rss      tw      fb
Keres

Kettős mérce


Gyakran éri vád az európai intézményeket és az Európai Parlament egyes képviselőit, hogy kettős mércével mérik Magyarországot; olyan dolgokat kifogásolnak a magyar jogrendszerben, amelyeket más európai országoknál nem tesznek szóvá. Az érvelés úgy folytatódik, hogy Magyarország kritikusai nem vagy alig ismerik az országot; másodkézből, rosszindulatú interpretációkból vonnak le következtetéseket, egyszóval kettős mércét alkalmaznak.

Szó ami szó, a vádak valóban megalapozottak lehetnek. Feltűnt-e például a magyar miniszterelnököt Strasbourgban megtapsoló néppárti képviselőknek, hogy Magyarországon legalább 2008 óta koncepciós eljárások folynak ellenzéki politikusok ellen? Elolvasták-e példának okáért, milyen vádakat hoztak fel az Európai Néppárt egyik tagszervezetének – igaz, csak 2009-ig – elnöke ellen, aki 1998–2002 közötti Magyarország igazságügy-minisztere volt?* Hallottak-e az elsőfokú bírósági ítéletről és annak indoklásáról?** Talán meg kellene kérdezni a nagy múltú nyugat- és észak-európai néppártok politikusait, lefolytatható lenne-e egy ilyen eljárás a saját pátriájukban. Mindenesetre, ha elolvasnák e különös történet dokumentumait, talán jobban megértenék, miért ragaszkodik annyira a magyar kormány a perek – demokráciákban ismeretlen – áthelyezhetőségéhez.

Merthogy ez az eljárás egyvalamiről szólt: a pártelnök útjában volt annak a monopolista hatalmi rendszernek, amely a keresztségben a centrális erőtér nevet kapta. Ugyanezt a célt szolgálják a percre pontosan alkalmas időpontban, hangos médiatámogatással megindított büntetőperek; aláhúzandó, hogy a magyar fülkeforradalom ellenzéke tulajdonképpen köztörvényes bűnözőkből áll. Nem emlékezteti ez a módszer az Európai Néppárt képviselőit némely, a múlt században lezajlott eseményre? A kirakatperek dicső időszakára? Az akkori – főleg a politikai baloldalról verbuválódó – értelmiségi támogatókra?

Tudnak-e például a tapsolók arról, hogy Magyarország egyetlen ellenzéki rádiója ugyan egy apró, bosszantó hiba miatt végül hozzájutott három éve elnyert frekvenciájához Budapest körzetében, de módszeresen elvették tőle valamennyi vidéki frekvenciáját? Hogy Magyarország jó kétharmadán már ma is de facto egypártrendszer van?*** Meg lehetne-e ezt tenni Belgiumban, Spanyolországban vagy a szabadság hazájában, Franciaországban?

Hallottak-e róla, hogy Magyarországon minden állami megbízás, minden közületi reklám a hatalomban lévő pártot szolgálja? Találkoztak-e már olyasmivel, hogy egy európai ország alkotmányban rögzíti az adórendszerét vagy azt, hol lehet választási hirdetéseket megjelentetni? Elképzelhető-e a saját országukban olyan választás, ahol egyszínű választási bizottságok titkos választói névjegyzékekről levélben érkező szavazatokat számlálgatnak? Hogy jognyilatkozatok vagy pályázatok feltételeit a pályázat lezárása után alapjaiban megváltoztassanak?


Martens úr és Daul úr – az Európai Néppárt belga és francia vezetője – flickr/EPP 

Nos, ha nem, legfőbb ideje, hogy megismerkedjenek a magyar realitásokkal, és ne kettős mércével mérjenek. Csak olyasvalamit támogassanak, amit saját országukban is bevezetnének. Olyasvalakit, akit saját országukban is megszavaznának. Az Európai Parlament liberális és zöldpárti képviselői valószínűleg többre mennének, ha hangerő helyett ezeket a kérdéseket tennék fel néppárti kollégáiknak. S ha a néppárti képviselőknek még mindig kedvük támad tapsolni, az európai közvélemény legalább gazdagabb lenne egy tapasztalattal: még mindig maradtak hívei annak, hogy Európa a Lajtánál végződjön. Nem szégyen az, csak jó hangosan ki kell mondani.

Az elmúlt három év arról tanúskodik, hogy a nemzeti marxizmus módszerei nem térnek el különösebben a termék internacionalista szósszal leöntött változatától. Annak is voltak pártfogói Nyugat-Európában, sőt, az Európai Néppártban is – ha arra a dicsőségre vágynak a tapsolók, csak rajta: övék a tér és a többség.



* Lásd: Dávid Ibolya maffiaországban (Mihancsik Zsófia)
** Lásd: A magyar bíróság maffiaország ellen (Mihancsik Zsófia)
*** Lásd: Pártállami antré (Fazekas Csaba)


Endrődi Gábor közgazdász, cégvezető

Írásai a Galamusban


Ha tetszik a cikk, ajánlja másoknak is!