. Az egyik rendezi azt a kérdést, hogy miután a magánnyugdíjpénztárakat de facto megszüntették, elsorvasztották a működést a különböző keretek meghatározásával, megszüntették a magánnyugdíjak központi nyilvántartását. Ezt az adatbázist átadták a Nyugdíjbiztosítási Főigazgatóságnak. Azt nem tudom, hogy mit fognak vele csinálni, mert az adatok korábban, jelenleg és a jövőben is meglesznek.
- A Nyugdíjbiztosítási Főigazgatóság most is nyilvántartja azt, hogy a magánnyugdíjpénztárban maradt százezer ember oda is fizet nyugdíjjárulékot?
- Nem.
- Hanem mit tart nyilván?
- Gyakorlatilag ez megszűnt. Akik visszaléptek az állami társadalombiztosítási nyugdíjrendszerbe, azon személyek adatait adta ez a megszűnő pénztári központi nyilvántartás. De ezeket az adatokat párhuzamosan a nyugdíjbiztosítás is mindig megkapta és megkapja.
- Vagyis ehhez nem kell külön törvényi rendelkezés.
- A gyakorlatban nem látom, hogy mi ennek az értelme, mert nem nyúlnak hozzá. A másik – ez összefügg az előzőekben elkezdett gondolatmenetemmel –, hogy pontosították a magánnyugdíjpénztári törvényt, összhangba hozták az előbb említett témával. A lényegi módosítás az, amely módosította a társadalombiztosítási nyugellátásról című törvényt. Ebben találhatjuk azt a mások által is észrevett módosítást, amely a 2011 után beleerőltetett egyéni számlaadat tartalmát lebutítja, magyarán redukálja. Ma az egész arról szól, hogy egyébként meglevő adatokból – mert a magyar nyugdíjbiztosításban a lényeg az egyéni nyilvántartás, amely 1929-től megvan – állapítják meg a nyugdíjakat. Mellette pontosította a beleerőltetett egyéni számla adattartalmát. Tehát gyakorlatilag újként adtak elő olyan adatokat, amelyek egyébként megvoltak már. Funkció nélküli lépés volt.
- Gyakorlatilag meg akarják vezetni a ma munkába állókat azzal, hogy fogtok kapni egy egyéni számlát, amit egyébként eddig is nyilvántartottunk, de most ti is láthatjátok?
- Ez mindig párhuzamos dolog volt, mert az egyéni számla, önmagában az egyéni nyilvántartás egy új nyugdíjmodell nélkül lóg a levegőben, de ebbe most nem szeretnék belemenni.
- Csak annyiban, hogy az egyéni számlából egyesek azt a következtetést vonnák le, hogy amennyit én ezen az egyéni számlán nyilvántarthatok majd a jövőben, annyit fizettem be a nyugdíjamra. Ebből a mostani rendszerben az égvilágon semmi nem következik.
- Abszolút.
- Legfeljebb csak egy nyilvántartásként látható, hogy ez az ember dolgozott és befizetett, pont, kész.
- Egyébként jelenleg is megvan a nyilvántartásban, két adat a lényeges, a nyugdíjjárulék alapjául szolgáló kereset és az elismert szolgálati idő. Ha valaki elolvassa a törvénymódosítást, akkor láthatja, hogy az, amit Ön felvetett, teljesen igaz, nem tud meg semmit az új rendszerből. Klasszikus, egyéni számla csak az önkéntes és a meglévő magánnyugdíjpénztárban van, ott tényleges befizetés van, tényleges pénz van a számlán, az kamatozik. Az állami társadalombiztosítási nyugdíjrendszerben, ha az elméletileg valamikor felmerül, csak virtuális pénz lehet, mert lehetetlen két rendszert egyszerre finanszírozni. Magyarán felvéshetnek bármit, de semmiféle funkciója nincs. Itt van a probléma, és én azt érzékeltem, hogy a kormányzat próbál kimenekülni egy korábban teljesíthetetlen és alaptalan ígérethalmazból. Lásd többek között azt, hogy majd a befizetett egyéni számlán levő tagdíjpénzt – amelyet egyébként visszautaltak ebbe a speciális alapba és elköltöttek, mint ahogy ismerjük – majd jóváírják a nem tudom milyen társadalombiztosítási egyéni számlán. Azonban amit elköltöttek, azt nem lehet valakinek kölcsönadni, már elnézést kérek.
- Ehhez adta Orbán Viktor is a nevét egy parlamenti nyilatkozatban.
- Erre szoktam mondani a focipéldát, hogy játszunk a brazilokkal, akik öt nullára vezetnek, de nagyon sportszerető magyar gyerek az eredményjelzős, és beírja, hogy fordított az eredmény. Ettől még a jegyzőkönyvbe nem az bekerül. A lényeg az, hogy sokan nem látják, azzal, hogy visszaléptek a társadalombiztosítási nyugdíjrendszerbe, finoman erős ösztönzés is volt, hiszen az összes 2010-es kormányhatározat, jogszabály-módosítás arra ment ki, hogy minél többen lépjenek vissza az államiba. Sokan nem bíztak ebben a rendszerben, visszaléptek, egyébként pedig a hozamot felvették adómentes juttatásként. De itt azt hiszem, az a gond, hogy ebből próbált a kormány kimenekülni. Fokozatosan érzékelhető volt, hogy a nyugdíjmodellben is csönd van, az egyéni számlában is. Már a miniszter úr is nyilatkozta, hogy ez egyéni nyilvántartás, egyetértek vele, helyes dolog. Igen ám, csak akkor a politika hadszíntérré lépett, és elkezdte a másik oldal mondani, hogy igen, most bizonyítjátok be, hogy akkor, 2010 októberében, abban az ígérethalmazban nem voltatok úriemberek. Úgy érzem, most érzékelte ezt a másik fél is.
