Bolgár György interjúi a Galamusban - 2013. május 24.

• Nyomtatás

Részletek

2013. máj. 28. kedd, 05:29

Megbeszéljük

Bolgár György kérdései 2013. május 24-ei műsorban

Mai műsorunkban megbeszéljük, hogy brüsszeli értesülések szerint az Európai Unió bizottsága kiengedi Magyarországot a túlzottdeficit-eljárás alól. Orbán lenyomta az uniót, vagy a költségvetési számok alapján csak ezt lehet tenni? Ám a harmadik, következő kérdés az: jó lesz-e az nekünk, ha az Orbán-kormány azt csinál, amit akar?

Közben ugyanakkor a német CSU, a Keresztényszociális Unió európai parlamenti frakcióvezetője bocsánatkérésre szólította föl a magyar kormányfőt Merkel asszonyhoz címzett megjegyzése miatt. Marcus Verber szerint csak ezek után, ha ezt nem teszi meg – a bocsánatkérést mármint –, kellene mérlegelni, hogy kizárják-e a Fideszt az Európai Néppártból? A Frankfurter Rundschau című német lap a Galamus.hu részletes ismertetése szerint pedig arról ír, hogy Orbán Viktor magyar miniszterelnök nem bírja abbahagyni, alig múlik el hét, amelyen az európai média nélküle múlathatja az időt.

Következő témánk, hogy kereszttűzbe került Kerényi Imre miniszterelnöki megbízott, miután buzizó előadása után nemcsak az ellenzéki média, hanem ma már a Magyar Nemzet Online is támadta, méghozzá az utóbbi egészen ordenáré módon. Azt jelentené ez, hogy Orbán elengedte Kerényi kezét?

Mit szólnak ezenkívül ahhoz, hogy a jobbikos Gaudi-Nagy Tamás a Parlamentben vonta kétségbe az auschwitzi tragédiát, vagy legalábbis annak az auschwitzi emlékhelyen látható tényeit? Nem tudják visszatartani magukat, vagy tudatosan provokálnak?

Mi a véleményük továbbá arról, hogy a nézők hangos cigányozása miatt fújt le egy focimeccset egy játékvezető – először Magyarországon? Igaz, mindez egy Nógrád megyei másodosztályú mérkőzésen történt. Még így is bátor ember?

És végül beszéljük meg az összecsuklani látszó őszödi leleplezést! Érdekel ez még valakit, bármennyire zavaros is a történet?

Ha tetszik a cikk, ajánlja másoknak is!

Cigányoztak, négereztek, félbeszakította a meccset
Jónás Kornél, labdarúgó játékvezető

Bolgár György: – Ön, Jónás úr a múlt hétvégén egy Nógrád megyei másodosztályú bajnoki mérkőzés idő előtti megszakításával, beszüntetésével történelmet írt, sporttörténelmet Magyarországon, ha igaz, amit írnak erről. Először fejezett be egy mérkőzést amiatt, hogy rasszista bekiabálások és fenyegetőzések hangzottak el sorozatosan a nézők részéről! Bátor ember Ön?

Jónás Kornél: – Hát igen, igen.

– Nem véletlenül kérdeztem ezt, hogy bátor ember-e Ön, mert nyilvánvalóan nemcsak arról volt szó abban az adott pillanatban vagy hosszú perceken át, hogy a nézők cigányoztak, nemcsak arról, hogy két nézőt Ön ki is vezettetett emiatt a stadionból, sőt nemcsak arról, hogy a meccs után, ahogy olvasom, több tucat ember fenyegette Önt, amikor kilépett az öltözőből, hanem arról, hogy egyáltalán elhatározta magát arra, hogy elmegy a végsőkig, megtesz mindent, ami egy játékvezetőtől telhet, és megírja azt a történelmi fejezetet, ami a magyar labdarúgásra ráfér, miközben látjuk, hogy évek óta nyugodtan folyik a rasszista hangulatkeltés a stadionokban. Szóval mi vitte rá Önt erre, a pillanat hatása alatt döntött, vagy már korábban is gondolt rá, hogy adott esetben ezt megteszi?

– Hát kezdeném úgy először is, hogy az egész életemet elkísérte a labdarúgás, mert NBIII-ban futballoztam nyolc évet itt Balassagyarmaton, a roma válogatottal egész Európát bejártam, és az édesapámnak a testvére is játékvezető, már harminc éve működnek ők is. Sérülések miatt kellett abbahagynom magasabb osztályban a futballt, ezért lettem én is játékvezető. Ezen a konkrét mérkőzésen annyira eldurvultak már ezek a bekiabálások, hogy végeredményben egyszerűen muszáj voltam ezt a döntést meghozni és ezt vállalni. Tudtam nagyon jól, hogy olyan dolgot teszek, ami nem hétköznapi, de ahhoz, hogy a jövőben ez ne forduljon elő, esetleg még véletlenül se történjen meg hasonló, ezért is vállalom most már az újságokat, a tévét is, mert ezt meg kell állítani. Ennek semmilyen körülmények között nem szabad visszatükröződnie a futballpályán!

