Bolgár György interjúi a Galamusban - 2013. április 30.
- Részletek
- 2013. máj. 02. csütörtök, 03:51
- Megbeszéljük
Bolgár György kérdései 2013. április 30-ai műsorban
Mai műsorunkban megbeszéljük, hogy egy fideszes önkormányzati képviselő nevét is vállalva leplezte le, hogy felülről jött lista alapján döntöttek arról, kik nyerjék a trafikpályázatokat. Erről tegnap többen név nélkül már nyilatkoztak több hírportálnak. A Fidesz vezetés azonban egyenlőre tagad. Rájuk borul a botrány vagy ezt is megússzák?
Ehhez kapcsolódik az Index értesülése arról, hogy a cigarettareklám tilalma miatt a dohánygyárak marketingösztönzést adnak a kiskereskedőknek, és egyes becslések szerint évente akár tíz-húsz milliárd forintot is költhetnek a nyertes trafikosoknál. Vagyis ők már anélkül is milliókhoz juthatnak, hogy eladtak volna akár egy doboz cigarettát is. De hát Orbán Viktor jóvoltából az árrés is a háromszorosára emelkedik így utólag. Ki volt ez találva előre?
Mit szólnak ezenkívül ahhoz, hogy viharos gyorsasággal huszonnégy óra alatt elfogadták a törvénymódosítást a közpénzek ellenőrzésének korlátozásáról, aminek következtében a nyilvánosság az eddiginél jóval kevesebb közérdekű adathoz juthat. Például a trafikkoncesszióról is. Netán éppen ezért volt olyan sietős?
Mi a véleményük továbbá arról, hogy az Európai Unió technikai problémákra hivatkozva leállította a Magyarországnak ítélt pályázati támogatások kifizetését. Elrontottunk valamit, vagy most isszuk meg a levét a kormányzat hepciáskodásának?
És végül beszéljük meg, hogy a parlament határozatban ítélte el az Európai Bizottság alelnökét a luxemburgi Viviane Redinget, amiért bírálta a magyar igazságszolgáltatást. Na ezt tegye ki az irodája falára. És mi vajon mit teszünk ki?
Ha tetszik a cikk, ajánlja másoknak is!
Statáriális eljárással korlátozták a civil szervezetek ellenőrzési jogát
Bárándy Péter ügyvéd, volt igazságügy miniszter
Bolgár György: - Azért kerestem meg Önt, mert sürgős eljárásban, huszonnégy óra leforgása alatt elfogadta a parlament az információs önrendelkezési jogról és információs szabadságról szóló törvény módosítását, amely jóval nehezebbé teszi a közérdekű adatokhoz való hozzáférést. És vannak olyan feltételezések is, amelyek szerint talán éppen a trafiktörvény végrehajtásával kapcsolatban benyújtott különböző civil adatkérési igényeket akarták ezzel lehetetlenné tenni. Foglalkozzunk, ha megengedi, először azzal, hogy milyen szabályozás volt eddig érvényben arról, hogy a nyilvánosság mit tudhat meg különböző közérdekű adatokról, például a közpénzek útjáról?
Bárándy Péter: - Három kategória volt az eddigiekben. A közérdekű adat, a valamilyen magánadat és közérdekből nyilvános adat. A közérdekből nyilvános adat 2002–2003-tól van, ami kifejezetten hasonló a trafiktörvényhez. Tehát azokra az ügyletekre vonatkozott, ahol állami pénz is szerepel a szerződésben, és ettől közérdekből nyilvánossá vált az az adat, ami egyébként magánnak kezelendő adat lett volna.
- Ezt nevezték el a Medgyessy-kormány idején üvegzseb törvénynek?
- Ez része volt annak. Ugye tudnunk kell, és ezzel nem mondok újat, hogy korrupció mindig volt, van és lesz. Itt inkább nem abban van különbség, amit a korrupcióról mond egy-egy hatalom, hanem, hogy nagy klasszikust idézzek, abban, amit tesz. Tehát, hogy a szabályrendszert olyan irányba változtatja-e, ami a korrupciót megnehezíti, vagy olyan irányba, ami a korrupciót könnyebbé, elérhetőbbé, ellenőrizhetetlenebbé teszi. És azt lehet mondani, hogy amikor az üvegzseb törvényt megalkotta az akkori kormány, akkor a tendencia az volt, hogy a korrupciót nehezebbé tegye, korlátozottabbá tegye ennek az érvényesülését és ellenőrizhetőbbé tegye azokat az ügyleteket, ahol a korrupció egyáltalán szóba jöhetett. De természetesen maradt még korrupció, csak a jelenlegi változás ezzel ellentétes tendenciát mutat. Nagy ellenőrizhetetlenséget eredményez ez a törvény, tehát a korrupció kibontakozását könnyebbé teszi.
