Választási háború
- Részletek
- Fleck Zoltán
- 2010. február 24. szerda, 03:21
(Hőbörgés megértő módban)
Felháborodást, értetlenséget és gondolom dühöt váltott ki az Országos Választási Bizottság állásfoglalása, amely többek között az ajánlócédulák munkahelyen való gyűjtésének tilalmát értelmezte. A szigorúan korlátozó értelmezés szerint munkahelynek minősül minden olyan hely, ahol munkavállalók tartózkodnak, tehát ajánlószelvény nem gyűjthető boltokban, ügyvédi irodákban, kocsmákban, stb. Ad abszurdum utcán sem, mert ott is sokan dolgoznak. Mindezen érzelmek persze a kis pártokat jellemezhették, ez a jogértelmezés őket hozza nehéz helyzetbe. A két nagynak ugyanis sohasem probléma a jelöltenkénti 750 cédula besöprése, egyszerű rutinfeladat. Az ajánlási rendszer hazai megoldása ma már csak a nagy pártok eszköze a kicsik parlamentbe jutásának megakadályozására. Nyomós érvek szólnak a működőképes politikai akaratképzés fenntartása mellett, a számtalan apró politikai pártocska komolytalanná teheti a parlamentarizmust. De mára kiderült, hogy a két nagy párt akár arra is képes lehet, hogy az elegendő társadalmi támogatással rendelkező kisebb pártok esélyét a nullára csökkentse. Ez viszont nem volt a jogalkotó szándéka akkor, amikor az ajánlási rendszert törvénybe foglalta. Jegyezzük meg: számos pontatlansággal, ellentmondással, és bizonytalansággal, amelyeket azóta sem sikerült orvosolni. Jobbára azért nem, mert a politikai hatalom birtokában nincs annyi józan belátás egyik pártban sem, hogy korszerűsítse a demokrácia alapvetően fontos törvényét. Csak a nyers hatalmi logika és érdek számít. Ezért nem lehet csodálkozni azon, hogy az OVB 1/2010. számú állásfoglalása miatt a testületet az érintettek politikai elfogultsággal vádolják. A két nagy pedig röhög a markába.
Pedig a jogértelmezői szándék méltányolható, hatásai azonban kétségesek. Az OVB valószínűleg azt mérlegelhette, hogy az ajánlószelvények leadásának munkahelyekre való szervezése zavaróan és szükségtelenül politizálja át a munkahelyeket, arra kényszerítheti az ott dolgozókat, hogy a számukra ellenszenves párt közelségét elviseljék a főnök vagy a tulajdonos döntése alapján. Egy olyan országban, ahol a politikai kultúra valamivel jobb állapotban van, nem kell védeni az állampolgárt a politikai véleménykülönbségektől, békésen megférnek egymás mellett a különböző világnézetű munkavállalók és vásárlók. Valóban, engem is zavar, ha egy jobbikos pékségbe tévedek, de zavar a nagymagyarország-térkép is a cukrászda falán, zavar a közalkalmazott irodájában is. De a vásárló el tudja dönteni, hogy növeli-e az ilyen módon politikai állásfoglalást tevő üzlet hasznát vagy inkább máshol vásárol. A munkavállaló viszont be van szorítva egy helyzetbe, ahonnan nem menekülhet súlyos következmények nélkül. Érthető, ha a munkavállaló nem örül, ha a főnöke pártirodát nyit a munkahelyén. Megjegyzem a politika betiltása a munkahelyeken, néhány speciális munkahelyet kivéve, meglehetősen problémás: miért pont választások előtt kell védeni a munkavállalót? Egyébként nem számít a cukrászfiú érzékenysége a mélymagyar főcukrász ideológiai nyomulásával szemben? Pont az ajánlócédula leadásának megszervezése veri ki a biztosítékot?
A munkavállalók védelme, a munkahelyek politikamentessége áll tehát az egyik oldalon, a másikon pedig az, hogy a számottevő társadalmi támogatottsággal rendelkező pártoknak legyen esélyük a parlamentbe jutásra, az őket támogató választók akarata is érvényesülhessen. Ez, ugye, a demokrácia alapeleme, tehát súlyos tényező. Tegyük félre most azt a problémát, hogy az alkotmányellenes pártok akadályozását nem a választójogi intézményekkel kell megoldani!
Hajlamos vagyok megérteni az OVB logikáját, de nagyon értem az érintett pártok indulatait is. Hatásaiban ugyanis az állásfoglalás nem semleges, tehát politikai következménye lehet, befolyásolhatja a választások kimenetelét. Ez független attól, hogy kívánunk-e kétpárti parlamentet vagy azt gondolnánk jónak, ha egy-két kisebb demokratikus (!) párt is mandátumhoz jutna. Ezt a hatást is mérlegelve, szerencsétlen az OVB állásfoglalása, amelyen egy módon lehet segíteni: ha nem fűznek hozzá komoly jogkövetkezményt. Ennek az állásfoglalásnak nem lehet következménye egyébként érvényes ajánlások megsemmisítése vagy jelölő szervezetek olyan szankcionálása, amely veszélyeztetné képviselőik indulását a választásokon. Ez aránytalan és így jogszerűtlen következmény lenne.
Ebből az ajánlásból leginkább a jogalkotónak kéne tanulnia: felül kell vizsgálni az ajánlás intézményét, mert számos visszaélésre ad alkalmat, és azokat a visszaéléseket, amelyeket olyan pártok követnek el, amelyeknél nincs tétje az ajánlásgyűjtésnek, a választási szervek eleve képtelenek kezelni. Azt kívánom a magyar állampolgároknak, hogy a most érintett demokratikus pártoknak (konkrétan az LMP-nek és az MDF-nek) legyen lehetőségük arra, hogy a jogállami elvárásoknak megfelelő módosításokat szorgalmazzanak és szavazzanak meg a választási szabályokban!
Így állunk most: a gátlástalan, erőszakos és magabiztos közvéleménykutatás-nyertes nyíltan arra hajt, hogy másnak ne jusson lehetőség, és a szabályok, illetve értelmezésük is ezt támogatja. Ez nagyon nincs rendben, de miért pont ez lenne?