Bolgár György interjúi a Galamusban - 2010. augusztus 11.
- Részletek
- Bolgár György - Megbeszéljük
- 2010. augusztus 13. péntek, 06:39
- Megbeszéljük
Bolgár György: - A Progresszív Intézet készített egy érdekes tanulmányt arról, hogy az önkormányzatok mennyire vannak eladósodva. A Népszabadság címe az, hogy „Fideszes városok az adósok toplistájának élén”. De azért ott van az elején az is, és ez legalább annyira érdekes, hogy a legkisebb adósságállomány a XIII. kerületé. Úgyhogy adódik a kérdés, ezt hogy csinálták?
Tóth József: - Mi a kerületben a víziónk alapján, egy hosszú távú elképzelés alapján dolgozunk, és ma már talán nem szitokszó az, hogy tervszerűen. Tehát öt-tízéves tervek alapján dolgozunk. A másik dolog az, hogy bevett fogalom már az önkormányzatoknál is az úgynevezett méretgazdaságosság, magyarul amire szükség van intézmények, igények oldaláról, azt megnyitjuk, ha meg nincs rá igény, akkor becsukjuk. Én úgy szoktam fogalmazni, hogy nem ahhoz kell bátorság, amikor intézményeket kell megnyitni, hanem ahhoz kell bátorság, amikor intézményeket kellett bezárni. Mondjuk ha csökkent az igény. Például volt olyan, amikor háromszáz pedagógustól váltunk meg egy esztendőben. Harmadrészt pedig hát a vagyonunkkal mi is gazdálkodunk, mint egy magánember, mint egy vállalkozás, az önkormányzatoknak is ma már vagyonuk van, forgalomképes, korlátozottan forgalomképes és forgalomképtelen vagyonuk.
– Azt mondja, hogy volt olyan év, amikor háromszáz pedagógustól meg kellett válniuk. Ezek borzasztó nehéz döntések lehettek és lehetnek. Vajon minek alapján meri például egy kerületi polgármester meg a képviselő testület meghozni ezt a döntést, vagy minek alapján nem meri, és gondolja inkább úgy, hogy hát ha majd jövőre vagy két év múlva a helyzet javul, addig is felveszek hitelt, és megpróbálom a dolgokat valahogy menedzselni.
– Hát igen, ez egy érzelmi dolog is, másrészt úgy gondolom, hogy racionalitás is. Ezt ma már demográfusok hosszabb távon is jelzik előre, például a népszaporulatot vagy egy kerület és vagy egy település fejlődésében látni lehet, hogy milyen elemek azok, amelyek mozgatók, hogy a tőkevonzóképesség, a versenyképesség, a lakosságszám növekszik vagy elöregedésről van szó. Ezért alapvetően az oktatási, szociális, egészségügyi intézményeket mint ellátó ágazatot ehhez kell igazítani, hisz ezek viszik el a költségvetés nagyobb részét. Ezen belül is a személyi kiadások. Tehát ha ezt még tudatosan és racionálisan fogjuk meg, akkor lehet, mint említettem, ugyanúgy, mint a gazdálkodó szervezeteknél és a családoknál is, egy normális gazdálkodást folytatni.
– Azt olvasom ebben a Népszabadság-cikkben, amelyik a Progresszív Intézet tanulmányából idéz, hogy Önöknél az adósság mindössze 191 millió. Hát ez annyira kevés, annyira minimális, hogy szinte egy – jó, viszonylag drága – magáningatlannak az adóssága is lehetne. Biztos vannak olyan nagy házak ma Magyarországon, ahol az építkező magánember 190 millió forint adósságot halmoz fel, és kénytelen törleszteni. De hogy egy kerület ennyivel álljon, az szinte példátlan. Azt mondanám, hogy szinte egészségtelen is, mert mindenkinek van valamilyen adóssága, valamilyen hitelállománya, éppen azért, hogy fejlesszen. Nem gondolja, hogy akár lehettek volna bátrabbak is?