- Azt lehet erre mondani, hogy de ez a mostani törvénymódosítás is lehetővé teszi az Állami Számvevőszéknek, a Kormányzati Ellenőrzési Hivatalnak, sőt kötelességévé is mint közfeladatot ellátó szerveknek, hogy ellenőrizze a különböző közérdekűnek számító adatokat illetve megpróbálja ellenőrizni azokat az állami szervezeteket, intézményeket, amelyek például az ilyen közérdek szempontjából fontos ügyleteket intézik, és mintegy helyettünk vagy a nyilvánosság helyett is elvégzik az ellenőrzési feladatokat. Más kérdés, hogy aztán, ha a civil szférából vagy a nyilvánosságból valaki kér adatokat a különböző állami szervektől, akkor azt lehessen nekik mondani a jövőben a törvénymódosítás nyomán, hogy ezek olyan mélységű adatok és ez olyan sokféle szerv munkáját igényli, hogy ezzel nem tudunk foglalkozni, mert hosszú időre leköti az állami apparátust. Nem elég nekünk az ÁSZ meg a KEHI, hogy belenézzen helyettünk a közpénzek felhasználásába?
- Természetesen az ÁSZ és a KEHI fontos két szerv, és valóban az a feladata, hogy a közpénzek mikénti felhasználását különböző szférákban ellenőrizze. Azonban első pont, hogy a lakosság akkor nyugodtabb a korrupció mibenlétét tekintve, ha az államtól teljesen független intézmények vagy személyek is tájékozódhatnak a közpénzek felhasználása tárgyában. Nem csak állami szerv, hanem olyan szervek, szervezetek, amelyek kifejezetten erre jönnek létre és a civil szférában helyezkednek el. A B pont, hogy az ÁSZ-nak és a KEHI-nek milyen az elfogadottsága az adott társadalomban, mennyire vehető az komolyan, hogy ezek olyan fékek és ellensúlyok és egyebek közé tartozó független intézmények, amelyek a központi politikai hatalom érdekeitől és hatalmától elkülönítve léteznek. A jelenlegi állami rendszerben azt kell látnunk, hogy a központi hatalom, a kormány, a Fidesz frakció ezeket az elkülönültségeket felszámolja, meglehetősen intenzíven. Tehát ma nem nagyon bízhatunk az ilyen szervezetek működésének a függetlenségében.
- Nem lehet, hogy ajánlani kellene, netán törvényjavaslatot kéne benyújtani a Központi Népi Ellenőrzési Bizottság felállításáról? Az végül is egyszer már bevált, igaz a rendszer megbukott, de hátha mégis vissza kéne nyúlni odáig.
- A Központi Népi Ellenőrzési Bizottság és egyáltalán a népi ellenőrzés rendszere, annak létrejötte már a hazugság talaján történt. Meg akarta mutatni az akkori rendszer, hogy van egy csupán a nép hatalmától függő ellenőrzési rendszer, de természetesen ez nem így volt. Hiszen a pártállamba beépült az az ellenőrzési rendszer is, magyarul semmit nem ért, mert nem az állami hatalom ellenére ellenőrzött, hanem a kis szerencsétleneket ellenőrizte. Mondjuk a presszós lányt, hogy jól méri-e a konyakot.
- Nem lehet, hogy ez a mostani rendszer vagy mostani kormányzat is ugyanilyen filozófia alapján dolgozik? Hogy itt van a nép felhatalmazása, kétharmada van a parlamentben a nép által megbízott vezetésnek, akkor a nép ellenőrzi önmagát és legyen ez elég mindenkinek.
- Ez egy nagyon szép gondolat, de teljesen haszontalan és természetesen olyan demagóg, amilyen csak lehet. És ugye a totalitárius állam felé való elmozdulást jelenti, ha ezt valljuk. Hiszen minden totalitárius állam a nép hatalmára és arra hivatkozik, hogy teljesen fölösleges a civilség, teljesen fölösleges az állami apparátuson belüli független ellenőrző szerv, bármi legyen is az. Hiszen a nép hatalmát a nép által többé-kevésbé szabad választásokon megválasztott képviselők összessége gyakorolja. Természetesen rossz vége szokott lenni az állami szerveződésnek és rossz vége szokott lenni a társadalom szabadságának.
