Bolgár György interjúi a Galamusban - 2013. április 12.

• Nyomtatás

Részletek

2013. április 15. hétfő, 04:40

Megbeszéljük

Bolgár György kérdései 2013. április 12-ei műsorban

Mai műsorunkban megbeszéljük, hogy egyre meghökkentőbb vitába keveredik a magyar kormány Európával. A héten Navracsics Tibor miniszterelnök-helyettes ugrott neki Viviane Redingnek, az Európai Bizottság alelnökének, és közölte vele: nem bízik benne. Ma Navracsics egyik államtitkára, Répássy Róbert közölte, hogy az Európa Tanács úgynevezett Velencei Bizottsága, amely ismert jogtudósokból áll, elfogult Magyarországgal szemben. Mi ez a nyílt sisakos háború, és ha már harcolunk, miért nem megy Orbán Viktor az Európai Parlament Magyarországgal foglalkozó vitájára a jövő héten?

Ezzel összefüggésben mit szólnak a Századvég felméréséhez, amely szerint a magyar társadalomban többen tartják hátrányosnak az ország számára az Európai Uniót, mint ahányan előnyösnek? Ez hogy lehetséges?

Következő témánk, hogy Szalai Annamária halálával 2022-ig töltheti be majd posztját a Médiahatóság új elnöke, akit Orbán Viktornak tizenöt napon belül kell megneveznie. Nem abszurdum ez, hiszen addig akár három új kormányt is választhatnak?

Mit szólnak ezenkívül ahhoz, hogy a cigányság bomlástermék – legalábbis ez hangzott el a Katolikus Újságírók Szövetségének konferenciáján egy szociológus szájából? És mit csináljon a társadalom a bomlástermékkel?

Mi a véleményük továbbá arról, hogy két rendőr a gyanú szerint agyonvert egy romániai cigány férfit az izsáki rendőrőrsön?

És végül beszéljük meg, hogy majdnem kétezer első osztályos gyereket nem tudtak egyelőre beíratni az általános iskolákba. Hogy történhetett ez meg?

Ha tetszik a cikk, ajánlja másoknak is!

Az első osztályosok beíratásáról
Marekné Pintér Aranka, a Klebelsberg Intézményfenntartó Központ elnöke

Bolgár György: - Majdnem kétezer első osztályos gyereket nem tudtak egyelőre beíratni az általános iskolákba. Hogy történhetett ez meg?

Marekné Pintér Aranka: - Mindenkit be tudtak íratni, itt az elhelyezésük megoldása a kérdés, hiszen úgy változott a hatályba léptetendő jogszabály, hogy huszonhét főre maximálta az osztálylétszámot, míg az elmúlt évtizedekben a fenntartónak lehetősége volt eltérni a maximális osztálylétszámtól. És ebben az időszakban, ezzel a változással egyidejűleg, hatéves korú gyerekek kezdik meg az iskolába járást, azok, akik augusztus 31-ig betöltik a hatodik életévüket. A korábbi években pedig a szülők döntési jogkörében szerepelt az, hogy hétéves korig visszatarthatták a gyermeket az iskolától. Tehát most így hat- és hétévesek együttese jelenik meg egyszerre, akiknek az elhelyezéséről a napokban kell gondoskodniuk a tankerületi igazgatóknak.

- Hogy íratják be a gyereket? Odamegy a szülő, és mondjuk a lakóhelye szerint illetékes iskolába megpróbálja beíratni a gyereket, de azt mondják, hogy sajnos ide nem tudjuk elhelyezni, mert már tele vannak az osztályok, majd értesítjük, hogy hová?

- Hasonló az eljárás. A szülő kiválasztja az iskolát, ahova szeretné a gyermekét járatni, oda megy el beírattatni őt. Ez az optimális állapot, ez a szabályszerű. Azonban vannak olyan szülők, akik több iskolában is megjelentek és beíratták a gyereket, ugye ezeket is szűrjük most ki. Ha a kiválasztott iskolába nem kerül be a gyermek, akkor a lakókörzet szerinti iskola a kötelező beiskolázás helye, ahova őt fel kell venni, ahol őt el kell helyezni. Tehát a beiratkozás ilyen szempontból a választott iskolában indulhat, és a lakóhely szerintinél végződhet, de a gyermeket mindenképpen el kell helyezni. És ugye ez a fajta többletlétszám most azt a feladatot adja a tankerületi igazgatóknak, hogy növeljék az osztályindításokat. És ha a parlament az ősztől hatályba lépő törvénymódosítását elfogadja, akkor az a lehetőség is előáll, ami a huszonhétben maximált osztálylétszámtól való eltérést lehetővé teszi. Ezt különben fölvetettük jó egy-két hónappal ezelőtt, akkor még jellemzően inkább a vidéki tankerületi igazgatók javaslata alapján indult el, hiszen ahol egy nyolcosztályos iskola van, és van huszonnyolc tanköteles korú gyerek, ott abszolút indokolt, mert nem lehet miatta egy új osztályt indítani. És ez a lehetőség azért az osztályszervezéseket könnyebbé tenné.

