Politikai hittérítők 2.
- Részletek
- Napi apró
- 2010. február 25. csütörtök, 03:17
- Mihancsik Zsófia
Nem ismétlem meg, amit Sándor Klára írt, egyetértek vele. Mármint hogy az az egyház és az a pap, aki fontosnak tartja, hogy a híveinek napi politikai instrukciókat adjon, azt közli önmagáról, hogy igazából nem a hívek lelki üdve, sőt még csak nem is e világi lelki békéje, hanem az egyház politikai pozíciója érdekli jobban.
Én persze nem veszem jó néven azt sem, ha az egyház vagy a pap megmondja, melyik pártra szavazzon a templomjáró ember. Ennek csak olyan vészhelyzetekben látnám létjogosultságát, amelyet demokratikus pártok és személyiségek nem idézhetnek elő, csak azok a szélsőséges pártok és politikusok, akik a demokrácia előnyeit (többpártrendszer, szabadságjogok) és hátrányait (lassan, nehezen, fokozatosan, sok aprómunkával megoldható problémák) arra használják fel, hogy sunyin belopakodjanak a demokratikus rendbe, azzal a feltett szándékkal, hogy felszámolják. Az ilyen, diktatórikus szándékkal érkező pártok boldogtalanságot, békétlenséget, gyűlöletet és agresszivitást hoznak e földre, indokolt tehát a hívek lelkét és életét védeni ellenükben, figyelmüket felhívni rájuk.
Na de mint mondjunk arról a főplébánosról, aki maga is boldogtalanságot, békétlenséget, gyűlöletet és agresszivitást óhajt elültetni a lelkekbe? Aki harcos és mocskos szájú politikai ellenállókat akar nevelni a híveiből? Aki, ha hite már nincs is Jézus Krisztusban, legalább a szakmája szabályait tisztelhetné. Amiért a fizetését kapja. Köztük azt az alapszabályt, amely így szól: „Szeresd felebarátodat, mint önmagadat.” Nem én mondom, hogy alapszabály. „Ezeknél nagyobb parancs nincsen”, mondta maga Jézus, amikor a felebarát szeretetét az Úré mögé helyezte második legfőbb parancsolatként. És a rákoscsabai főplébános úr nagy elődje, Szent Pál apostol még ezt is hozzáfűzte: „A szeretet nem tesz rosszat a felebarátnak; a Törvény teljessége tehát a szeretet”.
Ha szereteten nem értünk többet (mondom én), mint a másik ember lelkének, önérzetének, méltóságának tiszteletét, már közelítünk ahhoz, amit Jézus mondott. De ha csak Pál nyomán haladunk, azt akkor is megkívánhatjuk, hogy egy főplébános (és összes híve) ne tegyen rosszat a felebarátnak. Ne gúnyolja, ne gyűlölje, ne alázza meg, ne forgassa ki a nevét, ne tekintse „tetűnek”.
Persze, ehhez az kellene, hogy a „szövetségesek”, a magukat demokratikusnak és polgárinak nevező pártok is tiszteljék a demokratikus és polgári kultúrát. Ahol egy önmagára valamit is adó ember véletlenül se keveri össze az aljas támadást a kritikával, a politikai versengést a másik ember megsemmisítésével – a megvetést a szeretettel.
(Mihancsik Zsófia)
