rss      tw      fb
Keres

Bolgár György interjúi a Galamusban - 2010. augusztus 3.

Haraszti Miklós, az Európai Biztonsági és Együttműködési Szervezet korábbi sajtószabadság-képviselője


Bolgár György:
- Vajon veszélyben van-e még a sajtószabadság Magyarországon? Kérdezem ezt néhány nappal azután, hogy a parlament elfogadott több médiával kapcsolatos törvényt, és néhány hónappal az előtt, hogy ősszel elfogadják az úgynevezett média-alkotmányt. Szóval Ön szerint veszélyben van?

Haraszti Miklós: - Igen, csúszik lefelé. A sajtószabadság még soha nem volt ennyire lejtőn a demokrácia óta. A mostani szünet a vihar előtti megtévesztő csend. Hiszen az első csomag létrehozott egy precedens nélküli, piramisszerű, központi, kormányzati függésű médiairányítás szerkezetet, egyelőre az elektronikus sajtó számára, ősszel pedig az lesz a változtatás tartalma, hogy ennek a hatalmát kiterjesztik a nyomtatott és az internetes sajtóra. Ez önmagában precedens nélküli lépés, főleg tartalomellenőrzés és tartalomkorlátozás tekintetében. Hiszen húsz év után ismét ki fogja mondani ez a törvény, hogy a magyar sajtónak feladata van. És feladatának tartja a megfelelő tájékoztatást, továbbá bevezeti, hogy minden tartalomszolgáltatás megkezdésének előfeltétele, hogy ez a bizonyos - most már elfogadott - hatóság engedélyezze a működést.

- Emellett még az is benne lenne, hogy a tartalmi követelmények megsértése miatt bárki eljárást kezdeményezhet. Ez már önmagában elég fenyegetően hangzik.

- Igen. Ez szó szerinti átvétel egyébként egy olyan rendszerből, mint például az oroszországi. Egyébként nem fenyegető összehasonlításnak szánom ezt, mert sok tekintetben liberálisabb az a piramis, amit Putyin elnök működtet.

- Sok szempontból liberálisabb az orosz?

- Így van. Elképesztő, hogy akár Nyugatra, mondjuk Berlusconi irányába, akár Keletre tekintünk, precedens nélküli jellegzetességek vannak a már elfogadott részben is és jövőbeniben még inkább. A már elfogadott rész gyakorlatilag a húsz évvel ezelőtti tájékoztatási hivatalhoz vagy az egyéb információs minisztériumokhoz hasonló központi gúlát hoz létre, amelyben piramisszerűen jönnek lefele a miniszterelnök dolgozószobájából a funkciók. Az úgynevezett testületek vagy nem tudom, hogy hívják őket, kuratóriumok, gyakorlatilag ügyosztályoknak felelnek meg. Egyszerűen kilenc évre kinevezi a miniszterelnök ennek a média- és telekommunikáció hatóságnak a vezetőit.

- Azonban lehetne bonyolultabban is. Mondjuk nem nevezné ki őket, hanem rábízná a parlamentre, ott meg úgyis kétharmados többségük van.

- Ha mondjuk azon a kicsi metodológiai nehézségen túlteszi magát az ember, hogy hol a miniszterelnök nevezi ki őket, hol a parlamenti kétharmad, akkor előttünk áll az információs minisztérium. Nagyon röviden elmondanám ennek a piramisnak a szerkezetét. Egyébként megdöbbentőnek találom, hogy egyetlenegy rajz sem jelent meg még erről a magyar sajtóban. Tehát a miniszterelnök kinevezi kilenc évre ezt a főnököt, aki azonos személy lesz a média tanácselnökével, amelynek feladata kétfelé fog oszlani. Egyrészt minden frekvenciát - így például az Ön rádiójának a frekvenciáját is - a jövőben ők ítélnek meg, azaz ők alakítják az egész kereskedelmi média tulajdonosi szerkezetét. Emellett a közszolgálatról is ők rendelkeznek, ők delegálják a közszolgálati kuratórium ügydöntő többségét és az elnökét is. Ezeket a parlament ismét megválasztja kilenc évre, és minden egyes ügyosztálynak, a törvényben leírt módon, garantált kormányzati többsége lesz. És mire a tél beköszönt, addigra a piramis alján nemcsak a kereskedelmi és a közszolgálati média lesz ott, hanem minden nyomtatott sajtó és minden elektronikus sajtó is. És azt is elmondanám, mert tudom, hogy az embereket nagyon érdekli, hogy ezzel kapcsolatban úgymond engedmények voltak.

- Igen, állítólag egy csomó dologban visszaléptek az előterjesztő fideszesek, és kevésbé kemény szabályokat hoztak.