– Ez a meccs Nógrádsáp és Diósjenő bajnoki mérkőzése volt, hány ember van jelen egy ilyen meccsen?

– Hát ez változó, mert attól függ, de kétszázan-háromszázan, négyszázan-ötszázan.

– Hát ez nem is rossz, ahhoz képest, hogy az NBI-ben is néhányszor vannak olyan meccsek, amit pár száz néző előtt játszanak. Ahhoz képest megyei II. osztály két-háromszáz ember előtt, nem rossz!

– Hát attól több azért, tehát azért egy, egy jó megyei rangadóra azért elég sokan ki szoktak jönni ugye, most azért jó idő van.

– Az is kérdés, ami bennem fölvetődött, hogy – ahogy olvasom – két véresszájú szurkolót először kivezettetett, tehát még mielőtt beszüntette volna a meccset. Egyáltalán ki van ott, akivel Ön kivezettethet néhány bekiabáló hangoskodó, üvöltöző embert, vannak rendőrök?

– Meg is tettem. Rendőrök nincsenek, hanem rendezői gárda van, ami azt jelenti, hogy különböző létszámú rendezői gárdának kell lenni különböző osztályokban. Itt jelenleg tizennégy rendező van, plusz a főrendező, és mérkőzés előtt, amikor megérkezünk, velük föl kell venni a kapcsolatot, behívni őket a játékvezetői öltözőbe, és tudatni kell velük, hogy különböző dolgokban az asszisztensek mögé álljanak, hogy mire figyeljenek, félidőben bekísérjenek minket. És a szabályok szerint jártam el, hiszen a szabály azt mondja ki, hogy először is félbe kell szakítani a mérkőzést, a főrendezővel közölni, hogy ezeket az illetőket az egész sportlétesítményen kívülre kell küldeni. Ebben az esetben is ez történt, és amikor ezek az úriemberek elhagyták az egész sportlétesítményt...

– Hát az úriember talán túlzás, de mindegy. Ebben az esetben a, a rendezők például szó nélkül végrehajtották az Ön kérését vagy felszólítását, hogy azt a két embert vigyék ki?

– Igen, igen, természetesen végrehajtották, nekik ez a dolguk, ezért vannak végeredményben.

– És hogy fogadta ezt a közönség, hiszen ők nem nagyon láthattak korábban ilyet, mint ahogy a magyar közönség általában nemigen láthatott ilyet?

– Hát érthetetlenül, tehát nagyon sok kisgyermek volt kint, amit több újság is megírt, és le is nyilatkozták több helyen ugye, interneten, megrémültek a kisgyermekek is, tehát nyolc-tízéves gyermekeket láttam én is olyan arccal, hogy nem értették egyszerűen, mi történik. Volt olyan kislány például, hogy sírt, tehát nagyon eldurvult...

– Annyira megfélemlítette őt ez a hangulat, ami ott kialakult?

– Igen, igen.

– Mennyi idő telt el azután, hogy Ön kivezettette ezt a két szurkolót és aközött, hogy lefújta a meccset?

– A rendezői gárda két-három perc alatt azonnal intézkedett, tehát ezt a két nézőt elvitték, és tovább is tudtuk folytatni a játékot.

– De a többiek nem tanultak ebből, tehát folytatódott ezek szerint az üvöltözés, a gyalázkodás, a cigányozás, vagy még vadabbul folytatódott?

– Újraindult a játék, és rögtön, egy-két percen belül, nem tudom, hogy mennyire értesült erről, ezt elmondom most Önnek itt, szerintem nem fog erről tudni, amit én a játékvezetői jelentésben, tehát a jegyzőkönyvben is leírtam, hogy akkor telt be nekem nagyon a pohár, amikor kórusban négerezni kezdtek.

– Mármint Önt személy szerint?

– Igen, igen, tehát a cigányozás és a négerezés ment, ami meglepett engem is, maga a néger kifejezés. Aztán olyanokat kiabáltak be, hogy van banán az öltözőben, menjél be, és edd meg, tehát itt volt az a pont, amikor azt mondtam magamban, hogy elég volt, tehát itt telt be a pohár. Ezt is elmondom Önnek, bár erre nem vagyok büszke, meg lehet, hogy az MLSZ sem lesz büszke: én nem tudtam arról az új szabályról, amit kihoztak, tehát hogy az országban be lehet szüntetni rasszista megnyilvánulás miatt mérkőzést. Erről hallottunk, tudtuk, hogy be fogják vezetni, hiszen különböző játékvezetői táborokban, edzőtáborokban veszünk részt, képzéseken, gyűléseken. Hallottunk, de azt, hogy ez már él, én erről nem tudtam.

– Ne vicceljen, ez komolyan így van, hogy már él?

– Igen.

– Az MLSZ kétségtelenül kilátásba helyezte, hogy ez lesz, bevezet egy ilyen háromlépcsős rendszert, és akár meg is lehet szakítania vagy be lehet fejezni a mérkőzést például rasszista megnyilvánulások miatt, de úgy helyezték ezt kilátásba, úgy álltak a nyilvánosság elé, hogy közben az érintettekkel hivatalosan nem közölték, hogy mostantól kezdve ez a szabály él?

