A hipernépszerű vezető tartózkodásai
- Részletek
- Napi apró
- 2010. február 24. szerda, 03:00
- Sándor Klára
A hétfői – Navracsics Tibor szóhasználatával – „édesbús” ciklust záró hangulatban elmerengtem kissé. Elképzeltem, hogy egy modern, európai demokrácia polgára vagyok, s azt látom, hogy a népszerűsége csúcsán álló párt hipernépszerű, miniszterelnöknek készülő jelöltje nincs ott a záró ülés azon a részén, amikor a jelenlegi miniszterelnök nagy nemzetközi elismerést kiváltó munkájáról számol be. És mivel nincs ott, hát nem is ő, a poszt várományosa válaszol. Ismét nem mondja el, mit tett volna ugyanígy, mit másként, mit fog majd ő cselekedni. És mivel olvastam kegyeltje, a hű Semjén nyilatkozatát arról, hogyan védték meg ő és fegyvertársa, a jó Navracsics szeretett gazdájukat a parlamenti viták undok terhétől, tudom, nem csak épp úgy alakult, hogy nem ül a helyén. Elképzeltem, a modern európai demokráciában hány százalék zuhanást okozna egyetlen ilyen, a megmérettetést kínosan kerülő gesztus. Sokat. És akkor még csak ezek után tapasztalhatták volna meg a modern európai demokrácia polgárai, amint a holokauszt tagadását tiltó törvényről szóló név szerinti szavazáskor a legnépszerűbb párt hipernépszerű vezetője másodpercekig tanácstalanul forgolódik körbe segítségért, hogy végül kimondja a „tartózkodom” szót. Abban a bizonyos modern európai demokráciában az újságírók nem félnének, a szakmájukhoz is értenének, így aztán nem nyughatnának. És minden attól zengene, hogy nem lehet miniszterelnök az, aki a Köztársaságot és polgárait nem tiszteli meg azzal, hogy egy ilyen alkalommal végre politikai tartalomról is beszél. A hipernépszerűség pillanatok alatt népszerűségre olvadna. A holokausztról szóló törvénynél való tartózkodás további olvasztó hatásairól már nem is beszélve. Minden jel arra utal, hogy nem élünk modern polgári demokráciában.
(Sándor Klára)