- Én nem látom ezeket az engedményeket. Ma került elém két szakértőtől - az egyik az úgynevezett médiaparlament szakértőjétől, a másik egy független szakértőtől - a kormány és a parlament egyesített javaslatcsomagja, tehát hogy hogyan néz ki most, a Fidesz saját módosító javaslata nyomán, az egyesített csomag. Azt kell mondanom, hogy az egy nagy humbug, hogy itt bármiféle engedmény történt volna. Minden kihat minden médiatartalomra. A médiatartalom definíciója egyszerűen az, hogy minden, ami megjelenik. Kész. Abbahagyták az azzal való szórakozást, hogy megpróbálják funkció, anyag, cél, tartalom meg kép alapján meghatározni.

- Tehát a gyakorlatban fog eldőlni, hogy mit mire akarnak használni, kit milyen módon akarnak sarokba szorítani, ki ellen milyen panasszal lépnek fel, és a panaszok elbírálása után milyen szankciók járhatnak.

- Ez egy példaszerűen objektív újságírói mondat volt. Én azonban megengedném magamnak azt a szubjektivitást, hogy azt mondjam, nem volt még az ég alatt olyan, hogy egy ilyen mértékben centralizált médiakormányzat ne produkált volna kettős eredményt. Ez így van mindenütt, tőlünk Keletre is, és mondjuk Olaszországban is, ahol azért picit más okból van veszély. Ott az egyik veszély az - ahogy azt a Kádár-rendszerben is megfigyelhettük -, hogy iszonyatosan depolitizálódik a média, mert így kerüli el, hogy a fejére üssenek. Ilyen értelemben igaza lesz annak a fideszes szakértőnek, aki ma azt nyilatkozta - a magas pozíciók egyikének várományosaként -, hogy majd megfigyelhetően el fog távolodni a politika. Persze, hogy el fog, mert a radarernyő alatt akar majd elszállni a média, vagyis alacsony szinten.

- A média fog eltávolodni a politikától, hogy lehetőleg ne is nyúljon hozzá.

- Mindenesetre a másik oldalon pedig a gyakorlatilag visszaállamosított közszolgálati médiumok lesznek, a propagandaszervek. Tehát lesz egy szélsőségesen propagandisztikus közszolgálati média, és lesz egy kereskedő média, melynek egy része amúgy is kormányzathoz közel álló erők tulajdonába kerül, és ezt a tulajdonosi tartalmat még fel fogja dúsítani majd az új frekvenciafelügyelet. Az új engedélyező testület pedig szélsőségesen propagandisztikus lesz a kormány mellett, magánszorgalmi okokból. Emellett lesz egy olyan médium, amely nagyon fog ódzkodni attól, hogy politizáljon, és ez lesz a független médium.

- Ha Haraszti Miklós ezt az EBESZ sajtószabadság-képviselőjeként mondta volna most el, akkor azt lehetne mondani, hogy nahát persze, egy pozícióból próbál beavatkozni a hazai ügyekbe, és ismerjük az ő politikai vonzalmait, elkötelezettségét még a régi időkből, úgyhogy nem számít. Azonban Ön most már tulajdonképpen semmilyen pozíciót nem tölt be. Az Ön utódja egy bizonyos Dunja Mijatovics, aki azonban már Haraszti Miklós nélkül jelentette be, hogy a következő hetekben elvégezteti a magyar médiacsomag szakértői felülvizsgálatát. Szóval most már itthon sem mondhatják azt, hogy na persze, Haraszti nagyon figyel Magyarországra, és tudjuk, hogy miért. Azonban most már egy bizonyos Mijatovics figyel ide. Egyébként ez jelent valamit, mi van, ha ő és az EBESZ figyel?

- Azt kell mondanom, hogy semmi. Orbán Viktor előbb ismerte fel, mint a magyar újságírótársadalom, hogy tényleg önállóak vagyunk, szuverének és tulajdonképpen befolyásolhatatlanok.

- Most alaposan megnyugtatott.

- Sajnos kénytelen vagyok az igazságot mondani.

- Tehát nincs annak semmi következménye, ha az Európai Biztonsági és Együttműködési Szervezet sajtószabadság-képviselője kiad majd egy anyagot, mondván, hogy súlyosan sérti a sajtószabadságot az, amit Magyarországon csinálnak.