- Akkor még egy technikai kérdést hadd tegyek föl. Amikor bemegy a szülő az iskolába, amit kiválaszt a gyereke számára, ott neki rögtön megmondják, hogy a gyerek föl van véve oda, vagy nem mondják meg?

- Nem.

- És ezért derült ki, hogy majdnem kétezer gyereknek nem biztos az elhelyezése, mert nem mondják meg, hanem olyan választ adnak neki, hogy kedves apuka vagy anyuka, nem biztos, hogy a gyerek bekerül ide? Mi az eljárás ilyenkor?

- Azt nem tudja meg abban a pillanatban, hiszen a beiratkozás feldolgozását követően az iskola határozatban közli a hónap végéig azt, hogy a gyermek felvételt nyert-e és hova nyert felvételt. Ha itt jogszabálysértés történik, akkor az eljárás következő lépése az, hogy jogszabálysértésre hivatkozással az iskola igazgatójához nyújthat be fellebbezést a szülő, amelyet eddig az önkormányzat jegyzője bírált el, most pedig a tankerület igazgatója bírál el másodfokon.

- Azaz a nyolcvanhétezer beiratkozó elsős szülei még nem tudják, hogy közülük melyik az az ezernyolcszáz-nyolcvankét gyerek, akinek az elhelyezése nem biztos. Ezt csak Önök tudják, mint az adatokat összesítő és egyáltalán az intézményeket működtető fenntartóközpont vezetői?

- A gyermekekről a határozathozatal most van folyamatban, de azért hadd mondjam el, hogy mivel ez az iskolák nem mindegyikét érinti, és a kerületekben sem mindegyikben jellemző, ezért a többség tudja, hogy az ő gyermeke elhelyezést nyer nagy eséllyel az adott intézményben.

- Tehát ezt megmondják nekik, hogy itt nincsen túljelentkezés, úgyhogy biztosra veheti, hogy bekerül a gyerek az első osztályba?

- Szerintem így nem, de az előzetes felmérések alapján az igazgatói tájékoztatókon erre biztos, hogy van utalás. Erről az igazgatók tudnának a helyi gyakorlatukban részletesen nyilatkozni, de én úgy tájékozódtam a tankerületi igazgatóktól is, hogy az iskolaigazgatók a szülői értekezleteken tájékoztatták előtte a szülőket, bemutatták a programjaikat, kihirdették az eljárást, és nyilvánvaló, hogy az értesítések ott, ahol nincs ebben fennakadás, minél hamarabb eljutnak a szülőkhöz.

- Hány iskolát érint a túljelentkezés, hányban vannak bizonytalanságok még, hogy több osztályt indítsanak-e, vagy átirányítsák a gyereket máshova? Ez néhány tucat iskola, esetleg több?

- Néhány tucatot lehet mondani, de inkább kerületeket sorolnék, ahol két-három ilyen iskola érintett. Egy iskolával érintett a XII. kerület, a XVIII. kerület, és a legnagyobb létszámban jelentkeztek a XIV. és a XI. kerület iskoláiba. De ezt úgy kell elképzelni, hogy például a XI. kerületben is van olyan iskola, ahol van szabad kapacitás, ahova kevesen jelentkeztek, a XIV-ben is van olyan iskola, ahol van szabad kapacitás, és az elmúlt években is az volt a jellemző, hogy ahol mondjuk különleges képzés van – nyelvi, sport, zenei –, oda sokkal nagyobb az érdeklődés, és ez most is így van.

- Ilyen méretű beiratkozási zavart, fennakadást azért az elmúlt években nem lehetett észlelni, és Ön is utalt rá a beszélgetés elején, hogy történt néhány olyan intézkedés, aminek a következménye ez a mostani túljelentkezés. Egyrészt a beiratkozási korhatár változott, ha valaki augusztus 31-ig betölti a hat évet, akkor iskolába kell mennie, másrészt az óvodákban bevezetik majd a hároméves kortól kötelező óvodába járatást, ezért az óvodai vezetők dönthetnek úgy, hogy ők inkább továbbküldik az iskolára nem biztos hogy teljesen érett hatéveseket. Tehát voltak olyan intézkedések, amelyeknek a következményeit előre lehetett tudni. Az ember azt hinné, hogy egy ilyen központosított rendszerben, amelyben minden Önöktől függ, a problémákat jobban előre látják, és jobban tudják kezelni. Ehhez képest mintha az ellenkezője történt volna.

