Galamus.hu - Bolgár György interjúi a Galamusban

Bolgár György interjúi a Galamusban - 2013. május 7.

Nyomtatás

Részletek: Bolgár György - Megbeszéljük; 2013. máj. 09. csütörtök, 04:20; Megbeszéljük

2. oldal / 6

Miért nem ismerhető meg Simicska Lajos vagyona?
Szakonyi Péter, A 100 leggazdagabb magyar című kiadvány szerkesztője

Bolgár György: - Azt kérdezi a hvg.hu, hogy miért nincs Simicska Lajos a leggazdagabb magyarok listáján. Ki volna illetékesebb ennek megválaszolására, mint te?

Szakonyi Péter: - A kérdés nem hvg.hu-tól vetődött fel először. A válasz viszont roppant egyszerű, és tizenkét éve ugyanaz. Mi, a Napi Gazdaság szerkesztőségében, akik A 100 leggazdagabb magyar című kiadványt készítjük, csak és kizárólag a transzparens és a tisztán szerzett vagyonokat tesszük mérlegre. Ezeket vesszük figyelembe, ezeket állítjuk rangsorba. Az olyan vagyonok, amelyek eredete tisztázatlan, amelyek működése követhetetlen, amelyek nem transzparensek, amelyek cégbírósági dokumentumokban nem vagy nem teljesen fellelhetők, azok önmagukat kizárják ebből. Ilyen szempontból semmiféle olyan politikai vagy politikai kapcsolattal rendelkező üzletember, médiaszemélyiség vagy politikus nem szerepel a listánkon, aki nem a transzparens, tiszta körbe tartozik.

- Azt írja – egy másik, mai hírre hivatkozom – az Index, hogy több mint hárommilliárd forintot, majdnem három és egy negyed milliárdot kerestek a Közgép Zrt. tulajdonosai, amit osztalékként fizetnek ki számukra. Azért a Közgép Zrt. – a köztudatban legalábbis – Simicska Lajos legnagyobb cégeként szerepel.

- Ez így van.

- Ezek szerint azt mondod, hogy nem átláthatóan az övé?

- Pontosan egy évvel ezelőtt, tavaly áprilisban kellett egy nyilatkozatot adnia a Közgép Zrt.-nek is az új közbeszerzési törvény értelmében arról, hogy a tulajdonosi háttere miképpen fest. És ekkor jelent meg egy levélmásolat, ha jól emlékszem, az interneten, amely azt jelezte, hogy a Közgép Zrt. többségi tulajdonosa Simicska Lajos. Ebből nem derül ki az, hogy hány százalékban tulajdonos, csak az, hogy többségi. Többségi tulajdonos lehet valaki 51 százalékkal, de akár 99,99 vagy 100 százalékkal is adott esetben. Tehát ilyenkor hiába van egy kijelentés arról, hogy ő az, még az is feleslegesnek tűnik, ha az ember mellé teszi, hogy mennyi osztalékot vettek ki, hiszen nem tudjuk, hogy ki és milyen osztalékot vett ki.

- És körülbelül sem lehet ezt megbecsülni? Azt mondani, hogy jó, a Közgép Zrt. mondjuk akkora nyereséget ért el és akkora osztalékot vettek ki, a többségi tulajdonos Simicska Lajos, ezért úgy becsüljük, hogy akkor legalább 50 százaléka ennek az osztaléknak őt illeti? A másik cégnél ugyancsak ennyi nyereség volt, aztán ennyi osztalékot vettek ki, ott is az egyik tulajdonos, abból ennyi milliárdot vehetett ki. Így nem lehet összeadogatni?

- Dehogynem. Természetesen lehet, csak akkor ugyanott vagyunk, mint az az ember, aki kávézaccból jósol.

- Hidd el nekem azt az osztalékot vagy kávézaccot, nem? Nem lehet pontosan mondani, de azt, hogy körülbelül mondjuk 5 és 500 milliárd forint között van. Tudom, hogy ezek már vad számok volnának…