- Rogán Antal rögtön a törvény elfogadása után nyilatkozott, hogy mégis jóváírás lesz.
- Varga Mihály nyilatkozata helyes, nyugdíjszakmailag korrekt, hisz aki visszalépett, teljes összegű nyugdíjjogosultságot kapott. Ez volt korábban is, bármikor.
- Ehhez nem kell eljátszani ezt az egyéni számlás játékot.
- Ehhez nem kell. Tehát Varga Mihály álláspontja szerintem korrekt, az indokaival egy picit vitatkozom, mert azt a témát összetettebbnek látom. Aztán színre lépett a frakcióvezető úr – mert gondolom, kellett egy tűzoltó vagy ki kellett jönni a sarokból, mert szakmailag a helyzet nagyon egyszerű, szerintem semmiféle nehézség nincs benne. Igen ám, de azok az indokok, amelyeket a frakcióvezető úr mondott, szakmailag, a tételes jogszabály alapján cáfolhatók. Ahhoz, hogy lássuk, mi okozta a problémát, tudni kell, hogy mit ígértek 2010-ben, mi történt azóta. Az átutalt pénzt – amely közel 3 ezer milliárd forint volt – gyakorlatilag elköltötték, részben korrekt, jó célra, lásd államadósság, részben pedig vitatható célokra. Ha jól látom, akkor most 330 milliárd van ebben a speciális alapban. Innentől kezdve nem tudom, hogy mire utalt a frakcióvezető úr azzal, hogy majd egy egyeztetési eljárással 2013 végére úgyis minden a helyére kerül, és jóváírják ezeket a befizetéseket, amelyeket elköltöttek. A gond a következő. Először is az, hogy elköltötték, másodszor, annak az egyeztetésnek, amire a frakcióvezető úr utalt, semmi köze ehhez a témához. Olyan egyeztetési eljárást ír elő a társadalombiztosítási törvény, hogy a meglevő adatokat – ez a szolgálati idő és a kereseti adat – az érintett korosztályokkal egyeztetni, hitelesíttetni kell, kapnak egy hatósági igazolást, hogy ez rendben legyen. Ebben szó nincs magánnyugdíjpénztári tagról, nem is lehet. Tehát innentől kezdve én nem tudom, kinek, mit, hogyan, miből akar visszaadni a frakcióvezető úr, mert ez a visszaadás csak azt jelentheti az elmondottak alapján, hogy valakinek a terhére vagy kárára lehetne megcsinálni. Ez pedig véleményem szerint mind makrogazdasági szinten, mind egyéni szinten teljesíthetetlen és igazságtalanságokat szülne. Például azzal szemben, aki bízott végig az államiban vagy akit nem engedtek belépni, pont a Fidesz-kormány szüntette meg a pályakezdők kötelező belépését. Szóval az egész egy felturbósított, a jogszabálytól magasan eltérő politikai hadszíntérré emelkedett.
- Vagy marad az a harmadik lehetőség, hogy nem is tudja, miről beszél. Nem is tudja mit jelent ez a jóváírás, majd jóváírjuk.
- Ezt tudnia kell, mert ez a szöveg szerepelt a 2010 végi kormányhatározatban. Aki egy kicsit is hozzáértő – most szakértőt nem mondok, mert nagyon sok az alultáplált szakértő –, az rögtön felkapta a fejét, hogy kérem szépen, hát ez teljesíthetetlen, ezt a pénzt bevonták, elköltik, akkor miért adjak én bónuszt, mire adjak bónuszt, amikor teljes összegű nyugdíjat kap, pedig ha ott maradt volna, az egyébként a nyugdíj hetvenöt százalékát jelentette volna. Itt vihar a biliben, már elnézést a kifejezésért.
- Vagy egy választási kampányfogás, hogy majd 2014-ig kitart, aztán meg úgyis lesz valami.
- Ennek a problematikája, megközelítése, a tényhelyzettel való összevetése úgy érzem, hogy problémásabb, mint bármiféle választási kampányfogás. Ez egy negatív kampány, szakmailag így látom. Ebből az önmaguknak ásott csapdahelyzetből kijönni nagyon nehéz.
- Akkor maradjunk abban, hogy nem tudják, miről beszélnek.
- Ezt Ön mondta. Én azt szoktam mondani, hogy nem olvasták el a jogszabályt, amit előtte két perce fogadtak el. Megpróbálok finoman fogalmazni, mert a politika területe nem az én vonalam.
Ha tetszik a cikk, ajánlja másoknak is!
Osztrák tapasztalatok a hókatasztrófa idején
Pető György pilóta, a Budapest Airport volt kommunikációs igazgatója
Bolgár György: - Mi történik a levegőben, hogy bejelentkezel?