- Hogy lehet értelmezni azt a jelzőt ebben a most elfogadott törvénymódosítási javaslatban, hogy visszaélésszerű. Ön valószínűleg tudja, miről beszélek, de a hallgatók nem biztos, úgyhogy felolvasom ezt a mondatot. „Mivel a külön törvényben ellenőrzésre feljogosított ellenőrző szervek, például az Állami Számvevőszék és a Kormányzati Ellenőrzési Hivatal törvénynél fogva kötelesek ellenőrizni a közfeladatot ellátó szerveket, ezért az olyan visszaélésszerű, akár bizonylati szintű adatigénylés, melynek keretében az igénylő általánosságban kér mindenféle adatot, amelynek teljesítése az adatkezelő működését jelentős mértékben és hosszú időre akadályozná, nem teljesíthető.” Szóval visszaélésszerű adatigénylés. Ezt hogy kell értelmezni?
- Ez ugye kétféle értelmezés lehet. A maliciózus értelmezés az, hogy természetesen minden visszaélésszerű akkor, ha van ellenőrzésre jogosított két állami szerv, mert az él a jogaival és mindenki más, aki ezen túl kér valami adatot, az visszaél. A nem maliciózus értelmezés szerint az a visszaélésszerű, és ilyen valóban van, amikor az állami szervezet munkáját nehezítendő, értelmetlenül kér el adatot. És tényleg nem a tényállás feltárása a cél, hanem az, hogy nehéz helyzetbe hozza az adott szervezetet. Ilyen van. De ennek az oltárán, hogy ezt kiküszöböljem, nem lehet feláldozni az erre vonatkozó információs szabadságot. Sajnos van ilyen, minden joggal lehet visszaélni. Meg kell keresni azt a finom megoldásrendszert, amivel a valós visszaéléseket legalább költségessé tudom tenni. De a jelenlegi rendszerben is megvan ennek a technikája. Például ha nagyon részletes adatokat kér valaki, akkor ki lehet fizettetni vele a költséget. És akkor meg fogja gondolni, hogy megéri-e neki a több százezer vagy még annál is több forint költség, hogy a jogával visszaéljen. Tehát akkor mindig baj van, amikor a joggal való élést a visszaélés lehetőségére hivatkozva gátolom meg vagy számolom fel.
- Még egy dolgot szeretnék kérdezni Öntől. Hogy lehet egy ilyen jellegű törvénymódosítást kvázi statáriális gyorsasággal végigfuttatni és elfogadni? Mert szerintem csak rendkívüli állapotban lehetne ilyen gyorsan törvényeket elfogadni, ennek a statáriális gyorsaságát pedig az égvilágon semmi nem indokolja az én naiv ismereteim szerint.
- Amikor racionálisan valami teljesen indokolatlannak tűnik, akkor két dologgal állhatunk szembe. Vagy bolondokkal, vagy pedig olyan helyzettel, ahol a rációt mi nem ismerjük fel, mert a rációt a közérdekben keressük és nem valami rejtett magánérdekben. Valószínűleg itt magánérdekek indokolták és indokolják azt, hogy soron kívül, kvázi statáriális módon korlátozzák ezt a jogot. Lehet, hogy ez a trafikok körüli visszásság, lehet, hogy más, amiről még nem is tudunk, de valamilyen olyan helyzet alakult ki, ami nagyon gyorsan megoldást kellett hogy hozzon az adatok, a közpénzek, a döntések menetének ellenőrizhetetlenségére.
- Beleillik ez az európai jogrendbe?
- Ez természetesen nem illik bele az európai jogrendbe, de sajnos már az egész országunk nagyon nehezen illeszthető bele, de nemcsak az európai jogrendbe, hanem a nyugati világ jogrendjébe is.
Ha tetszik a cikk, ajánlja másoknak is!
A szekszárdi Fideszről és a fideszes képviselő leleplezéseiről
Ilosfai Gábor, szekszárdi MSZP-s önkormányzati képviselő
Bolgár György: - Érdekes hírt láttunk ma hajnalban a hvg.hu-n, pontosabban nem is hírt, ez egy hosszú interjú Hadházy Ákos szekszárdi fideszes önkormányzati képviselővel, aki névvel vállalta azt, amit tegnap több más fideszes politikus csak név nélkül, hogy tudniillik az ő saját tapasztalata szerint lényegében felülről érkezett a trafik pályázatok nyerteseinek listája, és nekik kellett véleményezniük egy nem formális frakcióülésen, a polgármester kérésére, hogy kinek mi baja van a jelentkezőkkel vagy ki kit támogat. Vagyis politikai alapon döntöttek arról, hogy ki nyerjen és ki nem. Milyen ember ez a Hadházy Gábor, azon kívül, hogy bátor? Ön nyilván ismeri őt közelebbről.