- Ezek spekulációk volnának, nem különbek a kávézaccból történő jóslásnál. Mondhatjuk azt, hogy egy ember lehet 1 métertől 2,20 méterig terjedően bármekkora magas. De ha azt mondjuk, hogy látatlanban ez az ember 1,7 méter magas, akkor átverünk mindenkit, mert lehet, hogy aki magasabbnak gondolta, az azt mondja, hogy nahát, ez csak 1,7 méter, aki pedig alacsonyabbnak, az azt mondja, hogy ugye, én mondtam, hogy egy méter hetvenes. Tehát ilyennek nincs helye egy komoly vagy magát komolynak tekintő magyar listában. Mind a tizenkét évben, amióta ezt a listát készítjük, távol tartottuk magunkat a politikától és attól, hogy valamilyen feltételezés nyomán teljesen megalapozatlanul állítsunk valamit. Ez felelőtlenség is lenne, mert az olvasók akkor a következő évben joggal kérnék számon, hogy azt hallottam, hogy ebben a városban van egy Kis Jancsi, akiről azt mondják, hogy milliárdos. Akkor miért nem szerepel a listában? Ha azt mondják, akkor ennek körülbelül annyi a jogalapja, mintha valaki azt mondaná, hogy azt mondják, 58 százalékos a tulajdoni részesedése. Nem tudjuk bizonyítani. Márpedig, ha nem tudjuk és semmit nem tudunk bizonyítani, akkor ez teljes fikció.

- Értem én, de például a hvg.hu végkövetkeztetésében oda jut el, ahova te, hogy tudniillik nem lehet megmondani, hogy mekkora jövedelme származott Simicska Lajosnak vagy a családjának, nem lehet tudni, hogy mekkora a vagyonuk, a folyamatos tulajdonváltások és a cégnyilvántartásban szereplő pontatlan adatok még a becslést is megnehezítik. De azt a konkrétumot például közlik, hogy a család közvetlen érdekeltségébe négy cég tartozott és ezek a cégek bruttó 6 milliárd 200 millió forintot fizettek ki osztalékként 2012-ben.

- Kinek?

- Jórészben a Simicska családnak ezek szerint, nem?

- Jó. Innentől kezdve van a feltételezés, a mondatod második része válaszol is rá.

- Nem lehet egy minimumot megállapítani? Hogy minimum ennyit fizethettek ki, ennek alapján a 86. a listánkon.

- Én ettől távol tartottam mindig magam és magunkat, és nem szeretném. Van ebben a kiadványban, a mi százas listánkban egy csomó hiba, természetesen. Mert valamit mi sem látunk, néhány elemzésben nem tudunk mi sem olyan aprólékosak, gondosak lenni, mint amennyire szeretnénk. A kiadvány és a benne szereplő emberek hitele nekem sokkal-sokkal többet ér, semmint hogy azt mondjam, hogy na, neki ennyi a vagyona, mert én ezt így gondolom, így saccolom, és nem érdekelnek a tények, nem érdekelnek azok az érvek, kiindulópontok, adatok, amelyek bizonyítják vagy cáfolják ezt. Arról nem is beszélve, hogy se te, se én, de talán még az uralkodó párthoz közelebb álló gazdasági emberek sem tudják, hogy ebből a pénzből valójában mennyi az övék. Akár mondhatjuk, hogy ez 6 milliárd forint, mint ahogy említetted, de lehet 6 és Isten tudja hány milliárd is az övé. Itt megint a bizonytalanság, a feltételezések területére tévedünk.

- De az azért biztos, hogy Simicska Lajos az ország egyik legmeghatározóbb gazdasági embere, tulajdonosa valószínűleg az egyik leggazdagabb, legbefolyásosabb cégnek az országban. Nem lehet-e egy olyan külön fejezetet szentelni neki, hogy nem tudunk róla semmit, nem tudjuk mekkora a vagyona, de közvélekedés szerint az ország egyik meghatározó nagyvállalkozójáról van szó? Vagy ennek sincs értelme?

- Ennek oly mértékben van értelme, hogy a tavalyi évben, amikor kiderültek a tulajdonviszonyok, amik a Közgép Zrt. mögött voltak, akkor a bevezető írásban Korányi G. Tamás szerkesztő kollégámmal együtt megírtuk pontosan, szinte szóról szóra azt, amit mondtál. Ez az érdekes benne, hogy megírtuk, hogy ezt nagyon sokan így tartják, vélhetően ennek van valami alapja is, mi viszont ingoványos területre – lásd becslés, vajákolás, kávézacc-jóslás és a többi – nem szeretnénk tévedni. Majd ha egyszer talán megadatik nekünk az, hogy teljesen transzparens lesz a Közgép Zrt. tulajdonosi szerkezete, teljesen transzparens lesz az a közbeszerzési szerződéscsomag, amivel rendelkeznek, valamint az is, hogy milyen osztalékot fizettek ki és kinek, akkor helye is lesz talán a kiadványban. Bár akkor sem hiszem, hogy a listán szereplő üzletemberek döntő többsége tapsikolna, hogy egy klubba kerülnek bizonyos úriemberekkel.

