A kormány sikerei – 1.
- Részletek
- Lendvai L. Ferenc
- 2013. július 05. péntek, 04:03
A magyar miniszterelnök nemrégiben öt „nemzeti ügy”-ben foglalta össze kormánya sikereit, úgymint: a gazdaság talpraállítása, a szociális biztonság, az egészségügy megmentése, a közbiztonság és a demokratikus normák helyreállítása. Ő maga és propagandagépezete azután minden pontban sikereket is fölmutatott:
(1) A nagy siker a gazdaság „talpraállításának” területén természetesen az, hogy megszűnt Magyarországgal szemben az ún. túlzottdeficit-eljárási folyamat. Méghozzá úgy, hogy nem vettünk föl IMF-hitelt, hanem a „saját lábunkon” állunk, merthogy a (jóval drágább) piaci finanszírozás eszközét működtetjük. Hát igen, a költségvetés ebből a szempontból tényleg helyre van hozva, a kérdés az, hogy milyen áron. Természetesen a különadókból és (sose felejtsük el) a magánnyugdíjpénztári vagyon konfiskálásából, vagyis védelmi pénzek szedéséből és bankrablásokból. Hogy az ily módon agyonsanyargatott bankok és különféle szolgáltatók ettől akár tönkre is mehetnek, az a kormányt nem érdekli (sőt, meglehet, éppen ezt akarja elérni), akárcsak a hitelek és a beruházások jóformán teljes leállása. Eredményt persze szeretnek fölmutatni, ezért legutóbb meghamisították a statisztikai adatokat, tőkebeáramlásnak tüntetve föl azt, hogy a szerencsétlen anyabankok kénytelenek voltak pénzt pumpálni tönkretett magyarországi leányfiókjaikba. Aminthogy az is hamisítás, hogy a túlzottdeficit-eljárás megszüntetése a magyar gazdaság eredményeinek elismerését jelenti Európa részéről...
(2) Miként az előbbi esetben, a „szociális biztonság” esetében is a rövid távú jelentéktelen eredmények állnak szemben a hosszú távúan fontos káros folyamatokkal. A foglalkoztatás csak papíron emelkedik (a közmunka-rendszer szemfényvesztésével ugyanis), a beruházások elmaradása miatt új munkahelyek – a nagyhangú ígéretek ellenére – nem létesülnek, s a pedagógusok régóta beígért béremelése, ha lassan netán megvalósul, semmit sem fog érni, mert óraszámtartási kötelezettségüket megemelték, a túlóradíjukat pedig megszüntették. A nagy eredmény tehát a szociális szférában csak az alig érzékelhető, viszont beláthatatlan következményekkel fenyegető rezsicsökkentés. Ennek következtében viszont az infláció már annyira lecsökkent, hogy – kormányérdekből persze – vissza kellett stimulálni... A csökkenő infláció révén a reáljövedelem formálisan megemelkedett, s ennek nyilván mindenki örül, mindaddig, amíg ki nem derül, mekkora szélhámosságról van szó és milyen következményekkel. Ahogyan a szerencsétlen devizahitelesek is elhittek minden süket dumát a megsegítésükről, miközben semmire nem jutottak, s most azt követelik, hogy egyszerűen semmisítsék meg a szerződéseiket – ennek katasztrofális következményeiről egy igen illetékes személy pontos fölvilágosítással szolgált, amikor a bíróság megkérdezte a véleményét.
(3) Az egészségügy „megmentésének” illusztrálására voltaképpen elegendő megnézni kórházaink fizikai és financiális állapotát. De hát itt is vannak ám nagyszerű kormányintézkedések: mint kiderült, a háziorvosok úgy fizetnek a praxisukért, hogy ezért voltaképpen nem kapnak semmit; a nyugdíjkorhatárt elért orvosok kiszorulnak a munkából, miközben orvoshiány van; viszont a trafiküzlet mintájára most az állam a patikaláncokba is be kíván nyomulni – hogy pontosan ugyanolyan célokkal és eredményekkel, az előre megjósolható.
(4) A közbiztonság „javítására” fölhozott, igen meggyőzőnek szánt példa az, hogy most (értsd: most éppen) nincsenek romagyilkosságok, s a „gárda” most állítólag nem masíroz. Aki mégis ilyesmit lát valahol, az tehát ne a saját szemének higgyen, hanem a miniszterelnök szavainak, akiről ugyanis tudhatja, hogy még soha nem hazudott. És ha netán még kételkedne abban, hogy milyen hallatlan mértékben megjavult a közbiztonság, gondoljon arra a példamutató – és minden bizonnyal példamutatóan sikeres – szigorra, amely egy paplan elrablásáért 11 év börtönt szab ki.
Ez még csak az 2001-es „magyar állam” – Róth István „Millenniumi magyar kormány a Korona évében” – forrás
(5) A demokrácia helyreállításáról szóló arcátlan hazugság igazolására lényegében egyetlen érv van: az őszödi beszéd állítólag azt mondta, hogy „verd át az országot”! Aki valaha is hallotta vagy olvasta, az tudja: az ellenkezőjét mondta. Viszont a mostani magyar miniszterelnök tényleg azt mondta: ne arra figyeljünk, amit mond, hanem arra, amit csinál. És látjuk, mit csinál. A „demokrácia helyreállítása” címén mindent állami ellenőrzés alá helyez, s az állam ideológiájával mindenhová, már a magánszférába is behatol: a hit- és erkölcstan kötelező oktatásától az államilag szervezett párválasztón át a születésszám forszírozásáig (ahol képes elhinni magának, hogy bárki is 200 ezer forintért akar majd gyereket világra hozni). „Tutto nello Stato, niente al di fuori dello Stato, nulla contro lo Stato” (minden az államon belül, semmi sem az államon kívül, semmi az állam ellen) – fogalmazta meg a magánéletbe is betolakodó centrális erőtér elvét annakidején Benito Mussolini. Úgy tűnik, hogy bár minden más csak szélhámosság és szemfényvesztés, ezen a téren a kormánynak csakugyan tényleges sikerei vannak. Tant pis.
Ha tetszik a cikk, ajánlja másoknak is!
