Navracsics, az angyal
- Részletek
- Napi apró
- 2010. február 25. csütörtök, 11:48
- Lévai Júlia
Ma reggel két fontos hír rengette meg a képernyőmet.
Az egyik, hogy Navracsics Tibor szerint „a baloldal is beletartozik a nemzet fogalmába”.
A másik, hogy „a nőknek sem kell eltitkolniuk a szexuális vágyaikat”.
Miután aléltságomból magamhoz tértem, megpróbáltam tudatosítani, hogy vajon milyen helyzet is az, amelyben hírnek számítanak az efféle kijelentések. Megállapítottam, hogy bár teljesen abszurd, ugyanakkor mégis ez az évezredek óta fennálló alaphelyzet. A lényege, hogy mindig kell lennie valakinek, aki megengedi, hogy egy dolognak ne csak az általa képviselt oldala létezhessen, hanem az a másik oldala is, amely nélkül egyébként az övé sem létezhetne. Mert hát ugye mire menne a maga vágyaival a férfi, ha nem kapna ő is vágyakat, és mihez képest lehetne jobboldali Navracsics akkor, ha nem léteznének baloldaliak?
Ami azt illeti, van tapasztalatunk arra nézve, hogy ilyenkor mire mennek: vagy magukba zuhannak, vagy erőszakkal érvényesítik a saját érdekeiket, ennél sokkal több alternatívájuk nincsen. Magába zuhanó Fideszről azonban most nemigen beszélhetünk, a nyílt erőszak alkalmazásáról se nagyon – Navracsicsot tehát formailag semmi sem kényszeríti arra, hogy mégis úgy tegyen, mintha egyébként létezhetnének ők a baloldal nélkül is, de mivel megengedik, hát van baloldal. Miért teszi ezt mégis? Másra nem gondolhatunk, mint arra, hogy vallási indíttatásból: elhiszi, hogy a dolgok léte az ő engedékenységétől függ. Ezzel nagyon nincs mit tennünk, hát higgye. A nagyobb bajok egyébként is mindig abból erednek, ha a „megengedetten létezők” maguk is elhiszik, hogy tényleg függésben vannak. Már hogy lehetnének?! Nemzet is, meg baloldal is előbb volt, mint Navracsics Tibor. Elég vicces, hogy a huszonegyedik században azon kell vitatkozni: létezhet-e egyáltalán bárki, aki megszabhatja mások létezésének határait vagy minőségét. Nem is kell vitatkozni – nem kell elhinni, ennyi. Sem azt, hogy ezt valaki megteheti, sem azt, hogy a baloldal ezáltal lehet a nemzet része.
Úgyhogy ne is higgye el senki! Navracsics egyébként is szereti azt mondani, hogy nekik azért kell hatalomba kerülniük, mert szorosabb viszonyban állnak a transzcendenssel, mint mások. Így ezt a megnyilvánulását nyugodtan tekinthetjük egyszerű angyali üdvözletnek – csak arra kell vigyázni, nehogy valaki a baloldalon is nagyon meghatódjon tőle, és hálálkodásba essen. Ez most tényleg maradjon a jobboldal belső ügye – felőlem akár falfreskónak is megfesthetik.
(Lévai Júlia)