Pető György: - Annyiban van összefüggés, hogy tegnap éppen Kijevben egy szállodában ültem, mert éppen dolgoztam és egy másik osztrák légitársaságnak a munkatársaival ültem le, és az egyik kapitánnyal beszélgettünk. Mondta, hogy ő mennyire szereti Magyarországot, mert jár gyakran horgászni. Kérdeztem tőle, hogy mikor volt utoljára Magyarországon, és mondta, hogy pont két hete. Kérdeztem, hogy ilyen hidegben horgászni? Azt mondta, hogy nem, ő az önkéntesek között az egyik volt, aki jött Magyarországra hómenteni.
– Önkéntesként mint pilóta eljött?
– Így van. Egy kétéves kisgyereke van otthon, egyébként repülőgépet vezetett, első kézből mondhatom, hogy ezzel sok szabadidő nem jár. És emellett önkéntesként azt hiszem, a Vöröskereszt vagy valamelyik ilyen csapatnak a részese. Hát nyilván kíváncsi voltam nagyon az élményeire, mert ugye eddig csak a médiából tudtam tájékozódni. Azt kell hogy mondjam, hajmeresztő dolgokat mondott. Azt mesélte el például, hogy ugye ő már a második menetben, tehát nem az első körben jött, hanem azt hiszem, tizenkét órával később, és hogy egyetlenegy magyar illetékessel nem találkozott. Tehát amíg ő Magyarországon volt és részt vett a dolgokban, addig hivatalos embert ő nem látott. Látott rengeteg embert, aki vitte az ételt, italt a kocsik között, tehát azokat, akik segíteni akartak.
– Akik az ott ragadtaknak segítettek.
– De mást nem nagyon látott, senkit. Például az egy nagyon érdekes dolog, hogy elmondta, hogy ők ugye megkérdezték, mit hozzanak, mert úgy tűnik, hogy ők elég jól fel vannak szerelkezve. Olyan részletességig meg akarták tudni, mit kell vinniük, hogy például kérdezték, vigyenek-e egy Tetra bázisállomást. Azoknak a hallgatóknak, akik nem tudják, hogy ez micsoda: Magyarországon a rendőrség és mindenki Tetra rendszert használ, és ezzel kommunikálnak egymással. És ahhoz, hogy ezek működjenek, kellenek átjátszóállomások, hogy mindenki mindenkivel tudjon kommunikálni. És ha kérték volna tőlük, ők hoztak volna saját átjátszó állomást, és tudtak volna kommunikálni. De ezt nem kérték tőlük, úgyhogy voltak nekik, mindenki, szép rádióik, de nem tudtak kommunikálni a magyarokkal. Tehát azt mondja, hogy ő még ilyen káoszt az életében nem látott. Ők hatvan kocsival voltak, neki az volt a feladata, hogy ő meleg teát osszon.
– Hatvan kocsival? Még csak ennek az igazi méretéről sem volt eddig legalábbis nekem tudomásom.
– Igen. Mutatott fotókat. Döbbenetes, egészen elképesztő fotókat mutatott, amit a telefonjával csinált. Azt mondta, ők megálltak egy benzinkúton, mert ugye teát kellett főzni, mert nem volt vizük. Tehát senki nem mondta nekik, hogy hozzanak egy kocsit, amivel ők tudnak vizet tisztítani, nekik erre is van lehetőségük. Úgyhogy megálltak egy benzinkútnál, állítólag a benzinkutas rém rendes volt, biztosított azonnal vizet, és elkezdték főzni a teát. Na most amikor elkészült a tea, azt ugye ki kellett vinni. Az volt a feladatuk, hogy a teát nem a kocsiban rekedteknek kellett felszolgálniuk, hanem a segítőknek, azoknak, akik részt vettek a mentésben. De nem tudták eljuttatni a teát, mert ez sem volt megszervezve, és azok, akiknek a teát kellett volna kivinni, nem tudták, hogy ott van a kocsi. Tehát egész hajmeresztő.
– Szóval totális szervezetlenség.
– Azt mondja, hogy teljesen. De a vége a számomra a legmegdöbbentőbb, hogy egyszer csak odament valaki hozzájuk, és azt mondta, köszönik szépen, hogy itt voltak, haza lehet menni. Ők meg mondták, hogy még például van itt egy majdnem kétezer, háromezer csomag nagyon finom osztrák csoki, ők még ezt szétosztanák. Mondták, hogy nem kell szétosztani, nyugodtan vigyék haza. Úgyhogy elindultak hazafele az autópályának azon a szakaszán, ahol már egyébként lehetett menni, és azt látták, hogy a szemközti, tehát a Budapest felé menő autópályaszakaszon legalább húsz-huszonöt kilométernyi álló kocsisor volt. Ismét szét akarták osztani a csokit, de mondták nekik, hogy nem kell szétosztani.
– Még a segítség sem kell.
– Nekem ez furának tűnik, hogy ezek után a kormányzat itt fényezi magát ezzel az egyébként szerintem kevéssé életszerű történettel, hogy most úgy látszik, a hóban rekedtek levelekkel kezdték el bombázni a kormányzatot, hogy megköszönjék, milyen ügyesek voltak. Ennek fényében, amit az osztrákok tapasztaltak, azért szerintem nincs harmónia a két sztori között.
Ha tetszik a cikk, ajánlja másoknak is!
