rss      tw      fb
Keres

Válaszok kérdésekre



– Vita: Mi lesz, mi legyen Orbán után? –

Mihancsik Zsófia: Mi lesz, mi legyen Orbán után?
Krémer Ferenc: Lehetséges-e kiegyezni az orbánistákkal?   
Lendvai L. Ferenc: Válaszok kérdésekre
Andor Mihály: Lesz-e valamikor Orbán után?
Fazekas Csaba: A kiegyezések népe jottányit enged a 48-ból     
Debreczeni József: Orbán után
Lánczos Vera: 2014 és a rezsim hagyatéka
Szüdi János: Orbán után a közoktatásban
Huszár Ágnes: Értékalapú politizálás
Gyurcsány Ferenc: Alkotmányos kérdésekben nincs kompromisszum
Mesterházy Attila: Egy fontos vita
Csillag István: Az Orbán-rendszer öröksége
Hanák András: Mi lesz utána?
Krémer Ferenc: Demokráciára nevelés – Mit tanulhatunk a német példából?
 


Természetesen nem szabad előre inni a medve bőrére, viszont fölkészültnek kell lenni nemcsak a legrosszabb, de a legjobb lehetőségre is. Tehát ha a demokratikus erők nyernék a 2014-es választást:

1. Ki kell-e egyezni a mai jobboldali kormányerőkkel, ahogyan sokan tartják, tehát kompromisszumos kormányzás kezdődik-e 2014 után, vagy nem?

Igen hasznos lenne megegyezni velük valamiféle nemzeti minimumban, de sajnos ezt nehéz elképzelni olyanokkal, akik eddig kizárólag a gyűlölet hangján tudtak beszélni a baloldaliakról (rárontottak a nemzetre, lejáratták az országot stb.), mert szerintük csak ők a nemzet (ld. a haza nem lehet ellenzékben). Meg lehet próbálni, de számítani kell a kudarcra. Ez még inkább vonatkozik egy közös (nagykoalíciós) kormányzás lehetőségére, bár elvileg az sem lenne az ördögtől való.

2. Ha igen, kikkel kell kiegyezni: csak a párttal, vagy csak a szavazóival, vagy is-is?

Akivel lehet, figyelembe véve a föntebbieket.

3. A termékeiket (alaptörvény és összes jogszabály) farigcsálni és rendbetenni kell-e, vagy gyökeresen újat csinálni helyettük?

A baloldal nem lehet olyan hülye, hogy „fülkeforradalmat” csináljon. Meg kell vizsgálni az „alaptörvényt” és a meghozott („sarkalatos” és egyéb) törvényeket, s megállapítani, hogy mit kellene bennük korrigálni. Aztán a korrekciójukat a lehetőségekhez képest végrehajtani: ha van kétharmados többség, akkor úgy, ha pedig nincs, akkor más módon kontrakarírozni őket.

4. A kádereiket a különféle szintű államigazgatási szervekben meg kell-e tartani, vagy le kell cserélni őket?

Ha nem törvénysértő módon kerültek a funkciójukba, és eleget tudnak tenni a feladatuknak, akkor igen. Különben sose lesz vége ennek a körtáncnak.

5. Azokat a létező viszonyokat, amelyeket létrehoztak (pl. új trafiktulajdonosok, pl. államosított iskolák, pl. államosított minden), tudomásul kell-e venni mint megváltoztathatatlanokat, vagy kezdeni kell velük valamit, és mit?

Az esetleges törvénysértéseket azonnal meg kell szüntetni. Azok az intézkedések, amelyek nem ilyenek, fölülvizsgálandók, és ha szükséges, szép nyugodt ütemben megváltoztatandók.



Lendvai L. Ferenc


Ha tetszik a cikk, ajánlja másoknak is!