Ilosfai Gábor: - Hát igen, 2006 óta ülünk a közgyűlés ellentétes oldalán, tehát én alapvetően egy egyenes tisztességes embernek tartom. Természetesen a politikai nézetei nem egyeznek az enyémmel, de hát én azt hiszem, hogy ennek nem is kellene hogy gond legyen.
– Hát világos, ilyen a világ, hogy különbözők a nézeteink. És a demokrácia meg olyan, hogy különböző nézetű emberek ülnek együtt például egy önkormányzati testületben, és aztán vitatkoznak, majd döntenek.
– Így van. Ezzel nincs is semmi gond. Volt egy pár parázs vitánk, volt egy pár olyan hozzászólása, amiben természetesen nem értettem vele egyet, de ilyen a világ. Ami a nyilatkozatát illeti, ott azért amit mondott, az egyrészt ugye nagyon felháborító abból a szempontból, hogy ha ez így történt és miért ne történt volna így, akkor ez tényleg elképesztő.
– Hát gondolja, hogy elképzelhető volna az, hogy nem így történt, és ő mégis kiáll a nyilvánosság elé azzal, hogy de bizony ez így volt? Ő, egyetlenként, név szerint vállalva ezt?
– Én biztos vagyok benne egyébként, hogy ez nem történt, az általa elmondott a valóság. Hiszen ugye a polgármester úr ma nyilatkozott, és ő azt mondta, hogy ez nem így történt. De én azt gondolom, hogy ha józan paraszti ésszel megnézzük azt a listát, amely ugye megjelent, tehát hogy kik győztek Szekszárdon, ha csak végiggondoljuk, akkor már csak már csak ennek okán is inkább a képviselő úrnak adnák igazat.
– Miért? Kik nyertek Szekszárdon? Most nem név szerint kérdem.
– Hát én azt nem hiszem, hogy ebben nagyon nagy különbség lenne Szekszárdon. Hát konkrétan például a polgármesternek a testvére nyert.
– Ja, értem. Hát az elég. Elképzelem azt a fideszes frakcióülést, ahol ott van a lista és ott van a polgármester testvére, és azt mondják a fideszesek, nahát már miért polgármester úr, a testvérednek van valamiféle trafikos múltja? A dohánykereskedelemben járatos? És ebben dolgozott az elmúlt tíz-húsz évben? Igen, igen, így volt. Az más, akkor ő nyerhet.
– Hát nem, én azt gondolom, akkor sem szabadna egyébként nyernie, hiszen a demokráciának pontosan arról is kell szólnia, hogy a hatalmon lévő politikusoknak igenis kellene hogy legyen egy ilyen önmérséklő gondolkodásuk, amikor azt mondom, hogy ha én vagyok az országgyűlési képviselő, akkor a választókerületemben lévő ilyen ügyben az én testvérem nem indulhat.
– Na de most látjuk, hogy a Nemzeti Dohánykereskedelmi Zrt. vezérigazgatójának sógora nyert kettőt.
– Na hát ez az. Ráadásul azt nyilatkozta ugye Gyulai Zsolt, hogy már húsz éve ezzel foglalkozik az ő sógora. Én azt mondom, hogy szerintem ez is elfogadhatatlan, mert a cikkben az is szerepel, hogy a testvére mondta neki, csak akkor vállalja el az igazgatóságot, ha el tudja fogadni, hogy ő is indul. Én innentől kezdve azt mondanám, hogy családon belül akkor el kéne dönteni, hogy vagy ez, vagy az. Viszont ha megnézem Szekszárdot például, akkor itt Szekszárdon van három család, akik évtizedek óta, tehát tényleg harminc-negyven éve dohánykereskedelemmel foglalkoznak. Még anno a régi rendszerben, a kilencvenes évek előtt már a nagyapjuk cigarettát árult, és azóta is családi vállalkozásokban viszik. Most érdekes módon egyik család sem nyert.
– Az azért, gondolom, egy ilyen nem túl nagy városban mint Szekszárd, gyorsan végigsöpör az emberek között, hiszen biztos sokan járnak hozzájuk is, meg most már az országos botrány szele nyilván Szekszárdig is eljutott. Milyen hatást vált ez ki ott?