Bírósághoz fordul az MSZP a katasztrófa-elhárítás csődje miatt a márciusi hókatasztrófa idején
Harangozó Tamás, MSZP-s országgyűlési képviselő
Bolgár György: - Ön ismét visszatért a parlamentbe, ezúttal a honvédelmi és rendészeti bizottság ülésén a március 14–15-i hófúvásoknál kialakult katasztrófahelyzetre, és változatlanul úgy gondolja, hogy a hatóságok sok mulasztást követtek el. Akár büntetőeljárás keretében is vizsgálni kell a személyes vezetői felelősséget. Ugyanakkor a belügyminiszter meg azt mondta, hogy bizony helyt álltak, és a sok köszönőlevél is ezt bizonyítja. Hol tartanak ebben az egyelőre politikainak látszó vitában? Lehet ebben előrelépni, lehet vizsgálatokat, pláne büntetőeljárást kezdeményezni és remélni?
Harangozó Tamás: - A honvédelmi bizottsági mai ülésének napirendjén a belügyminiszteri jelentés adta az apropót. Ez a belügyminiszteri jelentés, amit a kormány elfogadott, egy hat és féloldalas dokumentum, aminek a tartalmát nem is nagyon próbálnám ismertetni.
- Nyilvános már egyébként?
- Nyilvános bizottsági ülés keretén belül tárgyaltuk, tehát onnantól kezdve elvileg nyilvánosnak kell lennie. Azt nem tudom, hogy a hivatalos szervek bárhova felrakták-e. De arra teljesen alkalmatlan, hogy a jövőre nézve bármilyen más működési modellt vagy egyáltalán az elmúlt időszak hibáit feltárja, és mondjuk a jövőre való tekintettel valami mást ígérjen, és természetesen arra is teljesen alkalmatlan, hogy bármilyen személyi felelősséget megállapítson.
- Semmilyen konkrét önkritika vagy kritika nem fogalmazódott meg ebben a hat és féloldalas jelentésben?
- Nem. A kommunikáció, a védekezés, az előkészület, minden rendben volt. Egyetlenegy dolog döbbenetes, és mi ezért döntöttük el, hogy jelentést csinálunk „Szembesítés” címmel. Ezt a mai napon a bizottsági ülésen is kiosztottuk, valamint az összes országgyűlési képviselőnek és a kormány tagjainak elküldtük e-mailben is, hogy ezen jelentés alapján egyértelművé vált, hogy a Belügyminisztérium és leginkább az Országos Katasztrófavédelmi Főigazgatóság az új katasztrófavédelmi törvényt figyelmen kívül hagyva, sőt konkrétan megszegve, egyszerű rendőrségi feladatként kezelte ezt az egész három napos hóátfúvást. Amivel egyébként a megítélésünk szerint akár tevőlegesen is, legalábbis a mulasztások tekintetében hozzájárultak ahhoz, hogy ez a helyzet idáig mérgesedett és így alakult ki.
- Mit jelent ez, hogy rendőrségi ügyként kezelték? Hogy a például az úgynevezett katasztrófavédelem emberei rendőrségi irányítás alatt álltak? Vagy nem volt közöttük megfelelő összhang? Vagy hogy kell ezt elképzelni?
- Úgy kell elképzelni, hogy van egy új törvény, ami alapján világosan megvan mindenkinek a helye és szerepe. A katasztrófaveszély mint fogalom bekerült a törvénybe, ami arról szól, hogy ha ilyen helyzet kialakulásának esélye van, márpedig ezt már előtte napokkal a teljes közvélemény, de természetesen a hivatalos jelzőrendszerek is jelezték, akkor létre kell hozni, össze kell hívni egy tárcaközi bizottságot és az úgynevezett nemzeti veszélykezelési központot. Ezeknek pontosan az a dolga, hogy a katasztrófa bekövetkezte előtt számba vegye minden tárca az alatta lévő szervezetet, tudniillik itt is, a közútkezelőtől az autópálya kezelőn át – ami egy tök más tárcánál van – a katasztrófavédelemnek, a rendőrségnek, számos más szervezetnek készülnie kellett volna, akár a honvédségig bezárólag, hogy számba vegye, hogy körülbelül mit okozhat a katasztrófa, hol vannak az eszközök, erőforrások. Mondok konkrét példákat. Döbbenetes, hogy az autópályakezelők, illetve a közútkezelők elbontották az előtte lévő napokban, hetekben a hófogókat az autópályák és az utak mellől. Ez senkinek nem tűnt fel. Három vagy négy napja lehetett tudni, hogy jön ez a vihar, és hogy ezeket vissza kéne tenni. Információk szerint egyáltalán nem volt már szóróanyag sem egyébként ezeknél a cégeknél, és ezért nem tudták a megelőző szórást elvégezni.
- És ezért alakulhatott ki már 14-én délelőtt tükörjég az autópályán.
- Így van. Ezért állítjuk, hogy a felelősségük sokkal nagyobb.
- Erre mondta azt a belügyminiszter, hogy a felelőtlen kamionosok voltak az okozói a nagy bajnak.
- Nézze. Abban, hogy a felelőtlen kamionosok konkrétan hozzájárulnak egy-egy dugó kialakulásához, azzal nemcsak hogy egyetértünk, hanem erre adtunk be egy törvénymódosítási javaslatot ma, hogy ezt sokkal szigorúbban kell büntetni. De ennek semmi köze nincsen ahhoz, hogy általában a helyzet kialakulása az ezért felelős szervek dolga és felelőssége.
- Ha nem a rendőrség kezelte volna ezt az ügyet, hanem átadták volna a katasztrófavédelemnek, akkor másképp szerveződött volna? Másképp képzelhető el a védekezés logikája? Hogy történhetett volna?
