Bolgár György interjúi a Galamusban - 2013. május 17.
- Részletek
- Bolgár György - Megbeszéljük
- 2013. máj. 21. kedd, 03:01
- Megbeszéljük
A PSZ tárgyal és engedményeket ér el
Galló Istvánné, a Pedagógusok Szakszervezetének elnöke
Galló Istvánné: – Az első betelefonálóhoz szeretnék hozzászólni, pontosan kiegészíteni azzal, hogy a Pedagógusok Szakszervezete is a kényszernyugdíjazások miatt fordult dr. Szabó Máté ombudsmanhoz, és éppen tegnap kaptam meg a levelét, hogy beadványunkra és kérésünkre az Alkotmánybírósághoz fordult és a társadalombiztosítási nyugellátásról szóló törvény alkotmányos vizsgálatát kérte. Levélben arról tájékoztatott Szabó úr, hogy egy átfogó vizsgálatot rendelt el arra vonatkozóan, hogy a felmentések következtében, tehát hogy a nyugdíjasokat elküldik a közoktatásból is, hogyan fog alakulni a feladatellátás.
Bolgár György: – És Ön szerint hogy fog alakulni? Ha az Alkotmánybíróság mondjuk nyárig nem vonja ezt vissza?
– A közoktatásban, különösen a szakképzés területén és a művészeti oktatásban, illetve a logopédiánál lesznek ellátási gondok, hiszen ott a statisztikai adatok alapján igen sok nyugdíjas, illetve nyugdíjkor feletti kollégánk dolgozik. e ugyanakkor mindösszesen csak talán hétszázan kérték az engedélyt arra vonatkozóan, hogy továbbfoglalkoztassák őket.
– Ennek mi az oka Ön szerint?
– Hát valószínű az, hogy ha a nyugdíjakat nem folyósítják, akkor, ha szabad így mondanom, nem éri meg dolgozni, mert sok esetben maga a nyugdíj többet jelent, több pénzt kap, mint ha dolgozna.
– És esetleg mellette magánórákat mégiscsak tud adni, de ahhoz már senkinek, semmi köze, valahogy így?
– Én nemcsak azért. Nyugdíjasként többet kapna a nyugdíjba, mint amennyit közalkalmazottként megkeres.
– De hát érvényes lett volna rájuk is ez a jövedelem-kiegészítés, amit a kormány kicsit bizonytalan formában ugyan, de mégis megígért.
– De ez egy ígéret.
– Ja, értem, szóval az ígéretben nem bíztak eléggé?
– Az ígéretben nem bízunk. A másik, amit egy kis pontosítást szeretnék tenni, mert azt hiszem félreérthető volt itt a nemrég folytatott beszélgetés kapcsán, hogy a Pedagógusok Szakszervezete a Pedagóguskar létrehozása ellen nem tiltakozott volna. Minden szónak ebben az esetben jelentősége van. A Pedagóguskar létrehozását és ennek a szándékát a Pedagógusok Szakszervezete tudomásul vette, de ez a tudomásulvétel nem jelenti azt, hogy támogatja is. Az ezzel és a törvényjavaslattal kapcsolatos egyeztetéskor, ha mi nagyon kategorikusan azt mondjuk, hogy tiltakozunk ellene, akkor nem nyílt volna lehetőség arra, hogy ebbe a nagyon rossz törvénybe módosításokat tegyünk, mégpedig három nagyon fontos módosítást. Az első pontot talán még Mendrey úr is meg fog köszönni, mert hogy az első javaslatunk az volt, és ezt el is fogadták, hogy még véletlenül se tűnjön úgy, hogy az Állami Pedagógus- vagy a Magyar Pedagóguskar az érdekvédelmi szervezetek, nevezetesen a szakszervezetek jogkörét átveheti. Ez a kodifikált szövegben fehéren-feketén megjelenik, hogy a Munka Törvénykönyvében és a közalkalmazottak jogállásáról szóló törvényben leírt szakszervezeti jogosítványokat továbbra is a szakszervezetek gyakorolják.
– És Önöknek volt egy olyan reálisnak nevezhető félelmük, hogy ha nem állapodnak meg előre arról, hogy ez ne legyen benne, akkor akár létrejöhetne egy olyan Pedagóguskar is, amelyik szépen letörli a színről a szakszervezeteket, és egy lényegében államosítja őket, betereli őket ebbe a Pedagóguskarba, aztán megnézhetik magukat?
– Pontosan így van. Az előterjesztés eredeti szövegében, hogy érdekvédelmi feladatokat lát el, ebbe a gumi megfogalmazásba bőségesen belefért volna, hogy előbb-utóbb a szakszervezeti jogosítványokat is maga alá kaparintja.
– De ez nem történhet meg mondjuk egy félév múlva? Hát bármilyen törvényt bármilyen módon tudnak módosítani!