– Hát ezt nem így mondanám, mert lehet, hogy azért az országban több megyében ez közölve lett a játékvezetőkkel. De én bátran ki merem jelenteni, hogy nálunk Balassagyarmaton, Nógrád megyében mi, tehát a kollégáimmal, nem hallottunk erről. Tehát én úgy hoztam meg ott a pályán, Nógrádsápon ezt a döntést, hogy nálunk Balassagyarmaton, Nógrád megyében én, mi, tehát a kollégáink nem hallottunk erről, tehát én úgy hoztam meg ott a pályán Nógrádsápon ezt a döntést, hogy egyszerűen nem fogom tovább vezetni ezt a mérkőzést, és nem fogom tovább tűrni, annak ellenére, hogy szövetségi ellenőr volt a mérkőzésen.

– És mit szólt a szövetségi ellenőr az Ön döntésére, hiszen ő se látott még ilyet?

– Összességében az MLSZ-nek és a szövetségi ellenőrnek nagy köszönettel tartozom, a fegyelmi testületnek is, mert teljes mértékben mellettem állnak, minden segítséget megkaptam. Nagyon elítélték a dolgot, abszolút...

– A fegyelmi testület milyen ügyben jár el, és kit, kinek a fegyelmi felelősségét vizsgálja?

– A sárgalapok, piros lapok, a pályán történt incidensek után hoz a fegyelmi döntéseket, eltiltásokat stb., stb.

– Értem, tehát a játékosok büntetését.

– Így van, vagy ha a rendezők esetleg olyan dolgot tettek, mert sajnos előfordul, hogy rendező csinál olyat, amit nem kéne.

– És a fegyelmi testület elé kerül az is, ha egy játékvezető ehhez a nem szokványos és ezek szerint teljesen újonnan bevezetett eszközhöz nyúl, vagyis lefújja a mérkőzést. Ez automatikusan odakerül, hogy megnézzék, valóban indokolták-e a körülmények az Ön döntését?

– Persze, hát most már én is tudom, mert hangsúlyozom Önnek – és nem az MLSZ-t akarom bántani, hogy milyen megyére milyen szabályokat hoztak ki, és miket közöltek –, én nem tudtam róla. És volt is fegyelmi tárgyalás, amin kötelező minden érintettnek, akit a fegyelmi beidéz, megjelenni, mindenkit meghallgattak, köztük engem is, a nógrádsápi polgármester urat, az elnököt stb., stb., és ez alapján hoztak egy döntést. Egy elég kemény döntés született összességében ugye, zárt kapuk mögött kell játszaniuk mérkőzést például, nézők nem lehetnek most már ott...

– Vagyis a Nógrádsápot alaposan megbüntették emiatt.

– Hát persze, persze.

– Amikor vége volt a meccsnek, és ez a több tucat ember Önt fenyegette, hogy tudott nyugodtan, incidens nélkül távozni?

– Hát elég nehezen, mert amikor beértünk a játékvezetői öltözőbe, már akkor is több tízen szaladtak a pályára utánunk, akkor is kiabáltak, fenyegetőztek stb., annak ellenére, hogy a szövetségi ellenőr végig ott volt mellettem. Még ököllel is ütötték a játékvezetői ajtót. Ilyenkor nekem meg kell írnom a történteket, le kell írnom, ha erre nem vagyok képes abban a pillanatban, akkor kell írnom egy jegyzőkönyv-kiegészítést, amit a fegyelminek tovább kell küldenem. Hát nem volt egyszerű dolog, nagyon megvisel a mai napig lelkileg, nem egy egyszerű dolog ez nekem!

– Az MLSZ központjából kapott telefont vagy emailt, vagy valaki üzent Önnek, esetleg személyesen beszélt Önnel, hogy gratulálunk Jónás úr, megtette azt, ami példás, és remélhetőleg mások is okulnak belőle?

– Hát a megyeitől kaptam, igen, tehát a Nógrád megyeitől kaptam.

– Az is valami!

– Nekik nagyon sokat köszönhetek. A budapesti Labdarúgó Szövetségtől, attól függetlenül, hogy én odatartozom ugye, tehát ő a munkaadóm, Budapestről, tehát a nagy MLSZ-től senki, de...

– Legalább egy kézfogásra érdemesíthetnék, nem?

– Nézze, én...

– Azért ha valaki ilyen jó és személyes példával jár elöl, ráadásul még a saját biztonságát is kockáztatja közben, legalább egy jó szót, egy kézfogást megérdemel – gondolom én kívülről!