- Én nem mosnám össze a két évvel ezelőtti jogalkotást és a január elsején induló központosított rendszert ilyen egyszerű összetett mondattal, ugyanis ez két abszolút különválasztandó dolog. Egyrészt zavar, fennakadás nincsen. Az, hogy egy központi rendszer átláthatóvá vált, és tudjuk az összes számot, amit esetleg a tavalyi évben minden egyes önkormányzatnál nem kérdeztek külön meg, nem derült ki, nem volt átlátható, és az önkormányzatok ezt nem verték nagydobra, nem jelent zavart és fennakadást. A másik része, ami elkülönítendő a Klebelsberg működésétől, bár én csak erre vagyok hivatott igazán válaszolni, az az, hogy a jogszabályalkotás valóban ezt a jogi helyzetet előállította, és a statisztikai számításokból azt nem lehet kimutatni, hogy a szülők hány gyereket tartottak vissza tavaly, és nem adtak hatévesen iskolába. Tehát itt valóban van növekmény. A másik pedig, hogy azt azért én nem osztom Önnel, hogy az óvodából küldik tovább az iskolába a gyerekeket, még akkor is, ha nem iskolaérettek, csak azért, hogy a háromévesek beférjenek. Hiszen az iskolaérettségi vizsgálat alapján a szülő is kérheti, és ugyanúgy további egy évet az óvodában maradhat a gyerek. Ennek a lehetősége továbbra is fennáll. Tehát azt gondolom, hogy akkor vagyunk tényszerűek és igazságosak, ha ezeket az elemeket a hallgatókkal megosztjuk.

- Ez kétségtelen, de például ez utóbbi dologról van Önöknek már konkrét tudomásuk, van valamiféle becslésük, felmérésük arról, hogy az óvodából most arányaiban több gyereket küldtek-e hatéves korukon túl első osztályba, mint korábban, vagy feltűnően többet, vagy nem? Vagyis érvényesült a szülő lehetősége, hogy kérje a gyerekének bennmaradását az óvodában, vagy ez még csak egy elvi lehetőség, hogy igen, lehet kérni az ott maradást, aztán majd a következő hónapokban meglátjuk, hogy így történt-e?

- Az a helyzet, hogy ez nem kérés, nem vágy, hanem jogi helyzet. Az óvodák nem küldik a gyerekeket iskolába, hanem a jogszabály előírja, hogy iskolába kell mennie a hatévesnek. Fordítva működik, a szülő kéri azt, hogy az övét még ne küldjék, ne javasolják, ne engedjék, ne kapja meg az iskolaérettségi bizonyítványát.

- De ezt az óvoda vezetője bírálja el, ugye?

- Igen, de nyilvánvaló, hogy a szülő, ha úgy látja, hogy a gyermekénél azért nem egyértelmű az iskolaérettség, a szakértői véleményt kérheti, és a szülő kérésére is meg lehet ezt állapítani. Tehát nem az óvodavezető dönt egymagában.

- Értem, hogyan működik. Valószínűleg tisztább képet akkor kapunk, ha majd lesz egy összesítés arról, hogy most valóban lényegesen többen mentek-e hatéves koruk után az óvodából iskolába, mint korábban.

- Ezt meg tudom Önnek már most mondani, mert most nem a szülő egyedi elbírálásán múlik az, hogy visszatartja-e az óvodából vagy az iskolából a gyereket, és azt mondja, hogy maradjon még egy évig óvodában, ráér hétévesen iskolába menni. Tehát biztos hogy ilyen szempontból többen tartották vissza régebben a gyereket, mint most, amikor ezt szakvéleménnyel lehet csak megtenni.

- Vagyis most kevesebben maradtak hatéves koruk után az óvodában, mint tavaly meg tavalyelőtt?

- Szerintem igen, azért, mert a törvényi szabályozás így változott!

- Értem. Végezetül még egy kérdés, ami viszont csak Önön múlik: korábban valóban körlevélben tiltották meg az iskolaigazgatóknak, hogy az intézményüket érintő kérdésekben nyilatkozzanak?

- Ez sem igaz!

- Nem igaz? Most olvastam a hvg.hu-n, és még az Önök szóvivője is azt mondta, hogy ez így van.

