Galamus.hu - Bolgár György interjúi a Galamusban

Bolgár György interjúi a Galamusban - 2013. május 15.

Nyomtatás

Részletek: Bolgár György - Megbeszéljük; 2013. máj. 17. péntek, 04:07; Megbeszéljük

2. oldal / 3

A negyedéves növekedés okai, a rezsicsökkentés kárai

Békesi László közgazdász

Bolgár György: - Lehet, hogy az Orbán-kormány mégis tud valamit? Kérdezem ezt azért, mert ma nyilvánosságot látott az első negyedéves GDP-adat, ez bizonyos növekedést mutat, egy százalék alattit, de mégis növekedést. És ezzel ráadásul az európai országok élvonalába kerültünk, mert az Európai Unióban még visszaesés van. Hozzátehetem még azt is, hogy az infláció évtizedek óta a legalacsonyabb, a forintárfolyam erősödik, most már 292 körül van az euróhoz képest. És a deficitet is, bár ott vannak problémák, úgy tűnik, hogy esetleg újabb megszorításokkal ugyan, de sikerült tartani. Hát lehet, hogy a sok vészjósló jóslat ellenére Orbánéknak valami sikerült?

Békesi László: - Mondhatnám azt némi malíciával, hogy vakok között félszemű a király. De ez egy nagyon primitív megközelítés lenne. Sorban, ha megengeded, végigfutnék a felvetett problémákon. Az első: fordulat következett be. Az első negyedévi növekedés arra utal, hogy semmiféle fordulat nincs. Teljesen törvényszerű, hogy erőteljes recesszió esetén a recesszió mélypontjának közelében törvényszerűen elindul egy lassú készletfeltöltés, a kisöpört készleteknek egy részét, aki a piacon marad, természetesen feltölti, akár alkatrészekkel, akár félkész termékekkel, hogy egy esetleges keresletnövekedés esetén az igényeket ki tudja elégíteni. Tizenhat százalékos beruházási ráta mellett az is törvényszerű, hogy előbb-utóbb egy lassú úgynevezett helyreállítási periódus indul meg az elhalasztott amortizáció pótlására. Mind a kettő jelen van a magyar gazdaságban, és az egészen drasztikus 2012. negyedik negyedévi visszaesés után, ami ne feledjük el, a bázisa a mostani negyedéves növekedésnek, tehát ahhoz a nagyon nagy mélyponthoz képest következett be ez az enyhe növekedés. Ahhoz a bázishoz képest csak ez a két tényező önmagában 1-2 százalék körüli GDP-növekedést is képes indukálni.

– Mert év/év alapon 2012 első negyedévéhez képest még mindig visszaesés van.

– Hát 0,9, tehát majdnem 1 százalékos a visszaesés. Tehát önmagában véve egy ilyen negyedéves nagyon mély bázishoz képest bekövetkező elmozdulás legfeljebb annyit jelent, hogy ott ingadozunk a recesszió mélypontján. De semmi esetre sem fordulat. A növekedés forrásait nem mutatja be a KSH – majd a részletes KSH-jelentés erre ki fog térni, hiszen a jelenlegi még csak egy gyorsjelentés –, de azért az derül ki, hogy lehetetlen azt mondani, hogy vége van a recessziónak és kezdődik egy fellendülés. A lakossági fogyasztás növekedésének egyelőre nincsenek forrásai, mindenki tartalékol, a bérek nem tudnak erőteljesen növekedni ilyen versenykörnyezetben, és még mindig nagyon sokan kínlódnak a hiteltartozásaikkal. Tehát arra számítani, hogy a mélypont után egy erőteljes lakossági vásárlásnövekedés, fogyasztás következik be, nem lehet.

– A kiskereskedelmi forgalom sem nőtt, hanem visszaesett.

– Csökkent. A második fontos dolog a beruházásoknak az ügye. A két-három évvel ezelőtt elkezdett és termőre forduló beruházásokon kívül új beruházás a magyar gazdaságban az uniós támogatásokból finanszírozott infrastruktúrafejlesztésen kívül nincsen. Gyakorlatilag nincs beruházás.