- Természetesen az egész mechanizmus úgy néz ki, hogy ebben a tárcaközi bizottságban, amit a belügyminiszter vezet, minden felelős minisztérium politikai vezetőjének ott kell ülnie, hogy ha bármi gond van, azonnal teljes hatáskörrel döntést tudjanak hozni bárminek a beszerzésére, mozgatására vagy akármire. És van ez a nemzeti veszélykezelési központ, ahol szakemberek ülnek, akik pontosan tudják, hogy az állam melyik szervezeti rendszerének milyen dolga és felelőssége van, és ők napokkal előtte vagy legalább egy-két nappal előtte már össze kellett volna hogy üljenek, és ezt a sok-sok kérdést, amit most feltettem és amiről tudjuk, hogy gond volt, meg kellett volna oldaniuk. Tehát például az M1-es, M7-es autópályán kialakult tömegbaleseteket és egyáltalán a hóátfúvást meg lehetett volna előre akadályozni. Mondok egy konkrét példát. A kamionstopot a hosszú hétvége miatt csütörtök este tíz órára rendelték el már X nappal korábban. Köze nem volt a viharnak hozzá. Minden környező országban hasonló szervek előtte nap hajnalban vagy már reggel elrendelték ezeket a kamionstopokat, és eleve megakadályozták, rendszerszerűen, hogy ezek a kamionok haladjanak az úton.
- De ha már erre nem voltak képesek, akkor legalább csütörtökön, 14-én délelőtt, amikor az első nagyobb balesetekről, a tükörjégről, a hóátfúvásokról szóló hírek már mindenhova eljutottak, a nyilvánosságban is, elrendelhettek volna egy azonnali kamionstopot, hogy ne jöjjenek be az országba több kamionnal, mert az a veszélyhelyzetet fokozza. És még ezt sem tették meg.
- Erről van szó, hogy annyira döbbenetesen átlátszóan nem történt semmi. Talán még emlékeznek az emberek, hogy ezekben az órákban, amit Ön említett, a Belügyminisztériumban március 15-ei ünnepség keretében a katasztrófavédelem vezetői díszegyenruhában néptáncosokat tekintettek meg. Majd díjakat vettek át és adtak át egymásnak. Majd amikor ennek vége volt, még később az Országos Katasztrófavédelmi Főigazgatóság épületében ugyanezt a műsort megismételték a saját berkeiken belül. Fényképek tanúskodnak róla. Ezt lehetett látni az OKF honlapján, és nem azt, hogy ki merre induljon, vagy ki merre ne induljon.
- Az első vészhelyzetre utaló közlemény 15-én, péntek reggel jelent meg a Katasztrófavédelmi Főigazgatóság honlapján, valóban. Pedig akkor már tizenhat órája vészhelyzet volt legalább.
- Így van. Szóval én azt állítom, a jövőre való tekintettel, hogy két dolgot kell tisztázni. Egy, a katasztrófavédelem főügyeletének az a dolga, hogy az ilyen veszélyeket előre észleljék. Ugye NATO-tagok vagyunk, EU-tagok vagyunk, a környező társországok jelentik nekik, ha gond van. Vagy ha mást nem, este a tévében is megnézhették volna, hogy mi jön felénk. Hogy ez az ügyelet leadta-e Bakondi György főigazgatónak és ő továbbította-e a belügyminiszternek, akik nem tettek semmit, vagy maga a rendszer nem alakult úgy ki, hogy ez a jelzés eljutott volna felelős döntéshozókhoz, azt nem tudjuk. Az előbbiben egyértelmű személyi felelősséget lehet megállapítani, a másodikban pedig nagyon komoly rendszerhibát. Egyik sem megnyugtató a magyar állampolgárok biztonsága érdekében. De például ezt tudnunk kéne. Semmi másért, csak azért, hogy legközelebb ilyesmi ne történjen. És én azt gondolom, hogy – nem akarok súlyos jelzőt használni – a legvisszataszítóbb az, hogy amikor ezekre a kérdésekre rákérdezünk, akkor egyetlenegy dolgot tudtak mondani, hogy mennyire helyt álltak és mennyire köszönik az embereknek, a lakosoknak, a civileknek, az önkénteseknek és a hivatásosoknak, hogy helytálltak. Igen. Maguk az emberek a lehető legnehezebb helyzetben a maguk módján mindent megtettek, sőt azt gondolom, hogy még sokkal többet, mint Magyarországon azt bárki elvárta volna. Itt egyetlenegy csapat nem tette a dolgát, az a magyar kormány és az a felelős vezető, irányító testület, akinek egyébként ezt az egészet megelőzni kellett volna és a helyzetet koordinálni.
- Ez annyira így lehetett, hogy az imént volt egy betelefonáló, aki elmondta, hogy találkozott egy osztrák pilótával, aki önkéntesként ilyen segítő akciókban részt vesz, és itt volt Magyarországon hatvan osztrák járművel. És azt mondja, itt dolgoztak egy fél napon keresztül és egyetlen hivatalos magyar segítővel, összekövetővel, vezetővel, katasztrófa-elhárítóval vagy csoporttal nem találkoztak, csak az önkéntes magyar segítőkkel, akik a falvakból vagy városokból jöttek és ételt-italt vittek.
- Így van.
