rss      tw      fb
Keres

Vezető



Az Európai Unió állam- és kormányfőinek minapi brüsszeli találkozója után a magyar miniszterelnök úgy nyilatkozott: ritkán adatik meg egy ember számára, hogy olyan ország vezetőjeként vegyen részt az uniós csúcson, amelyik látványos sikereket ér el. Kétségtelen, időbe telhet, míg a mögöttünk kullogó Németország vagy Svédország kitanulja a magyar modell minden csínját-bínját.

Ami a látványos sikereket illeti, az egyszerű halandó akár egyet is érthet a miniszterelnökkel; értékítélet dolga, mit nevezünk látványos sikernek. Egyvalami azonban szöget üt a fejemben: mindeddig úgy tudtam, hogy a Magyarországnak van köztársasági elnöke, miniszterelnöke, külügyminisztere (meg egy halom, csökkenni nem akaró adóssága és viszonylag szerény, bár ütőképes haditengerészete), viszont nincs vezetője. Soha nem hallottam, hogy az amerikai elnök vagy az angol miniszterelnök másvalaminek titulálta volna magát, mint a hivatalos címe: elnöknek vagy miniszterelnöknek. Eljárt felettük az idő?

Tisztán empirikus úton úgy tapasztalom, hogy amelyik államnak van alkotmánya és működik is (ami bizony nem ugyanaz), annak lehet államfője, elnöke, miniszterelnöke, akár még királya is, de nincs vezetője; amelyiknek viszont van vezetője, annak vagy nincs alkotmánya vagy ha van is, nem sokat ér.

Nem mintha határozott, világosan gondolkozó vezetőkre ne lenne szükség. De egyre? Kevés ország tudott megállni egy vezetőnél: a Vezetőből szinte észrevétlenül szeretett vezető, majd legfőbb vezető, esetleg nemzetvezető lett, onnan pedig már csak egy ugrásnyira van a Tanító vagy a Kormányos státusza. S ha azt elérjük, vezetőváltásról nyilatkozni legfeljebb a börtönújságnak lehet majd a heti séta közben.

(Endrődi Gábor)


Ha tetszik a cikk, ajánlja másoknak is!