- Nem. Én Önnek már egyszer nyilatkoztam, amikor a mozgásjavítóról beszélgettünk. Akkor is elmondtam, hogy ez nem igaz, a budapesti szakképző iskolák kaptak egy olyat, hogy beolvadtak hozzánk, és az ő főosztályvezetőjük mondta, hogy ha ebben az ügyben nyilatkozatra kerül a sor, akkor segít, az én sajtószóvivőm pedig azt mondta, hogy minden új rendszerben készül kommunikációs szabályzat, amiben szabályozni fogjuk azt, hogy kinek milyen nyilatkozattételi köre van.

- De ha egy általános iskolai igazgató vagy gimnáziumi igazgató nyilatkozni akar, mert megkérdezik őt az iskola ügyeiről, akkor ezt megteheti szabadon?

- Természetesen. Hiszen az iskola szakmai vezetője az iskolaigazgató, az iskolát érintő bármely szakmai kérdésben szabadon nyilatkozhat. A tankerületet érintő kérdésekben a tankerületi igazgató, az országos kérdésekben pedig az elnök nyilatkozhat.

- Ez így pontos és korrekt, úgyhogy köszönöm a helyreigazítást.

Ha tetszik a cikk, ajánlja másoknak is!

Az új liberális konzervatív pártról
Pusztai Erzsébet, egykori MDF-es képviselő, a hamarosan megalakuló Bokros-párt egyik majdani vezetője

Bolgár György: - A hamarosan megalakuló Bokros-pártról szeretnék hallani Öntől. Azt olvastam, hogy a jövő hét végén fog megalakulni. Ez egy szabadelvű-konzervatív párt lesz, és Ön is ott lesz az illusztris vezetők között. Az alapvető kérdés az, hogy mit remélnek egy ilyen párttól, kiket akarnak megszólítani, és hogyan képzelik el a saját jövőjüket, egyedül vagy szövetségben valaki mással?

Pusztai Erzsébet: - Tekintettel arra, hogy jövő héten lesz a megalakulásról szóló bejelentés, még nem szeretnék sok részletkérdésről beszélni. Arról szívesebben beszélek, hogy miért kezdtünk el azon gondolkozni, hogy alakítsunk egy új szervezetet. Ez egy hosszú folyamatnak az eredménye. Régóta beszélgettünk egymással, és figyeltük a magyar politikai életet. Figyeltük, hogyan alakulnak a pártok, és azon gondolkodtunk, hogy mi mit tudnánk tenni azért, hogy megváltozzon a mai meglehetősen elmérgesedett politikai közélet. A sok beszélgetés után arra jutottunk, hogy érdemes megalakítani egy pártot. Természetesen nem azzal az alapgondolattal, hogy ez a párt már holnapután önállóan fölnő, és elindul egy választáson, hanem azzal az alapgondolattal, hogy megismertessük a gondolatainkat az emberekkel, és bővítsük azt a szavazói kört, amely a demokrácia és a józan, igaz politikai élet támogatója tud lenni. Tehát nem önállóságban, hanem a szavazói bázis szélesítésében és együttműködésben gondolkodunk.

- Ezek szerint reálisan látják a jelenlegi magyarországi helyzetet, és benne a saját szerepüket is. Azt mondják, hogy olyan gondolkodásra, politikai álláspontra, amilyen az Önöké, szükség van, de azért nem gondolják azt, hogy a következő választásokon, egy év múlva, Önök képesek volnának egyedül a parlamentbe kerülni. Hanem ezt a mai helyzet és szabályok ismeretében valamiféle szövetségben képzelik el.

- Igen, nagyon világosan fogalmazta meg. Most ilyenek a körülmények, és senki nem tudja pontosan, hogy félév múlva vagy háromnegyed év múlva milyen feltételekkel, milyen körülmények között lehet elindulni. Mi egy olyan gondolkodásmódot szeretnénk megjeleníteni, ami ma hiányzik. Egy higgadt, józan, európai gondolkodásmódot, amely figyelembe veszi, hogy Magyarország Európa része. Így érdemes gondolkodnunk ahhoz, hogy sikeressé tudjuk tenni ezt az országot. Hiszen nem elég, ha az ország vezetői sikeresnek érzik magukat! Mindenkinek sikeresnek kéne lennie! Én nagyon sokszor gondolok mostanában Csengey Dénes mondatára, amit még valamikor a kilencvenes években mondott, hogy Európába, de mindahányan!

