Bolgár György interjúi a Galamusban - 2013. április 12.
- Részletek
- Bolgár György - Megbeszéljük
- 2013. április 15. hétfő, 04:40
- Megbeszéljük
Az első osztályosok beíratásáról
Marekné Pintér Aranka, a Klebelsberg Intézményfenntartó Központ elnöke
Bolgár György: - Majdnem kétezer első osztályos gyereket nem tudtak egyelőre beíratni az általános iskolákba. Hogy történhetett ez meg?
Marekné Pintér Aranka: - Mindenkit be tudtak íratni, itt az elhelyezésük megoldása a kérdés, hiszen úgy változott a hatályba léptetendő jogszabály, hogy huszonhét főre maximálta az osztálylétszámot, míg az elmúlt évtizedekben a fenntartónak lehetősége volt eltérni a maximális osztálylétszámtól. És ebben az időszakban, ezzel a változással egyidejűleg, hatéves korú gyerekek kezdik meg az iskolába járást, azok, akik augusztus 31-ig betöltik a hatodik életévüket. A korábbi években pedig a szülők döntési jogkörében szerepelt az, hogy hétéves korig visszatarthatták a gyermeket az iskolától. Tehát most így hat- és hétévesek együttese jelenik meg egyszerre, akiknek az elhelyezéséről a napokban kell gondoskodniuk a tankerületi igazgatóknak.
- Hogy íratják be a gyereket? Odamegy a szülő, és mondjuk a lakóhelye szerint illetékes iskolába megpróbálja beíratni a gyereket, de azt mondják, hogy sajnos ide nem tudjuk elhelyezni, mert már tele vannak az osztályok, majd értesítjük, hogy hová?
- Hasonló az eljárás. A szülő kiválasztja az iskolát, ahova szeretné a gyermekét járatni, oda megy el beírattatni őt. Ez az optimális állapot, ez a szabályszerű. Azonban vannak olyan szülők, akik több iskolában is megjelentek és beíratták a gyereket, ugye ezeket is szűrjük most ki. Ha a kiválasztott iskolába nem kerül be a gyermek, akkor a lakókörzet szerinti iskola a kötelező beiskolázás helye, ahova őt fel kell venni, ahol őt el kell helyezni. Tehát a beiratkozás ilyen szempontból a választott iskolában indulhat, és a lakóhely szerintinél végződhet, de a gyermeket mindenképpen el kell helyezni. És ugye ez a fajta többletlétszám most azt a feladatot adja a tankerületi igazgatóknak, hogy növeljék az osztályindításokat. És ha a parlament az ősztől hatályba lépő törvénymódosítását elfogadja, akkor az a lehetőség is előáll, ami a huszonhétben maximált osztálylétszámtól való eltérést lehetővé teszi. Ezt különben fölvetettük jó egy-két hónappal ezelőtt, akkor még jellemzően inkább a vidéki tankerületi igazgatók javaslata alapján indult el, hiszen ahol egy nyolcosztályos iskola van, és van huszonnyolc tanköteles korú gyerek, ott abszolút indokolt, mert nem lehet miatta egy új osztályt indítani. És ez a lehetőség azért az osztályszervezéseket könnyebbé tenné.
- Akkor még egy technikai kérdést hadd tegyek föl. Amikor bemegy a szülő az iskolába, amit kiválaszt a gyereke számára, ott neki rögtön megmondják, hogy a gyerek föl van véve oda, vagy nem mondják meg?
- Nem.
- És ezért derült ki, hogy majdnem kétezer gyereknek nem biztos az elhelyezése, mert nem mondják meg, hanem olyan választ adnak neki, hogy kedves apuka vagy anyuka, nem biztos, hogy a gyerek bekerül ide? Mi az eljárás ilyenkor?
- Azt nem tudja meg abban a pillanatban, hiszen a beiratkozás feldolgozását követően az iskola határozatban közli a hónap végéig azt, hogy a gyermek felvételt nyert-e és hova nyert felvételt. Ha itt jogszabálysértés történik, akkor az eljárás következő lépése az, hogy jogszabálysértésre hivatkozással az iskola igazgatójához nyújthat be fellebbezést a szülő, amelyet eddig az önkormányzat jegyzője bírált el, most pedig a tankerület igazgatója bírál el másodfokon.