– Nézze, én nem várom el abszolút az MLSZ-től, én a fegyelmitől is azt kértem, meg a mai napig azt kérem a többi játékvezető kollégáimtól is, hogy tartsunk össze, ha ez kellett ahhoz, hogy a rasszizmust és ezeket a dolgokat megakadályozzuk, ha már a pályán, a sportban is előfordul. Mert ugye a mindennapokban is benne van, de amikor bekerül a pályára, ez nagyon csúnya dolog, ezt mindenféleképp meg kell állítani, nem megszüntetni, de meg kell állítani. Ezt föl kell vállalni minden politikusnak, minden sportolónak, egyszerűen legalább ott legyen tisztaság, belül a pályán, mert ez játék, ez sport. Tudom jól, hogy mindenki dolgozik, mindenki hajtja a pénzét, de amikor fölmegyünk a pályára, akkor ne legyen ez, nem szabad! Ez nagyon csúnya dolog, és ha az MLSZ nem fog ebben lépni, attól függetlenül, hogy ilyen erős szabályokat hoztak be, hogy most már játékvezetők ilyeneket tehetnek… De elrettentésképp kell föltenni ezt a dolgot, ami velem történt, hogy semmiféleképp ne történjen se játékossal, sem játékvezetővel, se edzővel, még akár nézővel sem ilyen, mert ugye két nézőtábor is szokta egymást esetleg bántani vagy szidni. Tehát én azt kértem az MLSZ-től, a megyei labdarúgó szövetségtől, hogy igenis álljunk ki az igazunkért, mert erre nagy szükség van az országba minden téren!

– Gratulálok Önnek!

Ha tetszik a cikk, ajánlja másoknak is!

Gaudi újabb zsidózását csak egy újságíró vette észre
Nyakó István, az MSZP országgyűlési képviselője

Bolgár György: – Steiner Pál képviselő kollégájával együtt egy közleményt adtak ki, és ebben elítélték a Jobbik parlamenti képviselőjét, Gaudi-Nagy Tamást, aki tegnap a parlamenti vitában egy enyhén szólva Auschwitz-relativizáló kijelentést tett, hát lehet ezt akár úgy is lefordítani, hogy kétségbe vonta a holokausztot, de úgy mindenképpen, és az még csak nem is lefordítás, hanem egyértelmű a szövegből, hogy szerinte nem valósághűen mutatják be az auschwitzi emlékhelyen az ott történteket. Vagyis a Jobbik nem akar hinni a tényeknek, és ha nem tudnánk, hogy milyen a Jobbik filozófiája, mit gondol a zsidókról, a holokausztról, akkor is egyértelmű volna, hát még úgy! De azon kívül, hogy Önök közleményben ítélték ezt el, mit tudnak tenni, vagy lehet-e itt bármit tenni, hogy ilyen ne történjék meg?

Nyakó István: – Hát Ön zavarba hozott ezzel a kérdéssel Bolgár úr, mert ugye ezek a mondatok egyébként hát szlogenszerűen hangzanak el a parlamentben most már. De ne haragudjon meg Bolgár úr, hadd utaljak vissza ez előző beszélgetésére. Én ugyan miskolci vagyok, itt nem fogható a Klubrádió, de hallottam, mert már telefonban voltam, hogy a Merkel–Orbán-vitáról volt szó. Amikor Orbán úr Merkel asszonynak Németország náci történetét veti a szemére, akkor, amikor egyébként Magyarországon a kormányzó párt a Nemzeti Tantervbe emeli Nyirő irodalmi munkásságát, azét a Nyirőét, aki antiszemita volt és a nyilas parlamentnek a tagja! Na most, hogy van ez?

– Hát ha már a konkrét Orbán-megjegyzésre utalunk, jöttek a náci tankok, igen, és Horthy Miklós és a Magyar Hadsereg szembeszállt velük? Eldördült egyetlen puskalövés is, vagy elfogadtuk a megszállást szépen?

– Hát na! De továbbmegyek, hát azért maga a Horthy-kultusz is, amit újjáélesztenek! Ez az Orbán Viktor vet bármiféle-fajta dolgot a második világháborús szerepvállalásokkal kapcsolatban Angela Merkel szemére, aki – mint mondta Ön is Bolgár úr – egy mélyen demokrata, és egyébként ott van a Német Szociáldemokrata Párt százötvenedik születésnapján? hát hol élünk?!

– Na de a Magyar Nemzet a minap már ifjúkommunista agitátornak is nevezte Merkel asszonyt!

– Hát ez egy bátor tett, de hát itt istenigazából már semmin nem csodálkozik az ember. És ezért álltam meg egy picit a kérdésénél, hogy mit lehet ezzel az egész történettel tenni. Hát én értem a Jobbik idegességét! Ugye miről volt szó a tegnapi parlamenti vitanapon? Arról, hogy minél több fiatal megismerhesse a második világháborút, a holokausztot. Éppen ezért arra gondolt a Magyar Szocialista Párt frakciója, hogy ahogy egyébként más országokba is, a fiatalokat az Auschwitz-Birkenau-i táborba elküldik osztálykirándulásra. Hozzáteszem rögtön: Auschwitz-Birkenau ugyan messze van, Lengyelországban van, de ettől függetlenül a legnagyobb magyar tömegsír a világon! Ezzel együtt a Jobbik is beadta a maga javaslatát, hogy Recsk legyen ugyanilyen: a kommunista rémuralom idején elkövetett gazemberségekkel kapcsolatban ők is meg szeretnék mutatni a gyerekeknek, hogy mi történt, és a Fidesz is előállt a magáéval, a Terror Házával, legyen az is osztálykirándulásoknak a helyszíne. Szép történet ez, nincs ezzel semmi probléma! A Jobbik ezzel állt fel, amit a Gaudi elmondott: nem is biztos, hogy úgy volt, nem is biztos, hogy ami ott van, az egyébként megtörtént, ez volt az egyik érvük, a másik pedig az, hogy hát nagyon sokba kerül az út oda, és hát gyakorlatilag...