- Mostanában mintha azt mondanák a kormány oldaláról, vagy egyre inkább ezt sugallják, hogy ki Európából, legalábbis a többség mintha ezt gondolná. A Századvég friss felmérése szerint pedig nemcsak nőtt a bizalmatlanság az Európai Unióval szemben, hanem egy pici többségben vannak azok, akik úgy gondolják, hogy az európai uniós tagság számunkra inkább hátrányos, mint előnyös. Ez egészen döbbenetes. Lehet így racionálisan beszélni a társadalommal?

- Én azt gondolom, hogy kell beszélni a dolog másik oldaláról is. Hiszen a kormány fölsorol sok mindent, hogy neki mi baja van az Európai Unióval, de azt nem mondja meg, hogy ha nem működünk együtt az Európai Unióval, akkor mi lesz. Soha nem szokták kifejteni azt, hogy ha nem vagyunk tagok, akkor mitől leszünk sikeresek. Ma Magyarország a fejlesztései jelentős részét európai uniós támogatással végzi, és eközben az a sugallat, hogy nekünk jobb lenne, ha nem lennénk ott. Ez az óriási probléma. Pontosan ezért van nagyon nagy szükség arra, hogy legyenek olyan emberek, csoportok, pártok, akik másról beszélnek, akik beszélnek a jövőről és arról, hogy minek mi a következménye. Ez nagyon fontos dolog. Én évek óta nem vagyok a politikai életben, de figyelem természetesen, hogy mi történik, valamint emberekkel foglalkozom, és én nagyon sokat tanultam. Véleményem szerint a legfontosabb az, hogy nem lehet megalázott és megfélemlített emberekkel sikeres országot építeni.

- Azonban az embereket megalázni és megfélemlíteni lehet, és egy ideig még lehet is fölöttük uralkodni. Ez sajnos nemcsak a kialakult diktatúrákban, hanem az afelé haladó vagy önkényen alapuló rendszerekben is működik egy ideig.

- Egy ideig sok minden működik. Sajnos azt is látom, hogy sokszor még a saját embereiket is megalázzák! Például azzal, hogy olyan mondatok elmondására kényszerülnek, amelyekről tudom, hogy nem érthettek velük egyet, mert jó néhányukat ismerem régóta.

- Akár vezető fideszes politikusokra is gondol?

- Olyan emberekre, akiket a kilencvenes évekből, az Antall-kormány ideje óta ismerek. Elmondható, hogy nem ilyen lovat akartunk! Én azért vagyok most itt, mert a rendszerváltozáskor nem azt gondoltuk, hogy egy második Kádár-korban akarunk élni, hanem azt gondoltuk, hogy fokozatosan fölépítünk egy megbecsülésen, kölcsönös tiszteleten alapuló, a valódi sikert elismerő és a tudást megbecsülő, demokratikus társadalmat. Ez volt az álmunk, és sajnos most nem erre tartunk.

- Azonban ezen a terepen elég sok párt osztozkodik ma Magyarországon, és e pillanatban úgy tűnik, mintha ez volna a kisebb terep a magyar politikai és társadalmi színpadon. Ott van az MSZP, a DK, az Együtt 2014, az LMP és a belőlük kivált, az Együtt 2014-hez csatlakozott Párbeszéd Magyarországért, ott van vagy ott lesz majd Fodor Gábor liberális pártja, és ott lesznek Önök szabadelvű-konzervatív pártként. Mi az, amivel Önök meg tudnak szólítani újabb csoportokat? Ehhez a kínálathoz hozzátesznek valami újat, és ezzel megpróbálnak újabb rétegeket elérni, de kiket próbálnak meg elérni, hogyan és mivel?

-  Ezt akkor fogjuk elmondani, amikor bejelentjük a megalakulásunkat, és közzétesszük a programunkat. Azt elmondhatom, hogy kiket szeretnénk megszólítani. Azokat az embereket szeretnénk megszólítani, akiknek elegük van ebből a hihetetlenül ellenséges légkörből. Akik szeretnének már végre ellenségesség nélkül úgy gondolni a másikra, hogy rendben van, nem teljesen értek vele egyet, de ettől még nem fogom gyűlölni. Nekem, emberekkel foglalkozó személyként és orvosként az egyik legnagyobb bajom az, hogy ez az ellenségességre alapozott politika súlyosan egészségromboló hatású. Ez nem vicc és nem mese! Kimutatható, hogy azok az emberek, akik ellenséges érzéseket hordoznak magukban, sokkal hamarabb megbetegednek. Vagyis az a politikus, aki ellenségesség szítására alapozza a politikáját, az közvetlenül rontja az emberek egészségi állapotát.