– De lehet, hogy bizonyos beruházások most fordulnak termőre. Mint a Mercedes. Vagy a korábban elhatározott Opel-beruházás vagy az Audi. Ezek hozzáadnak valamit a termeléshez.

– Persze. Persze. Ez a GDP-növekedésnek az a része, amely a befejezett beruházásokból származik. Az autóiparban vannak ilyen belépő kapacitások, ezeknek a növekedése egyelőre úgy tűnik, hogy az egyéb ágazatokban, elsősorban az elektronika iparban, a híradástechnikában és a szolgáltatások meg az építőipar területén bekövetkezett visszaesést nem tudják pótolni. A harmadik terület a nettó export. A nettó exportban csökkenés következett be, az előző évektől eltérően. Egyelőre még mindig van növekedés, de a növekedési ütem csökkentése és a hihetetlenül alacsony megrendelésállomány, amelyet ugyancsak a napokban hoztak nyilvánosságra, arra enged következtetni, hogy sajnos a magyar export nem tud majd olyan mértékben bővülni, mint ahogy az eredeti tervek erre az évre tartalmazták. Végezetül a negyedik dolog a közszféra. Pontosan tudjuk, utaltál rá, a 3 százalékos szint tartása miatt újabb megtakarítási kényszer fut végig a magyar költségvetésen, tehát ott sem növekedik a kereslet. Négy olyan elemet mondtam, amelyen az múlik, hogy tartós lehet-e, fordulatot hozhat-e a magyar gazdaságban az eddigi recesszióból növekedési irányba kibocsátott teljesítmény. Hát nem.

– Kicsit leegyszerűsítve lehet azt mondani, hogy ez a mostani első negyedéves növekedés a múlt év utolsó negyedéhez képest egy készletezési növekedés? Mert ha se az ipar, se az export, se a kiskereskedelem vagyis a fogyasztás nem nőtt, vagy egyes esetekben, mondjuk az ipar esetében csak minimálisan, akkor nincs más, mint a készletre termelés vagy beszerzés?

– A részletekre várnunk kell, de én majdnem biztos vagyok benne, hogy a kis raktárkészletek részbeni pótlása és hangsúlyozom, némi amortizáció pótlás, hiszen óriási volt az elhalasztott amortizáció az elmúlt két évben, erről van szó. De mondanék valamit, ha már a magyar sajtó egy része győzelmi jelentésként mutatja be ezt az első negyedéves pozitív eredményt a tavalyi negyedik negyedévhez képest, egyetlen tételt mondok. Egy olyan ügy például, mint a Suzukinál az egy műszakról két műszakra való visszatérés 2012. negyedik negyedévhez képest, már jelentett mondjuk egy félszázalékos GDP növekedést. Úgyhogy valószínűleg ezekből áll ez össze, de ez nem gazdasági fordulat. Még kevésbé fenntartható gazdasági növekedés. Ugye minden szakértő nem egyszer elmondta, és szívesen megismétlem, hogy a magyar gazdaság potenciális növekedési üteme a jelenlegi gazdaságpolitika körülményei között nem haladja meg az egy százalékot. Ebben az egy százalékban a készletfeltöltés és az elhalasztott amortizáció részbeni pótlása benne van. Nagyjából ennek a jeleit lehet látni az első negyedévben.

– De akkor összehasonlítva Közép- és Kelet-Európa – most már gyakran emlegetjük őket – mintaállamaival, Lengyelországgal, Csehországgal, a furcsa az, hogy a lengyel GDP növekedése is lelassult, Csehország még mélyebb recesszióba zuhant, mint amiben korábban volt, a Szlovákoknál is lassulás van, mi van a többiekkel?

– Itt is mindig a bázisból kell kiindulni. A lengyeleknél egy viszonylag hosszantartó növekedés és dinamikus növekedés után van visszaesés, d ez még mindig növekedés, nem recesszió. Csak lényegesen kisebb, mint az előző években. A csehek esetében az egyensúlyjavítás erőteljes szakasza következett be, más ütemben, más ciklusban hajtják végre a megtakarításokat, mint a magyar gazdaságban. A szlovákoknál pedig egy viszonylag dinamikus növekedés után következik be ez a visszaesés.

