Bolgár György interjúi a Galamusban - 2013. április 12.
- Részletek
- Bolgár György - Megbeszéljük
- 2013. április 15. hétfő, 04:40
- Megbeszéljük
Az új liberális konzervatív pártról
Pusztai Erzsébet, egykori MDF-es képviselő, a hamarosan megalakuló Bokros-párt egyik majdani vezetője
Bolgár György: - A hamarosan megalakuló Bokros-pártról szeretnék hallani Öntől. Azt olvastam, hogy a jövő hét végén fog megalakulni. Ez egy szabadelvű-konzervatív párt lesz, és Ön is ott lesz az illusztris vezetők között. Az alapvető kérdés az, hogy mit remélnek egy ilyen párttól, kiket akarnak megszólítani, és hogyan képzelik el a saját jövőjüket, egyedül vagy szövetségben valaki mással?
Pusztai Erzsébet: - Tekintettel arra, hogy jövő héten lesz a megalakulásról szóló bejelentés, még nem szeretnék sok részletkérdésről beszélni. Arról szívesebben beszélek, hogy miért kezdtünk el azon gondolkozni, hogy alakítsunk egy új szervezetet. Ez egy hosszú folyamatnak az eredménye. Régóta beszélgettünk egymással, és figyeltük a magyar politikai életet. Figyeltük, hogyan alakulnak a pártok, és azon gondolkodtunk, hogy mi mit tudnánk tenni azért, hogy megváltozzon a mai meglehetősen elmérgesedett politikai közélet. A sok beszélgetés után arra jutottunk, hogy érdemes megalakítani egy pártot. Természetesen nem azzal az alapgondolattal, hogy ez a párt már holnapután önállóan fölnő, és elindul egy választáson, hanem azzal az alapgondolattal, hogy megismertessük a gondolatainkat az emberekkel, és bővítsük azt a szavazói kört, amely a demokrácia és a józan, igaz politikai élet támogatója tud lenni. Tehát nem önállóságban, hanem a szavazói bázis szélesítésében és együttműködésben gondolkodunk.
- Ezek szerint reálisan látják a jelenlegi magyarországi helyzetet, és benne a saját szerepüket is. Azt mondják, hogy olyan gondolkodásra, politikai álláspontra, amilyen az Önöké, szükség van, de azért nem gondolják azt, hogy a következő választásokon, egy év múlva, Önök képesek volnának egyedül a parlamentbe kerülni. Hanem ezt a mai helyzet és szabályok ismeretében valamiféle szövetségben képzelik el.
- Igen, nagyon világosan fogalmazta meg. Most ilyenek a körülmények, és senki nem tudja pontosan, hogy félév múlva vagy háromnegyed év múlva milyen feltételekkel, milyen körülmények között lehet elindulni. Mi egy olyan gondolkodásmódot szeretnénk megjeleníteni, ami ma hiányzik. Egy higgadt, józan, európai gondolkodásmódot, amely figyelembe veszi, hogy Magyarország Európa része. Így érdemes gondolkodnunk ahhoz, hogy sikeressé tudjuk tenni ezt az országot. Hiszen nem elég, ha az ország vezetői sikeresnek érzik magukat! Mindenkinek sikeresnek kéne lennie! Én nagyon sokszor gondolok mostanában Csengey Dénes mondatára, amit még valamikor a kilencvenes években mondott, hogy Európába, de mindahányan!
- Mostanában mintha azt mondanák a kormány oldaláról, vagy egyre inkább ezt sugallják, hogy ki Európából, legalábbis a többség mintha ezt gondolná. A Századvég friss felmérése szerint pedig nemcsak nőtt a bizalmatlanság az Európai Unióval szemben, hanem egy pici többségben vannak azok, akik úgy gondolják, hogy az európai uniós tagság számunkra inkább hátrányos, mint előnyös. Ez egészen döbbenetes. Lehet így racionálisan beszélni a társadalommal?
- Én azt gondolom, hogy kell beszélni a dolog másik oldaláról is. Hiszen a kormány fölsorol sok mindent, hogy neki mi baja van az Európai Unióval, de azt nem mondja meg, hogy ha nem működünk együtt az Európai Unióval, akkor mi lesz. Soha nem szokták kifejteni azt, hogy ha nem vagyunk tagok, akkor mitől leszünk sikeresek. Ma Magyarország a fejlesztései jelentős részét európai uniós támogatással végzi, és eközben az a sugallat, hogy nekünk jobb lenne, ha nem lennénk ott. Ez az óriási probléma. Pontosan ezért van nagyon nagy szükség arra, hogy legyenek olyan emberek, csoportok, pártok, akik másról beszélnek, akik beszélnek a jövőről és arról, hogy minek mi a következménye. Ez nagyon fontos dolog. Én évek óta nem vagyok a politikai életben, de figyelem természetesen, hogy mi történik, valamint emberekkel foglalkozom, és én nagyon sokat tanultam. Véleményem szerint a legfontosabb az, hogy nem lehet megalázott és megfélemlített emberekkel sikeres országot építeni.
