Galamus.hu - Bolgár György interjúi a Galamusban

Bolgár György interjúi a Galamusban - 2013. április 17.

Nyomtatás

Részletek: Bolgár György - Megbeszéljük; 2013. április 19. péntek, 03:39; Megbeszéljük

4. oldal / 4

A szerdai EP-vitáról
Hegedűs István, a Magyarországi Európa Társaság elnöke

Bolgár György: - Látta, figyelte ezt az európai parlamenti vitát Magyarországról?

Hegedűs István: - Igen. Az interneten keresztül, mert a vita Strasbourgban volt, én pedig most Brüsszelben vagyok.

- Ilyen zűrzavaros hely ez az Európa, hogy két helyszíne is van a Parlamentnek. Egyszer Strasbourgban vannak, egyszer Brüsszelben, hogy kicselezzék a gyanútlan európaiakat. De a dolog lényege az, amit látni lehetett egyébként Budapesten is. A véleményére vagyok kíváncsi. Ön szerint mi szűrhető le ebből a magyarországi vitából? Vannak egyesek, akik úgy gondolják, hogy sokkal keményebben kellett volna fellépnie az uniós parlamentnek és benne a Bizottság képviselőjének, vannak, akik úgy gondolják, hogy tulajdonképpen ez az, amit várni lehetett. Volt egy vita, a parlamenti frakciók elmondták a véleményüket, a Bizottság pedig jelezte, hogy megy tovább azon az úton, hogy megvizsgálja a magyarországi fejleményeket, hogy azok sértik-e az uniós és a jogállami normákat.

- Igen. Azt hiszem, az a történet, hogy az első felháborodásában a liberális frakció javasolt egy rendkívüli vitát az Európai Parlament plenáris ülésén, csak aztán világossá vált, hogy az Európai Parlamentben régóta folyik egy jelentés előkészítése Rui Tavares, zöldpárti portugál képviselő vezetésével. Már egy ideje folyik a munka.

- És nincs összefüggésben a halogatás ezzel a bizonyos negyedik alaptörvény-módosítással, mert már jóval korábban elindult ez a jelentés-előkészítés.

- Így van. Most már a sokadik dokumentumot vitatták meg a múlt héten Brüsszelben, az Állampolgári Jogi Bizottság a jelentéstervezet egy újabb változatáról vitázott, amely még nincs kész, éppen az újabb alkotmány-módosítások miatt. Valószínűleg júniusra készül el, addigra lesz meg az Európa Tanács Velencei Bizottságának is a részletes véleménye és az Európai Bizottság belső vizsgálatának eredménye is. Emiatt végül maga a vita rövidebb is lett, mint eredetileg gondolták. Ezzel együtt egy elég komoly és tartalmilag is izgalmas és színvonalas vita volt, és ami nagyon fontos, hogy az Európai Bizottság képviseletében Viviane Reding alelnök – aki Barrosót teljes joggal, kompetenciával helyettesítette – azért rengeteg problémát sorolt fel, és egy pillanatra sem volt olyan hangulat, hogy itt – leszámítva a néppárti vezérszónok óvatosabb stílusát – bárki is az Orbán-kormány védelmére kelt volna. Tehát elég súlyos a helyzet.

- Még a néppárti szónok sem kelt az Orbán-kormány védelmére, csak azt mondta, hogy várjuk meg a bizottsági jelentést, annak megfelelően lehet majd értékelni a helyzetet, és az Orbán-kormány is nyilván annak megfelelően jár majd el. Ezen kívül túlzónak nevezte – persze politikai szempontból – a más oldalon állók véleményét. De azért ez nem volt egy egyöntetű harcos kiállás a Fidesz és Orbán kormánya mellett.

- Igen. Én is azt hiszem, hogy a Néppárt viselkedése a kulcskérdés, és nagyon izgalmas volt, hogy a szociáldemokrata frakció vezetője kifejezetten hozzájuk fordult, hogy döntsék el, kinek az oldalán állnak, a jogállamiság, azaz az Európai Bizottság oldalán, vagy pedig a belső pártszövetség fenntartása érdekében nem foglalnak egyértelműen állást olyan ügyekben, amelyek túlmennek a pártközi ideológiai vitákon. Ő is és mások is arra céloztak, hogy a Bizottság nem egy baloldali vagy liberális vezetésű testület. A vita pedig aztán egyébként tényleg kicsit azon is folyt, hogy mit kell ilyenkor csinálni, ami már a régi probléma. Vajon a Lisszaboni Szerződés 7. cikkelyének megfelelően el kell-e indítani egy kötelezettségszegési eljárást – vagy a Parlament vagy a Bizottság indítsa el vagy a Tanács –, amely végső esetben akár a magyar kormány szavazati jogának felfüggesztésével is járhat. Ez tényleg nagyon kemény dolog, erre nem volt példa, ettől sokan ódzkodnak. De az volt inkább az általános hangulat, hogy várjunk júniusig, és majd meglátjuk.

- Mit súgnak az Ön politikai ösztönei vagy esetleges brüsszeli ismerősei? Nem azért volt mondjuk a néppárti szónok, ha nem is az Orbán-kormány védelmezője, de megengedőbb az Orbán-kormánnyal szemben, mert tegnap este a néppárti frakció ülésezett Strasbourgban, és Orbán Viktor láthatóan megnyugtatta őket? Vagyis nem az történhetett, hogy megígérte nekik, hogy teljesíteni fogjuk azt, amit az Európai Bizottság elvár tőlünk, ne izguljanak, ezért nem kell minket kizárni, nem vagyunk mi ellenség, mi európai értékeket képviselünk, a félreértéseket tisztázni fogjuk, a kifogásokat pedig annak megfelelően kezeljük, ahogy az Európai Unió elvárja tőlünk? Nem ez lehetett az egész dolog mögött?

