Bolgár György interjúi a Galamusban - 2013. április 30.
- Részletek
- Bolgár György - Megbeszéljük
- 2013. máj. 02. csütörtök, 03:51
- Megbeszéljük
Az akadémiai utcanévlista „kényszer”, ugyanakkor „tragédia”
Gyáni Gábor, az MTA Történettudományi Intézetének kutató professzora
Bolgár György: - Ön is tagja a BuKsz-nak, vagyis a Budapesti Könyvszemle Szerkesztő Bizottságának. Ez a lap tiltakozó levelet küldött a tudományos akadémia elnökének, Pálinkás Józsefnek az önkormányzati közterületek, illetve az intézmények elnevezésével kapcsolatos akadémiai szerepvállalás miatt. Mi az Önök problémája pontosan?
Gyáni Gábor: - Mi egy független lap vagyunk, ezért is vállaltuk magunkra a tiltakozást. Ilyen formán tehermentesíteni akartuk a Történettudományi Intézetet, amely rossz hírbe keveredett. Persze a tiltakozás furcsa olyankor, amikor már megszületett egy döntés, úgyhogy inkább egy utólagos protestálás ez. Szóval mégis egy gesztust akartunk tenni. Tiltakozunk az ellen, hogy a tudományt politikai döntések igazolására használják fel a törvény erejével. Ez idegen a tudománytól. Olyan kérdésekben kérnek tudományosan meglapozott állásfoglalást, amelyekben nem lehet igen-nem alapon dönteni. A tudományos kérdések általában nem fekete-fehérek. Lehetnek viták, lehetnek egyetértések, de semmiféleképpen nem a politika logikája szerint kell eldönteni, hogy a közelmúlt – és inkább a 20. század – egyes politikai személyiségei, jelenségei vagy fogalmai kívánatosak vagy nem kívánatosak a közterek neveiként. Ez nem a tudomány kérdése, ez a politika kérdése. Ha a politika ebben dönteni akar, akkor ne hívja alibiként segítségül a tudományt. Pontosabban ne kényszerítse arra – itt erről van ugyanis szó –, hogy az ő nagyon is partikuláris, részleges érvényességű döntéseit, amelyek egy politikai értékrend szerint szabályoznák ezeket a kérdéseket, a tudomány szentesítse. Ez nagyon rossz fényt vet arra a tudományra, amely szeretne tárgyszerű lenni, és amely állítólag az igazságról akar beszélni.
- Néhány hete beszéltem itt a műsorban Pók Attilával, ennek a történész bizottságnak az egyik tagjával. Ő azt mondta, hogy ők nem megfellebbezhetetlen döntést hoznak, hanem csak javasolnak, vagy aggályosnak tartanak egy nevet, de egyébként maga a döntés az önkormányzatok felelőssége lesz. Ők ehhez csak valamiféle szakmai hátteret adnak. Azt is elmondta, hogy az egész nem a Tudományos Akadémia ötlete volt, hanem a törvény kvázi feladatul rótta ezt ki az akadémiának, márpedig ha az akadémia közpénzekből működik, akkor tetszik, nem tetszik, el kell látnia ezt a feladatot.
- Én azt gondolom, hogy az akadémia tudományos intézeteit nem éppen arra a célra hozták létre, és nem azért tartják fenn közpénzből, hogy Lukács György vagy Károlyi Mihály nevéről, vagy az alkotmányról és a szabadságról mint szóról elmondják a véleményüket.
- Igen. Lehetett látni ebben az összeállított listában, hogy volt olyan önkormányzat, amelyik még azt is képes volt megkérdezni, hogy Köztársaság néven lehet-e utca vagy tér vagy akármi.
- Azt kell mondanom, hogy megalázó, hogy a tudományos akadémia történettudományi intézetének a kutatóit arra kényszerítik, hogy ilyen kérdésekben igennel vagy nemmel feleljenek. Nem ez a feladatuk, nem ezért fizetik őket.