– Szóval az Önök javaslatát fúrta tulajdonképpen, az volt az ürügy?

– Hát finoman, hiszen azért az mégis egy borzasztó szituáció és egy kutyaszorító egy radikális jobboldali, véleményem szerint újnyilas párt számára, hogy ha egyébként a fiatalok, a gyerekek – hiszen a Jobbik beszervezési kampányt indított a fiatalok körében, ez egy három héttel ezelőtti hír –, tehát ha ezek a fiatalok ezek elmennek egy olyan helyre, ahol azt látják, hogy hetven évvel ezelőtt élt tinédzsereknek mi volt a sorsuk, hogyan vetkőztették őket meztelenre, hogyan szelektálták őket, hol volt az a gázkamra, amire rácsukódott az ajtó, és hadd ne soroljam tovább. És valóban, az ottani három-négyórás emlékezettúra biztos hogy elindít a fiatalokba egy olyan kis gyomorideget, ami adott esetben, ha hazaérkeznek és meglátják a jobbikosokat, hányingerré válik, ettől félnek szerintem.

– De nem is a jobbikosok ellen kell egy ilyen tanulmányi kirándulást vagy egy ilyen emlékező kirándulást megrendezni, hanem egyszerűen azért, hogy tisztában legyenek azzal, nem is olyan régen még ez történhetett meg. Nem kevés ember felelőssége van abban, magyar vezetőké is, hogy el lehetett oda küldeni majdnem félmillió embert a biztos halálba! Láthatjuk a saját szemünkkel, hogy a történelem, amit az iskolakönyvekben elénk tárnak, milyen szörnyű, személyes emberi következményekkel járt.

– Maximálisan egyetértek Bolgár úr! Hozzáteszem rögtön: a második világháború nem a Don-kanyarban és nem is Auschwitzban kezdődött, hanem elkezdődött a húszas-harmincas évek kurzusával, a Horthy-kultusszal Magyarországon. Az egy nagyon komoly és súlyos állomása volt a magyarságnak, ami a Don-kanyarban történt és a környékén, illetve Auschwitzban. Ezzel együtt mégis azt mondom, hogy túl az emlékezeten, bizony újra szembetaláljuk magunkat a XXI. század Magyarországában ezekkel az erőkkel és ezekkel az elvekkel, tehát ezért is meg kell mutatni a fiataloknak, hogy mi történt ott, hogy soha el ne felejtsék, meg hogy ráismerjenek, amikor jön szembe az utcán!

– Azt mondja meg nekem, hogy lehet az, hogy a tudósítások szerint senki nem reagált Gaudi-Nagy Tamás szavaira. Hogy a levezető elnök szintén jobbikos volt, és ő nem intette meg a párttársát, az még érthető, de láttam ugyan egy képet Gaudi nagy szónoklatáról, és mögötte egyetlenegy ülőhely sem volt betöltve, szóval teljesen üres volt, legalábbis amit mögötte látni lehet. Lehet az, hogy ezen a vitán esetleg két-három ember volt, aki éppen fölszólalt, majd vette a kabátját, így aztán nem is tudtak tiltakozni ellene?

– Talán furcsa a kérdés a hallgatók fülének, de ugye nem volt parlamenti közvetítés, így sokkal kisebb az igénye az országgyűlési képviselőknek talán, hogy részt vegyenek ilyen vitákon. Azzal együtt, hogy csütörtök volt, tehát mindenki a választókörzetében szokta már csütörtökön tenni a dolgát, hiszen hétfőn nem volt parlamenti ülés Pünkösd miatt. De olyan harminc-negyvenen ott voltunk az ülésterembe. Na most én sem bántani, sem mentegetni nem akarom az alelnök urat, Balczó urat, jobbikosként lehet, hogy a taggyűléseken olyan sokszor hangzanak el ilyen dolgok, hogy észre se veszi, mi történt, tehát nem tűnik fel neki.

– Na de akkor Ön is ott volt, és szocialista, például Ön kieshetett volna a helyéről, és jelentkezett volna, vagy bekiabálhatott volna. Persze akkor magára vonja Kövér László haragját, hogy mit kiabál, az ilyen viselkedést büntetjük, de mégis nem lehetett volna megkockáztatni vagy valamilyen házszabályszerű megoldást találni arra, hogy kikérjük magunknak, ez gyalázat, hogy ilyen elhangozhat a magyar parlamentben?

