rss      tw      fb
Keres

Arccal a munkaalapú társadalom felé



Még jól emlékezünk a Jászai Mari téri pártközpont párnázott ajtói mögött serénykedő tiszteletbeli esztergályosokra és marósokra, akik a fejlett szocialista társadalom – és nem utolsósorban a hozzá tartozó villák és vadászházak – felépítésén munkálkodtak. Éles szemmel, időben ismerték fel: még ha a választási eredmények kihirdetését megelőző órák feszültségét is hozzászámítjuk, mennyivel egyszerűbb négyévenként a jelöltlistán esztergálni egy keveset, mint három műszakban izzadni Angyalföldön. S bár a fejlett  szocialista társadalom felépítése – mint köztudott – némi halasztást szenved, a villák és a vadászházak csak megépültek valahogy; kész csoda, hogy  honvédségünk ilyen terhelés mellett még a NATO-t is féken tudta tartani.

Alig telt el húsz év, történelmi léptékkel egy pillanat, s máris itt vannak velünk új példaképeink, a munkaalapú társadalom építői, a megszorítások nélküli, robusztus gazdasági növekedés apostolai. Jól választottunk: ha az év második felében és a jövő év elején minden kedvezően alakul, a választási ciklusban mért magyar gazdasági növekedés akár még a nullát is elérheti. Persze felülről. Érdekes bicepsz ez, bár a modern képalkotási eljárások ismeretében biztosan jól fog mutatni az óriásplakátokon. Európa legalacsonyabb beruházási rátájával a kontinens műhelyévé válni; nos, ez  olyan idea, amely még a Kremlben is elismerő dörmögést váltott volna ki, pedig hát a fényt ott sem kiskanállal mérték.

Érdekes, bár nem teljesen váratlan egybeesés, hogy a közelmúltban lebonyolított trafikpályázat nyertesei is szinte valamennyien a munkaalapú társadalom elkötelezett híveiből kerültek ki. Bárhogy is vádaskodnak az ellendrukkerek, innen nézve egyáltalán nem kirívó, ha az elkötelezettség mélységét maga a helyi pártszervezet  ellenőrzi. A munkaalapú társadalom fogaskerekei közé is kerülhet homok. Bárki mondhatja magáról, hogy csak a becsületes, kemény munkában hisz, az állítást kizárólag a kollektíva ítélete hitelesítheti. A munka ethosza legjobban a családban öröklődik: talán ezért is bukkant fel annyi hasonló név a nyertesek között.

Hírlik, hogy sok nyertes puhatolózott a jelenlegi trafiktulajdonosoknál, vállalnák-e a munkaalapú társadalom teljes felépítéséből a munkára eső részt, de a válaszok általában kiábrándítóak, sőt, néhány esetben egyenesen ellenségesek voltak. Ezek az emberek minden bizonnyal egyáltalán nem akarnak dolgozni, ami utólag is igazolja: helyesen döntöttek a pályázatok elbírálói.

Amúgy a köznek tett szolgálatokért a tiszteletbeli esztergályosok regnálása alatt is le-leesett egy üzlet a bevásárlóutcában, mint ahogy a kedves rokonnak is egy jó helyen fekvő vendéglő vagy családbarát beállítottságukról ismert fiatalasszonyoknak egy butik; csak akkor ezt a háttérben, diszkréten intézték, a bamba nép meg a maga egyszerű módján csak nepotizmusnak nevezte. Persze megfelelő flekkhonorárium mellett lehet akár munkaalapú társadalomnak is nevezni, ha a megrendelő ragaszkodik hozzá.

Két évtizede azt találgattuk, elegendő-e a szocializmus alapjainak lerakása ahhoz, hogy bekössék hozzánk a telefont, vagy a művelet esetleg eltolódik a kommunizmus felépítéséig. Azóta sokat fordult a világ; kicserélődtek a szereplők, de a szerepek valahogy mégis megmaradtak. Magyarországnak, a magyar vidéknek ideje lenne elgondolkodnia azon, hogy a munkaalapú társadalom kulisszái mögött kialakuló képződményre nem a cselédalapú társadalom elnevezés illik-e jobban.


(Endrődi Gábor)


Ha tetszik a cikk, ajánlja másoknak is!