Egyházfórum: Világ-nézet VI.

• Nyomtatás

Részletek

2013. máj. 11. szombat, 05:36

(mzs)

Az Egyházfórum című, negyedévente megjelenő folyóirat 2013 elején új internetes rovatot indított Világ-nézet címmel, amelyben heti rendszerességgel valamely aktuális egyházi, társadalmi, politikai kérdésről közölnek rövid cikkeket. A szerkesztők célja, hogy fórumot teremtsenek azoknak az elsősorban keresztény egyházakhoz kötődő szerzőknek, akik egy korszerűbb egyháziasságot és világlátást szeretnének megmutatni.

A legújabb írás Opus Pacis redivivum – avagy az érsek legalább köhögött címmel jelent meg, a szerzője Winkler Lajos.

Részletek az írásból 

„55 évvel ezelőtt, 1958. május 13-án alakult újjá a forradalom alatt megszűnt katolikus békemozgalom. Ennek egyik szerve volt az Opus Pacis, a katolikus békemű, amelynek hivatása volt, hogy „átveszi és hangot ad az Országos Béketanács, illetve a katolikus bizottság által fölvetett békegondolatoknak”. A kompromisszum eredményeként néhány exponált személyiség – Beresztóczy Miklós és Mag Béla – tagja lehetett a vezetőségnek. A kormány pedig rendkívüli államsegélyben részesítette a római katolikus, a református és evangélikus egyházakat. Állam és egyház együttműködése a rendszerváltásig fennmaradt.

Ez a váltás örömteli volt; az egyház intézményeket kapott vissza, újra működhettek az előző időszakban működésüktől ’felfüggesztett’ szerzetesrendek, megváltozott az anyagi támogatás mértéke. Az új kompromisszum eredményeként az egyháziak zöme tüntető szimpátiájával állt az új, konzervatív pártok mellé, és gyanakodva kritizálta a baloldali és liberális irányzatokat, jóllehet az előbbiek igyekeztek sok dologban a kedvükben járni (ld. Vatikáni Szerződés). Elfogultságuk – amit csak részben magyaráz a papság rendkívüli mértékben megnőtt átlagos életkora – oda vezetett, hogy ma már néhány szélsőjobbra sodródott emberüket leszámítva, rajongva hízelegnek a Vezérnek, aki egykor ’Csuhások, imára!’ felkiáltással gúnyolta őket.”

„A ’bevetté’ vált felekezetek képviselői ma sem emelik fel a szavukat a többiekért, akik közt komoly szociális és oktatásai tevékenységet végzők is vannak, és kerülnek kétségbeejtő helyzetbe. Az önérvényesítés számít. A dogmatikai különbségek nem jelentenek akadályt a Klubtagságban.

Az Opus Pacist az alsó papság ’haladónak’ kikiáltott részének nyomására hozták létre. Ma az egyháziak zöme, püspökeikkel az élen, üdvözli és támogatja minden fórumon a jelenlegi kormány politikáját. A vasárnapi misére bevitt aláírásgyűjtő ívre, az államadósság csökkentését nagy anyagi hozzájárulással támogató papra, a nyíltan kampányoló püspökre, az átpolitizált prédikációkra gondolok.”

A rovatban korábban megjelent írások közül néhány: Wildmann János (alapító-főszerkesztő): Ha a fiatalok a sarkukra állnak… Jakab Attila (írásait a Galamusból is ismerhetik): Válaszúton a Római Katolikus Egyház, Scharle Péter (a Magyar Pax Romana korábbi elnöke): Ha akarjuk, lehet keresztény identitásunk, Himfy József  (filozófus): A kezdet kezdete, Wildmann János: Mérvadó adatok, Balogh Judit (nyugdíjas történelemtanár): A bűnbak, Jakab Attila: Hit- és erkölcstan: káosz és konfliktusok a láthatáron, Fekete János: Szorongás, Winkler Lajos: Opus Pacis redivivum – avagy az érsek legalább köhögött.

(mzs)

Ha tetszik a cikk, ajánlja másoknak is!