- Ez lehet, hogy így van, de az is lehet, hogy így könnyebben mozgósítja őket, mert felkorbácsolt érzelmekkel – és a gyűlölet egy eléggé felkorbácsolt érzelem – sokkal gyorsabban, sokkal nagyobb tömegeket lehet megmozgatni, mint a rációval, a józan, konzervatív, szabadelvű gondolkodással.

- Nemcsak a rációval foglalkozunk.

- Érzelmekkel is?

- Igen, érzelmekkel is foglalkozunk, nemcsak rációról van szó. Hiszen nemcsak a negatív, ellenséges indulatok léteznek, hanem pozitív érzelmek is, amelyekkel sokkal többre megyünk.

- Erre jó példa mondjuk ez a tegnapi gyűjtés a Klubrádió javára. Szóval ebben igaza van, vannak pozitív érzelmek is, és ezek is mozgósíthatók.

- Igen, és ezekre is lehet alapozni. Az egyik célunk az, hogy ezzel a negatív, egymást állandóan gyalázó politikával szemben végre elindítsunk, meghonosítsunk és elősegítsünk egy olyan politikát, amely a kölcsönös megbecsülés, a pozitív érzelmek és az összetartás az alapja. Már azért is, mert meggyőződésünk, hogy csak ez lehet hosszú távon járható út, mert csak egy ilyen politikát kialakító ország lehet hosszú távon sikeres. Az igazán sikeres országokban nem próbálják meg kitagadni egymást különböző társadalmi rétegek, és nem próbálják a fél országot nemzeten kívülinek tekinteni.

- Még annyit mondjon meg nekem, hogy a megalakulásuk után először csak pártot kezdenek építeni, vagy – miután nincs túl sok idő a következő választásokig – ezzel együtt rögtön tárgyalásokat is kezdeményeznek a demokratikus ellenzék többi pártjával?

- Arra valóban nincs idő, hogy mindent külön-külön, egymás után csináljunk. Elkezdünk dolgozni, elkezdjük megismertetni a gondolatainkat, nézeteinket, így épülni fog maga a szervezet, és természetesen párhuzamosan folynak majd a beszélgetések, megbeszélések informális és formális úton, mert meggyőződésünk, hogy erre van szükség.

Ha tetszik a cikk, ajánlja másoknak is!

Ekkora nyomás még nem nehezedett Európában a magyar kormányra
Tabajdi Csaba, az Európai Parlament szocialista képviselője

Bolgár György: - Mi is történik ma Magyarország körül az Európai Parlamentben és az Európai Unióban? Csak azt látja a némiképp felületes szemlélő itt Budapesten, hogy egyre hevesebb szóbeli összetűzések zajlanak a magyar kormány és európai illetékesek között. Illetve látja, hogy az Európai Unió parlamentjében elindult egy eljárási folyamat, ami bizottsági üléssel kezdődik, majd egy általános parlamenti üléssel folytatódik, és ami a magyar helyzetet hivatott vizsgálni. Hol tart most ez az eljárás, mi lesz a következő lépés, és hova juthat el?

Tabajdi Csaba: - A Klubrádió hallgatói biztosan tudják, hogy nem újkeletű az Orbán-kormány és az uniós intézmények, valamint a meghatározó uniós partnereink közötti feszült viszony. Ez a médiatörvény elfogadása körül kezdődött 2010 decemberében. Ekkor két jobboldali kormány államtitkári szinten bírálta az Orbán-kormányt a magyar médiatörvény miatt, a német kormány és az akkori jobboldali francia kormány. Az kétségtelen, hogy az elmúlt időszakban rendkívül éles hangvételű nyilatkozatháborúra került sor, amit – megítélésem szerint – az Orbán-kormány szándékosan provokált ki. Például azzal is, hogy az egyik fő céltábla egy jobboldali európai biztos, Viviane Reding lett, akivel szemben rendkívül kemény, sőt durva hangot engedett meg magának Navracsics Tibor miniszterelnök-helyettes és igazságügy-miniszter. Tehát kétségtelenül új fázisba került ez a dolog, ami a kommunikációs szintet illeti az Orbán-kormány és az uniós illetékesek, bizottsági és parlamenti tisztviselők között. Idézhetném azt a rendkívül otromba támadást és durva hangnemet is, amelyet Orbán Viktor a Magyar Rádióban megengedett magának, amikor az Európai Parlamentet nem európainak minősítette, és rendkívül lekezelő hangon beszélt az ő politikáját bíráló emberekről. Tehát megítélésem szerint szándékosan gerjeszti a feszültséget az Orbán-kormány. Egyrészt el akarja vonni a figyelmet a gazdasági problémákról, másrészt újra az uniót akarja ellenségként bemutatni, újra bűnbakot akar képezni az unióból, és semmit nem hajlandó megfogadni a teljesen alapos, pontos bírálatokból. Például Scheppele asszony bírálata az alkotmány kapcsán, amit Gulyás képviselőnek írt, rendkívül pontos és világos. Ezeket a kormány le akarja söpörni az asztalról, és egy nyilatkozatháborút indított el.

