Galamus.hu - Bolgár György interjúi a Galamusban

Bolgár György interjúi a Galamusban - 2013. április 19.

Nyomtatás

Részletek: Bolgár György - Megbeszéljük; 2013. április 23. kedd, 03:20; Megbeszéljük

3. oldal / 3

Nincs pénz, nincs tiltakozás
Lukács András, a Levegő Munkacsoport elnöke

Bolgár György: - Ott van a nemzet főterén?

Lukács András: - Nem vagyok ott.

- De tudja, mi a nemzet főtere?

- Igen, az Országház előtt, arra gondol.

- Még nem nevezték át, de állítólag jövőre át fogják nevezni. Eddig Kossuth térnek ismertük, jövőre majd a Nemzet Főtere lesz. Na de akárhogy fogják nevezni, azt gondoltam volna, hogy a Levegő Munkacsoport ott van a Kossuth téren, a nemzet majdani főterén, és tiltakozik a fák kivágása ellen.

- Nem vagyunk ott, és sajnos nem tiltakozunk a fák kivágása ellen, ugyanis annyira nehéz helyzetben van a Levegő Munkacsoport, hogy egyszerűen nincs kapacitása komolyabb erőket mozgósítani.

- Azt ne mondja, hogy levegőt se tudnak venni, és kimenni a Kossuth térre.

- Körülbelül ez a helyzet. Annak nincs értelme, hogy egy vagy két munkatársam kimenjen, tömegeket pedig nem tudunk mozdítani. Arra sincs kapacitásunk, hogy alaposan megvizsgáljuk a kérdést. Annyira kevés most az emberünk, mivel gyakorlatilag nem kapunk támogatást az államtól, és máshonnan sem, a lakosságtól sem – részben a válság miatt, részben pedig, úgy látszik, ilyen a magyar adományozási kultúra –, hogy most már csak szinte azokkal a témákkal tudunk foglalkozni, amire pályázati pénzt nyertünk, és ez nagyon-nagyon kevés.

- Hogy ment ez régen, mondjuk hat-nyolc évvel ezelőtt, Medgyessy vagy Gyurcsány idején, amikor Önök sok helyen tiltakoztak, sokszor alappal, néha az én akkori érzésem szerint túlzásba vitték, és talán fölfújtak bizonyos dolgokat, de akkor hogy volt erre kapacitásuk?

- Igen, hát ez utóbbira, hogy felfújtunk-e dolgokat, vagy nem, csak konkrét esetek ismeretében tudnék válaszolni.

- De ez csak az én véleményem volt és lehet hogy nincs igazam. Mindenesetre sok helyen ott voltak, és Önökről sokan hallhattak akkoriban.

- Valóban, akkor voltak embereink, akik az önkéntesekkel tudtak foglalkozni, a tagszervezetekkel tudtak foglalkozni, volt kommunikációs munkatársunk, most nincs, és sorolhatnám. Most egy rendkívül leszűkített csapattal kell dolgoznunk, és sajnos nagyon meg kell válogatnunk, hogy mivel foglalkozunk.

- Itt az alkalom, legalább itt a műsorunkban levegőt vehet, és el is mondhatja, hogy mi a véleménye arról, ami itt most zajlott, mert az, hogy a Kossuth teret átépítik, rendezik, egy dolog. Akár jó is lehet, bár a 44-es állapotok helyreállítása nekem azért bűzlik. De ettől még a tér lehet szép is, és még az is elképzelhető, hogy a fákat is ki kell vágni, és majd szebb lesz valamikor harminc-negyven év múlva, legalábbis fa és zöld szempontból. De azért az nekem nagyon nem tetszik, hogy tegnap megkapják az engedélyt a fakivágáshoz, és ma reggel elkezdik vágni a fát. Azért ez jogállamban vagy normális városban nem így szokott menni.

- Teljesen egyetértek Önnel, valóban társadalmi egyeztetés kellene, és kellene adni lehetőséget arra, hogy az emberek és a szakértők, a civil szervezetek megvizsgálják a terveket. Tájékoztatni kell őket az engedély kiadásáról, időt adva arra, hogy esetleg fellebbezzenek és így tovább. Tehát valóban itt a jogállamiság igen súlyos csorbát szenved el, teljesen egyetértek.

- Ezt már az előző fakivágásnál, ugye tavaly a Károlyi-szobor körül elmondták. Ott is így ment, szinte órák alatt megszületett az engedélyező határozat, rögtön jogerőre emelkedett, az esetleges érintetteket nem értesítették, de hát később is lehet még jogorvoslattal élni, és utólag kiderülhet, hogy ez szabályos volt-e, vagy sem – mondták akkoriban. Elvileg most is lehet majd tiltakozni, mondjuk a környezetvédők tiltakozhatnak később?