– Óh, hát hatalmas a felháborodás. Én ugye 2002 óta vagyok önkormányzati képviselő, tehát azért elég sokat mozgok a városban, nagyon sok emberrel beszélgetek. És nagyon nagy a felháborodás. Tehát nagyon sokan kerestek meg azóta bennünket, és pont egyébként a kezemben is tartok egy levelet, amelyet egy nem szekszárdi, hanem egy vidéki hölgy írt, aki indult ezen a pályázaton, mert ugye ő elhitte Lázár Jánosnak azt a mondatát, hogy alapvetően azoknak van kiírva ez a pályázat, akik elesettek, és esetleg a jövőjüket látják ebben a pályázatban. És ő azt írja, hogy nem azért van elkeseredve, mert nem nyert a pályázaton, mert hát Istenem, valaki nyer, valaki veszít. Csak amikor meglátta azt, hogy például az ő falujában a szekszárdi fideszes önkormányzati képviselőnek a testvére nyert, na most onnantól kezdve azért már megkérdőjelezné, hogy az rászorult arra, hogy ő üzemeltessen egy trafikot ebben a kis településen.
– Hány trafik van például Szekszárdon? Körülbelül. Néhány tucat?
– Hát néhány tucat biztos hogy van. Legyen mondjuk két tucat. Vannak természetesen nagyobbak, illetve amelyek ugye a városközpontban vannak, és gyakrabban látogatottak. Akkor vannak, amit mondtam, ezek a családok által üzemeltetett trafikok, akik több mint harminc éve ezzel foglalkoznak, és oda nagyon sok ember jár. Akkor van olyan kisebb bolt, ahol a forgalmuknak több mint a felét például a cigaretta adta. Például ők is azt mondták, hogy önmagában ők is pályáztak és nem nyertek, de igazából azzal, hogy ezt a döntést így hozták meg, ez az igazán felháborító.
– És ahhoz mit szóltak ezek az egyébként különben is hoppon maradottak, hogy az hagyján, hogy ők nem nyertek, de ők még abban a tudatban indultak, hogy egyrészt cigarettán kívül nem túl sok egyéb cikket árucikket árulhatnak, másrészt pedig csak négyszázalékos árréssel lehetett volna eladniuk a dohánytermékeket, most meg úgy látszik, hogy ezt háromszorosára emelik magának a miniszterelnöknek a közbenjárására. Most már tudják, hogy ők ebből nem részesülhetnek, ellenben a szerencsések háromszoros haszonnal adhatnak túl rajta.
– Hát én azt gondolom, hogy a történeten túl, amelyet ugye megismertünk, és az a döntési mechanizmus volt ebben a döntésben, amit a képviselő úr is mondott, az a másik felháborító aspektusa ennek a dolognak, hogy a kihirdetéskor a Lázár János bejelenti, hogy tíz százalékkal felemelik, és utána meg tizenkét százalékra az árrést. És amikor ezt számon kérik rajta, akkor azt mondja, hogy sajnálják az emberek, a magyarok, a magyar kisvállalkozásoktól a hasznot. Szerintem ez nem erről szól, de ez hát ez tipikus fideszes érvelési mód.
– Le kéne igazolniuk Szijjártó Pétert a Fidesztől, mert ő olyan gyakran használta annak idején ellenzékben a pofátlan jelzőt. Nem? Hátha az MSZP tudna ajánlani neki valamit. Na de ez maradjon zárójelben. Komolyra fordítva a szót, mit gondol mi lesz a következménye a szekszárdi Fideszben annak, hogy Hadházy Ákos névvel vállalta ennek a trafikdisznóságnak a leleplezését?
– Hát, azt nem tudom.
– Annak alapján, ahogy ismeri a fideszeseket a városban.
– Hát szerintem ez nem is elsősorban a várostól függ, hiszen az ő nyilatkozata túlnőtt a város határain. Szerintem mielőtt megtette, ő ezt végiggondolta, végig kellett hogy gondolja, hiszen azért ő sem egy éve kezdte ezt a tevékenységet. Ráadásul ő is azért ebben az országban él, és ő is látja, hogy mi történik.
– És mivel foglalkozik mellesleg azon kívül, hogy önkormányzati képviselő?
– Állatorvos.
– Ja, hát akkor van biztos egzisztenciája emellett, nem?