– És ott is a takarékoskodás miatt elsősorban.

– Pontosan erről van szó. Tehát ők egyrészt kisebb mérvű takarékosságra kényszerültek, hiszen kisebb volt az adósságállomány, kisebb volt az államháztartás hiánya, és ezt később kezdték el. Következésképp ennek a növekedéscsökkentő hatása később kerül felszínre, éppen ezekben a negyedévekben. De nincs sok értelme, őszintén szólva, az ilyen negyedéves adatokat, pláne havi adatokat összehasonlítani nemzetközi méretekben, hiszen egészen más gazdasági struktúrában termelnek a lengyelek, a csehek, a szlovákok. Egész másképp érinti őket mondjuk az Európai Unió recessziója, a német gazdaság dinamikájának a változása. Sőt, a belső fogyasztás is, ugye más a gazdaság mérete, a lengyel negyvenmilliós piac nem hasonlítható össze a magyar tízmillióssal. Nem folytatom tovább. Tehát legfeljebb arra jók az ilyen összehasonlítások, hogy alibiérveket lehessen átmenetileg felhozni annak igazolására, hogy ami rossz, az miért jó.

– Alibiérv az infláció jelentős csökkenése is?

– Nem, nem. Az infláció érdemben csökken, azt kell mondanom, hogy talán ez az egyetlen igazán pozitív dolog. Azért fontos, mert minden inflációcsökkentő lépés a nagyon alacsony szintű jövedelmek reálértékének a megőrzéséhez járul hozzá. Azaz nem adóztatja a szegényeket, nem csökkenti a vagyon értékét, illetve a megtakarítások értékét. Emögött három dolog van. Az első sajnos negatív, és ez a perdöntő. Hogy nincs kereslet. Ha nincs kereslet, akkor nincs igazán árfelhajtó tényező.

– Sőt, gyakran lefelé mennek az árak, hogy el lehessen adni azt, ami van.

– Igen. Ez egy klasszikus deflációs görbe. Magyarországon ez a legjellemzőbb, és két olyan tényező van, ami örömteli. Az egyik, hogy a világpiacon az energiaárak és ezen belül az üzemanyagárak, az olaj-, benzinszármazékok ára erőteljesen mérséklődik a növekvő termelés és az alternatív energiaforrások kiváltotta kapacitások miatt. A másik pedig, hogy megállt a nagy verseny, a túlkínálat miatt az élelmiszerek áremelkedése. Ez mind a kettő jó a mi számunkra. Következésképp az inflációról azt kell mondani, hogy jó dolog, az nem, hogy a csökkenő kereslet miatt érvényesülnek erőteljesen az antiinflációs hatások. Ugyanez vonatkozik voltaképpen az összes több sikerre, amit említettél. A folyó fizetési mérleg javulása azért következik be, mert nincs import. Azért nincs import, mert nincs beruházás és nincs fogyasztásnövekedés. Azt is mondhatnám, hogy amíg ilyen erőteljes a folyó fizetési mérleg többlete, a szufficitje, addig a magyar gazdaságban szó nem lehet növekedésről. Ha növekedés lesz, akkor majd nő az import és romlani fog a folyó fizetési mérleg. Az utolsó, amit említettél, ez a forint árfolyama. Ezt három dolog mozgatja. A perdöntő, hogy óriási mértékű likvid pénztöbblet van a piacokon, ezek keresik a megfelelő befektetési formákat, nagyon nagy a hozamvadászat, és ezért nagyon erőteljes a kockázatvállalási hajlam. Ez lenyomja a hozamokat, és miután a magyar állampapírok csökkenő hozama mellett még mindig körülbelül 3 százalék extra reálhozamot lehet elérni kockázatmentesen, áramlik be a pénz a magyar piacra. Ez természetesen javítja az egyébként – félreértés ne essék – még mindig nagyon rossz árfolyamot. A másik egy kétségkívül örömteli dolog, hogy a negatív várakozásoktól eltérően az első hónapban vagy az első két hónapban a Matolcsy vezette MNB nem szakadt el a realitásoktól, és nem indított el egy őrült likviditásbővítő hitelbummot, amitől a piacok féltek. A harmadik pedig kétségkívül az első negyedévi növekedés, ez azért egy picit meglepetésként érte a piacokat, és ezért a mai napon egy ilyen 2 forintos árfolyamerősödéssel reagáltak az euróval szemben. Erről van szó.