- Nem, hiszen a gulyáskommunizmus, a gulyásönkényuralmak is akkor szoktak megszűnni, ha a gulyás elfogy a fazékból, nem korábban. Akkor egyszerre csak erkölcsileg is indignálódottá válnak az emberek, és felfedezik, hogy az agyukat manipulálni akarták. Addig azonban, amíg lehet rosszabb is, nem szokták rázni a csónakot, és ez még független országokkal is így van. Bocsánat, hogy ilyen pesszimista vagyok, de nagyon zavar az, amit már finoman jeleztem, hogy a magyar újságírótársadalom azt sem volt hajlandó eddig felismerni, és nem közhely a magyar sajtóban, hogy az alkotmány 61-es paragrafusából kivették az információs monopóliumok megakadályozásának állami feladatát. Ez a közhely majd tudományos lábjegyzetként fog szerepelni húsz év múlva, és most nem újságírói közhely. Egy ilyen újságírótársadalom természetesen majd próbálkozik esetleg módosító indítványokkal. Miközben ezt a döbbenetes piramist Orbán Viktor dolgozószobájából irányítják, minden közvetettség nélkül, hiszen az alkotmány másik változtatása arról szól, hogy betették ugyanebbe a 61-es paragrafusba, hogy közvetlenül a parlament választja ezeket a közszolgálati tisztségeket. Eddig csak az volt benne, hogy az erről szóló szabályokat alkotja meg a parlament, kétharmaddal. Most úgy szerepel benne, hogy maga a parlament, ami maga az információs monopólium, de mivel kivették az információs monopóliumot ugyanebből az alkotmányparagrafusból, ezért a 22-es csapdája előállt. Ezt egyesegyedül az újságírótársadalom szilárd akarata, a szabadságot előtérbe helyező magatartása, szolidaritása tudja megakadályozni, és ha ez nincs, ha kenyérféltés van, ha várakozás van, ha pislogás van a parlamenti pártokra és a külföldi hatalmakra, a nemzetközi őrzőkutyákra, akkor ebből nem lesz semmi.

- Tehát Ön azt mondja, vagy a magyar újságíró társadalom szedi össze magát, vagy az égvilágon semmi nem történik, illetve csak az történik, amit az Orbán-kormány akar?

- Ha a magyar újságírótársadalom nem szedi össze magát, akkor legkésőbb majd egy újabb népakarat ébreszti rá, hogy mi a népszerű éppen. De igazából egyszerűen el kell képzelni, hogy a német vagy a francia, vagy az amerikai újságírótársadalom várna-e a pártokra meg a nemzetközi őrzőkutyák ugatására, ha a kormány elkezdené lebontani a sajtószabadságot.

- Azonban az angol, a német, az amerikai média, meglehetősen stabil lábakon áll. Bár a mostani világválság meg az információs robbanás azért nekik sem kedvez, de mindenesetre stabilak. Ott nem lehet eltiporni a sajtószabadságot.

- Drága Bolgár úr, nem áll stabilabb lábakon. A sztori lábain áll, és a sztoriba teszi bele az összes erejét. Ha a sztoriban nincs benne, amiről beszélünk, akkor sehol nincs semmi.

- Jó, a sztorit meg kell csinálni, ezzel egyetértek, de nem olyan könnyű elsöpörni egy londoni Timest meg egy New York Timest vagy egy Le Monde-ot - bár az is nehézségekkel küzd - és nem könnyű elsöpörni egy Frankfurtert vagy egy Die Zeitet. Szóval erőteljesebb anyagi biztonság áll mögöttük.

- Ez így van, természetesen. Egyébként még a médiapluralizmust is kivették, és mindenütt azzal a szóval helyettesítették, hogy sokszínűség, ami azt jelenti, hogy legyen bulvár is, legyen fényes papírra nyomott is meg legyen mindenféle más is. Azonban a pluralizmus két dolgot is jelent, és az információs monopóliumok elleni harcot is magában foglalja. Egyrészt azt jelenti, hogy elég erős a médium, másrészt, hogy nincs egy kézben, hanem sok központ van. Ha csak az lett volna a bajuk - mint ahogy mondják - a pluralizmus szóval, hogy nem szép magyar szó, akkor megkérdezhették volna például az Önnel most beszélő szakértőt, és megmondtam volna nekik, hogy szép magyar nyelven sokközpontúságnak fordítják a pluralizmust. Tehát ezt mindenütt kivették, megszüntették. De ha ilyen sors érne egy Le Monde-ot vagy egy New York Timest, akkor mi történne azokkal az újságírókkal? Igazodni kezdenének vagy módosító indítványokkal próbálkoznának? Nem. Lemennének az örvény aljára, ott szépen kijönnének belőle, és a szabadság művét folytatnák tovább. Megkeresnék, hogy a sztoriban hogyan lehet benne az, ami történik. Nálunk pedig úgy igazodnak, hogy a sztoriban ne legyen benne olyan nagyon, ami történik, és ez engem nagyon-nagyon elkeserít.


Ha tetszik a cikk, ajánlja másoknak is!

Izsák Jenő karikatúrái