- Ennek az ügynek ráadásul az a talán mellékes, de nem jelentéktelen következménye, hogy ha elkezdik olvasni a történelemhez értők vagy az iránt érdeklődők, vagy csak a közélettel foglalkozók ezt a listát meg a nevekhez fűzött indoklásokat, akkor arra kell rádöbbenniük, hogy Makarenkóról lehet elnevezni utcát, Majakovszkijról meg nem. Az ember elkezdhet gondolkozni, hogy milyen alapon döntenek így. És egyáltalán hogy lehet, hogy történészek hoznak meg egy döntést vagy egy javaslatot arról, hogy Majakovszkij vagy Gorkij méltó-e az elismerésre. Volt olyan önkormányzat is, amelyik képes volt megkérdezni, hogy József Attiláról szabad-e bármit elnevezni. Szóval valóban van abban valami, amit Önök a levelükben írnak. Azt írták ugye, hogy az lejáratja magát a szakmát, ha ilyesmire van kényszerítve.
- Nagyon rossz fényt vet ez ránk, és nem magunk választottuk ezt az utat. Nekem még semmi közöm nem volt a dologhoz szerencsére, csak annyi, hogy itt dolgozom, ebben az intézetben, de ez az egész szakmára, az intézetre és az akadémiára is rossz fényt vet. Lehet, hogy a politika szemüvegén keresztül ez rendjén való dolog, de szerintem az általános közmegítélés szerint, és kiváltképp a tudományos identitással bírók szempontjából, ez tragédia. Egyszerűen tragédia. Mi a hitelünket veszthetjük és nevetségessé válhatunk. Nem is szólva arról, hogy ezek a kérdések nem igényelnek semmiféle szakmai alátámasztást. Elmondom a kedvenc példámat. A Kádár-rendszerben nem kérdezték meg az intézetemet, hogy a Nádor utcát át lehet-e nevezni Münnich Ferenc utcára. Fogták és átkeresztelték.
- Így van, és most is vállalják a felelősséget azok, akik ezt megcsinálják!
- Pontosan. Ne hárítsák át másra a felelősséget! Ez egy gyanús dolog, és egy felelősség előli menekülés, és nem korrekt dolog belekeverni tudósokat ebbe az ügybe.
- Tisztes professzorokat rángatnak bele egy olyan ügybe, aminek politikai a háttere, a célja, majd azt mondják, hogy hát mi csak a tudósok ajánlása alapján dolgozunk.
- Pontosan. Rendkívül visszataszító dolog, ami itt történt. A Történettudományi Intézetnek, amely nevetségessé is vált bizonyos tekintetben, most valahogy meg kell mentenie a jó hírét, valamint nekünk, történészeknek is ezt kell tennünk. Ezért is született az a döntés, hogy védekezzünk a politika túlkapásai ellen.
- Vajon lesz-e ennek bármilyen következménye? Tud arról, hogy az akadémián belül esetleg többen is felemelték-e az aggályoskodó vagy tiltakozó szavukat, és megkeresték-e ebben az ügyben Pálinkás Józsefet?
- Bár én akadémikus vagyok, de nagyon messze vagyok az elnöktől. Én magam egyébként a múlt héten egy bizonyos testületben felszólaltam ez ügyben, nagyjából hasonlóan elmondtam a véleményemet. Nem értékelem túl sem a testület kompetenciáját, sem az én hozzászólásomat. Jövő héten akadémiai közgyűlés lesz, ami egyébként nagyon formális szokott lenni. Ez a levél, amelyet tegnap postáztak a kollégáim az elnök úrnak, egy-két napon belül megérkezik, szóval nagyon kíváncsi vagyok, hogy lesz-e erre a közgyűlésen reakció az ő részéről meg mások részéről is. Az egy nyilvános fórum, tehát ott fel lehetne majd szólalni. Akadémikusok lesznek jelen, illetőleg közgyűlési tagok, de kiszámíthatatlan, hogy mi fog történni. Én azt gondolom, hogy lesznek, akik csatlakoznak a tiltakozáshoz, és lesznek olyan szakmai szervezetek, tudományos testületek, amelyek valamit jeleznek a közvéleménynek a hozzáállásukról. Az, hogy az akadémia vezetése reagál-e – nem nagyon szokott egyébként, legalábbis a korábbi tapasztalatok ezt mutatják – az egy nyitott kérdés.
Ha tetszik a cikk, ajánlja másoknak is!
- << Előző
- Következő