– Szerintem is, mint ahogy leírta ugye a nyilatkozatában, neki ez nem az egzisztenciális kérdés, hanem az, hogy ő elkezdett ezzel foglalkozni jó pár évvel ezelőtt, és szerintem egyébként ahogy az önkormányzati képviselők mindegyik oldalon, jobb és baloldalon alapvetően azokért az apróbb örömökért végzik ezt a tevékenységet, amikor eredményt érnek el. Ehhez képest ugye azt mondta, hogy erről le tud mondani, sajnálná, ha le kellene mondania, hiszen akkor megérte nyilatkozni, mert akkor úgy működik a kormányzó párt, ahogy működik. Ha pedig nem kell lemondania, akkor ugye örül, hogy megtette, mert akkor felhívta a figyelmet. Ahogy én a Fideszt ismerem, szerintem inkább az első változat lesz a valós, hiszen tudjuk, hogy azért a kritikai észrevételeket nem nagyon szokták szeretni a Fideszen belül. Még a városban sem, nemhogy ilyen országos kinézetben.
– Köszönöm szépen, Ilosfai Gábor, a szekszárdi MSZP országgyűlési… Áh, önkormányzati képviselője. Még az is lehet nem?
– Nem, nem hiszem.
– Nincsenek ilyen ambíciói?
– Nem, én szeretem ezt, amit csinálok. Én most már ugye tizenegy éve csinálom, én szeretem, jó itt. Teljesen más. Itt emberek között vagyunk, beszélgetünk és tényleg amikor például ilyen ügyek vannak, és megkeresnek bennünket, hihetetlen sorsokat látunk, és ez azért sok erőt tud adni.
– De ha már így véletlenül ezzel a szótévesztéssel belesodortam Önt az országos politikába, akkor megkérdezem, hogy Szekszárdon hogy áll az MSZP? Ugye ott sokáig volt SZDSZ-es támogatású polgármester és az SZDSZ mögött mindig felsorakozott az MSZP. Ha tetszik, akkor egy balközép vezetés volt ebben a városban nagyon sokáig.
– Így van. Nagyon sokáig. 2010-ben azért ez a helyzet itt nálunk is megváltozott, mert akkor a Fidesz tíz körzetből mind a tízet megnyerte, illetve a polgármesterséget is. Ha megnézem az akkori eredményt, olyan nagy aránnyal azért egyébként nem nyerte meg, mint ahogy az országos viszonylatban nyert a Fidesz. Én azt gondolom, hogy az azóta eltelt időszakban azért nagyon sokat elvitt a Fidesz népszerűségéből az elmúlt három év. Szerintem elsősorban például a tavaly bevezetett ingatlanadónak is szerepe volt ebben. Nem is értem, hogy engedhették meg országos szinten. Pont akkor vezették be tavaly nyáron, tavasz végén az ingatlanadót Szekszárdon, amikor tele volt plakátolva a város, hogy a magyar kormány nemet mond az IMF-nek.
– Az ingatlanadóra.
– Az ingatlanadóra. És hát ez nagyon nem tetszett a szekszárdiaknak.
– Hát nyilván nem kötötték a szekszárdi Fidesz orrára, hogy most ilyen IMF-ellenes kampányt indítanak éppen.
– De hát akkor legalább azt kellett volna elérni… Szóval ez megint csak az előbb emlegetett kifejezéssel a pofátlanság csúcsa. Azért elképesztő volt, amikor ugye bevezették az ingatlanadót és közben mindenhol tele volt plakátolva, hogy ingatlanadó nem. Ingatlanadó nem. És szerintem a szekszárdiak megzavarodtak, jogosan, mert most akkor lesz ingatlanadó vagy nem lesz ingatlanadó. És hiába mondta a polgármester – a miniszterelnök akkor nyilatkozott a tévében, hogy Magyarországon nincs szükség ingatlanadóra –, hogy ő ezt arra értette, hogy országosan, nem helyben, meg így, meg úgy.
– Szóval azt mondja, hogy a Fidesz népszerűsége Szekszárdon csökkent. A kérdés, hogy az MSZP-é nőtt-e? Erre mit mond?