– Hát szabályszerűen egyébként a házbizottsághoz fordulhat bármelyik frakció, ha úgy érzi, hogy az ülésteremben valami olyan hangzott el, ami nem odavaló. Aakkor nem reagált rá az elnök, de a házbizottság ezt előveheti, és hozhat bármiféle döntést.

– És a következő felszólaló ki volt, ő nem reagálhatott volna?

– A következő történt, és akkor kétfelé bontanám a dolgot. Az egyik, hogy én tegnap annyit kaptam, mint a rossz ló, ugyanis olyan volt, mintha angyalka szállt volna el a Parlament felett, magyarán úgy éreztem magam, mintha én is belesimultam volna egy farizeus történetbe, amikor mindenkiről tudja mindenki, hogy kicsoda, mit állít egyik nap, ma mit képvisel és holnap megint antiszemita lesz, megint Horthy-imádó lesz. Én ezt az asztalra raktam, na, kaptam én hideget, meleget ezek után! De ez nem ment semmit, de higgye el nekem, Bolgár úr, amikor a múltkor, amikor a Gyöngyösi-ügy volt, a listázás, néha magamon is észreveszem, hogy amikor mondjuk napirend utáni felszólalások vannak, ott hangzanak el olyan vastag szövegek, hogy annyira felnyomják az embernek az ingerküszöbét, hogy egy picit...

– Értem. Magyarán azt mondja, hogy az ott lévők, még azok is, akik erre különben érzékenyek, észre sem veszik, hogy mit mond vagy mit mondott Gaudi-Nagy Tamás, mert már annyi hasonlót hallottak.

– Így van.

– Jó, tehát kell ahhoz egy újságíró vagy egy tudósító, aki ezt észreveszi, felháborodik rajta, mert nem unja még az egészet, vagy valamiért ez feltűnik neki, előveszi, és akkor veszik észre Önök is, hogy te jó ég, ezt mondta félórával vagy egy órával ezelőtt ez a jobbikos?!

– Borzasztóan szégyellem magam, de mondjuk éppen kedden az hangzott el nekünk címezve a Jobbik padsoraiból, szerintem ott is van a jegyzőkönyvbe, hogy szocionista párt.

– Szóval lezsidózták Önöket, jó, értem.

– Magyarán. Egyébként pedig a felszólalásomban éppen előtte mondtam el, hogy van itt olyan párt a parlamentben, amelyik maga abból él, azt szereti, azt szeretné elérni, hogy ne is tudjanak Auschwitzról, relativizálják vagyis kicsinyítik az ott elkövetett borzalmak és rémtettek súlyát. Ezek után felállt Gaudi-Nagy Tamás, és alátámasztotta, amit én mondtam, de bocsánat, nem vettem észre!

– Ezek szerint hozzászoktak ahhoz, ami ott történik, már immúnissá váltak, és ezekre a kisebb-nagyobb szúrós vagy akár megengedhetetlen megjegyzésekre már ott a helyszínen nem is képesek reagálni, nem is képesek észrevenni azt az azért kellőképpen elbújtatott üzenetet, ami azonban mégiscsak durva és megengedhetetlen.

– Tulajdonképpen így történt, miután felálltam és elmondtam, hogy mit szeretnének Auschwitz-cal, mit szoktak általában a történelmi ténnyel kezdeni, utána elmondta ugyanazt, amit én mondtam róluk, pont. Ha nincs újságíró – és nagyon szépen köszönjük –, akkor a történet elsikkad.

– De ha Ön ott mégis észreveszi, akkor felugorhatott volna, és kiabálhatott volna, hogy Gaudi-Nagy úr, ez tűrhetetlen?

– Igen.

– Igen? Megtehette volna?

– Igen, tehát kettőperces hozzászólásra volt lehetőség, hiszen négyórás időkeretben tárgyaltuk ezt a műfajt, tehát megtörténhetett volna, hogy kétperceseket igénybe veszünk, de ezt nem szúrtuk ki, ezt az egy momentumot.

– Hát, érdekes betekintés a parlament életébe, mert az nyilvánvaló, hogy Önök elvileg is meg gyakorlatilag is ez ellen foglalnak állást, amikor csak lehet, és még nagyobb visszhangja is lett volna a történteknek, ha Ön vagy Önök ezt észreveszik azon nyomban fölugranak és akár nagy zajt csapva ítélik el ezt az egészet. Nem pedig az újságíró felfedezése után teszik ezt. Valahogy meg kéne változtatni talán az attitűdjüket, élesebben kellene figyelniük arra, hogy mi várható tőlük, mi az, ami ki fog belőlük jönni, és akkor azonnal lehetne a dologra reagálni, talán még a kezdeményezést is átvenni egyes politikai vitákban, nem?

