Galamus.hu - Bolgár György interjúi a Galamusban

Bolgár György interjúi a Galamusban - 2013. május 14.

Nyomtatás

Részletek: Bolgár György - Megbeszéljük; 2013. máj. 16. csütörtök, 03:53; Megbeszéljük

3. oldal / 5

Miért és ki váltotta le?
Feldmájer Péter, a Magyarországi Zsidó Hitközségek Szövetsége, a Mazsihisz volt elnöke

Bolgár György: - Miért csak volt elnöke? Tudjuk természetesen, hogy a hétvégén megvonták Öntől a bizalmat a Mazsihisz közgyűlésén, de azt gondolta volna a kívülálló, még egy kívülálló újságíró is, hogy azok után, hogy a zsidó világkongresszus Budapesten tartott ülést, hogy ezen az ülésen a miniszterelnök felszólalt és meglehetősen határozott szavakkal foglalt állást az antiszemita jelenségekkel szemben, ráadásul az elmúlt napokban, hetekben néhány feltűnő hatósági intézkedés történt antiszemita megnyilvánulások ellen, akár tüntetésekről, akár gyalázkodó bekiabálásokról legyen szó – ez például rendőrségi intézkedésekben, sőt bírósági ítéletekben is látható –, nos tehát az ember azt gondolta volna, hogy ilyen körülmények között egy Mazsihisz elnök még ha nem mindenki szereti is, csak megerősödve kerülhet ki az elmúlt időszak küzdelmeiből. Ehhez képest Önt rövid úton leváltották. Ön minek tulajdonítja ezt?

Feldmájer Péter: - Én huszonkét éve veszek részt a Mazsihisz életében, tizenhat évig voltam elnök, két évig voltam alelnök. Ennyi idő alatt bizonyos döntések előtérbe kerülnek, amely rendkívüli módon sérti más emberek érdekét. És ha túl sokan összefognak, akkor egy demokratikus szavazáson kisebbségbe kerülhet az ember. Egyébként pedig az teljesen normális, hogy egy titkos szavazás útján egy vezetőről véleményt mondhat a tagság.

– De ezek szerint túl sok ember érdekeit sértette meg a tevékenysége során. Mivel?

– Ezt két körben lehet összefoglalni. Az egyik: bizonyos gazdasági érdekek; a másik: politikai viták. Ha az elsőt nézzük, nagyon sok olyan ügyben kellett véleményt nyilvánítanom, ami etikai kérdéseket érintett. Mondok egy pár példát. Az egyik fontos vallási vezetőnek a felesége a BZSH, a Budapesti Zsidó Hitközség egyik fontos intézményét vezeti, ez azzal jár, hogy nem lehet kivizsgálni a panaszokat, mert hát személyi összefonódások vannak. Ezt többször szóvá tettem. Egy másik ilyen ügy a Dohány utcai épülettömbhöz tartozó építkezések sorsa, ahol többször kifogásoltam, hogy az egyik vidéki hitközség elnöke vállalta el a kivitelezést, ő nyerte meg a pályázatot, és ez számomra etikailag nem volt elfogadható. Ugyan jogszabályilag nem kizárt természetesen, mert nem tagja a Budapesti Hitközségnek a debreceni hitközség, de mégiscsak belső körös ember jött oda, a munkát a cége végezhette. És hát ez személyi konfliktusokat szült. És a legutóbbi konfliktus, ami miatt megindult – hogy úgy mondjam – a hajsza, az a véleményem volt, hogy az egyik fontos és közismert alapítványnak a vezetője diplomabotrányba keveredett, és én abbeli nézetemet fejtettem ki, hogy neki nem volna szabad most már a posztján maradni, mert ha a köztársaság elnöke lemondott, akkor tán neki is ezt kéne tenni.

– Miért? Az illető is plagizált? Vagy csak a gyanú vetődött fel, hogy…

– Egy olyan gyanú vetődött fel, hogy neki nem volt érettségi bizonyítványa, és így iratkozott be egy egyetemre. És így végezte el. Hogy ez a gyanú igaz-e, ezt ugye nem tudni, mert lehet, hogy ő már azóta bemutatta az érettségi bizonyítványát. Erről nem tudok semmit mondani. Mindenesetre ő azt mondta, hogy nem neki kell lemondani, hanem nekem kell távozni. Hát én ezt nem tudtam respektálni, de úgy látszik, volt, aki ezt a véleményt elfogadta.

– De ezek látszólag olyan ügyek, ahol a többség, aki nincs érintve ezekben a konkrét ügyekben, azt mondhatja, hogy Feldmájer elnök úrnak igaza van, hiszen nekünk példát kell mutatnunk erkölcsből, tisztességből, a rosszhiszeműség és az összeférhetetlenség látszata se vetődjön ránk. Úgyhogy miért nem Önt támogatta a többség? Ezek szerint valamiért ezek az Ön által kifogásolt ügyek és az Ön által kifogásolt ügyekben érintett személyek mégiscsak többséget tudtak szerezni?