– Hát én ebben biztos vagyok, hogy a Fideszé csökkent, hiszen mi akkor aláírásgyűjtésbe kezdtünk, hiszen az ingatlanadó bevezetésének az indoka pontosan az volt, azok az országos döntések, hogy ugye nőtt az áfa, csökkent az önkormányzatok támogatása, elvették a vállalkozások kommunális adóját, és ez összességében hozott egy kettőszázhetven millió forintos lyukat a költségvetésben. És akkor a polgármester úr meg a Fidesz frakció azt mondta, hogy erre a pénzre szükségünk van, ezért vezetünk be ingatlanadót. Mi akkor aláírásgyűjtést kezdtünk, mert az volt a mi véleményünk, hogy ez nem lehet indok, és azt kértük a szekszárdiaktól, hogy írják alá, mondjunk nemet az ingatlanadóra. Mi akkor több mint ötezer aláírást gyűjtöttünk, amivel egyébként 2010-ben, a hatalmuk csúcsán választották meg a polgármestert. Azt gondolom, hogy ez az aláírásszám már jelzi azt, hogy azért a szekszárdiak elégedetlenek a Fidesszel. Itt helyben mindenképpen.
Ha tetszik a cikk, ajánlja másoknak is!
Az akadémiai utcanévlista „kényszer”, ugyanakkor „tragédia”
Gyáni Gábor, az MTA Történettudományi Intézetének kutató professzora
Bolgár György: - Ön is tagja a BuKsz-nak, vagyis a Budapesti Könyvszemle Szerkesztő Bizottságának. Ez a lap tiltakozó levelet küldött a tudományos akadémia elnökének, Pálinkás Józsefnek az önkormányzati közterületek, illetve az intézmények elnevezésével kapcsolatos akadémiai szerepvállalás miatt. Mi az Önök problémája pontosan?
Gyáni Gábor: - Mi egy független lap vagyunk, ezért is vállaltuk magunkra a tiltakozást. Ilyen formán tehermentesíteni akartuk a Történettudományi Intézetet, amely rossz hírbe keveredett. Persze a tiltakozás furcsa olyankor, amikor már megszületett egy döntés, úgyhogy inkább egy utólagos protestálás ez. Szóval mégis egy gesztust akartunk tenni. Tiltakozunk az ellen, hogy a tudományt politikai döntések igazolására használják fel a törvény erejével. Ez idegen a tudománytól. Olyan kérdésekben kérnek tudományosan meglapozott állásfoglalást, amelyekben nem lehet igen-nem alapon dönteni. A tudományos kérdések általában nem fekete-fehérek. Lehetnek viták, lehetnek egyetértések, de semmiféleképpen nem a politika logikája szerint kell eldönteni, hogy a közelmúlt – és inkább a 20. század – egyes politikai személyiségei, jelenségei vagy fogalmai kívánatosak vagy nem kívánatosak a közterek neveiként. Ez nem a tudomány kérdése, ez a politika kérdése. Ha a politika ebben dönteni akar, akkor ne hívja alibiként segítségül a tudományt. Pontosabban ne kényszerítse arra – itt erről van ugyanis szó –, hogy az ő nagyon is partikuláris, részleges érvényességű döntéseit, amelyek egy politikai értékrend szerint szabályoznák ezeket a kérdéseket, a tudomány szentesítse. Ez nagyon rossz fényt vet arra a tudományra, amely szeretne tárgyszerű lenni, és amely állítólag az igazságról akar beszélni.
- Néhány hete beszéltem itt a műsorban Pók Attilával, ennek a történész bizottságnak az egyik tagjával. Ő azt mondta, hogy ők nem megfellebbezhetetlen döntést hoznak, hanem csak javasolnak, vagy aggályosnak tartanak egy nevet, de egyébként maga a döntés az önkormányzatok felelőssége lesz. Ők ehhez csak valamiféle szakmai hátteret adnak. Azt is elmondta, hogy az egész nem a Tudományos Akadémia ötlete volt, hanem a törvény kvázi feladatul rótta ezt ki az akadémiának, márpedig ha az akadémia közpénzekből működik, akkor tetszik, nem tetszik, el kell látnia ezt a feladatot.
- Én azt gondolom, hogy az akadémia tudományos intézeteit nem éppen arra a célra hozták létre, és nem azért tartják fenn közpénzből, hogy Lukács György vagy Károlyi Mihály nevéről, vagy az alkotmányról és a szabadságról mint szóról elmondják a véleményüket.
- Igen. Lehetett látni ebben az összeállított listában, hogy volt olyan önkormányzat, amelyik még azt is képes volt megkérdezni, hogy Köztársaság néven lehet-e utca vagy tér vagy akármi.
- Azt kell mondanom, hogy megalázó, hogy a tudományos akadémia történettudományi intézetének a kutatóit arra kényszerítik, hogy ilyen kérdésekben igennel vagy nemmel feleljenek. Nem ez a feladatuk, nem ezért fizetik őket.
