Bolgár György interjúi a Galamusban - 2010. augusztus 6.
- Részletek
- Bolgár György - Megbeszéljük
- 2010. augusztus 08. vasárnap, 06:19
- Megbeszéljük
Bolgár György: - A 168 Óra Online-on megjelent Önnek egy írása, amely gyakorlatilag egy levél Orbán Viktorhoz. Azon a személyes alapon írta ezt, hogy egyrészt ő az Ön példaképe volt fiatalabb korában, másrészt egy helyen katonáskodtak, harmadrészt a Bibó Kollégiumban is együtt voltak. Szóval sok minden közös volt Önökben, valószínűleg a világképük is. Mára azonban kettőjük útja elvált egymástól, méghozzá elég jelentős mértékben, hiszen Ön gyakorlatilag csak a csalódásait sorolja ebben a levélben, amelyet egy ellen-fülke-forradalmár gondolatainak nevez. Szóval mi a baja Orbán Viktorral, mikor az indulásnál annyira közösek voltak az elképzeléseik?
Dániel Péter: - A legfőbb bajom vele az, hogy szembefordult mindazokkal az értékekkel, amelyeket valamikor mindannyian vallottunk. Szembefordult a demokráciával, a szabadság értékével, a jogállamisággal és mostanában a nemzetközi közvéleménnyel is. Mindezek miatt azt gondoltam, hogy talán amíg nem késő, írok neki egy ilyen figyelemfelhívó levelet, amelyben megpróbálom figyelmeztetni, hogy melyek azok a határok, amelyeket egy demokrata, egy jogász, egy felelős politikus semmiképpen nem léphet át.
- Én ezt a levelet elolvastam, és feltételezem, hogy rajtam kívül is vannak még néhányan, akik elolvasták. Azonban azt is fel tudom tételezni, hogy Orbán Viktor például nem olvasta. Önnek mi a véleménye vagy az elképzelése erről?
- Szíve joga nem olvasni, illetve lehetséges, hogy nem is tud erről a levélről. Ez egy nyílt levél, ami egy kicsit a társadalom felelősen gondolkodó részéhez is szól, és egy kicsit arról is szól, hogy talán nekünk, civileknek is meg kell húzni egy határvonalat, hogy eddig és ne tovább. Tehát nem szabad mindig egy újabb lépést megvárni. Főleg nem olyan lépéseket, amelyek mostanában már nemcsak a demokráciánkat, de a különböző nemzetközi jogelveket és a hazai törvényességet is durván sértik.
- Ehhez képest Ön végig „Kedves Viktornak” szólítja a miniszterelnököt. Ha Ön szerint valóban sérti a jogállamot, a demokráciát és veszélyezteti Magyarország helyzetét az ő ténykedése, akkor miért kedves?
- Én egy demokratához méltó türelemmel és nyugalommal próbáltam szólni hozzá, azt sem feledve, hogy valóban nagy példaképem volt, elsősorban a rendszerváltozás hajnalán, de még azt követően is egy-két évig. Én nem felejtem el az ő rendkívül progresszív és pozitív szerepét az első parlamentben, és nem feledhetem el az ő rendkívül kulturált és bátor vitáit a Torgyán-féle demagógiával, és nem felejthetem el, hogy milyen fontos szerepe volt a rendszerváltozáskor. Csak azt gondolom, hogy egy idő után ezekkel az elvekkel valami miatt gyökeresen szembefordult.
- És koalíciót kötött például Torgyánnal.
- Igen, és később egyfajta szövetséget kötött a MIÉP-pel. Tehát teljesen szembefordult a korábbi nézeteivel, és egy liberális, szabadságszerető fiatalemberből először egy kissé álszent konzervatív politikussá, majd egy rendkívül veszélyes populista politikussá vált.
- Ön mit gondol, ez miért történt? Hiszen, ha nem is tartozott Ön Orbán Viktor közelebbi környezetéhez, de valahol ott mozgott azokban a körökben, ahol ő, ismerte azokat a fiatalembereket, azokat a gondolatokat, azokat a vitákat és azt a világot, ami őt körülvette, és látta belőle kinőni Orbán Viktort. Szóval mi változott meg?
- Nagyon nehéz ezt megfejteni. Szerintem talán elsősorban a hatalomnak lehet személyiségtorzító hatása, és talán ez volt rá negatív hatással. És persze a sok belső harc, a szervezési feladatok és az a fajta nyomás és felelősség, amely a tevékenységével együtt járt. Valószínűleg ez volt az elsődleges oka, hogy egy idő után ő rossz irányba kezdett elmozdulni. Lehet, hogy már demokratához méltóan fel sem kívánja vállalni azokat a kulturált vitákat, azokat a fajta beszélgetéseket, amelyekben például kiderülhet, hogy valakinek az adott témában nincsen igaza. Így aztán teljesen más stílusú, centralizált, vezérelvű és demokratához méltatlan megoldásokhoz nyúlt, végül is már az utolsó nyolc-tíz évben is.