– Úgy tűnik, hogy igen, hiszen nem szavazott a többség, mindenesetre úgy tűnik, hogy egy öt-nyolcszázalékos többség ellenem szavazott. Ezt pedig tudomásul kell venni, mert aki egy választott tisztséget tölt be, az ennek ki van téve. A másik, ezek pedig politikai természetű viták voltak, valóban ezek összefüggenek a zsidó világkongresszussal, azzal, hogy rendkívül élesen támadtak amiatt, már a színfalak mögött is, hogy egyáltalán idejött a zsidó világkongresszus.

– Ez miért volt baj egyesek számára? Hiszen ez bizonyos értelemben megtiszteltetésnek is meg nagyon fontos szimbolikus, de gyakorlati lépésnek is tekinthető. Olyasmi, ami megerősítheti a magyarországi zsidóságot vagy a Mazsihiszt mint szervezetet.

– Én azt gondolom, hogy ez történt, ez nagyon fontos volt itt, és a másik amit nekem nem tudtak megbocsátani, hogy én kerültem az alelnöki pozícióba a zsidó világkongresszusban, míg más pályázók ezt rendkívül sértődötten vették tudomásul. Emlékeztetőül: én nem arra pályáztam, hogy személy szerint én kapjak itt helyet, én azért küzdöttem az elmúlt négy évben, hogy a Mazsihisz kapjon egy úgynevezett állandó helyet a végrehajtó bizottságban, ami nem személyre szóló, de hosszú távra szóló. Ez sikerült, és ez nagyon rosszul esett azoknak, akik indultak az alelnöki posztért, és úgy gondolták, hogy nekik kellett volna alelnöknek lenni. De hát esélyük semmi nem volt, hiszen sem ismertségük, sem egyéb kvalitásaik nem tették lehetővé, hogy a világ minden tájáról érkezett küldöttek rájuk szavazzanak.

– Na de most akkor az Ön alelnöki helyét nem befolyásolja az, hogy közben leváltották a Mazsihisz elnöki posztjáról?

– Természetesen a Mazsihisz következő elnöke lesz ott az alelnök.

– És őt ez nem is zavarja? Ezek szerint politikai ellenfelei még onnan is ki fogják túrni?

– Engem nem túrnak ki. Én eleve úgy gondoltam, hogy amíg én vagyok az elnök, addig én leszek az alelnök, és ha jön egy utódom, akkor ő lesz az alelnök, mert nem az a lényeg, hogy ki tölti be a Magyarországnak jutó alelnöki helyet, hanem az a lényeg, hogy ott egy állandó alelnöki helyünk van, egy ilyen rangos és nagy tekintélyű nemzetközi szervezetben. Tehát nem a személyi ambíciókról volt szó, ha ez a kérdése.

– Az imént utalt arra, hogy a zsidó világkongresszus itteni ülése miatt is érték támadások. De arra nem válaszolt még, hogy milyen alapon. Hiszen ezt egyértelmű sikernek kellene elkönyvelni. Mi volt az ellenérv?

– A nyilvános főszólalásban az hangzott el vasárnap, hogy ez egy nagy semmi, itt nem ismerték meg a magyar zsidóságot, nem tudtunk kapcsolatokat teremteni. Nem tudtunk komoly jelentőséget tulajdoníttatni a magyarországi zsidóságnak, a magyarországi zsidó életnek. Hát persze, mindenki láthatta, aki megnézte a világsajtót, aki megnézte a magyar sajtót, hogy ebből egy szó nem igaz. Mert hiszen ilyen sikert a magyarországi zsidóság, a Mazsihisz még nem ért el. De hát a vádlók így gondolkoztak. Ugye elhangzott többször ez vádként a vasárnap, illetve előtte csütörtökön egy másik közgyűlésen, hogy csak idézőjelben, hetvenhét magyar küldöttet sikerült megfigyelőként meghívatnunk a kongresszusra. Márpedig szerintük erről a kongresszusról nem hetvenhét embert kellett volna bevinnünk oda nekünk, hanem esetleg száznyolcvanat. Ami nyilvánvalóan képtelenség, de a személyi sértődöttségeket, az érzékenységet figyelembe kell venni. Itt is ez történt, ezek világosan és konkrétan megfogalmazott vádak voltak. Természetesen éles vitát váltott ki az is, hogy a miniszterelnök urat meghívtuk. Nekem mindig az volt az álláspontom…

– Tehát Önt azzal vádolták, hogy kvázi lefekszik a miniszterelnöknek azzal, hogy meghívja őt oda?

– Ez is elhangzott természetesen.