- És előre kérdezték, hogy milyen segítség kell, hozzanak-e ezt vagy azt, hogy érintkezni tudjanak a magyar hatóságokkal, hogy vizet hozzanak-e, de semmi se kellett, a végén még azt sem engedték nekik, amikor mentek visszafelé, hogy kiosszák a nápolyikat, amit hoztak magukkal. Tehát lényegében el is küldték őket egy fél nap után, miután egy fél napon keresztül nem segítették őket az égvilágon semmivel. Tehát még a szervezett segítséget sem tudták felhasználni, tudomást sem vettek róla vagy el sem jutottak odáig. Semmiféle kapcsolat nem létezett.
- Sőt, a helyzet azért ennél is súlyosabb, mert a katasztrófavédelem egyik vezetője, talán az ATV-ben, aki látta, az azt hiszem, nem felejti el, katasztrófaturistának hívta ezeket az embereket. Hát mit képzel ez az ember magáról? Nem tudok mást mondani. És ami a legjobban mutatja a példát, az az, amit Ön mondott. Azzal ne kérkedjen se belügyminiszter, se hivatalos állami szerv vezetője, hogy az emberek miket vittek ki önszántukból, önkéntesen az ott rekedt szerencsétlen embereknek. Amikor a melegedő buszokon mindenki tudja, mert most már nyílt titok, mert a belügyminiszter is elmondta, hogy nem voltak készletek, még egy meleg teát sem tudtak adni az embereknek. És még egyszer mondom, az volt a válasz, hogy az államnak nincsenek ilyen készletei. Hát elnézést, akkor minek tartjuk az államot? Az emberek egymásnak rántott húst meg meleg teát tudnak vinni anélkül is, hogy adót fizessenek és egyébként felelős kormányról lehessen beszélni. És még egyszer mondom, a legnagyobb problémánk az, hogy a mai bizottsági ülésen azt szerettük volna, ha ezekre választ kapunk. Legnagyobb meglepetésünkre Pintér Sándor belügyminiszter egyedül érkezett és egyedül vállalta magára ezt az egész az egész ügyet mint politikai vezető. Mert kérdezte az elején a szerkesztő úr, hogy ez szakmai vita vagy politika. Nézze. Az egy szakbizottság volt. Számtalan szakmai kérdéssel készültünk, amire egyébként a katasztrófavédelem főigazgatójának, a rendőrség vezetőjének, az Állami Autópálya Kezelő vezetőjének, más társszerveknek, a honvéd vezérkar főnökének ennek a bizottsági ülésnek a keretein belül válaszolnia kellett volna. Egyikük sem jött el, vagy nem mert. Vagy nem engedték oda. Én nem tudom. De a lényeg az, hogy innentől kezdve szakmai vitára nem volt lehetőség.
- Mert Pintér Sándor nem szakmai válaszokat adott, hanem érthetően politikaiakat?
- Abszolút. És ráadásul miniszterként nyilvánvalóan egész más a szint is. Ugye a honvéd vezérkar főnöke elszólta magát, mert őszintén azt nyilatkozta azokban a napokban – talán emlékeznek rá az emberek –, hogy a honvéd vezérkar főnökeként már csütörtökön délután készültségbe helyezte a honvédelmi erőket, mert nyilván helyből jöttek az információk, hogy nagy a baj. Másnap délelőtt vagy dél körül kapta a Belügyminisztériumtól az első hivatalos felkérést a honvédség, hogy induljon el. Addigra több területen önszántukból meg a helyi védelmi bizottságok kérésére már rég elindultak. Na erről beszélünk, hogy itt maga az országos irányítás, vezetés nem működött, a mentés alatt sem, teszem hozzá, de ott tényleg aztán mindenki, aki csak tehette, majd megfeszült. A legnagyobb felelősség az, hogy az előkészületek, a katasztrófahelyzetre való felkészülés és annak a kivédése vagy minimalizálása úgy, ahogy van, elmaradt, és ez igenis felelősséget vet fel.
- Van további út a parlamentben?
- A parlamentben nincs. A miniszter úr azt ajánlotta, hogy képviselőként bemehetünk és megnézhetünk mindenféle papírokat. Én azt mondom, hogy ha azokat a kérdéseket, amiket feltettem, a dokumentumok alapján nem tudjuk ellenőrizni, a jogi utat kell választanunk. Mi azért helyeztük ezt kilátásba, mert az a határozott meggyőződésünk és tapasztalatunk, hogy ma már csak a független bíróság előtti eljárás garantálja, hogy az igazság kiderülhessen.
Ha tetszik a cikk, ajánlja másoknak is!
Orbán és Pintér törvénysértést követett el
Forgács Imre, volt igazságügyi és rendészeti miniszter
Bolgár György: - Orbán Viktor kiadta az utasítást, és néhány órával később a rendőrség már lépett is, átadta a határozatot annak az úgynevezett nemzeti érzelmű motorosok nevű szervezetnek amely április 21-ére motoros demonstrációt tervezett „adj gázt” címmel. És nemcsak arról volt szó, hogy ezen a napon rendezik az élet menetét a holokauszt áldozataira emlékezve, de a motorosok elhajtottak volna a Dohány utcai zsinagóga mellett is. Az, hogy Orbán Viktor lépett, láthatóan szükséges és mintegy nélkülözhetetlen feltétele volt a rendőrség lépésének. De meglett volna-e enélkül is a jogi alapja annak, hogy a rendőrség ne adjon engedélyt egy ilyen motoros felvonulásnak?