- Na de ez már nem választás kérdése, ha egyszer gazdag valaki, akkor egy klubba kerül a leggazdagabbakkal. Valószínűleg inkább szeretne a magyar társadalom többsége a leggazdagabbakkal egy klubba kerülni, függetlenül attól, hogy személy szerint kit kedvel és kit nem, mint a legszegényebbek közé. Nem?

- Ebben teljesen igazad van. De vannak olyan listák Magyarországon, nem a miénk, ahol ezeket az elveket kicsit rugalmasabban kezelik. Mondok egy példát. Van benne olyan is, aki letöltött börtönbüntetés után került be ebbe a klubba. Ha én gazdag lennék, akkor azt mondanám, hogy kikérem magamnak. Mert ez olyan, mintha egy láda alma lenne előttem, és egy rohadt alma kerülne az almák közé. Három nap múlva az összes almán láthatók lennének azok a bizonyos barna foltok. Amit én mint egészséges alma nem szeretnék magamon látni. Ismerem ezeket az urakat, hölgyeket akik az üzleti tisztességükre, az üzleti tevékenységükre joggal és méltán lehetnek büszkék, mint ahogy az eredményeikre is.

- És vajon miért nem akar valaki az egészséges, szép nagyra nőtt almák közé tartozni? Hiszen ráadásul mindenki mond róla mindent, még a viszonylag finom kifejezéseiről ismert ellenzéki vezető, Bajnai Gordon is folyton Orbán–Simicska-rezsimről beszél. Mit veszthet Simicska Lajos, ha feltárja, hogy ennyi és ennyi milliárdja van, ilyen és ilyen céghálója, ilyen és ilyen arányú tulajdonos? Sőt, minden világossá válna vagy alapja lesz annak, amit mondanak róla vagy éppen egy része alaptalanná válik. Szóval mi az, ami a te tapasztalataid szerint egyeseket arra késztet, hogy maradjanak távol ettől a fajta nyilvánosságtól?

- Én nem látok igazából bele az agyukba és szándékaikba sem. Azt gondolom, amit te, hogy remek dolog egészséges almák között helyet foglalni és kacsingatni a vevőkre a zöldséges pulton. Szerintem ez egy nagyszerű dolog, aki nem így gondolja, az azt hiszem, hogy rossz úton jár. Minden évben igyekeznek bekerülni a száz közé olyanok – itt most nem a Simicska Lajos vagy a hozzá hasonló úriemberekből beszélek –, akik nem egészséges, szép, nagyra nőtt almák.

- Így akarják a saját becsületüket megszerezni, egy ilyen listában való részvétellel?

- Pontosan. Ezzel akarják magukat fényesre suvickolni, hogy csillogó, szép, nagy almák legyenek. Ilyenkor természetesen minden egyes úrnak, hölgynek, cégnek utánanézünk. Nem egy esetben volt már olyan, hogy bizony a felszín mögött a rothadás egyértelmű jelei voltak tapasztalhatók. Hogy Majakovszkij szavaival éljek: „intelligensek, tartok tőletek, inkább csak kívül vörös a retek”.

- A még nem betiltott Majakovszkij szavaival. Még egy dolgot azért meg kell kérdeznem. Az elmúlt évek alatt próbáltál Simicska Lajoshoz eljutni?

- Tavaly megpróbáltunk, mert a szerkesztőségben komoly vita bontakozott ki, hogy – a korábban említett levél, illetve tulajdonrész-beismerés kapcsán – az almák vagy a rohadt almák közé tartozik. Ekkor a szerkesztőségben néhány munkatárs, néhány kollégám úgy gondolta, hogy tegyünk egy kísérletet. Tettünk.

- És meddig jutottatok?

- Egészen minimális szintig.

- Portásig, titkárnőig, az ismerős ismerőséig?

- Inkább azt mondom, hogy az ismerős ismerőséig jutottunk, onnan merész ívben visszapattantunk, és innentől kezdve nem is nagyon forszíroztuk a dolgot.

- Majd jelentkezik ő maga.

- Mi nem gondoltunk ilyenre, hanem inkább megkönnyebbültünk, hogy nem kell egy pici kompromisszumot sem tennünk. Ragaszkodhatunk az eddigi elveinkhez és vállalhatjuk a listán szereplőket mi is, és a listán szereplők is vállalhatják önmagukat.

Ha tetszik a cikk, ajánlja másoknak is!