– Ha így állunk a dologhoz hozzá, akkor nyilvánvalóan semmiben sem kell hinnünk. Valóban, ma a parlamentben egy törvény módosítása bármelyik pillanatban megtörténhet, nemcsak egy egyszerű törvényt, egy alaptörvényt is tudnak három nap alatt módosítani, de ezek a lehetőségek vannak, és ezeket a lehetőségeket ki kellett használni, mert – még egyszer mondom – ha mi az egyeztetéskor, amikor elmondjuk, hogy nem tudjuk támogatni és nem tartjuk jónak ezt, akkor megszűnt volna annak a lehetősége, hogy még két dolgot betegyünk. Az egyik nyilvánvaló, a szakszervezeti tagjainknak segít, az, hogy a szakszervezeti tagokat, ha ilyen etikai eljárás alá vonják, akkor ott a szakszervezet képviselheti őket, illetve ha szakszervezeti tisztségviselőt vonnak etikai eljárás alá, akkor erről a felső szakszervezeti szervet értesíteni kell. Az pedig, ha szükséges, a szakszervezet számára azt a lehetőséget adja, hogy jogsegélyt is biztosítson számára. És a harmadik pedig már minden kollégát érinti, egy etikai eljárás. Ez egy eljárás, és ha egy olyan döntés születik, ami a kolléga számára nem elfogadható, akkor jogorvoslatot kell biztosítani neki, és a törvény szövegébe bekerült, hogy bírósághoz lehet fordulni. Ennyit erről az Állami Pedagógus- vagy Magyar Pedagóguskarról. Még egyszer mondom és hangsúlyozom: tudomásul vettük, és azért vettük tudomásul, ezt Mendrey úrnak mint gyakorlott szakszervezeti vezetőnek tudnia kell, mert ha mi ott egy tárgyaláson, egy egyeztetésen azt mondjuk, hogy tiltakoznom kellene, nem fogadjuk el, akkor megszüntetjük annak a lehetőségét, hogy ilyen módosításokat betegyünk. Mert azt is látnunk kell, hogy a kormánynak elhatározott szándéka, hogy ezt az Állami Pedagóguskart létrehozza. Szépen, csendben, halkan létrehozta a Köztisztviselői Kart, a Rendvédelmi Kart a szakszervezetek tiltakozása ellenére is! Meg fogja csinálni! Van egyébként a pedagógusoknak lehetőség arra, hogy ebbe az Állami Pedagóguskarba, miután ez egy önkormányzatiságra épülő szervezet, olyan embereket válasszanak és juttassanak vezető pozíciókba, akik valóban a kollégák érdekeit fogják képviselni, szakmai érdekeit.
– Értem a meggondolásait, megfontolásait meg a kompromisszumkényszert is értem, mégis közben valahogy kezd olyan érzésem lenni, mintha olyan helyzet alakulna ki napról napra ebben az országban, mint a rendszerváltás előtt. Hogy ezek a lehetőségek, ezeken belül, így és így tudok mozogni, talán a falakig elmenni, esetleg a falakat egy kicsikét távolabbra nyomni. Nincsenek ilyen érzések?
– Ilyen időket élünk. Ez egy borzasztó dolog. Önnek tökéletesen igaza van, és nagyon jól vázolta a jelenlegi helyzetet, de ebben a helyzetben kell egy szakszervezetnek megtalálni azokat a lehetőségeket, hogy ha ezeket a falakat teljesen lerombolni nem tudja, mert nem tudja, akkor valamilyen módon próbáljon meg valamit korrigálni, és az eseményeket nagyon szerény eszközökkel és lehetőségekkel, de befolyásolni. Végül Mendrey úrnak arra a mondatára mindenféleképpen szükségesnek tartom, hogy reagáljak, hogy a Pedagógusok Szakszervezete rossz helyzetben van, mert rossz alkut kötöttünk. Lehet, nem vitatom, nem vagyunk könnyű helyzetben, de azt kell hogy mondjam, legalább tárgyalási pozícióban vagyunk! Mert sajnos a Pedagógusok Demokratikus Szakszervezete kilépett a sztrájkbizottságból, és az elmúlt három hónapban ő egy meghirdetett, de meg nem szervezett sztrájkon kívül mást nem tud mondani! És akkor én itt szeretném azért elmondani, hogy ennek a nagyon-nagyon rossz alkunak az eredménye az, hogy a sztrájkbizottságban lévő szakszervezetekkel közösen elkészült a megyei fejlesztési tervek elkészítéséhez az a jogszabály, ahol a szakszervezetek a javaslataikat, a véleményüket elmondhatták, hogy a kétezer intézményt fenntartó központi szervezeti és működési szabályzatában részt vettek, az elkészítéshez javaslatokat tettek a szakszervezetek, akik aláírták ezt a sztrájkbizottsági megállapodást. Továbbá dolgozunk, és rövid időn belül a parlament, illetve a kormány elé kerül a köznevelési törvény módosítása, illetve az a foglalkoztatásról szóló kormányrendelet, ami végre világosan tisztázza azokat a munkaterheket, amelyeket azért sikerült mérsékelni. És azért arról sem szabad elfeledkezni, hogy ebben a tanévben nem volt Magyarországon nagy intézménybezárási hullám. Voltak intézményösszevonások, de az a félelmünk, hogy az idei tanév vége felé itt hatalmas nagy intézménybezárási hullám és pedagóguselbocsájtás lesz, az nem történt meg, annak köszönhetően, hogy megállapodás született arról, hogy huszonkét órával számolják a finanszírozott álláshelyek számát.
– Vagyis nem emelték fel a kötelező óraszámot.
– Nem. Nem látványos eredmények ezek, de eredmények, ezt lehetett a tárgyalóasztalnál elérni.
Ha tetszik a cikk, ajánlja másoknak is!