- Nem világos, hogy egy ilyenfajta vitában a magyar szavazók egy részét sikerülhet meggyőzni vagy felhergelni, de ezen kívül a magyar kormány csak veszíthet? Nagyon szokatlan módon Viviane Redinget is megtámadta Navracsics Tibor, tőle valóban különösen szokatlan módon. Mi lett a válasz? Az, hogy Barroso elnök szóvivője közölte, hogy Barroso egyetért Reding asszonnyal a magyarországi ügyek kezelésében. Márpedig azt is tudjuk, hogy az összes magyar vitakérdés most már az Európai Bizottság elnökének, José Manuel Barrosónak a kezében van. Az ő megítélésétől, az ő vizsgálatától függ, hogy a különböző ügyekben hogyan fog az Európai Unió reagálni. Szóval mire jó ez a feszültséggerjesztés?

- Ez mindenképpen rossz Magyarországnak, de lehet, hogy éppen ezzel a támadó kampánnyal akarja előkészíteni a terepet Orbán Viktor. Hiszen így kelthetik azt a látszatot, hogy nem az általa vezetett kormány elhibázott gazdaságpolitikája a felelős, ha Magyarország sajnálatos módon nem kerül ki a túlzott deficiteljárás alól, nem kerülünk le a szégyenpadról, hanem a minket gyűlölő és bántalmazó Európai Unió, Európai Bizottság és Európai Parlament a felelős.

- Igen, vagy ha például elmarasztalnak bennünket az alkotmánymódosítás miatt, mondván, hogy ez egy újabb nagyon határozott lépés a fékek és ellensúlyok rendszerének leépítésére, a demokratikus intézmények korlátozására, akkor mondhatják, hogy ennek az igazi oka nem az, hogy a magyar kormány antidemokratikus intézkedéseket és alaptörvény-módosítást fogadott el, hanem az, hogy velünk szemben az unió vezetői elfogultak.

- Pontosan. Éppen az ennek a rendkívül veszélyes, bár rendkívül körmönfont és a maga szempontjából nem ügyetlen nacionalista propagandának a lényege, hogy vélhetőleg Orbán Viktor már tud valamit arról, hogy nincs igaza. Valószínűleg tudja, hogy nem fogják elhinni az uniós döntéshozók, a döntő többségükben jobboldali pénzügyminiszterek a magyar kormánynak a tényeket, az adatokat, és ezért próbálja az egész kérdéskört átpolitizálni, átvinni politikai mezőbe, holott nem politikai döntés fog születni. Májusban lesz egy döntés, amikor a bizottság először fogja kimondani a maga véleményét, és júniusban, amikor a pénzügyminiszterek döntenek arról, hogy lekerüljünk-e a szégyenpadról, kikerüljön-e Magyarország a túlzottdeficit-eljárás alól. A döntést pedig érzelmekkel, gyűlölettel és ellenségképpel próbálja Orbán Viktor és kormánya magyarázni.

- Pontosan milyen az az eljárás, ami az Európai Parlamenten belül folyik Magyarország ellen, és mi lehet ennek a végeredménye? Ezt annak tudatában kérdezem, hogy a múlt héten a Bajor Keresztényszociális Unió európai parlamenti frakcióvezetője nyilatkozott a Heti Válasznak, és ő azt mondta, miközben élesen kritizálta az Orbán-kormányt, hogy akár ennek a bizonyos hetedik cikkelynek az alkalmazása is szóba kerülhet. Vagyis felfüggeszthetik Magyarország szavazati jogát. Ezt a legjobboldalibb német politikai erő képviselője mondta. Ezért kérdezem, hogy mi lehet a következménye egy európai parlamenti eljárásnak, egyáltalán mi fog történni a következő napokban, mi lesz például ezen a plenáris parlamenti vitán?

- Azért pontosítanék valamit. Nagyon kérem, hogy ne beszéljünk arról, hogy Magyarország ellen készül valami. A magyar kormányt és politikáját bíráló jelentés készül.

- Igen, én is beleesek ebbe a hibába, és rajtam kívül még sokan, mert az ember már csak egyszerűen fogalmaz.

