Jó tanácsok megtévesztetteknek
- Részletek
- Napi apró
- 2010. február 26. péntek, 12:46
- Mihancsik Zsófia
„Reakciós, szocialistaellenes elemek azonnal felhasználták ezt arra, hogy támadást indítsanak a népi demokratikus rendszer ellen. Hamis jelszavakkal bizonyos időre sikerült megtéveszteni nekik jelentős tömegeket, különösen az ifjúságot”, mondta Szuszlov elvtárs, a SzKP Központi Bizottságának titkára 1956. november 6-án a moszkvai szovjet ünnepi ülésén elmondott beszédében.
"A megtévesztett szocialista szavazóknak is helye van abban egységben, amelyet ki kell építeni, csak egy ilyen működő nemzeti egységgel tudjuk megvalósítani Magyarország felemelkedését”, mondta Harrach Péter, a KDNP alelnöke 2010. február 25-én, miskolci sajtótájékoztatóján.
A két politikusban az a közös, hogy mindketten megtévesztetteknek nevezik azokat – tömegeket, ifjúságot, szocialista szavazókat –, akik nem úgy látják a világot, ahogy szerintük helyes, akik nem az ő elvárásaik szerint viselkednek.
Természetesen butaság lenne azt állítani, hogy emberek vagy emberek nagyobb csoportja, sőt tömege nem manipulálható, nem téveszthető meg. De minden esetben kapjuk fel a fejünket – akár szocialista, akár egykor volt liberális szavazók, mindenesetre szabad polgárok vagyunk –, ha megtévesztettségünkről politikusok beszélnek. Legyünk biztosak benne, hogy megtévesztettségünk köznapi nyelvre lefordítva véleménykülönbséget jelent. Pusztán annyit, hogy az illető politikus által egyedül helyesnek tartott irányt mi, a magunk számára, nem tartjuk helyesnek. És ehhez a véleménykülönbséghez mindaddig ragaszkodnánk is, amíg mi magunk nem győződünk meg arról, hogy tévedtünk. Mi, szuverén emberek, szabad polgárok, önreflexióra képes, vitában, érvekkel meggyőzhető népek vagyunk, a meggyőződésünkön, a tapasztalatainkon, az értékrendünkön képesek vagyunk lemérni mások érveinek valós voltát, nézeteinek, magatartásának, szavainak helytállóságát. Az a politikus, aki megtévesztettnek minősít bennünket, ezt a képességünket vonja kétségbe. És ha megtette, ezzel azt is elárulta, hogy nem tekint bennünket szuverén lénynek, legfeljebb karámmal (vagy korbáccsal) terelgethető tömegembernek (nemzetrésznek). Ha megtette, azt is elárulta, hogy mi csak meghajolhatunk az ő egyedül helyes akarata és elképzelése előtt (amely Egységes és Egyetlen, Igaz és Mértékadó, Történelmileg Hiteles és Hivatalosan Jóváhagyott – na, honnan idéztem? 
). Hogy megtévesztettségünkre csak bűnbocsánatot kaphatunk, és azt is csak akkor, ha korábban nyilvánosan, ma már csak úgy otthon, önmagunkban, keddről szerdára virradóra, önkritikát gyakorolunk, és minden feltűnés nélkül beállunk a sorba. Ha átállunk. Ha elhisszük és elfogadjuk, legalábbis nyilvánosan nem vonjuk kétségbe, hogy a politikus úr és nagy számú társa által elképzelt „nemzeti egység” az a közösség, amelyet mi a magunk számára is üdvözítőnek tartunk (mert azt persze pontosan tudjuk, hogy ez a fajta „nemzeti egység nélkülözhetetlen egy olyan változás idején, amelyet ’mi szeretnénk április után megvalósítani’.”
Kedves megtévesztett honfitársaim! Mosolyogjuk meg azokat, akik megtévesztettnek tartanak bennünket! Ők ott maradtak valahol a felvilágosodás előtti középkorban vagy az 1989 előtti szocializmusban, mi meg járjuk a magunk 21. századi útját. Ötszáz év vagy ötven év magasából nézünk le rájuk. És nincs jobb tanácsom, élvezzük azt az intellektuális és erkölcsi kihívást, amely elé hamarosan az államhatalom birtokában állítanak bennünket!
