Interjú-apróságok
- Részletek
- Napi apró
- 2010. február 26. péntek, 04:03
- Lendvai L. Ferenc
A jobboldali-populista párt országgyűlési frakcióvezetője és vezérszónoka (merthogy a pártelnök valahogy rühelli a parlamentet, legföljebb kordonbontási céllal szeret arra járni) hosszabb nyilatkozatot adott a Népszabadság újságírójának. Ebből csupán néhány aprósághoz fűzünk konkrét tartalmi megjegyzést.
*
„Tragikomikus, hogy nyolc év szocialista kormányzás után óriási eredménynek tartják, hogy az ország elkerülte az államcsődöt.”
Már elnézést, de itt nem a nyolc év szocialista kormányzásról van szó, hanem a világgazdasági válság túléléséről.
*
„Azt mondta [az akkori szocialista miniszterelnök], hogy [1] az utolsó másfél-két évben majd megszakadtak, hogy úgy csináljanak, mintha kormányoztak volna, [2] eltitkolták a választások előtt az államháztartási adatokat, és [3] hazudtak folyamatosan.”
Az [1]-hez és a [3]-hoz hasonló túlzó retorikai fordulatot (amit egy tényállítástól csak az nem tud megkülönböztetni, aki nem akar) tényleg mondott a volt miniszterelnök. Ami azonban a [2]-t illeti, emlékezetünk szerint ezt nem mondta. Ezt mások mondják rá, azóta és mindmáig folyamatosan, merthogy nagyon szeretnének bírósági ügyet csinálni az ügyből.
*
„Mi nem hazudtunk 2006-ban sem. Lehet, hogy voltak olyan vállalásaink, ígéreteink, amelyek ha kormányra kerülünk, nem teljesültek volna. De akkor mi, 2006 tavaszán, úgy gondoltuk, hogy a vállalások megvalósíthatóak. Most is úgy gondoljuk, hogy amit mondunk, megvalósítható.”
Hát, ha akkor csakugyan ezt gondolták, igencsak rossz lehet a helyzetfölmérő képességük. A mondottakból annyi mindenestre kikövetkeztethető, hogy a mostani ígéretekből is annyi fog majd megvalósulni, mint amennyi az akkoriakból megvalósult volna. Izgatottan várjuk például a 13. havi nyugdíjat, amelynek „elvételét” (mintha ők vezették volna be) naponta fölhánytorgatják a szocialistáknak.
*
„A lényeg, hogy a parlament minden évben szavazzon a költségvetésről. Én ugyanakkor kimondottan hasznosnak tartanám, ha készülne egy két-három éves ütemterv is, afféle előretekintés.”
Akkor a költségvetés tehát éves költségvetés lesz, ahogyan illik? A többi, az csak afféle előretekintés? Jó, de akkor miért nem ezt csinálták már a múltkoriban is?
*
„Az emberek azt látták, hogy az elmúlt három-négy év során a parlament olyan meddő viták színterévé vált, amelyek köszönő viszonyban sincsenek az ő életükkel.”
Szóval – mondjuk – a vizitdíj tehát köszönő viszonyban sem volt az emberek életével. Akkor miért kellett róla népszavazást szervezni?
*
„Tehát az emberek elveszítették a hitüket abban, hogy a vitákat racionális diskurzussal fel lehet oldani.”
Elveszítették, bizony. Mert az egyik fél hiába törekszik a racionális diskurzusra, ha a másik oldalról csak irracionális gyűlöletet érzékel. A populista párt most ki akarja vezetni az országot abból a káoszból, amit ő maga idézett elő.
*
„[A]kármelyik oldalról is jöjjön a kormány, annak az egész nemzet kormányának kell lennie. Vagyis: a kormányzati politikába be kell építeni a másik ideológiai oldalnak, valójában ugyanazon nemzet más gondolkodású tagjainak a szempontjait is.”
Ez olyan szép, hogy nem is hánytorgatjuk föl: ilyesmit eddig csak a baloldalon mondtak.
*
„Sosem mondtuk, hogy csak a keresztény-konzervatívok a nemzet részei.”
Hát izé… Azért ha előszednénk a jobboldali politikusok különféle megnyilatkozásait, a médiájukról már nem is beszélve, akkor mintha…
*
„[T]alán újraépülhet az a hit, miszerint: ugyan nem értek egyet a másikkal, de elhiszem neki, hogy ő is a köz érdekét kívánja szolgálni.”
Ez megint olyan szép, hogy megint nem hánytorgatjuk föl: ilyesmit eddig megint csak a baloldalon mondtak.
*
„És a választások után, ha lefújják a mérkőzést, az öltözőben már nem rugdalózunk.”
Egy megjegyzés: előtte, a pályán sem helyénvaló. Egy kérdés: tervezik-e akkor hát az elszámoltatást (melyet egy vezető populista demagóg épp most ígért meg minden szocialista és liberális képviselőnek, aki nem szavazta meg kormánya leváltását), avagy sem?
*
„Én nem definiálom a Jobbikot. Nem egymás definiálgatásával vagyunk elfoglalva.”
Öreg hiba. A dolgokat nem árt definiálni. Ha jön velem szemben az utcán valami jószág, és nem definiálom, hogy vajon derék farkaskutya-e, vagy csikasz ordas, igencsak megjárhatom. Ha egy pártról nem definiálom, hogy vajon derék radikális nemzeti párt-e, vagy egyszerűen csak fasiszta, nem fogom tudni, hogy netán koalíciót is köthetek-e vele, vagy ezt már eleve kategorikusan ki kell zárnom.
*
„[A] centrális erőtér nem az ő [a pártelnök] kategóriarendszere, elemzők dolgozták ki.”
Készséggel elhisszük. Amit a pártelnök eddig elvi kérdésekről mondott, az vagy a leglaposabb közhely volt, vagy plágium.
*
[A]z MSzP-kormány meglehetősen sokszor hozott alkotmányellenes jogszabályt[…]
Már ti. olyan jogszabályt, amelyik az Alkotmánybíróság szerint (merőben formailag) az alkotmány valamelyik passzusával nem kvadrált. Például az is „alkotmányellenesnek” minősült, hogy valami bajszos pénzügyminiszter csomagja úgymond nem adott elég időt az embereknek az átállásra.
*
„2006 nyara óta a politika beszivárgott a közigazgatásba[…]”
Ah! Ez nem 1998 nyarán kezdődött?
***
Nos, legyen elég ennyi szelíd bírálat. Maga az egész interjú ugyanis egy sokkal nyitottabb és toleránsabb képet mutat, mint amit a nyilatkozó az országgyűlésben frakcióvezetőként általában föl szokott mutatni. Rendben, csak így tovább! Remélhetőleg nem puszta szavazó-átcsábítás a cél… De akkor talán szólhatna néhány frakciótag elvtársának, hogy igazodjon most is őhozzá.
(Lendvai L. Ferenc)