- Ön külön kitér a levélben arra, hogy ez a Nemzeti Együttműködés Rendszere, illetve a Nemzeti Együttműködés Nyilatkozata milyen furcsa kinövése ennek az új rendszernek vagy ki tudja minek, ami most alakul ki, és ráadásul nyilvánosan kaszinótojást nyomott az Orbán-bulla közepére, vagyis egy ilyen kirakott nyilatkozatra. Egy-két mondattal ezután azt írja, hogy ezt nem bohóctréfának vagy celebkedésnek szánta. Azonban ez mégiscsak valami ilyesmi, mert ha valaki nem ért egyet a Nemzeti Együttműködési Nyilatkozatával, akkor abból még nem következik, hogy kaszinótojással kell a véleményét kifejezésre juttatnia.
- Én inkább azt mondanám, hogy rendkívül gyerekes és demagóg gesztus volt kifüggeszteni ezt a meglehetősen butuska plakátot, főleg kötelező jelleggel. És azt gondoltam, hogy minden felelős, józan demokratának joga van tiltakozni egy ilyen gesztus ellen.
- És úgy gondolja, hogy kaszinótojással hangsúlyosabban lehet tiltakozni?
- Pontosan. Ennek figyelemfelhívó jelentősége volt, hiszen nyilvánvalóan most Önnel sem beszélgetnék, ha nincs ez a bizonyos kaszinótojás. Mondjuk úgy, hogy ez volt a belépőm a média világába, hogy egy kicsit felfigyeljenek arra, mit is szeretnék én erről mondani. Hiszen ha csendben megálltam volna a VPOP előterében, és mondtam volna egy szép kis kerek beszédet, az nem lett volna nagyon hatásos. Azt gondoltam, hogy egy kicsit ilyen betyáros virtussal, felhívom arra a figyelmet, hogy mennyire nevetséges és megalázó ennek a nyilatkozatnak a kifüggesztése. Hiszen ez tulajdonképpen egy cinikus tréfa mindannyiunknak, mert nálunk már nem a nemzeti együttműködés a tét, hanem valóban a demokrácia és egyáltalán a jogállamiság megmaradása.
- Mindebből viszont következik a kérdés, hogy akkor a kaszinótojás és a nyílt levél után mit akar Dániel Péter ember, jó hírű, szabad férfi, demokrata, magyar állampolgár és ügyvéd – ahogy Ön jellemzi magát a levélben -, be akar lépni a politikába, a közéletbe?
- Dániel Péter mindenképp tenni fogja a dolgát, ez biztos, és dolgozni fog egy jobb és kulturáltabb világért. Méghozzá olyan módon is, hogy belép a politika világába. Én máris szerepet vállaltam az egyik parlamenten kívüli, de komoly múlttal rendelkező politikai párt soraiban. Nem tudom, hogy mondhatom-e a nevét vagy inkább kerüljük az elnevezéseket.
- Ha jó hírű és ilyen nagy múltú párt, akkor miért ne mondaná?
- A Magyarországi Szociáldemokrata Pártról van szó, amely egyébként a legrégebbi szociáldemokrata párt az országban.
- Csakhogy ennek a pártnak éppen az a problémája, hogy nagyon jó nevű, mert nagyon sokan próbáltak erre a jó névre ráugrani, megszerezni maguknak, de talán éppen ezért nem sikerült a rendszerváltás után komoly pártot csinálni belőle. Vagy lehet, hogy túl sokan voltak ugyanezen a szociáldemokrata pályán, mindenesetre egyik sem vált jelentős párttá.
- Teljesen tisztában vagyok ezekkel a nehézségekkel. Én csak másfél éve kerültem bármilyen kapcsolatba a politikával, amikor egy kis megszeppenéssel láttam, hogy a magyar baloldal jelentősen gyengül, a magyar jobboldal pedig - nem teljesen megérdemelt módon - egy döbbenetes túlhatalom felé masíroz. Aztán ez a kétharmados, rendkívül veszélyes túlhatalom be is következett sajnos a választásokkal, amellyel – pontosan úgy, ahogy gondoltuk - abszolút mértékben vissza is él a Fidesz és a miniszterelnök. Ezért gondoltam, hogy én a magam részéről megpróbálok tenni valamit egy tisztességes szociáldemokrata formációban. Én baloldali gondolkodónak tartom magam, és számomra nagyon fontos a szociálpolitika. Ezért úgy gondoltam, hogy csak ebben a pártban találhatom meg hosszútávon a helyemet.
- Talán nem probléma, ha megkérdezem, ez a Kapolyi-féle párt?
- Igen.
- És még mindig Kapolyi László a vezetője?
- Igen, jelen pillanatban még ő.
- Azt, hogy még ő, hogyan kell érteni? Ön tud már valamit?
- Valamit tudok, de természetesen nem fogok ezzel ennyire előre szaladni. Az én véleményem szerint komoly változások lesznek ebben a pártban, és nagyon bízok benne, hogy ezek pozitív változások lesznek.
- Szóval új nemzedék jön, új vezetéssel.
- Nagyon bízom benne.