- Ennek az ügynek ráadásul az a talán mellékes, de nem jelentéktelen következménye, hogy ha elkezdik olvasni a történelemhez értők vagy az iránt érdeklődők, vagy csak a közélettel foglalkozók ezt a listát meg a nevekhez fűzött indoklásokat, akkor arra kell rádöbbenniük, hogy Makarenkóról lehet elnevezni utcát, Majakovszkijról meg nem. Az ember elkezdhet gondolkozni, hogy milyen alapon döntenek így. És egyáltalán hogy lehet, hogy történészek hoznak meg egy döntést vagy egy javaslatot arról, hogy Majakovszkij vagy Gorkij méltó-e az elismerésre. Volt olyan önkormányzat is, amelyik képes volt megkérdezni, hogy József Attiláról szabad-e bármit elnevezni. Szóval valóban van abban valami, amit Önök a levelükben írnak. Azt írták ugye, hogy az lejáratja magát a szakmát, ha ilyesmire van kényszerítve.
- Nagyon rossz fényt vet ez ránk, és nem magunk választottuk ezt az utat. Nekem még semmi közöm nem volt a dologhoz szerencsére, csak annyi, hogy itt dolgozom, ebben az intézetben, de ez az egész szakmára, az intézetre és az akadémiára is rossz fényt vet. Lehet, hogy a politika szemüvegén keresztül ez rendjén való dolog, de szerintem az általános közmegítélés szerint, és kiváltképp a tudományos identitással bírók szempontjából, ez tragédia. Egyszerűen tragédia. Mi a hitelünket veszthetjük és nevetségessé válhatunk. Nem is szólva arról, hogy ezek a kérdések nem igényelnek semmiféle szakmai alátámasztást. Elmondom a kedvenc példámat. A Kádár-rendszerben nem kérdezték meg az intézetemet, hogy a Nádor utcát át lehet-e nevezni Münnich Ferenc utcára. Fogták és átkeresztelték.
- Így van, és most is vállalják a felelősséget azok, akik ezt megcsinálják!
- Pontosan. Ne hárítsák át másra a felelősséget! Ez egy gyanús dolog, és egy felelősség előli menekülés, és nem korrekt dolog belekeverni tudósokat ebbe az ügybe.
- Tisztes professzorokat rángatnak bele egy olyan ügybe, aminek politikai a háttere, a célja, majd azt mondják, hogy hát mi csak a tudósok ajánlása alapján dolgozunk.
- Pontosan. Rendkívül visszataszító dolog, ami itt történt. A Történettudományi Intézetnek, amely nevetségessé is vált bizonyos tekintetben, most valahogy meg kell mentenie a jó hírét, valamint nekünk, történészeknek is ezt kell tennünk. Ezért is született az a döntés, hogy védekezzünk a politika túlkapásai ellen.
- Vajon lesz-e ennek bármilyen következménye? Tud arról, hogy az akadémián belül esetleg többen is felemelték-e az aggályoskodó vagy tiltakozó szavukat, és megkeresték-e ebben az ügyben Pálinkás Józsefet?
- Bár én akadémikus vagyok, de nagyon messze vagyok az elnöktől. Én magam egyébként a múlt héten egy bizonyos testületben felszólaltam ez ügyben, nagyjából hasonlóan elmondtam a véleményemet. Nem értékelem túl sem a testület kompetenciáját, sem az én hozzászólásomat. Jövő héten akadémiai közgyűlés lesz, ami egyébként nagyon formális szokott lenni. Ez a levél, amelyet tegnap postáztak a kollégáim az elnök úrnak, egy-két napon belül megérkezik, szóval nagyon kíváncsi vagyok, hogy lesz-e erre a közgyűlésen reakció az ő részéről meg mások részéről is. Az egy nyilvános fórum, tehát ott fel lehetne majd szólalni. Akadémikusok lesznek jelen, illetőleg közgyűlési tagok, de kiszámíthatatlan, hogy mi fog történni. Én azt gondolom, hogy lesznek, akik csatlakoznak a tiltakozáshoz, és lesznek olyan szakmai szervezetek, tudományos testületek, amelyek valamit jeleznek a közvéleménynek a hozzáállásukról. Az, hogy az akadémia vezetése reagál-e – nem nagyon szokott egyébként, legalábbis a korábbi tapasztalatok ezt mutatják – az egy nyitott kérdés.
Ha tetszik a cikk, ajánlja másoknak is!