– Ilyen élesen?

– Ennél jóval élesebben és durva szavakkal, amik itt nem idézhetők, mert mégis egy rádióban beszélgetünk, nem négyszemközt. De rendkívül durván fogalmazták meg a véleményüket. És kifogásolták, hogy miért hívtam meg a miniszterelnököt a zsidó világkongresszus ülésére. Én a legelső perctől kezdve azt képviseltem, hogy hozzuk ide a zsidó világkongresszus ülését. Másrészt pedig, hogy ugyanúgy, mint minden normális demokráciában, Magyarországon is, ha ez a kongresszus itt tartja az ülését, akkor a miniszterelnököt meg kell oda hívni és nagyon jó, ha ott felszólal. És akik pedig ezzel nem értettek egyet, azok egy egészen más álláspontot képviseltek. Ők úgy gondolták, és ezt többször ki is fejtették, hogy ebből adott esetben a kormány jöhet ki jól, és hát erre nincsen szükség.

– Érdekes, hogy akkor ezek szerint mintha két tűz közé szorult volna, hiszen nyilván, ahogy Ön elmondja, amiatt is bírálták, hogy túlságosan együttműködő a jobboldali kormány vezetőjével, másfelől viszont, ahogy olvasom a különböző tudósításokat, például a mait a Népszabadságban, Önnek van egy kifejezetten jobboldali ellenzéke is a Mazsihiszen belül, és ha például ők kerülnének pozícióba, akkor akár politikai irányváltás is elképzelhető volna a Mazsihiszban. Akkor most hány párt van a Mazsihiszban? Kérdezem Öntől.

– Akkor, amikor én decemberben leültem erről beszélni a miniszterelnökkel, pontosan tudtam, hogy a fejemmel játszom. Tehát ez egy percig nem volt kétséges előttem. Mint ahogy azt is pontosan tudtam, hogy a magyarországi zsidóság és Magyarország érdekében ezt a kockázatot vállalnom kell, és ha most visszatekintek a vasárnapra, akkor azt kell mondanom, hogy akár így, akár úgy esett, bizony, ezt a kockázatot jó hogy vállaltam, és nagyon jól döntöttem, hogy így döntöttem. Mert azok a viták, amelyek kirobbantak a zsidó világkongresszus és a magyar kormány között, ugye ez emlékezetes, erről már beszélgettünk, ezek el fognak csitulni, de a többi eredmény meg fog maradni. A kérdésére pedig az a válaszom, hogy én mint olyan pozícióban lévő ember, akinek Magyarország mindenkori kormányával tárgyalnia kell és korrekt kapcsolatot kell fenntartania, én mindig minden kormánnyal ezt próbáltam tenni. Dolgoztam az Antall-kormány, a Horn-kormány, az Orbán-kormány és a…

– Medgyessy-, Gyurcsány-, Bajnai-kormány…

– Igen, és azt tudom mondani, hogy a mostani kormánnyal is igyekeztem korrekt kapcsolatokat fenntartani. Szerintem ez jól sikerült, az elmúlt három évben konszolidáltuk a viszonyokat. Elég, ha emlékeztetek az egykori államtitkárra, akivel igen éles szóváltásaink voltak, mert gyakorlatilag a Mazsihiszt fel akarta számolni. Ez többször ki is derült abból, ahogy ő viselkedett. Azóta pedig meg kell nézni, a pozíciónk hogyan stabilizálódott.

– Arról az államtitkárról van szó, aki azóta már nem államtitkár a Közigazgatási és Igazságügyi Minisztériumban? Arra gondol?

– Pontosan ő rá gondolok. Nem vitás, hogy mindenhol kifejtettük a vele szembeni ellenérzéseinket. Ezzel csak arra akartam utalni, hogy olyan kapcsolatokat kell kialakítani egy ilyen pozícióba ülő embernek, hogy megkérdőjelezhetetlen legyen, hogy nincs elkötelezve egyik politikai oldal felé sem.

– Tehát ezért szorult Ön két tűz közé.

– Pontosan ezért szorultam két tűz közé. Így van.

– No de még mindig nincs vége. Mert egy mai reggeli hírben olvasom, hogy a Magyarországi Zsidó Örökség Közalapítvány (Mazsök) büntető feljelentést tesz Ön ellen, mégpedig egy ősrégi ügy, a Badacsonytomaji üdülő bérleti szerződésének 2006-os felmondása miatt, és ebben az ügyben Önt még a kuratóriumi tagságából is visszahívták. Ez micsoda?

– Hát ebből egy szó nem igaz természetesen.

– Mármint az, hogy feljelentést tesznek, az igaz, csak hogy…

– Ez sem igaz. A felügyelő bizottság…

– Ja nem. Az ismeretlen tettes ellen van a büntető feljelentés.

– …határozata meg sem említi a nevemet.