Forgács Imre: - Én úgy gondolom, hogy igen. De bevallom, két okból sem könnyű a kérdésre válaszolnom. Egyrészt nincsenek konkrét információim, miután én is csak a sajtóból tájékozódtam, tehát például nem ismerem a hivatalos engedélykérő eljárás részleteit. A másik nehézség, hogy én politikailag és tartalmilag is teljesen egyetértek a tiltással és mindazokkal, akik felháborodtak ezen az aljas és az Európai Unióban szégyenletes kezdeményezésen. Mellesleg ahogy szerkesztő úr is mondta, ez tulajdonképpen egy majmolás, mert ezt a sunyi módon tavaszköszöntőnek nevezett felvonulást ugye a német neonácik találták ki, és az ő ötletük felhasználásáról van szó. De sajnos van egy jogi probléma, ami ettől függetlenül létezik. Hadd vezessem le egy picit, hogy szerintem ebben az ügyben a belügyminiszter nem utasíthatja a rendőrséget, miután itt egy egyedi hatósági határozatról van szó.
– Na de ráadásul itt a miniszterelnök utasította a belügyminisztert, hogy ő mit csináljon.
– Nincs mód, hogy ő utasítsa a rendőrséget. De itt több jogi probléma is van. Ha valaki megnézi a rendőrségi törvényt, a törvény úgy fogalmaz, hogy a miniszter egyedi utasítást adhat egy feladat végzésére vagy valamilyen mulasztás pótlására. De itt nem erről van szó. Mondok egy példát, hogy mindenki számára világos legyen. Egy feladat elvégzése például az, hogy részt kell venni az árvízvédelemben mondjuk Észak-Magyarországon. Erre nyugodtan utasíthat a miniszter egy rendőri szervet. Hogy a nem jogász hallgatók is értsék: amikor az államigazgatási szervek egyedi ügyben döntenek, ez lehet építési engedély vagy akár egy demonstráció tudomásul vétele, akkor ők hatóságként járnak el, és ezt a hatáskörüket senki nem vonhatja el tőlük, még a felettes szervük sem. Természetesen jogorvoslatra ilyenkor is van lehetőség, de ebben a konkrét ügyben a rendőrség tiltó vagy tudomásul vevő határozatát a bíróság vizsgálhatja felül.
– Nem a miniszter és nem a miniszterelnök.
– Így van. Tehát ha a miniszter utasítja a rendőrséget, hogy változtassa meg a tudomásul vevő határozatát, akkor ő a hatáskörelvonás miatt jogsértést követ el. Hozzáteszem, hogy a rendőrség saját hatáskörben megváltoztathatja a döntését, de erre nem utasítható. A miniszter legfeljebb jelentéstételre vagy beszámolóra kötelezheti az illetékes rendőri vezetőt.
– Nem lehetett volna ezt úgy elintézni, hogy Orbán Viktor a parlamentben szól, hogy azt javasolná a belügyminiszter úrnak, hogy kérdezze meg a hatóságként eljáró rendőri szervet vagy vezetőt, milyen alapon is vette tudomásul ennek az egyesületnek a felvonulási tervét, és kérdezze meg tőlük, hogy figyelembe vettek-e minden körülményt, majd ennek alapján döntsön saját belátása szerint. Szóval nem lehetett volna ezt?
– Pontosan így van.
– Szóval nem lehetett volna ezt becsomagolni? Vagy szándékosan nem csomagolta be a miniszterelnök.
– Pontosan így van. Talán szerénytelenségnek látszik, de hadd mondjak egy példát. Én is borzasztóan aggódtam mondjuk annak idején egy Fradi-Újpest meccs miatt. De természetesen nekem mint a rendészeti területért felelős miniszternek sem volt jogom ahhoz, hogy konkrét utasítást adjak, hanem ilyenkor jelentéstételre, beszámolóra kértem az illetékes rendőri vezetőket, akik ebből körülbelül sejtették, hogy komolyan veszem ezt az ügyet, és elvárom tőlük azt, hogy ott rend legyen. De azért hadd védjem a rendőrséget, mert én nem őket hibáztatom. Például olyan nevetséges akciók miatt sem, amikor például a kormányoldal egy ünnep előtt Budapesten lefoglal minden demonstrációra alkalmas közterületet előre.
– És aztán legfeljebb tesz egy gesztust, és azt mondja, na jó, mégsem megyünk oda, menjen oda az ellenzék.
– Igen. Vagy erre egy ellenzéki erő azzal válaszol, hogy több évtizedre előre akar lefoglalni egy másik területet. Hát ezek abszurdumok, ami miatt Európában ugye mosolyognak vagy sajnálkoznak rajtunk, de erről nem a rendőrök tehetnek. Én a probléma gyökerét abban látom, hogy ebben a szégyenletes neonáci ügyben úgy tűnik, megint a rendőrségnek kell elvinni a – fogalmazzunk így – balhét, de ezt valójában a politikusok okozzák.