- Azaz a nyolcvanhétezer beiratkozó elsős szülei még nem tudják, hogy közülük melyik az az ezernyolcszáz-nyolcvankét gyerek, akinek az elhelyezése nem biztos. Ezt csak Önök tudják, mint az adatokat összesítő és egyáltalán az intézményeket működtető fenntartóközpont vezetői?
- A gyermekekről a határozathozatal most van folyamatban, de azért hadd mondjam el, hogy mivel ez az iskolák nem mindegyikét érinti, és a kerületekben sem mindegyikben jellemző, ezért a többség tudja, hogy az ő gyermeke elhelyezést nyer nagy eséllyel az adott intézményben.
- Tehát ezt megmondják nekik, hogy itt nincsen túljelentkezés, úgyhogy biztosra veheti, hogy bekerül a gyerek az első osztályba?
- Szerintem így nem, de az előzetes felmérések alapján az igazgatói tájékoztatókon erre biztos, hogy van utalás. Erről az igazgatók tudnának a helyi gyakorlatukban részletesen nyilatkozni, de én úgy tájékozódtam a tankerületi igazgatóktól is, hogy az iskolaigazgatók a szülői értekezleteken tájékoztatták előtte a szülőket, bemutatták a programjaikat, kihirdették az eljárást, és nyilvánvaló, hogy az értesítések ott, ahol nincs ebben fennakadás, minél hamarabb eljutnak a szülőkhöz.
- Hány iskolát érint a túljelentkezés, hányban vannak bizonytalanságok még, hogy több osztályt indítsanak-e, vagy átirányítsák a gyereket máshova? Ez néhány tucat iskola, esetleg több?
- Néhány tucatot lehet mondani, de inkább kerületeket sorolnék, ahol két-három ilyen iskola érintett. Egy iskolával érintett a XII. kerület, a XVIII. kerület, és a legnagyobb létszámban jelentkeztek a XIV. és a XI. kerület iskoláiba. De ezt úgy kell elképzelni, hogy például a XI. kerületben is van olyan iskola, ahol van szabad kapacitás, ahova kevesen jelentkeztek, a XIV-ben is van olyan iskola, ahol van szabad kapacitás, és az elmúlt években is az volt a jellemző, hogy ahol mondjuk különleges képzés van – nyelvi, sport, zenei –, oda sokkal nagyobb az érdeklődés, és ez most is így van.
- Ilyen méretű beiratkozási zavart, fennakadást azért az elmúlt években nem lehetett észlelni, és Ön is utalt rá a beszélgetés elején, hogy történt néhány olyan intézkedés, aminek a következménye ez a mostani túljelentkezés. Egyrészt a beiratkozási korhatár változott, ha valaki augusztus 31-ig betölti a hat évet, akkor iskolába kell mennie, másrészt az óvodákban bevezetik majd a hároméves kortól kötelező óvodába járatást, ezért az óvodai vezetők dönthetnek úgy, hogy ők inkább továbbküldik az iskolára nem biztos hogy teljesen érett hatéveseket. Tehát voltak olyan intézkedések, amelyeknek a következményeit előre lehetett tudni. Az ember azt hinné, hogy egy ilyen központosított rendszerben, amelyben minden Önöktől függ, a problémákat jobban előre látják, és jobban tudják kezelni. Ehhez képest mintha az ellenkezője történt volna.
- Én nem mosnám össze a két évvel ezelőtti jogalkotást és a január elsején induló központosított rendszert ilyen egyszerű összetett mondattal, ugyanis ez két abszolút különválasztandó dolog. Egyrészt zavar, fennakadás nincsen. Az, hogy egy központi rendszer átláthatóvá vált, és tudjuk az összes számot, amit esetleg a tavalyi évben minden egyes önkormányzatnál nem kérdeztek külön meg, nem derült ki, nem volt átlátható, és az önkormányzatok ezt nem verték nagydobra, nem jelent zavart és fennakadást. A másik része, ami elkülönítendő a Klebelsberg működésétől, bár én csak erre vagyok hivatott igazán válaszolni, az az, hogy a jogszabályalkotás valóban ezt a jogi helyzetet előállította, és a statisztikai számításokból azt nem lehet kimutatni, hogy a szülők hány gyereket tartottak vissza tavaly, és nem adtak hatévesen iskolába. Tehát itt valóban van növekmény. A másik pedig, hogy azt azért én nem osztom Önnel, hogy az óvodából küldik tovább az iskolába a gyerekeket, még akkor is, ha nem iskolaérettek, csak azért, hogy a háromévesek beférjenek. Hiszen az iskolaérettségi vizsgálat alapján a szülő is kérheti, és ugyanúgy további egy évet az óvodában maradhat a gyerek. Ennek a lehetősége továbbra is fennáll. Tehát azt gondolom, hogy akkor vagyunk tényszerűek és igazságosak, ha ezeket az elemeket a hallgatókkal megosztjuk.