– Abszolút megfogadom a kritikát, Bolgár úr! Azt hadd tegyem hozzá, hogy javasoltuk egy etikai bizottság felállítását a parlamentben, amit végül is a kormányzó többség nem támogatott. Pont az ilyen típusú bekiabálásokra, hozzászólásokra reagált volna ez az etikai bizottság, és biztos vagyok benne, hogy ha ez a bizottság működne, és szankciókat alkalmazna, akkor is kell figyelni természetesen, de talán kevesebb ilyen szituáció adódna.

Ha tetszik a cikk, ajánlja másoknak is!

Egy fideszes bezáratott egy kiállítást a Ferencvárosban
Csárdi Antal, ferencvárosi LMP-s önkormányzati képviselő

Bolgár György: – Néhány nappal ezelőtt a ferencvárosi Pincegalériában rendeztek volna egy kiállítást, Dés Márton kiállítását, a Ferencvárosi Önkormányzat fideszes külsős tagja mondott volna köszöntőt, azonban állítólag ő volt az, aki betiltotta vagy betiltatta ezt a kiállítást, mert hogy ez Pünkösdkor zavaró, botrányos és erkölcstelen lett volna. A dolog elég nagy visszhangot kapott, hiszen mostanában azért kiállításokat nem szoktak betiltatni vagy betiltani, de én azt hallottam, hogy Ferencvárosban a művelődési, kulturális ügyek egyébként sem zavartalanul folynak. Ön mit tud erről, és van-e ennek az egész mostani botránynak valamilyen háttere, amibe beilleszthető mindez?

Csárdi Antal: - Azzal kezdeném, hogy nagyon szomorú vagyok, hogy ilyen megtörténhet, és még szomorúbb vagyok, hogy pont nálunk, Ferencvárosban. A Ferencvárosban évtizedekig méltán híres volt a kultúra helyzete, és hát a kultúra helyzete jelenleg, finoman fogalmazva, rendezetlen. A Ferencvárosi Művelődési Központ a 2010-es választások óta sokadik vezetőjét fogyasztja. Szerintem a történetben lényeges elem, hogy a jelenlegi vezető, Tóth Betti megbízott igazgatóként regnál csak.

– És miért, azért, mert nem volt pályázat, vagy nem tudtak választani a pályázaton senkit, vagy az előző igazgató menesztése óta nem volt rá idő, vagy mi lehet az oka ennek?

– Hát az utolsó vezetője a Ferencvárosi Művelődési Központnak szerintem kiváló szakember volt, őt olyan indoklással küldte el Ferencváros vezetése, többek közt, de egyet emelnék ki, hogy elvállalt egy televíziós műsorban egy szerepet, ahol egy negatív szerepet osztottak rá.

– Ja, ezt olvastam, igen. Egy fehérgalléros bűnöző szerepét osztották rá, és ő ezt elvállalta, pedig ezzel rossz fényt vet az általa betöltött művelődési központi igazgatói posztra, vagyis egy fikciós televíziós műsorban kiosztott szerepe vetülne rá az ő hivatali tevékenységére. Hát ez hihetetlen, ilyet még nem is hallottam!

– Igen, valóban ez volt az indoklás. Én bevallom töredelmesen, hogy döbbenten hallgattam és olvastam az indoklást. Ami érdekes volt, hogy az egész előterjesztés szövege a helyszínen lett kiosztva, ahova a volt igazgató úr eljött, és ő is csak úgy tudta megismerni az ellene felhozott vádakat, hogy kértem frakciószünetet, és ez alatt a szünet alatt ő elolvasta az előterjesztést. Szerintem ezek az esetek nagyon szépen mutatják, hogy a Ferencvárosban is – főleg úgy, hogy a kerületben van a Nemzeti Színház is – nagyon rossz irányba mennek a kultúrában a dolgok.

– Na de ilyen indoklást én még sehol máshol nem hallottam, se a Nemzeti Színházban, se máshol, hogy egy polgármester azzal menti föl a művelődési központ igazgatóját, hogy elvállalt egy olyan televíziós szerepet, amiben negatív figurát alakít, mert ez a szerep rossz hatással van az ő professzionális, tehát nem filmbeli, nem színészi tevékenységére, hanem a művelődési központi igazgatói tevékenységére, ilyen a világon nincsen! Ezt röhögés nélkül vagy rosszullét nélkül hallgatták végig a fideszes képviselők is ott a Ferencvárosi Önkormányzatban?

– Hát mi nézze, én a fideszes képviselők fejével nem tudok gondolkodni. Röhögni nekünk nem volt kedvünk, mert ugye...

– Hát Önöknek nem, de hát a fideszesek talán nevethettek volna rajta, hiszen tudták, hogy az egész csak rossz ürügy, valami más miatt akarják kirúgni az igazgatót. Vajon mi volt az a más?

– Bevallom töredelmesen, hogy biztosan, bizonyítható módon nem tudom megmondani. Ami kritika leírva volt még, hogy keveset kommunikált a városvezetéssel, meg hát elég homályos volt az egész indoklás. Én nem nagyon próbálnám meg ezt az előterjesztést megfejteni, hiszen az eredménye az, hogy sajnos elvesztettünk egy kiváló igazgatót! És ha már szóba került a Ferencvárosi Művelődési Központ volt igazgatója, akkor szeretném kiemelni, hogy neki semmi köze nem volt a Dés Márton-kiállítás bezárásához. Ugye nem sokan tudják, nem követik napi szinten, hogyan változnak a kulturális központok vezetői, de neki ehhez a bezáráshoz nem volt semmi köze. Ugyanakkor én látok benne egy nagyon érdekes momentumot...