- Azonban az embereket megalázni és megfélemlíteni lehet, és egy ideig még lehet is fölöttük uralkodni. Ez sajnos nemcsak a kialakult diktatúrákban, hanem az afelé haladó vagy önkényen alapuló rendszerekben is működik egy ideig.
- Egy ideig sok minden működik. Sajnos azt is látom, hogy sokszor még a saját embereiket is megalázzák! Például azzal, hogy olyan mondatok elmondására kényszerülnek, amelyekről tudom, hogy nem érthettek velük egyet, mert jó néhányukat ismerem régóta.
- Akár vezető fideszes politikusokra is gondol?
- Olyan emberekre, akiket a kilencvenes évekből, az Antall-kormány ideje óta ismerek. Elmondható, hogy nem ilyen lovat akartunk! Én azért vagyok most itt, mert a rendszerváltozáskor nem azt gondoltuk, hogy egy második Kádár-korban akarunk élni, hanem azt gondoltuk, hogy fokozatosan fölépítünk egy megbecsülésen, kölcsönös tiszteleten alapuló, a valódi sikert elismerő és a tudást megbecsülő, demokratikus társadalmat. Ez volt az álmunk, és sajnos most nem erre tartunk.
- Azonban ezen a terepen elég sok párt osztozkodik ma Magyarországon, és e pillanatban úgy tűnik, mintha ez volna a kisebb terep a magyar politikai és társadalmi színpadon. Ott van az MSZP, a DK, az Együtt 2014, az LMP és a belőlük kivált, az Együtt 2014-hez csatlakozott Párbeszéd Magyarországért, ott van vagy ott lesz majd Fodor Gábor liberális pártja, és ott lesznek Önök szabadelvű-konzervatív pártként. Mi az, amivel Önök meg tudnak szólítani újabb csoportokat? Ehhez a kínálathoz hozzátesznek valami újat, és ezzel megpróbálnak újabb rétegeket elérni, de kiket próbálnak meg elérni, hogyan és mivel?
- Ezt akkor fogjuk elmondani, amikor bejelentjük a megalakulásunkat, és közzétesszük a programunkat. Azt elmondhatom, hogy kiket szeretnénk megszólítani. Azokat az embereket szeretnénk megszólítani, akiknek elegük van ebből a hihetetlenül ellenséges légkörből. Akik szeretnének már végre ellenségesség nélkül úgy gondolni a másikra, hogy rendben van, nem teljesen értek vele egyet, de ettől még nem fogom gyűlölni. Nekem, emberekkel foglalkozó személyként és orvosként az egyik legnagyobb bajom az, hogy ez az ellenségességre alapozott politika súlyosan egészségromboló hatású. Ez nem vicc és nem mese! Kimutatható, hogy azok az emberek, akik ellenséges érzéseket hordoznak magukban, sokkal hamarabb megbetegednek. Vagyis az a politikus, aki ellenségesség szítására alapozza a politikáját, az közvetlenül rontja az emberek egészségi állapotát.
- Ez lehet, hogy így van, de az is lehet, hogy így könnyebben mozgósítja őket, mert felkorbácsolt érzelmekkel – és a gyűlölet egy eléggé felkorbácsolt érzelem – sokkal gyorsabban, sokkal nagyobb tömegeket lehet megmozgatni, mint a rációval, a józan, konzervatív, szabadelvű gondolkodással.
- Nemcsak a rációval foglalkozunk.
- Érzelmekkel is?
- Igen, érzelmekkel is foglalkozunk, nemcsak rációról van szó. Hiszen nemcsak a negatív, ellenséges indulatok léteznek, hanem pozitív érzelmek is, amelyekkel sokkal többre megyünk.
- Erre jó példa mondjuk ez a tegnapi gyűjtés a Klubrádió javára. Szóval ebben igaza van, vannak pozitív érzelmek is, és ezek is mozgósíthatók.
- Igen, és ezekre is lehet alapozni. Az egyik célunk az, hogy ezzel a negatív, egymást állandóan gyalázó politikával szemben végre elindítsunk, meghonosítsunk és elősegítsünk egy olyan politikát, amely a kölcsönös megbecsülés, a pozitív érzelmek és az összetartás az alapja. Már azért is, mert meggyőződésünk, hogy csak ez lehet hosszú távon járható út, mert csak egy ilyen politikát kialakító ország lehet hosszú távon sikeres. Az igazán sikeres országokban nem próbálják meg kitagadni egymást különböző társadalmi rétegek, és nem próbálják a fél országot nemzeten kívülinek tekinteni.
- Még annyit mondjon meg nekem, hogy a megalakulásuk után először csak pártot kezdenek építeni, vagy – miután nincs túl sok idő a következő választásokig – ezzel együtt rögtön tárgyalásokat is kezdeményeznek a demokratikus ellenzék többi pártjával?
- Arra valóban nincs idő, hogy mindent külön-külön, egymás után csináljunk. Elkezdünk dolgozni, elkezdjük megismertetni a gondolatainkat, nézeteinket, így épülni fog maga a szervezet, és természetesen párhuzamosan folynak majd a beszélgetések, megbeszélések informális és formális úton, mert meggyőződésünk, hogy erre van szükség.
Ha tetszik a cikk, ajánlja másoknak is!