- Nem látok bele, én is csak találgatni tudok. Azt hiszem, hogy van egy nagyon erős logikája a Néppártnak, mégpedig az, hogy utolsó pillanatig bent tartsanak egy renitens párttagszervezetet, egy erős csoportot, amely Magyarországon kormányon van, és lehet, hogy jövőre újra megnyeri a választásokat. Nem kifelé taszítani, hanem belső vitákban megpróbálni rávenni őket arra – szelídebben, mint más politikai csoportok –, hogy hajtsák végre azt, amit végre kell hajtani. Valószínűleg komolyabb empátiával is figyelik azt, amit a Fidesz tesz, mint mondjuk más politikai pártcsaládok. Úgyhogy én nem hiszem, hogy a tegnap este egy ilyen döntő ütközet volt a Néppárton belül, inkább egy általánosabb stratégiai logikának felel meg, hogy kifelé nem bírálják úgy a Fideszt a néppártiak, mint ahogy sokan várnánk, hogy az európai értékek védelmében ők is élesebben szólalnak meg. Azt nem hiszem, hogy egyszerűen elhiszik Orbán Viktornak, hogy na, akkor holnaptól megváltozik, csak más logika alapján politizálnak, mint a többi politikai csoport, vagy mint ahogy a nemzetközi sajtó ír a Fidesz kormányzatról.

- És azt mivel magyarázza, hogy az ugyancsak a néppárti csoporthoz tartozó luxemburgi bizottsági alelnök, aki itt most a fő szónok volt, Viviane Reding, az elmúlt hetekben, hónapokban keményebben bírálta a magyar kormányt, mint az európai néppárti frakció? Ebben valamilyen személyes meggyőződés, netán elfogultság van, ahogy itteni jobboldali fideszes körökben és a médiában minduntalan hivatkoznak rá, vagy ez egy természetes munkamegosztás, hogy a Bizottság kénytelen konkrét ügyekben konkrétan véleményt nyilvánítani, és akkor határozottabban teszi ezt, mint ahogy a Parlamentben inkább politikai síkon mozgó néppárti frakció teszi?

- A Kollégium, amely vezeti a Bizottságot, nem egyszerűen a saját párt frakcióiktól függnek onnantól kezdve, hogy bekerültek a Bizottságba. Van egy belső logikájuk, vannak ügyek és elvek, és már évek óta tart ez a konfrontáció a magyar kormánnyal, valószínűleg rengeteget tanultak ebből. Nem Reding volt az első, akivel személyes konfliktusa lett a Fidesznek és a jobboldali sajtónak, hanem előtte Neelie Kroest – aki liberális politikus – ugyanígy, személyében támadta a jobboldali kormány a médiatörvény ügyében. Ő is megtanulta, hogy élesebb stílusban kell fogalmaznia a magyar kormányzattal szemben konkrét ügyekben. Talán úgyis érezhették, hogy átverik vagy megpróbálják átverni őket. Én azt hiszem, hogy nagyon megváltozott a hangulat a Bizottság csúcsán a magyar kormányzattal szemben, és maga Barroso is azonnal reagált, amint hírét vette az Alkotmány-módosítási terveknek. Hiába telefonált, Orbán Viktorék végigvitték a módosítást. Tehát egészen más lehet a hangulat, ezért nem látok bele közelről. Azt nem állítom, hogy az a helyzet, mint két évvel ezelőtt, amikor még barátságosan és értetlenkedve reagáltak az első hírekre, eseményekre.

- De ebből a szempontból és ezeket az eddigi eseményeket figyelembe véve ez a mai európai parlamenti vita nem lógott ki a sorból. Lényegében ugyanabban az irányba mennek tovább az események, ahogy eddig. Az európai politikai jelentős része nagy gyanakvással kíséri az Orbán-kormány tevékenységét, törvényhozási lépéseit, törvényeit, Alkotmány-módosításait és megteszi a szükséges hivatali lépéseket is.

- Igen, valójában számos tényről is volt szó, Orbán Viktor azt kívánta, hogy tényekről essen szó, és az Európai Bizottság nevében Reding több olyan ügyet is felsorolt, amelyek vagy nagyon frissek, vagy évek óta folyamatos vagy visszatérő ügyek. Mint például a bíróság függetlenségének garantálása esetében, hogy az Országos Bírói Hivatal elnöke hogyan helyezhet át ügyeket egyik bíróságról a másikra, ez egy visszatérő probléma. Említette az adatvédelmi ombudsman ügyét, amelyben kötelezettségszegési eljárás folyik Magyarország ellen. Említette azokat a friss ügyeket, ahogyan beemelték újra az Alkotmányba az Alkotmánybíróság által már megsemmisített törvényeket. Talán ez volt a legdrámaibb döntés az elmúlt – most már – három év alatt az Orbán-kormány fennállása óta. Ha nem is fogalmazott hihetetlen élesen, de szakszerűen, ezeket felsorolva, ez így eléggé tömény volt és keménynek hangzott.

Ha tetszik a cikk, ajánlja másoknak is!