- Ne essünk ebbe a hibába, mert nagyon világos különbséget tesznek. Egyre erőteljesebben hangsúlyozzák uniós személyiségek a bizottság, a parlament részéről és partnereink részéről is, hogy semmi bajuk a magyar néppel és semmi bajuk Magyarországgal. Azzal a rossz kormánnyal van bajuk, amelyiktől természetesen leginkább a magyar nép szenved. Tehát nem gondolják, hogy Magyarországot és az embereket meg kéne büntetni, mert őket épp eléggé bünteti az Orbán-kormány. Éppen azért nem gondolkodnak igazán a hetes cikkely alkalmazásán, mert éppen a legutóbbi alkotmánymódosításnak köszönhetően ha bármiféle pénzügyi vagy egyéb büntetés, elvonás érné Magyarországot, azt az adófizetőkkel fizettetné meg ez a kormány. Ezt ők is pontosan tudják, és azért fogalmaznak rendkívül keményen, mert minden határon túlment az Orbán-kormány. Nincs még egy uniós tagállam, egyetlenegy sem, ahol a kormányzó többségnek abszolút korlátlan hatalma lenne, és nálunk az alaptörvény negyedik módosítása ezt a helyzetet teremtette meg. Nagyon érdekes lesz a helyzet, mert a szerdai vitában az Európai Néppárt vezérszónoka éppen az a luxemburgi keresztényszocialista úr lesz, Engel úr, jobboldali politikus, akit rendkívül durván és keményen bírált a bizottsági vitában a magyar jelentés kapcsán Hankiss Ágnes, a Fidesz európai parlamenti képviselője.

- Ön azt mondja, és sokan mások is így látják, hogy Magyarországot nem szabad megbüntetni az Orbán-kormány helyett, nem szabad alkalmazni a hetedik cikkelyt, és nem szabad felfüggeszteni például pénzügyi támogatásokat. Azonban így Orbán Viktor úgy gondolhatja, hogy ebben a helyzetben ő nem veszíthet, ezért fokozza a támadásokat az Európai Unió és annak intézményei, vezetői ellen, mert tudja, hogy nekik korlátozott eszközeik vannak. Legfeljebb visszaszólhatnak, de az is Orbánt segíti, mert bemutathatja itthon, hogy lám, minket mindenki támad, és mi mégis itt állunk és védjük a magyar nép érdekeit. Vagyis ha igazából nincs az uniónak eszköze, akkor miről beszélnek, miről tartanak meghallgatást, miről tartanak vitát, vizsgálatot, és milyen eredménye lehet mindennek?

- Én azért azt látom a jobboldali magyar politikusokon, bármennyire is átváltottak támadó magatartásra, hogy feszengnek. Hiszen olyan mértékig szigetelődtek el, hogy a bajor parlament keresztényszocialista pártjának – amely valóban az Európai Unió tagállamainak az egyik legjobboldalibb képviselője – az elnökasszonya nem volt hajlandó fogadni Kövér Lászlót, a Magyar Országgyűlés elnökét. Ez az elszigetelődés csak fokozódni fog a jövőben. Lehet, hogy unió közvetlenül nem akarja úgy büntetni az Orbán-kormányt, hogy a csapás Magyarországot érje, de azért a befektetők, a beruházók mind Európában, mind Európán kívül látják, hogy mi folyik Magyarországon. Nincs is beruházás jelenleg Magyarországon, és nincs gazdasági növekedés. Ez még inkább vissza fogja tartani a tőkét attól, hogy idejöjjön, beruházzon és munkahelyeket teremtsen Magyarországon.

- Tehát úgy gondolja, hogy inkább közvetett lesz az Európai Unió büntetésének hatása, nem közvetlen?

- A hatás mindenképpen közvetett lesz. Véleményem szerint, ekkora nyomás még soha nem nehezedett az Orbán-kormányra. Azonban pontosan átlátják most már az uniós partnerek azt a csapdahelyzetet, hogy ha túl keményen reagálnak, azt Orbán Viktor egyértelműen nacionalista propagandára, szavazatszerzésre tudja fölhasználni itthon. Ugyanakkor pedig muszáj határozottan bírálniuk, mert átlépte az Orbán-kormány a határokat. Ez elfogadhatatlan az Európai Unióban, és ez nem Brüsszelnek, Németországnak vagy Barroso úrnak rossz, hanem a magyar társadalomnak rossz. Hiszen eddig sem nagyon volt gátja Orbán Viktor féktelen hatalmi törekvéseinek, de ennek a jogi alapját is megteremtették, amikor az Alkotmánybíróságtól megvonták azt a jogot, hogy ellenőrizze a jelenlegi parlamenti kétharmados többséget.

Ha tetszik a cikk, ajánlja másoknak is!

• < Előző
• Következő >