– Na de mégiscsak a tudósítások alapján ez Ön ellen irányul, nem véletlen, hogy visszahívják a kuratóriumi tagságából.

– Szó nincs erről. Szó nincs erről.

– Nem hívják vissza?

– Ezt nem tudjuk. Azt tudom egyelőre, hogy a felügyelő bizottság – nem ezzel az üggyel kapcsolatban – azt rója fel nekem, hogy nem működtem együtt szerintük a felügyelő bizottság elnökével, és ezért megszegtem a kurátori kötelezettségeimet.

– No de a felügyelő bizottság szerint az Ön döntése nyomán érte mintegy kétszáz millió forintos vagyoni hátrány a közalapítványt. Vagyis, hogy felmondta a bérleti szerződést, és gondolom én, azóta nem tudták kiadni ezt az akármilyen üdülőt.

– De ez nem igaz. Nincs ilyen. Itt van előttem a határozat, mert gondoltam, hogy ezt fogja kérdezni. Még a nevemet sem említik meg ebben a határozatban, nem is említhetik meg, azért, mert én nem töltöttem be semmiféle tisztséget a Mazsökben ebben az időszakban. Mindebből következően semmiféle ilyen döntést nem hozhattam, nem is hoztam egyébként.

– Na akkor viszont ki ellen irányul ez a mostani döntés?

– Ezt nem tudni. Az akkori vezetője ennek a kuratóriumban két ember volt, az egyiket úgy hívták, hogy Zoltai Gusztáv, ő volt a kuratórium társelnöke, a másikat pedig úgy hívták, hogy Eliezer Gilád, ő volt a kuratórium másik társelnöke. Ő jelenleg egyébként a Mazsihisz felügyelő bizottságának az elnöke. Tehát én magam sem látom át ezeket a mozgásokat. Az azonban biztos, hogy olyan bérleti szerződét kötöttek még annak idején a Badacsonytomaji ingatlanra, amely egy szakértő jelentésből kitűnően folyamatosan veszteséget termelt a Mazsihisznak. Az történt ugyanis, hogy olyan szerződést kötöttek, hogy egy csökkentett bérleti díjat kellett fizetniük, és a Mazsihisz vállalta, hogy a beruházásait megtéríti a bérlőnek. Ebből az következett, hogy minden évben jóval meghaladta a Mazsihisz által fizetendő összeg a bérleti díj összegét. Ebben a szerződéskötésben az akkori vezetők jártak el, név szerint Sessler György volt az egyik, illetőleg az akkori elnök, társelnök, alelnök és hát ugye ez a szerződés egyértelműen hátrányos volt. Szerintem a döntéshozók akkor ezért mondták fel a szerződést. Én egyébként azt gondolom, hogy szükségszerű volt, mert egyébként folyamatosan a Mazsihisz pénze arra ment volna el, hogy valaki a magánvagyonát gyarapítsa.

– Magyarán Ön tulajdonképpen egyetért elvileg ezzel a feljelentéssel, mert egy előnytelen szerződés miatt tették, csak magát…

– Nem, nem. Akkor nem értjük egymást. Én azt mondom, hogy azért kellett felmondani.

– Ja, értem. Azért kellett felmondani a szerződést, mert az előnytelen volt.

– Azért kellett felmondani a szerződést, mert rossz, mert előnytelen szerződést kötöttek. Tehát ellenkezőleg azzal, amit leír a felügyelő bizottság, szerintem egy lépéssel vissza kellett volna menniük, és azokból a szakértői jelentésekből látták volna, hogy ez a helyzet nem tartható fenn, azonban a felügyelő bizottság ezzel nem foglalkozott. Az azonban biztos, hogy ebben a határozatban, megismétlem, a nevem fel sem merült, de hát mondom, fel sem merülhet a nevem, mert nem én voltam a döntéshozó.

– Magyarán úgy gondolja, hogy ez nem egy Ön ellen irányuló támadás.

– Ez nem, van egy másik ügy ugye amit szintén a sajtó felplankolt, ahol azt állítják, hogy én mint a Mazsihisz elnöke a Mazsihisz érdekeit képviseltem, amikor a holokauszt túlélők ügyeiben tárgyaltunk. De hát én voltam a Mazsihisz elnöke, ilyen minőségemben írtam alá egy-két papírt. Azt gondolom, hogy nekem kötelességem volt, hogy a Mazsihisz érdekeit képviseljem. Nem tudom, hogy más miért gondolja másként.

Lásd még a Szombat című folyóirat írásait:

– A kis per – Feldmájert megbuktatták
– Előjáték elnökbuktatáshoz – a BZSH közgyűlésén élesen bírálták a gazdálkodást és a ZSVK-szereplést
– Támadók és védekezők

Ha tetszik a cikk, ajánlja másoknak is!