– Na de az lehet, hogy ő, mint korábbi FMK-vezető, kiállt amellett, hogy a különböző ferencvárosi művelődési intézményekben szabad szellemű vagy modern szellemű akár kiállítások, akár rendezvények, akár színdarabok legyenek, és esetleg nem a hagyományos családközpontú keresztény nem tudom, micsoda? Nem tudom mi az elvárt kultúrpolitika a Ferencvárosban, de lehet azt gondolni, hogy egy Fidesz-KDNP-vezetés valami ilyet szeretne a művelődésben is?

– Én azt tudom biztosan, hogy a Pincegalériának a több évtizedes hagyománya, hogy fiatal művészek mutathatják meg magukat. Többen innen indították a karrierjüket. De ez az eredménye, ha a politika megpróbál rátelepülni a kultúrára. Én nem tudom, hogy egyáltalán kormányzópárti oldalon meg tudnák-e fogalmazni, hogy milyen elvárásuk van a kultúrával kapcsolatban, azt biztosan tudom, hogy az elmúlt évtizedekben annak volt hagyománya, hogy különböző irányzatok, különböző stílusok jelenhettek meg, és ennek soha senki nem állított akadályt, egészen a mostani fideszes vezetésig.

– Ezen a bizonyos önkormányzati ülésen, ahol leváltották a művelődési központ igazgatóját, többek között ezzel a röhejes indokkal, voltak ellenzéki képviselők, akár Ön, akár szocialisták, akár nem tudom, még kik vannak, függetlenek, akik az egész miatt értetlenségüket vagy tiltakozásukat fejezték ki, és mondjuk önkényesnek minősítették a polgármesteri intézkedést?

– Nagy vonalakban az történt, hogy a kormánypárti szavazatokkal ment át a kezdeményezés. Szerintem egy józan gondolkodású ember ilyet nem fogad el, különös tekintettel az érvelés nevetséges mivoltára.

– És azóta például lehet látni olyan változást, hogy akkor mostantól kezdve Wass Albertet és Nyirő Józsefet mutatunk be vagy játszunk, vagy olvasunk fel? Látni valamilyen markáns fordulatot abban, hogy milyen a ferencvárosi kultúra, vagy lehet, hogy ez is másról szól, csak pozíciókról vagy pénzről, vagy ki tudja?

– Hát a vagy ki tudja. Hál Istennek eddig én nem tapasztaltam, hogy Nyirőt próbálnak mindenáron előadni a Ferencvárosban.

– De akkor mi volt ez a kiállítás-betiltás? Lehet, hogy egyetlenegy, ezek szerint külsős fideszes meglátta ezt a kiállítást, nem tetszett neki és felmordult, és szólt, hogy tessék bezárni?

– A személyes véleményemet tudom elmondani, más információ nem áll rendelkezésemre, minthogy, minthogy jelen pillanatban legjobb tudomásom szerint ki van írva a pályázat a vezetői pozícióra, és azt feltételezem, hogy a jelenlegi megbízott igazgató is meg fogja ezt pályázni. Abból gondolom ezt – és ez nem biztos, csak véleményem –, mert az előzőt is megpályázta. Tehát gyakorlatilag az történt, hogy túlkompenzált, a mindenek felett történő megfelelés jelenik meg ebben.

– Tehát csak ne legyen botrány, aztán éppen ebből lesz a botrány.

– Hát igen. Meg hát ugye ismerni kellene a Ferencváros hagyományait, hiszen évtizedes hagyomány az, amiről beszéltem, hogy fiatal művészek indítanak ebben a kerületben karriert.

– Hát igen. És a kulturális jövőjéről mit gondol? Egyáltalán pénz van, azt még adnak?

– Hát, én azt gondolom, pénzelvonás nem történt, ugyanakkor sajnos az első időszakban, ugye mondtam, hogy több vezetőt is elfogyasztott a Ferencvárosi Művelődési Központ, ott olyan pazarlás volt, ami értelemszerűen az eredmények rovására ment. Ott egy belső ellenőri vizsgálat is zajlott, ami szintén kurtán-furcsán zárult le! Tehát pénzt nem vontak el, csak fogalmazzunk úgy, hogy nem mindig jutottak célba ezek az összegek. Én azt gondolom, hogy ebben a kerületben mindenkinek fontos kell hogy legyen, hogy ezeket a kulturális és egyéb hagyományokat megőrizzük és továbbvigyük.

– Csak ezek szerint nem mindegy, hogy kivel akarják továbbvinni, és mintha ez húzódna meg a háttérben. Meglátjuk!

Ha tetszik a cikk, ajánlja másoknak is!

• Következő >