– Úgy gondolom, hogy elég bátrak vagyunk mi. Gondoljon bele, hogy egy huszonöt-harmincmilliárdos költségvetéssel rendelkezünk, a vagyonunk jelentősen növekedett évente az elmúlt időszakban, és most már nyolcvanmilliárdon felüli vagyonnal gazdálkodunk. Mi ezt saját gazdálkodásunkkal valósítottuk meg. Többségében a fejlesztéseket. Alapelvünk az a vagyon koncepciónk alapján, hogy bármilyen típusú pénz vagy kötelezettségvállalás csak a fejlesztésekhez történhet. Működésre nem. Én úgy gondolom, hogy sok helyütt ott hibáznak, amikor működésre vesznek fel hitelt vagy éppen erre bocsátanak ki kötvényt.
– Például az előző szocialista kormányok vagy más szocialista önkormányzati vezetők jönnek vagy mentek Önhöz, hogy Tóth úr, hogy csinálja ezt, hogy egy ekkora kerületet ilyen minimális adósságállománnyal tud vezetni. Kérnek Öntől tanácsot?
– Én a baloldali az önkormányzati közösségeknek a vezetője vagyok, és évente több alkalommal, főleg a költségvetés készítésének az időszakában szoktunk módszertani tanácsokat adni egymásnak. Megmondom őszintén, hogy én is használtam ilyet, és nem szégyelltem más politikai irányzatú településre elmenni tapasztalatokat szerezni. És hát jó szakemberekkel kell együttdolgozni. És kell bátorság is ahhoz, hogy amikor a gyermeklétszám lecsökken, például az általános iskolai hálózat elbír tíz-tizenkétezer gyermeket, aztán a létszám lecsökken hatezerre vagy négyezer-ötszázra, bizony akkor a felesleges kapacitást nem kell fenntartani.
– A műsorban felvetettem témaként, hogy több olyan hely van az országban, ahol az MSZP a jelek szerint nem akar vagy nem mer, vagy nem tud szocialistaként megjelenni, ezért civil egyesületek, szervezetek mögé áll, az ő jelöltjeiket támogatja, vagy a saját jelöltjeit az egyesület színeiben indítja, esetleg független jelölteket támogat. Mi a helyzet, nem is az Ön kerületében, mert az nyilvánvaló, Ön egyéni parlamenti képviselői mandátumot is szerzett, tehát Angyalföldön Önnek azért nagy a támogatottsága, de hogy érzékeli, a szocialista párt valóban ilyen kompromisszumokra kényszerül, vagy ezek inkább csak kivételek, és nem kell szégyellni a szocialista jelzőt és a szocialista márkanevet.
– Ez településtípusonként változik. Minél kisebb a település, ott az elmúlt időszakban is több volt a független jelölt, és a szocialista párt vagy megegyezett, vagy elfogadta a független jelölt a szocialista pártnak a támogatását. Ugye egy ezer fő alatti vagy kétezer fő alatti településen ez más, mint a városokban. Különösen a nagyvárosokban.
– De hát Egerben volt szocialista polgármester is, most meg valamilyen baloldali egyesület fog indítani jelöltet.
– Én a szövetségkötés híve vagyok, és ennek is több fokozata van. Van, amikor egy párt önállóan indul, van, amikor együttműködik. Az együttműködés formája lehet írásos vagy nem írásos, ugye erősebb kötelmet jelent az írásos, és a következő fokozat is, ennek is több alfaja van, amikor a koalíció reményében kötnek együttműködést. A civil szervezetek megnyerése mindig fontos, a mi településünkön, a kerületben például nyolcvan olyan civil szervezet van, amelynek hatóköre van a XIII. kerületre. Természetes hogy bemutatjuk mi is nekik, mit szeretnénk, és ilyenkor a programok versenyeznek elsősorban. Én úgy ítélem meg, hogy nem kell elbújni a civil szervezetek mögé, ami a kérdésben is ugye rejlett, de viszont a civil szervezetekkel együttműködve az ő programpontjaikat esetleg átvéve lehet egy harmadik utas együttműködés kialakítani.
Ha tetszik a cikk, ajánlja másoknak is!
- << Előző
- Következő