- Ez kétségtelen, de például ez utóbbi dologról van Önöknek már konkrét tudomásuk, van valamiféle becslésük, felmérésük arról, hogy az óvodából most arányaiban több gyereket küldtek-e hatéves korukon túl első osztályba, mint korábban, vagy feltűnően többet, vagy nem? Vagyis érvényesült a szülő lehetősége, hogy kérje a gyerekének bennmaradását az óvodában, vagy ez még csak egy elvi lehetőség, hogy igen, lehet kérni az ott maradást, aztán majd a következő hónapokban meglátjuk, hogy így történt-e?
- Az a helyzet, hogy ez nem kérés, nem vágy, hanem jogi helyzet. Az óvodák nem küldik a gyerekeket iskolába, hanem a jogszabály előírja, hogy iskolába kell mennie a hatévesnek. Fordítva működik, a szülő kéri azt, hogy az övét még ne küldjék, ne javasolják, ne engedjék, ne kapja meg az iskolaérettségi bizonyítványát.
- De ezt az óvoda vezetője bírálja el, ugye?
- Igen, de nyilvánvaló, hogy a szülő, ha úgy látja, hogy a gyermekénél azért nem egyértelmű az iskolaérettség, a szakértői véleményt kérheti, és a szülő kérésére is meg lehet ezt állapítani. Tehát nem az óvodavezető dönt egymagában.
- Értem, hogyan működik. Valószínűleg tisztább képet akkor kapunk, ha majd lesz egy összesítés arról, hogy most valóban lényegesen többen mentek-e hatéves koruk után az óvodából iskolába, mint korábban.
- Ezt meg tudom Önnek már most mondani, mert most nem a szülő egyedi elbírálásán múlik az, hogy visszatartja-e az óvodából vagy az iskolából a gyereket, és azt mondja, hogy maradjon még egy évig óvodában, ráér hétévesen iskolába menni. Tehát biztos hogy ilyen szempontból többen tartották vissza régebben a gyereket, mint most, amikor ezt szakvéleménnyel lehet csak megtenni.
- Vagyis most kevesebben maradtak hatéves koruk után az óvodában, mint tavaly meg tavalyelőtt?
- Szerintem igen, azért, mert a törvényi szabályozás így változott!
- Értem. Végezetül még egy kérdés, ami viszont csak Önön múlik: korábban valóban körlevélben tiltották meg az iskolaigazgatóknak, hogy az intézményüket érintő kérdésekben nyilatkozzanak?
- Ez sem igaz!
- Nem igaz? Most olvastam a hvg.hu-n, és még az Önök szóvivője is azt mondta, hogy ez így van.
- Nem. Én Önnek már egyszer nyilatkoztam, amikor a mozgásjavítóról beszélgettünk. Akkor is elmondtam, hogy ez nem igaz, a budapesti szakképző iskolák kaptak egy olyat, hogy beolvadtak hozzánk, és az ő főosztályvezetőjük mondta, hogy ha ebben az ügyben nyilatkozatra kerül a sor, akkor segít, az én sajtószóvivőm pedig azt mondta, hogy minden új rendszerben készül kommunikációs szabályzat, amiben szabályozni fogjuk azt, hogy kinek milyen nyilatkozattételi köre van.
- De ha egy általános iskolai igazgató vagy gimnáziumi igazgató nyilatkozni akar, mert megkérdezik őt az iskola ügyeiről, akkor ezt megteheti szabadon?
- Természetesen. Hiszen az iskola szakmai vezetője az iskolaigazgató, az iskolát érintő bármely szakmai kérdésben szabadon nyilatkozhat. A tankerületet érintő kérdésekben a tankerületi igazgató, az országos kérdésekben pedig az elnök nyilatkozhat.
- Ez így pontos és korrekt, úgyhogy köszönöm a helyreigazítást.
Ha tetszik a cikk, ajánlja másoknak is!