- Elvileg lehet, és lehetne is vizsgálni, csak ehhez kell jogász, kellenek szakértők, ami mind pénzbe kerül. Bár vannak önkéntesek, de nagyon nehéz ilyen ügyekre önkénteseket szerezni. Tehát ez részben kapacitás kérdése, másrészt pedig a hatóságok is annyira leépültek, illetve annyira politikai nyomás alatt vannak, hogy a hatóságoktól túl sokat nem lehet várni. A sajtóban lehetett olvasni, hogy milyen áldatlan állapotok uralkodnak a Környezetvédelmi Főfelügyelőségen. Lehet utána majd bírósághoz is fordulni, és akkor elhúzódik esetleg évekig az ügy, és viselni a perköltséget, de erre a jelenlegi helyzetünkben mi nem vállalkozunk. Korábban vállalkoztunk volna, de sajnos olyan a helyzetünk, hogy ezt nem tudjuk felvállalni.

- A többi környezetvédő szervezet is ilyen állapotban van, mint Önök?

- A legtöbb igen. Egy-két olyan szervezet van, amelyik kevésbé függ a hazai támogatásoktól. Ezek nagy nemzetközi szervezetek részei, és így jobb helyzetben vannak. De szinte az összes többi kisebb-nagyobb szervezet, amelyik egyáltalán még létezik, mert számos kisebb szervezet, sőt közepes szervezet is megszűnt vagy megszűnőben van, azok ilyen helyzetben vannak.

- Egyáltalán mit tud erről a Kossuth téri átépítésről, mennyire nézte ezt meg közelebbről? Valóban szükség volt majdnem kétszáz fa kivágására, vagy egyszerűen csak ez egyszerűbbé és gyorsabbá teszi a munkát? Márpedig jövő tavaszra – nyilván a választások előtt – szeretnének végezni vele, hogy bemutathassák a nemzet főterét, úgyhogy sietni kell.

- Egy korábbi tanulmányt láttam, ott jóval kevesebb fa kivágásáról volt szó, és arról is, hogy megvizsgálják, hogy mely fákat lehet meghagyni és melyeket kell feltétlenül kivágni. De egy ilyen általános pusztításról a korábbi tanulmányokban nem volt szó, és tényleg megdöbbentő, ami most történt. Erre akkor tudnék részletesen válaszolni, hogyha láttam volna az új terveket, de semmit nem közöltek velünk, amint Ön is elmondta, egyik napról a másik napra kiadták az engedélyt, lehetősége nem volt senkinek, hogy beleszóljon.

- Milyen következtetés vonható le mindebből? Mert formálisan itt még demokrácia van, jogállam van, az Önök szervezetét, a Levegő Munkacsoportot sem tiltotta be senki, az pedig – ahogy mondani szokták manapság – egyéni szociális probléma, hogy nincs egy vasuk sem a szervezetük fenntartására, a jogászok fizetésére, tiltakozásra, nincsenek is már sehányan, hogy odamenjenek, és fölemeljenek egy táblát. Szóval mi következik mindebből, hogyan tovább, van értelme bármit csinálni?

- Természetesen van, és csináljuk is, és arra kérek mindenkit, hogy csinálja, hiszen csak így lehet változtatni, ha közös erővel, ha sokkal nehezebb körülmények között is, de fellépünk. És a történelem sok példát mutatott arra, hogy ennél sokkal, de sokkal nehezebb körülmények között is küzdöttek emberek, és elértek eredményeket.

- Nem akarnék beleszólni az Önök dolgába, de annak például nem volna értelme, hogy a sok, egyébként a megszűnés szélére sodródott, például környezetvédő szervezet összefogjon, és megpróbálja az erőit koncentrálni, hogy ha szükséges, akkor legalább lépni tudjanak?

- Ez meg is szokott történni. Például tavaly készítettünk közösen, azt hiszem, hatvan szervezet támogatásával egy értékelést a kormány félidei tevékenységéről, és számos alkalommal összejövünk, közös nyilatkozatot adunk ki, esetenként kisebb tüntetéseket is szervezünk. Sőt van, amikor nagyobbat is, például holnap lesz egy igen komoly demonstráció a levegő tisztaságáért és a kerékpározás feltételeinek javításáért, a Critical Mass, tehát amennyire lehet, összefogunk, és ezt csináljuk.

- És ahhoz mit szól, hogy egykori, hát nem mondom, hogy harcostársuk, de azért sok szempontból támogatójuk, Illés Zoltán, aki most környezetvédelmi államtitkár, mintha sehol sem volna?

- Miután beolvasztották a Környezetvédelmi Minisztériumot a Vidékfejlesztési Minisztériumba, a hatáskörök nagy részét elvették, a bérek minimálisra csökkentek, rengeteg embert elküldtek, néhány olyat odavettek, aki új és még most tanulja a dolgokat. Tehát nagyon gyengévé vált a környezetvédelmi tárca a minisztériumon belül, és látom, hogy nem nagyon hagynak teret Illés Zoltán úrnak.

- Szólni azért még lehetne, az nem kerül pénzbe, legfeljebb az állásába, azt nem mondom, de pénzbe nem kerül.

- Igen, azt hiszem én is, hogy erről van szó.

Ha tetszik a cikk, ajánlja másoknak is!