– Akkor még egy dolgot a végére, ami összefügg az eddigiekkel, meg van egy kis politikai stichje is, majd mindjárt kiderül, hogy mire gondolok. A kormány tervei szerint tovább akarják csökkenteni a rezsiköltségeket, átviszik más területre – például szemétszállítás, vízdíjak és így tovább –, de már beígértek egy őszi újabb energiaárcsökkentést is. Növeli a belső keresletet, hiszen ha több marad az embereknél, alacsony az infláció, többet tudnak a nem túl gyorsan növekvő jövedelmükből elkölteni, és ez húzhatja egy kicsit fogyasztási oldalról a termelést is. Igaz, másik oldalról pedig a vállalatokat meglehetősen kényelmetlen vagy talán tarthatatlan helyzetbe is kényszeríti, de itt jön a dolog politikai része. Jövőre választások lesznek, és láthatóan az ellenzék nemigen tud mint kezdeni ezzel a rezsicsökkentési politikával. Van-e szerinted olyan reális alternatíva, amely ezt a rezsiterhet igyekszik csökkenteni a lakosság túlnyomó része számára, politikailag is vonzó lehet és mégse teszi tönkre az itt szereplő vállalatokat.

– Ilyen nincs. Ilyet nem lehet játszani. Nézd, miután áteveztél politikai vizekre: ez egy zseniális húzás. Rövid távon nyilvánvalóan ennek a politikai haszna óriási, hiszen lehetett látni, hogy egyetlen hónap alatt a Fidesz szavazóbázisát ötszázezer fővel megemelte. Az emberek számára ez kézzelfogható, senkit nem érdekel, hogy két-három év múlva a többszörösét megfizetik ennek mindenki, aki ennek haszonélvezője. Méghozzá több formában. Előbb-utóbb úgyis vissza kell térni az áraknak a költségekhez való igazításához. Tehát amit ma befagyasztanak, azt többszörösen meg fogjuk fizetni. Vagy ezek a cégek a beruházásaikat úgy halasztják el, hogy előbb-utóbb kapacitáshiány lép fel, és senkinek nem fog eszébe jutni, hogy ez azért van, mert két vagy három évvel ezelőtt az Orbán-kormány mesterségesen csökkentette a rezsit. Tehát olyan megoldás a gazdaságban, amely rezsicsökkentéssel jár együtt, de egy ilyen autoriter beavatkozás nélkül, tehát gazdasági károkat nem okoz, de politikai haszna van, olyan nem létezik. Van egy épeszű, de hát persze sokkal kisebb hatású és távlatos koncepció, amit nagyon ügyesen a Bajnaiék bedobtak, ki is számítottak, hogy valójában a hosszú távú rezsicsökkentés legjobb módja az, ha az épületállomány nagyon nagy részét leszigetelik, azaz energiatakarékossá teszik, és ennek a beruházásnak a forrását a megtakarításokból finanszírozzák, nem terhelik a lakosságra. De hát amíg ebből lesz valami, ugye eltelik két-három év és.

– És nem kerül az emberek zsebébe közvetlenül pénz a következő hónapban.

– Erről van szó. Tehát azt kell mondanom, hogy itt egy gazdaságilag tökéletesen értelmetlen, irracionális, egyértelműen káros, de politikailag hihetetlenül ügyes és hasznos lépésről van szó.

Ha tetszik a cikk, ajánlja másoknak is!