– Na de miért? Hiszen lehettek olyan politikusok persze, akik a színfalak mögött ösztönözték ezt az egyesületet, hogy csináljon egy ilyen jó kis balhét, de a rendőrség saját hatáskörben átláthatott volna a szitán, és mondhatta volna magától is, hogy mi ez. Azért ez mégiscsak gáz, hogy egy „adj gázt” elnevezésű felvonulást rendeznek, ráadásul tudjuk, hogy kik, ráadásul azon a napon, ráadásul elmegy a zsinagóga mellett. Hát nem igaz, hogy nem veszik ezt észre. Miért kell nekik csak a törvény szövegét nézniük, miért nem vizsgálhatják a szellemét is, vagy miért nem tehetik meg saját hatáskörben azt, hogy miután a körülmények összessége mégiscsak – és itt most szeretném a pontos jogi meghatározást hallani – erre és erre utal, ezért mégsem adom meg hozzá az engedélyt.
– Hadd kérdezzek vissza. Vajon a jelenlegi kormánynak 2010 óta meglett volna-e a lehetősége arra, hogy újraírja a gyülekezési törvényt? Ugyanis erről a törvényről mindnyájan tudjuk, hogy évtizedek óta nem képes kezelni ezeket a problémákat, miután a szabályok nem egyértelműek. A pártok, kormányzati vagy ellenzéki pozíciójuktól függően, mindig a rendőrséget hibáztatják azért, hogy miért vesz tudomásul vagy éppen mit tilt meg valamit. Holott ezt nem rajtuk kellene számon kérni. Én úgy gondolom, hogy a megoldás az lenne, ha végre egyértelmű szabályok lennének arról…
– Na de egy ilyen sanda felvonulásra hogyan lehet egyértelmű törvényt alkotni, gyülekezési törvényt? Mert ugye erre kimondva szó szerint nem lehet alkalmazni azt, hogy ugyanaz nap van egy élet menete felvonulás. Vagy hogy elmegy a zsinagóga mellett is ez a motoros felvonulás. Ezek mind nem lehetnek benne a törvényben, ennek az egésznek az összessége adja meg azt, hogy ez bizony egy aljas provokáció. Azt pedig nem lehet a törvénybe beleírni.
– Teljesen egyetértek, de olyasmit bele lehet írni – és most nyilván néhány másodperc vagy néhány perc keretében mi nem tudunk egy gyülekezési törvényt megszövegezni –, de olyasmit bele lehet írni, hogy minden olyan demonstráció, amely alkotmányos alapjogokat sért, és ugye itt köztudottan erről van szó, minden ilyen esetben a rendőrség a tartalmi szempontokat is vizsgálhatja, hogy tudomásul vesz valamit vagy nem vesz tudomásul.
– Magyarul rájuk bízza, meghagyja az önállóságukat, de megadja nekik azt az eszközt, hogy vizsgálják a tartalmi kérdést is.
– Így van. Miért szegény rendőröket bántjuk állandóan amiatt, hogy most akkor ők mikor próbálják ráhúzni, hogy a közlekedés biztonságát súlyosan veszélyeztető akció. Ez nevetséges.
– És legfeljebb, ha tartalmilag rosszul dönt a rendőrség, akkor a fellebbezéssel mehetnek a bírósághoz.
– Így van. Tehát itt megvannak a fórumok, és nem egy aránytévesztésben álló miniszterelnöknek kell dönteni ilyen kérdésekben, ez jogállami szempontból teljesen nevetséges. Szóval szeretném, ha egyértelmű lenne, amit gondolok: a tiltás tényének sokakkal együtt nagyon őszintén örülök, és örülök annak, hogy senki nem zavarhatja meg az áldozatokra emlékezőket. De a konkrét történet sajnos újabb bizonyítéka annak, hogy Magyarország nem európai jogállamként működik.
– Biztos vagyok benne és nyilván Ön is biztos benne, hogy Orbán Viktor nagyon jól tudta, hogy ő nem utasíthatja a belügyminisztert, és nyilván Pintér Sándor is tudta, hogy ő sem adhatja tovább ezt az utasítást. De minden bizonnyal azért tette ezt a legnagyobb nyilvánosság előtt, hogy megmutassa, ő személyesen fogja garantálni az élet menetének a biztonságát. Ő személyesen állja útját ennek az aljas provokációnak. Még akkor is, ha közben kicsit törvényt sértünk, na és aztán mi van?
– Mondjuk úgy, hogy miután én nem nagyon szeretnék politikai találgatásokba belemenni…
– Na jó, ez maradjon meg nekem, akkor ezt csak én feltételezem.
– Az én feltételezésem is elég közel áll ahhoz, amit szerkesztő úr most levezetett.
– De a dolog lényege ezek szerint az, hogy Ön úgy gondolja, meg kellene változtatni a gyülekezési törvényt. Mégpedig úgy, hogy a rendőrségnek módja legyen mérlegelni tartalmilag is egy-egy gyülekezés, összejövetel, felvonulás célját, és ha azt az alapjogokkal ellentétesnek ítéli, akkor ne kelljen tudomásul vennie.
– Így van.
– Egy önkényuralmi rendszerben persze benne van a visszaélés lehetősége, de mégis próbáljunk meg jogállami normák szerint gondolkodni és feltételezni azt, hogy jogállamban egy rendőrség is jogállami módon dönt.
– Ezt teljesen így gondolom, és erre a jogi eszközök és technikák megvannak. Tehát semmiféle rendkívüli teljesítményre nem lenne szükség.
– És ha megvan a bírósági felülvizsgálat lehetősége is, akkor a jogállami biztosítékok még inkább meglennének.
– Így van. Politikai akaratra lenne mindössze szükség.
Ha tetszik a cikk, ajánlja másoknak is!